Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fotó: T. Katona László A könyv hasznos, szép ajándék „Fenyöillatú” mesék — Laurence Olivier vallomásai — Ezer év nemzeti nagyjai Talán soha ekkora könyv- kínálat nem volt még a karácsonyi ünnepek előtt, mint az idén. A téli könyvvásár idején több. mint százötvenféle újdonság került az üzletekbe, de újra napvilágot látott sok, ma már klasszikusnak számító irodalmi alkotás is. Mindenki találhatott kedvére való olvasmányt, választhatott szeretteinek, barátainak ajándékot a karácsonyfa alá. Ezekben a hetekben örvendetesen sokan keresték fel a szolnoki Szigligeti Könyvesboltot is. A vásárlók valószínűleg nem csalódtak, hisz tavalyhoz képest úgyszólván duplájára bővült a választék. Különösen gyermekirodalomból volt a szokásosnál színvonalasabb bőségesebb a kínálat. Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő című könyve, vagy a népszerű Szergej bohóc történeteit tartalmazó kiadvány csakúgy mint ahogyan a nagyobbaknak szóló Vadnyugati történetek, színvonalas ismeretterjesztő kiadványok. Bizonyára sok kisgyerek fenyőfája alatt lesz ott a tévémaciról készült ötletes könyvecske, vagy az igazi újdon- ságnatk számító „Szagoskönyv” banán-, alma- és fenyőillatú meséivel. Természetesen a felnőttek sem panaszkodhattak, sőt a kínálatot nézve könnyen eshettek a bőség zavarába is. A versek, drámák közül a szolnokiak , leginkább Bari Károly: A varázsló sétálni indul című új kötetét, az újból megjelenő Carmina Buránát vásárolták és Francois Villontól A nagy testamentum is igen sok vevőnek megtetszett. Magyar prózai alkotások is szép számmal jelentek meg. Abody Béla, Fekete Gyula. Lénárd Sándor, Szász Imre könyvei, a külföldiek közül pedig Boccaccio Dekameronja, Charlotte Bronte Viliette című regénye és a Femina sorozat új könyvei arattak sikert. Változatlanul népszerűek a törjténelmi Itárgjyú munkák is. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Ezer év címmel jelentette meg azt xa könyvet. amely nemzeti múltunk nagyjainak pályaképeit tartalmazza. A kiadványt csak úgy nagy érdeklődés kísérte, mint Péter Katalin Esterházy Miklós nádorról a XVII. század első felének egyik legnevesebb államférfijáról írott munkáját. A művészetkedvelők számára is több érdekes mű liátott inapvilágldt. Úgyszólván napok alatt elkapodták Laurence Olivier Egv színész vallomásai című önéletírását és Kálmán Vera Kálmán Imre életéről szóló könyvét. Szívesen vitték ajándékba a különböző képzőművészeti kiadványokat: a Borsos Miklós rajzait tartalmazó albumot, a Gross Arnold emlékkönyvet, vagy a Botticelli munkásságát bemutató szép kiadványt. Nagy siker volt Fra Angelico — Vas István fordításában megjelent — A názáreti Jézus története című könyve. Balogh Jolán Mátyás király és a művészet című munkája, és a luxus, valamint szerényebb kiadásban is üzletekbe kerülő A párizsi hóráskönyv. A háziasszonyok örömére ismét sokféle szakácskönyv látott napvilágot és megjelent egy új kötőmintakönyv is, amelyből talán nincs az a mennyiség, ami el ne fogyott volna. Természetesen képtelenség felsorolni valamennyi „sikerkönyvet”', a szolnoki bolt decemberi forgalma, — amely előreláthatólag meghaladja a 2 és fél millió forintot — mindenesetre azt bizonyítja, hogy jó néhány ilyen volt. Az üzletet ezekben a hetekben rengetegen felkeresték, rendszeres és alkalmi vásárlók. ajándéknézőbe érkező szülők, gyerekek és nagyszülők. Városiak lés vidékiek. Szajolban, Rákóczifalván és Besenyszögön ünnepi könyvvásárt is rendezett a bolt. amelyet nagy érdeklődés kísért. Úgy látszik, tehát, hogy a könyv még mindig szén hasznos ajándék a köztudatban is. T. E. Művészet és érték Az utóbbi időben t ársad a Imi - gazdasági fejlődésünk természetes velejárójaként az ideológiai élet, az érdeklődés középpontjaiba kerülitek az értékek tartalmát és az értékváltás jellemzőit vizsgáló viták. Természetes, hogy a szocializmus alapvető értékeit — például a marxizmus—leni- nizmust, a szocialista tulajdonviszonyokat, a proletárdiktatúrát, a nemzeti egységet, a hazaszeretetet stb., — kivéve a társadalmi tudat érdekeket hordozó bizonyos jelenségei, mint az erkölcsi és művészi értékek, a fejlődés által meghatározottan változásokon mennek át. Az ilyen változások pedig elképzelhetetlenek a lényeget tisztázó viták nélkülHa értékekről esik szó, gyakran hajlamosak vagyunk kizárólagosan a művészi értékekre. nemegyszer a pénzben kifejezhető értékekre szűkíteni gondolkodásunkat. Ez abból is ikövetkezik, hogy a köznapi szemléletben, szóhasználatban az érték szól legtöbbször egy-egy műalkotáshoz vagy valaminek az árában kifejeződő megsze- rezhetőségi mértékhez kapcsolódik, Ez a szemlélet azonban durva leegyszerűsítése az értéknek mint minőségnek. Ahogyan az erkölcsi, politikai értékek nem fejezhetők ki pénzben, ugyanúgy a művészi alkotások esetében is az embert szolgáló humánus, szocialista eszmeiségű tartalom adja a mű értékét, s nem az egyéni stílus vagy a pillanatnyi divat. Mai, gondokkal terhes világunkban különösen nehéz a művészet hivatásának, elkötelezett valósá:gfeltáró és emberfonmáló szerepének reális és humánus megvalósulása. A XIII. kongresszus világosan megfogalmazta a művészeti alkotómunka szabadságának biztosítását de az ezzel kapcsolatos követelményeket, felelősséget is. Történelmi-filozófiai igazság, hogy a szocializmusban a szabadság ...nem a valamitől való, hanem a valamire való” szabadságot jelenti. S ez a valamire való szabadság a szocialista ügy és ember fejlődését szolgáló művészi valóságábrázolás alkotói és formai szabadságát jelenti. Társadalmunk nem a lakkozást, a szocialista fejlődés létező ellentmondásainak elhangzását várja a művészettől, hanem történelmi utunk és mai valóságunk reális, előrevivőén kritikus ábrázolását. Az egyoldalú ne- igativizmus azonban inkább árt, mint használ. Igen mély, történelmi igazság rejlik Aczél György szavai mö- igött: „Senkinek sincs joga Úgy kritizálni nyilvános fórumokon, hogy a bírálat megfossza az embereket reserves munkával és harcokkal, áldozatokkal teli múltjuk értelmétől, vállalható értékeitől, a jelen eredményeitől és eszményeitől. Ezzel az elidegenítéssel a szocializmus lehetőségeibe és a nép, a nemzet jövőbe vetett hitét megingatni, aláásni”. Az elmúlt közel harminc év szélsőségektől mentes .gyakorlata bizonyította, hogy a párt nem kíván politikai eszközökkel beavatkozni az egyéni ízlés és stílus kérdéseibe. Azt azonban nehezen vitathatja bárki is, hogy a mai helyzetben döntő fontosságú, hogy értékes, maradandó, humánus művek, produkciók szülessenek, és még a nehézségék ürügyén sem békülhetünk meg azzal, hogy azok az irányzatok váltjának hangadóvá, amelyek végső kicsengésükben, illetve finom áthallásaikban az emberek élet- és alkotókedvét rombolják. A művészet felelőssége, szocialista elkötelezettsége tehát valahol, ott kezdődik, hogy olyan tükröt, tart a ma embere elé, amelyben folyamattá válik a múlt, jelen és jövő: amelyben a szép szép, a jó jó, s a rossz rossz. S mindezzel úgy nyújt élményt, hogy az megtisztít, felemel, szórakoztat. A szocializmus értékei között megkülönböztetett helyet foglal el a család és a béke, mert mindkét érték ápolása, védelme és erősítése meghatározó a jövő szempontjából. A béke kérdéséiben — világnézettől és hovatartozástól függetlenül — a jó szándékú, meghatározó többség egységes; a béke mint létérdek értéknek minősül mindenki számára. A család lényegének és funkciójának változását viszont élénk, szenvedélyes viták kísérik. Az olykor szélsőséges véleményeben és a válási statisztikákban azonban sokkal inkább az egyéni éltutak feszültségei és a felgyorsult élettempó következtében csökkenő alkalmazkodási készség kedvezőtlen hatásai érhetők tetten, s nem a társadalom alapsejtje, a család fontosságának megkérdőjelezése. Az azonban tény, hogy mára nem kívánatosán fellazult a családok egy részének összetartó ereje, amely gyerekek és felnőttek számára egyaránt veszélyeket rejt. Mert élni, dolgozni, szeretni, az utódokat felelősséged fölnevelni békében és közösségben lehet, olyan hátországgal. amely az embernek biztonságot nyújt, és napról napra erőt ad a további küzdelmek, alkotás, helytállás vállalásához. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben a család, mint a társadalom működőképessége szempontjából alapvető érték a figyelem középpontjába került. S védelmén, erősítésén munkálkodni nemcsak kötelességünk, hanem mindannyiunk érdeke is. Ezt kell jobban szolgálnia a művészetnek is. Az órtókak tartalmának, változás áitl vizsgálva eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy lehet-e ilyen próbára tevő időkben, ilyen szorító viszonyok között is emberibb, jobb közérzettel élni? Lehet, különösen akkor, ha ábrándok és üres viták helyett cselekszünk! Az elmúlt kemény esztendőkben bizonyossá vált1, hogy az emberek döntő többségében van cselekvési tehetség, amelyben a nézetek, ízlések, érdekek sokfélesége találkozhat össze. És ebben a cselekvésben a szocializmus építése, az emberi értékek őrzése és továbbfejlesztése, a béke biztosítása jelenti a közös alapot. László Gyula A magyar karácsonyi d A téli napforduló megünneplésének hagyománya csaknem egyidős a művészetet létrehozó emberre^. A keresztény kultúra kialakulását megelőző korokhoz visz- szanyúió ünnep szokásvilágába igen sok pogánykori emlék és szimbólum keveredett. Mint a kereszténység bármely más ünnepe, félezer éve a karácsony sem képzelhető el zene, ének, játék nélkül sehol a világon. Közép- Európában a különböző népek gazdag népdalkincsét magába olvasztó egységes zenei anyag, az egyházi népének, illetve annak talaján kivirágzó gregorián tartalmazta a középkorban a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó liturgikus zenéket is. Amit ehhez a középkori magyarság. zenéje hozzáadott, abban még érzékelhetők valamelyest a keleti örökség jegyei. Az 1500 előtti időkből semmiféle világi zene nem maradt ránk. A liturgikus zenei anyag azonban, amelynek darabjai „ha nem is bizonyíthatják az önálló magyar gregorián dialektikus létét, beszédes forrásai egy még napjainkban is szuggesztív erejű területi hagyománynak, mely saját színt csillogtatott meg a közép-európai liturgikus gyakorlat keleti peremén” — miként Rajecz- ky Benjamin, a neves magyar zenetörténész, a magyar gregorián kutatója írta. Ebben a zenei anyagban szépségük, gazdag stílusbeli változatosságuk révén különleges helyet foglalnak el a 15. századi kéziratokban fellelhető karácsonyi ünnepkör magyar dallamai, a karácsonyi antifonák, himnuszok, invitatoriumok, responsoriu- mok, stb. Közülük például a Veni, Redemptor Sentinum ... kezdetű himnusz, amely az esztergomi székesegyház könyvtárában őrzött 15. századi Budai Psalteriumban található, a maga korában Kö- zép-Európa egyik legnépszerűbb dallama volt. Az 1526- ból származó Peer-kódexben pedig, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek, fennmaradt annak az Isten, téged dicsérünk .. . (Te Deum) kezdetű népéneknek a dallama, amely a magyar nyelvterület egyes részein még ma is ismert. Jónéhány karácsonyi éneket őrzött meg számunkra a Cantus Catholici, az első ösz- szefoglaló magyar katholikus egyházi énekeskönyv, amely valószínűleg Pozsonyban jelent meg 1651-ben. A tekintélyes latin melódia-anyag mellett igen sok, nyomtatásban először megjelenő magyar népének-dallamot is közzétett. A mű az 1629-i nagyszombati, és az 1638-i esztergomi zsinat határozatainak értelmében hivatalos egyházi használatra készült Kisdi Benedek egri püspök védnöksége alatt, Szöllősi Benedek szerkesztésében. Fennmaradt karácsonyi liturgikus dallamaink közül olyan, máig népszerűek is megtalálhatók a Cantus Cat- holiciban, mint a Csordapásztorok, midőn Betlehemben .. ., vagy a Szülte a Szűz szent fiát... kezdetű énekek. De ez már a barokk zene korszaka, a 17—18. századé, amely a többszólamú európai zenekultúra körében a legtöbbet adta a karácsony ünnepének. Ezek mellett a régi keresztény egyházi liturgiából kibontakozó, idővel egyre drámaibbá váló, s így az istentisztelet keretéből és a templomból mind jobban kiszoruló karácsonyi misztériumjátékok megteremtették a keresztény dráma gyökereit. Ezekből alakult ki a barokk muzsika gazdag karácsonyi termésének egy jellegzetes műfaja. A Cantus Catholici után egymást követték a magyar énekeskönyvek, amelyek némelyikében — a hazai politikai légkörtől nem teljesen függetlenül — a régi magyar zenei anyag hol háttérbe szorult, hol németes ritmi- zálásban jelent meg. A gazdag magyar dallamkincs mégsem tűnt el egészen, bár néha összeolvadt az új német dallamokkal, és sajátos keverékstílusban élt tovább. Ilyen karácsonyi liturgikus ének a jól ismert Mennyből az angyal ... is, amelynek szövege Szentmihályi 1798-ban megjelent énekeskönyvéből, dallama pedig közel fél évszázaddal későbbről, az 1844- ben kiadott Cimesi-gyűjte- ményből maradt ránk; s ilyen az 1855-ben kiadott Zsasskovszky-Énektár dallamanyagából való, Tárkányi Béla szövegével ismert Pásztorok, pásztorok . . . című ének. Igazi, eredeti népi dallam és szöveg azonban a kedves Kiskarácsony, Nagy- karácsony . .. kezdetű világi dal. Régi karácsonyi dallamainkat ma is szívesen éneklik itthon és szerte a világon, ahol csak magyarok élnek. Századunk nem egy magyar zeneszerzője pedig újabb, s újabb feldolgozásban bontotta ki e dallamok nemes szépségét, rejtett változatosságát. Szomory György
