Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 4­Kommentar Mugabe Moszkvában Zimbabwe bizonyos érte­lemben Afrika mintaálla- mának számít, öt éve, füg­getlenségének kivívása óta az ország konszolidált vi­szonyok közepette igyekszik elősegíteni a fehérek beil­leszkedését az új társadalmi rendbe, s a kormányzat rendkívül ügyes taktikai ér­zékkel kamatoztatja más fej­lődő országok tapasztalata­it. A távoli Zimbabwére Ro­bert Mugabe kormányfő mostani moszkvai látogatása kapcsán figyel oda a világ. Afrika legfiatalabb állama elkötelezte magát a szoci­alizmus mellett. A Zimbab­wei Afrikai Nemzeti Szövet­ség—Hazafias Front, a ZANU—HF legutóbbi, má­sodik kongresszusán megfo­galmazott gazdasági és tár­sadalmi elképzelések a rea­litások talaján állnak. Muga­be pártja szeretné elkerülni azokat a buktatókat, ame­lyek a harmadik világ nem egy országában bizonyos feszültségekhez vezettek a szocialista gazdaság és a szo­cialista társadalom értelme­zésében. a haladó rendszer kiépítésének módozataiban. A zimbabwei miniszterel­nök Moszkvában máris több fontos műszaki és gazdasá­gi megállapodást írt aló Moszkvában. Az ország hosszú távú terveinek meg­valósításában nem nélkülöz­heti a Szovjetunió és más szocialista országok tapaszta­latait, ugyanakkor — kor­mányzatának eddigi tevé­kenysége is erre utal — őrzi és ápolja a tőkés világ­hoz fűződő korábbi kapcso­latait. Példát és lelkesedést merít a szovjet gyakorlatból, a többi szocialista ország társadalmi és gazdasági mo­delljéből — hangsúlyozta Mugabe a tiszteletére adott vacsorán mondott pohórkö- szöntőjében. Zimbabwe né­pe egyre inkább ráébred ar­ra, hogy nemcsak a politi­kát, hanem a gazdaságot is irányítani kell, s a politikai hatalom gazdasági hatalom nélkül tartalmatlan — mondta az afrikai politikus. Olyan felismerések ezek. amelyek híven tükrözik a zimbabwei vezetés megfon­tolt, bölcs szándékait. Zim­babwe helyzete korántsem könnyű. Mint a frontállamok egyike, növekvő aggodalom­mal tekint Dél-Afrikára, a fajüldöző rezsim egyre bru- tálisabb föllépésére a helyi színes bőrű többséggel, s a környező haladó államokkal szemben. Ugyanakkor a szovjet államférfiak Muga­be személyében az Afrikai Egységszervezet soros elnö­kével — Zimbabwe január­tól három évre tölti be ezt a tisztséget — a kontinens sok más, a világpolitika szempontjából is jelentős kérdésében cserélhették ki nézeteiket. Moszkvában ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy kinyilvánítsák szolidaritásukat a politikai függetlenségért és a gaz­dasági önállóságért küzdő népekkel. Egyszersmind a szovjet kormány támogatá­sáról biztosítsák az ENSZ Alapokmányának megfelelő átfogó szankciók követelését a dél-afrikai fajüldöző re­zsimmel szemben. Robert Mugabe első moszkvai látogatása nem­csak a két ország kapcsola­tainak fontos mérföldköve. Arra is jó alkalmat kínált a zimbabwei kormányfő tár­gyalása a Szovjetunióban, hogy a szocialista és a fejlő­dő országok együttműködé­sének elvi és konkrét irá­nyát meghatározza. Gyapay Dénes ttl év után ismét lengyel csúcs Francia— Francia politikai körökben nagy visszhangot keltett a váratlan közlés, hogy Woj- ciech Jaruzelski, észak-afri­kai útjába iktatva, rövid látogatást tesz Párizsban. Hivatalos helyen mindössze annyit tettek hozzá a puszta bejelentéshez, hogy a len­gyel vezető kezdeményezte a találkozót és erre szerdán délelőtt a minisztertanács után és Mitterrand elnöknek az Antillákra való elutazása között kerül sor. Az utolsó francia—lengyel csúcstalálkozó 1980-ban volt. amikor Giscard d’Estaing akkori elnök Varsóba láto­gatott és Gierek jelenlété­ben találkozott Brezsnyev- vel. A szükségállapot ki­hirdetésétől 1984 elejéig francia részről befagyasztot­ták a kapcsolatokat. Akkor lassú olvadás indult meg. Idén Párizsban, majd októ­ber elején aláírták a lengyel adósságok törlesztésének át­ütemezéséről szóló megálla­podást. Folytatja munkáját az MPLA kongresszusa Az angolai fővárosban folytatta munkáját az M PLA - Munkapárt második kongresszusa. A délelőtti ülésen hangzott el Samora Machel mozambiki és Denis Sassou-Nguesso kongói ve­zetőnek a küldöttekhez in­tézett üdvözlete. Mindkét politikus szolidaritásáról biz­tosította Angolának a forra­dalmi vívmányok megvédése érdekében folytatott harcát. A szovjet párt és nép üd­vözletét tolmácsolta a kong­resszusnak tegnapi felszóla­lásában Gejdar Alijev, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének első helyettese. Hangsúlyozta: szovjet szak­emberek százai dolgoznak az angolai népgazdaság külön­böző ágazataiban. Szovjet orvosok évente tízezernyi műtétet végeznek az or­szágban, betegek százezreit gyógyítják. A Szovjetunió se­gítséget nyújt szakmunkás­képző intézetek létesítéséhez, s eddig csaknem ezer ango­lai diplomázott vagy tanul a szolét felsőoktatási in­tézményben. Sokat tettünk az Angolai Népköztársaság védelmi ké­pességének erősítése érdeké­ben — mutatott rá Gejdar Alijev, s végezetül méltat­ta a két ország barátsági és együttműködési megállapo­dását, amely megfelelő biz­tosítékot jelent a kétoldalú kapcsolatok továbbfejleszté­séhez. KNDK—Dél-Korea Családegyesitö tárgyalások Az MSZMP KB részvéttávi rata EKSZ-ktzgylIés Napirenden a palesztin kérdés Az ENSZ-közgyűlés jubi­leumi, 40. ülésszakán meg­kezdődött a palesztin kér­dés megvitatása. Faruk Kad- dumi, a PFSZ politikai osz­tályának vezetője felszólalá­sában hangsúlyozta, hogy a palesztin nép tragédiájáért egyaránt felelős Izrael és az Egyesült Államok. Izrael semmibe sem veszi az ENSZ alapokmányát, támadásokat hajt végre a palesztinok és más arab népek ellen, míg az Egyesült Államok rend­re vétót emel a palesztin kérdés rendezésére vonatko­zó határozatok ellen. Az ENSZ Palesztina-bi- zottságának szenegáli elnöke, Massamba, Sarre felhívást intézett a kormányokhoz: támogassák a palesztin kér­dés tartós rendezését szor­galmazó ENSZ-konferencia mielőbbi összehívását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban fejezte ki részvétét a Német Szoci­alista Egységpárt Központi Bizottságának Heinz Hoff­Heinz Kessler hadseregtá­bornok az NDK új nemzet- védelmi minisztere. Erich Honecker, azNSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának és Nemzet- védelmi Tanácsának elnöke tegnap Heinz Kessler vezér- ezredest hadseregtábornokká léptette elő, s az államta­nács határozata alapján — mann hadseregtábornok, a NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az NDK nem­zetvédelmi minisztere el­hunyta alkalmából. az alkotmány idevonatkozó cikkelyeinek megfelelően — kinevezte a minisztertanács tagjává, az NDK nemzetvé­delmi miniszterévé. Az új miniszter az NDK párt- és állami vezetői előtt letette a hivatali esküt. Heinz Kessler 1920-ban Laubaban, munkáscsaládban született. Lakatos szakmát tanult, és tagja volt a Spar­tacus Szövetség ifjúsági szer­vezetének. 1941-ben a fa­siszta Wehrmachtból átállt a Vörös Hadseregbe. 1945-ben hazatért, és tag­ja lett Németország Kom­munista Pártjának. 1946-ban a Német Szocialista Egység­párt alapító kongresszusán beválasztották a párt veze­tőségébe; 1950 óta a Közpon­ti Bizottság tagja. 1950—1955-ig a rendőr­ségnél töltött be felelős be­osztásokat, majd 1956-ban a légvédelem parancsnoka lett. 1967-től az NDK nemzetvé­delmi miniszterének helyet­tese. MOSZKVA .Hédi" robbanófejjel 0 Pentagon íírfegyverkezési programja Üjabb űrfegyverkezési program megkezdését jelen­tette be hivatalosan a Pen­tagon. A „Hédi” elnevezésű program keretében olyan, földi indítású, elfogó raké­tákat akarnak kifejleszteni, amelyek a támadó rakétá­kat pályájuk vége felé sem­misítenék meg. Az új raké­ta elkészítésére a McDon­nell—Douglas nagy amerikai Repülőgép- és rakétagyártó vállalat kapott megbízást. Az első kísérleteket a nyolcva­nas évek végén akarják végrehajtani. Az űrfegyverkezési prog­ram keretében korábban már megbízást adtak olyan. ugyancsak földi indítású ra­kéta kifejlesztésére, amely­nek a támadó fegyvert pá­lyája középső szakaszán kel­lene megsemmisítenie köz­vetlen találattal. A „Hédi” típusú rakéta viszont rob­banófejjel van felszerelve, amelynek a támadó fegyvert mintegy 100 kilométer ma­gasságban kellene elpusztí­tania. A földi indítású rakéta- fegyverek a világűrbe tele­pített különböző lézer- és részecskesugárral, valamint mechanikus hatással műkö­dő űrfegyvereket egészíte­nék ki az űrfegyverkezési programban. Heinz Kessler az NDK új nemzetvédelmi minisztere Rendőrök tüntetése Spanyolországban A kettészakított koreai családok egyesítéséről teg­nap megkezdődtek a tárgya­lások Szöulban Dél-Korea és a KNDK vöröskereszt szervezetének képviselői kö­zött. A KNDK delegációja hétfőn érkezett a dél-koreai fővárosba, a családegyesítési tárgyalások 10. fordulójára. Phenjan és Szöul képvise­lői 1972-ben kezdtek megbe­széléseket a Koreai-félsziget megosztása nyomán ketté­szakított családok tagjainak egyesítéséről, a tárgyalások azonban 1973-ban megsza­kadtak, s hosszú szünet után csak idén folytatódtak. Az előző tárgyalási fordulót au­gusztus végén Phenjanban tartották, és azon megálla­podás jött létre az eltűnt családtagok keresésének meggyorsításáról, valamint a kettészakított családok kö­zötti levelezés beindításáról. Szeptemberben Phenjanban, illetve Szöulban találkozóra került sor kettészakított csa­ládok tagjai között. Ez volt az első ilyen jellegű találko­zó a koreai háború befeje­ződése óta. A családegyesítési tárgya­lások becslések szerint mint­egy tízmillió családtagot érintenek. A belügyminiszter lemon­dását, az új belbiztonsági törvény elutasítását, helyze­tük javítását követelték hét­főn este a spanyol rend­őrök. Az ibériai ország na­gyobb városaiban — a szer­vezők szerint — több mint tízezer egyenruhás, fegyver nélküli rendőr vonult az utcára. A madridi megmozdulás fő követelése az volt, hogy a parlament utasítsa el az új belbiztonsági törvényja­vaslatot, amely „militarizál- ni igyekszik” a rendőri szer­veket — ugyanis egyre több katonatisztet irányítanak át a rend őreinek állományá­ba. A kormány ugyanakkor be akarja tiltani a rendőri szakszervezeteket. A fővárosi tüntetőket ci­vil szimpatizánsok kísérték, s gondoskodtak arról, hogy ne kerüljön sor rendbontás­ra, a jobboldali suhancok provokációjára. Tegnap a Kremlben meg­kezdődött az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialis­ta Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A ta­nácskozáson, amely megvi­tatja és jóváhagyja az OSZSZSZK jövő évi állami tervét és költségvetését, részt vesz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és Nyikolaj Rizs- kov szovjet miniszterelnök. LONDON Keményen bírálja az ang­likán egyház a konzervatív kormány gazdaságpolitiká­ját. A Robert Runcie canter- bur-i érsek által két éve kinevezett bizottság négy­száz oldalas jelentésében el­sősorban abban marasztal­ja el a konzervatív kor­mányt, hogy gazdaságpoliti­kájában a gazdagok pártját fogja a szegényekkel szem­ben. MANILA Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szigetek elnöke tegnap jóváhagyta és ezzel törvény­erőre emelte a választási törvényjavaslatot. Ennek ér­telmében az országban 1986. február 7-én tartják meg az elnökválasztásokat. BEJRUT Ha .'folytatódik az izraeli agresszió Libanon déli ré­szén a muzulmán falvak el­len, az Amal siita mozgalom ellencsapásokkal válaszol és azok célpontja Izrael északi része lesz — .^jelentette ki Bejrútban Nabih Berri igaz­ságügyi miniszter. miután fogadta az ENSZ Dél-Liba- nonban állomásozó erőinek ír főparancsnokát. Wlliam Callaghan tábornokot. STOCKHOLM Az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési (konferencián résztvevő szocialista orszá­gok küldöttségeinek vezetői tegnap Stockholmban talál­koztak a Béke-világtanács e'nökségi irodájának tagjai­val és a szervezet elnökével, Romes Csandrával találkoz­tak. Japán „pihenj” A szakszervezetek és a kormány is egyetértett abban, hogy a hosszú munkaidő és a rövid szabadság nem jó sem a munkásoknak, sem az or­szágnak'1— Japánban. Csakhogy a japán munkások semmiképpen nem akarják magukévá tenni ezt a fel­ismerést. A munkahét a Felkelő nap orszá­gában maximum 48 óra. A munka­ügyi minisztérium statisztikái sze­rint a ledolgozott munkaórák száma inkább a maximum felé közelít: 1983-ban az ezer főnél nagyobb vál­lalatoknak csak .valamivel kevesebb mint a fele adott munkásainak két­napos hétvégét. A száz főnél kisebb vállalatoknak viszont csak 3,2 száza­léka vezette be a szabad szombatot. Ami pedig az éves szabadságot il­leti: összességében véve, a japán dolgozóknak 1983-ban átlagosan, 14,8 fizetett nap szabadságot adtak ki, amiből átlagosan 8,8 napot használ­tak fel. Számos vállalat erre draszti­kus eszközökhöz folyamodott: egy­szerűen bezárta a kapukat, nem hagyva így munkásainak más vá­lasztást, mint a pihenést. A munkaidő csökkentése céljából korábban meghirdetett „hadjáratok a szabadságért” nem jártak siker­rel. 1980-ban a japán munkás éven­te átlagosan 2108 órát dolgozott munkahelyén. A munkaügyi mi­nisztérium ekkor tűzte ki célul, hogy 5 éven belül 2000-re kell mérsékelni az évi munkaórák számát. Ám 1984 ben Japánban már 2116 volt a le­dolgozott munkaórák száma, míg a többi fejlett tőkés országban csu­pán 1700—1900. 1983-ban a japán pénzintézetek­ben elkezdték bevezetni azt a rend­szert, hogy havonta egy szombaton nem nyitnak ki és úgy volt, hogy rövidesen, de legkésőbb 1985 augusz­tusára havonta kettőre, emelkedik a szabad szombatok száma. Nem így történt. A bankok ma is havonta három szombaton fogadják tárt ka­pukkal ügyfeleiket. A szabad szom­batok bevezetésének legújabb ha­tárideje: 1986 augusztusa. Látva a helyzet „tarthatatlansá­gát”, a japán kormány október kö­zepén bejelentette: erőfeszítéseket fog tenni, hogy elkövetkező 5 évben 10 nappal hosszabbodjék a munká­sok szabadsága. A kabinet nyoma­tékkai síkraszállt az ötnapos mun­kahétért, hogy a lakosságnak több ideje jusson költekezésre, minde­nekelőtt külföldi cikkek vásárlásá­ra. Mert hiszen nem csupán az em­berbaráti szeretet, hanem súlyos külgazdasági megfontolás ’ áll e kam­pány hátterében; a munkakedv va­lamelyes csökkentése és az ugyan­csak lanyha japán fogyasztási kedv „szabadidős” növelése révén is csökkentené a kormány az ország hatalmas fizetési mérlegtöbbletét, mely immár botránykő a japán ex­portsikerekre féltékeny tőkés part­nerek számára. Az exportsikerekről ugyanis nem szívesen mondanának le... Persze a japán dolgozók munka­kedvét sem csupán a hagyomány, vagy a vállalati lojalitás magyaráz­za: a sokhelyütt életre szóló'foglal­koztatási rendszer ellenére a 120 milliós, túlnépesedett országban nagy a nyomás, minden helyre akad­na sok más 'jelentkező, aki hajlandó lenne még többet dolgozni. Ki mer így hosszabb szabadságra menni? Az'újabb kampány keretében Ja- maguesi Tosio munkaügyi 'miniszter mégis felkeresi az ország minden egyes közigazgatási körzetét, hogy személyesen népszerűsítse a munka­idő rövidítésére irányuló kampányt. Mint a munkaügyi miniszter el- rriondta, a mostani kampánynál szakítanak a korábbi gyakorlattal. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy a minisztérium összehívta a válla­lati vezetőket, akik udvariasan meg­hallgatták a munkaidő csökkenté­sére vonatkozó érveket... s nem tettek semmit. Most azonban köz­vetlenül a nyilvánossághoz akarnak fordulni s a napilapokban, valamint a televízióban próbálják meggyőzni az embereket a szabad idő értelmé­ről. A kormány persze nem csak meg­győzéssel próbálkozik: gondolkoznak egy új törvény bevezetésén is. Ez kötelezővé tenné a heti 45 órás maximális munkaidőt, valamint az évi 10 napos minimális fizetett sza­badságot. Van aztán egy ravasz öt­lete is a kormánynak. Egy új ün­nepnapot kíván létrehozni, „a zöld és a virág naoját” s ezt hozzácsap­ná ahhoz a hosszabb nemzeti ün­nephez, amely április 29-től, a csá­szár születésnapjától május 5-ig, a gyermeknapig tart. Mire a japánok felocsúdnak, máris tovább „kell” ünnepelniük, vagyis jó nyolc órával kevesebbet kell dolgozniuk — véle­kedtek az ötletgazdák.

Next

/
Thumbnails
Contents