Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 18Befejezéséhez közeledik a kőtelki Ady Tsz nagykorai magtárának építése. A kivitelezési munkákat a szövetkezet saját szakemberei végzik TKL Karácsonyi fenyő Hol kezdődik és meddig tart? Néhány éve történt, hogy karácsony közeledvén az egyik pavilonban, méretre, alakra megfelelő fenyőfát kerestem. Jöttek-mentek a vevők, forgatták, válogatták az árut, egyikük azonban a mérés után nem a pénzét, hanem az igazolványát nyújtotta az eladónak. Az ellenőrző könyvben maradt jegyzőkönyvi példányt azután a méltatlankodó eladó alaposan megszívlelhette, mert hamarosan más mérte helyette a fenyőt. Az akkoriban életbe lépő rendelettől eltérően ugyanis a fa teljes hosszát felszámította, és ezzel megkárosította a vevőket. Jól megtanultam akkor én is, hogy a fenyőfa hossza talpától csak a legfelső elágazásig tart. Idén nem hagytam — mint nemegyszer — a karácsonyfa-vásárlást az utolsó napokra. Már az üzletben gyanút fogtam, de a jászapáti áfész kereskedelmi osztályának vezetője, Kiss Jánosné végképp eloszlatta kételyeimet: el kell felejteni a korábbi méreteket. Más ma már a fenyőfa hossza, mint egy éve. Sőt a december 2-án érkezett tűlevelűeket egy ideig még a régi szentencia szerint értékesítették Jászberényben, mígnem megérkezett a parancsolat: márpedig a fenyő hossza ezentúl a talpától a tetejéig, pontosabban a vágási alap síkjától a vezérhajtás csúcsáig tart. Mégsem ilyen egyszerű ez, mert egy rendkívüli méretű vezérhajtás esetén csak a felső elágazás oldalhajtásainak kétszeres hosszáig számítható a fa mérete. Megnyugtattak, hogy ez utóbbi igen ritka a választékban. Jászapátin azt is megtudtam, hogy december 5-ig a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságból megérkezett az üzleteikbe szánt összes, mintegy 3200 méternyi fenyő. Kár tehát később frissekre várni. Az ára ugyan maradt a méterenkénti 27 forint, de a módosítás 17 százalékos drágulást jelent. A fenyőnk most a kamrában hideg vízbe állítva várja fényesebb sorsát (hátha tovább őrzi örökzöld tűjeit), én pedig azon meditálok, hogy az ára se, mérete se változott a fának, mégis hosz- szabb lett és többet kértek érte. —lp— Triumph-fehérnemük Hölgyek örömére A Kapuvári Diadal Ruhaipari Szövetkezet az idén 54 millió forint értékű női fehérneműt készített a Triumph NSZK-beli világcég részére, és ezzel az év folyamán érkezett pótrendelést is teljesítette. Kapacitásuk zömét ezek a megrendelések kötötték le, de szállítottak hazai értékesítésre is a Módi Kereskedelmi Vállalatnak. A Diadal varrónői a Tri- umph-tól kapott kelmékből, modelljeik felhasználásával készítik a különféle fehérneműket. Az anyagmentes termelésből származó árbevétel alapja a megrendelő által elismert normaperc, s ha a gyártás ennél több időt vesz igénybe, akkor a különbözet a szövetkezet gazdálkodásában veszteségként jelentkezik. Ezért nagy figyelmet fordítottak a varrónők képzésére. A szövetkezet az NSZK-beli céggel együttműködve azon volt, hogy a dolgozók legalább négy-ötféle varrási műveletet magas színvonalon megtanuljanak, s zökkenők nélkül ugyanennyi gépet kezeljenek. A magas minőségi követelmények szigorú ellenőrzési rendszer kialakítására késztették a kollektívát. Minden darabot gyártás közben is alaposan átvizsgálnak, s végül a készterméket újból ellenőrzik. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt érdekeltek abban, hogy csak első osztályú termék kerüljön a megrendelőkhöz. Öröklőid tóma volt a korszerűsítés Végre kedvező változások Népi o Ilon őrök utóvizsgálata a karoagl húsüzemben és vágóhídon A karcagi Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt nyolc évben már jónéhányszor vizsgálta a városban a hús- feldolgozó társulás húsüzemének és vágóhídjának tevékenységét : a termelés helyzetét, a tisztaság alakulását, valamint a tervezett fejlesztések megvalósítását. Hogy miért? A gyakori ismétlődést olyan kedvezőtlen tapasztalatok igazolták, amelyek közül egyet-mást lapunk is közreadott. Legutóbb például I960, január 10-én jelent meg cikk Húsüzem válaszút előtt címmel. Akkor a népi ellenőrök olyan súlyosnak ítélték a helyzetet, higiéniai, egészségügyi szempontból elfogadhatatlannak a körülményeket, hogy a következtetések eredménye nem lehett más, mint az, hogy az üzemet vagy bezárják, vagy korszerűsítik, felújítják. Az utóbbi történt, hiszen a társulás napról napra 35 ezer ember húsellátásáért, töltelékáru-kínálatáért felelős. Nem beszélve a nyári, kánikulai hetekről, amikor Berekfürdő turista- forgalma ezt a létszámot alaposan megemeli. Szó se róla, időközben történt előrelépés : bővítés, korszerűsítés is, bár a vizsgálódásban részt vett szakemberek a változásokat úgy ítélték meg, hogy azok ily módon sem érik el a kívánt követelményeket. Minden hiányosságot nem számoltak fel, ezért két éve újabb vizsgálat kezdődött, amelynek utóvizsgálatai ez év szeptemberében fejeződtek be. A munka alaposságát bizonyítja, hogy a felkért szakemberek összesen 216 órát töltöttek az üzem területén. Mindebből adódik a kérdés: vajon mi mindent örökített meg a legutolsó jelentés, amelyre összesítve már az a jellemző, hogy végre kedvező változások is papírra kerülhettek. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a vágóhíd, a húsüzem, az udvar rendezettsége javult, ugyanakkor a kényszervágó környezeti rendje még nem volt kielégítő. A higiéniái előírások, tervek időszakos feladatait elvégezték, de a rozsdátlanítás nem mindenhol rendszeres. A vágás és a feldolgozás technológiai fegyelme megfelelő, ugyanakkor a vágóhídról ideiglenes szállítóeszközzel történő húsfuvarozás nem felel meg az előírásoknak, A dolgozók a védőfelszereléseket használták, ugyanakkor az ellenőrök meglepetéssel vették tudomásul, hogy nemcsak a kijelölt helyen, hanem többen munka közben is dohányoztak. Kedvező hírnek számít az is, hogy a közelmúltban jó- néhány korszerűsítést végeztek, végeznek. Többek között a vágóhíd csomagolo- val, zsírsütővel gyarapodott, a húsüzemben a megvásárolt főzőüstöt használták. A folyamatos termeléshez szükséges karbantartásokat biztosítják, bár néhány felújítás még várat magára. A húsüzemi termékek minősége javult, ugyanakkor a választéka jelentősen nem bővült. A társulás eredményessége, a termékek gazdaságossága is romlott. A számottevő pozitív változásokon kívül a javaslatok például azt is tartalmazzák, hogy a piackutató munka javításával igyekezzenek a jövőben jobban kihasználni a vágó- és feldolgozó kapacitást. Felhívták a figyelmüket arra is, hogy a gyártott termékek összetétele, választékának tartós bővítése — a lakossági igényekhez igazodva — a táj jelleg és _a gazdaságosság figyelembe vételével valósuljon meg. Azt is javasolták, hogy a beruházások felújítások előkészítésénél a takarékosság érvényesülése érdekében az eddiginél gondosabba^ járjanak el. A vizsgálatok befejezése után a húsfeldolgozó társulás igazgatótanácsának elnöke — az üzemeltető két helyi termelőszövetkezet, illetve az áfész nevében — intézkedési tervet juttatott el a népi ellenőrzési bizottsághoz. Ebben részben október 31-ig, részben év végi határidőkkel, a névvel megjelölt felelősek is szerepelnek a hiányosságok azonnali, illetve folyamatos felszámolása érdekében. Egyúttal az Intézkedési terv arra is utalt, hogy jövőre a vágóhíd kerítését, tetőszerkezetét, laboratóriumát felújítják. Mindezek teljesítéséről a jövő év harmadik negyedévében tájékoztatják az igazgatótanácsot. Mi pedig a lakosságot, illetve a közvéleményt, remélve a már eddig hozott, illetve ezután megvalósítandó kedvező változások következtében végre hosszabb időre lekerül ez a hováto- vább örökzöldnek számító téma a városi Népi Ellenőrzési Bizottság programjáról. D. Sz. M. Kunszentmár- tonban a helyi Szövetkezeti Építőipari Közös Vállalat kivitelezésében a jövő év augusztusára készöl el egy új lakótömb, mintegy 17 millió forintos beruházással. A földszinten új gyógyszertárat, fölötte kilenc OTP-la- kást alakítanak ki Pánik Ezen a rekordenyhe tél- elós napon úgy befűtöttek szerelvényünkbe, hogy a szó szoros értelmében saját levében főtt a mind hevesebben pihegő utastársadalom. — Szabad lehúzni ezt az ablakot — útitársaim, csupán egy percre? — kért en- gedelmet illedelmesen az idős iparosféle ember, aki jóideje már versenyt izzadott testes feleségével, amott a sarokban. Elzárt is akasztotta fel kis kabátját — hosz- szú negyedórára, oda a füle mellé, a fogasra. — Ö hogyne, csak tessék! — sóhajtott fel megkönnyebbülten a kocsi népe, és hálás mosollyal élvezte a bevágódó friss légáram'atot. Bokán még a szemüket is lehunyták a kéjes gyönyörűségtől. Igen ám, de mint nálunk is szokás, furtonfurt csúszkáltak éhes, de főleg szomjas útitársaink az étkezőko- csi irányába, majd kellően feltöltődve onnét visszafelé. Ennek következtében minden ajtónyitáskor rakoncátlan huzat támadt. Egy kanyarodénál akkora, hogy a koros úr nyitott ablakánál himbálódzó zakót szempillantás alatt kiszippantotta a fülkéből. — Jaj, a zakó! Vigyázzon! Fogja meg! — kiáltoztak mindenfelől a fülkében, de akkor már későn volt. A kis- kabát, mint óriási fekete varjú, amely nem tud megbirkózni a vágtató vonat támasztotta légörvénnyel, villámsebesen elhúzott, s — tűnt szemünk látósugarából. Az öreg mester élete párja majd elájult ijedtében. Szívéhez kapkodott, s jó darabig hangtalanul tátogott, hogy aztán annál szívfacsaróbban jajveszékeljen. — Most mi lesz velünk, istenem?! Benne minden pénzünk. Benne az igazolvá- nvod. Jajjaj, édes jóistenem! Embere is elveszítette hirtelen a józan eszét. Ogy, ingujjban rontott ki a peronra, és le akart ugrani a robogó vonatról. Szerencsére többen is utána iramodtak, elkapták. A legközelebbi állomásig szüntelen jajgatott, keservesen óbégatott a feleség, a férj pedig — még mindig megmentőinek szorításában — verejtékezett, és tehetetlenségében sziszegve préselte össze fogait. — Miért nem húzzák meg a vészféket? — adta valaki a tippet, csak kivitelező nem akadt. Hogyne! És a költségeket ki viseli?... Majd lesz állomás nemsokára. Alig állt meg a vonat, az atyus lóhalálában mászott lefelé, és rogyadozó léptekkel kocogni kezdett visszafelé a vonat, illetve a sínek mentén. — Ne engedjék már . az öreget, hiszen legkevesebb tíz kilométernyire elhagytuk már azt a helyet! — Mit képzel a szerencsétlen, csak úgy ingujjban nekivág? Csak télben járunk már... A vonat úgy se várja be. mig visszabaktat... Meg hogy is gondolja? Közben már tucatnyian kapacitálták a kalauzt, telefonáltasson a forgalmi irodából a legközelebbi őrházba, Meg szalajtson valakit a megkeveredett szaki után. Erre viszont nem lett szükség. Eközben egy jókötésű ifjú rendőr már a nehezen trappoló öreg nyomába eredt5. Hamarosan utol is érte, határozottan karon ragadta, — Ne strapálja magát hasztalan, papa, meglesz a kabátja, ne féljen. — Visz- szafordultak. — Mindjárt leállítom az első motorost vagy autóst, az majd visz- szahozza. A megszelesedett mester csak legyintett, megserdült, s bár majd orra bukott a heves mozdulattól. újfent bukdácsolni kezdett visszafelé. Hajtotta a görcsös kétségbeesés. Fújtatott, zötyö- gött. mint egy kiszolgált masina. A rendőr nem pazarolt rá több időt, inkább kiállt a közeli útra — járműlesre. A kalauz is elment telefonálni. Az utasok a nénit csitítgatták, nyugtatgatták meglesz a kabát, ne veszítse« el a reményt. De 6 csak hajtogatta. — Oda a pénzünk, oda a pénzünk! Az öregember görnyedt alakja már megint jó mesz- szire imbolygóit a töltés tetején, amikor az állomás előtti parkolóba bekanyarodott egy 250-es MZ-motor. Gazdája fürgén leszállt róla, s a pályatestet szegélyező líciumkerítést átugorva, megjelent a zakóval. — Kié? — kérdezte diadalmasan. — A dűlőútról láttam, mikor kiröppent a vonatablakon. Mintha mágnes rántotta volna ki. — Amoda lohol már a maga ügyfele — intett a közeledő rendőr a távolba, és — javasolt is. — De ha eddig ilyen szíves volt, most már szaladjon el a tatusért, mert még infarktust kap. Pillanatokon belül szórakoztató színjátékká szelídült a helyzet. A közönség biztatása mellett zúgott el a motoros a kiskabáttal együtt. Nemsokára visszahozta a kimerült szakikát is. aki ügy szorongatta hóna alatt a kabátot, mintha az életét jelentené. S alighogy lekec- mergett a hátsó ülésről, némán, zihálva, kapkodva nyúlt a zakó zsebeibe. Egyszercsak elfehéredett, azt hitte mindenki, menten vége. Nem volt sem pénz, sem igazolvány. Eltorzult képpel készült valamit szólni a motorosnak, midőn a néni karját szétcsapva, majd fejét szorongatva kiáltott fel. __ Ö, én vén bolond!... H át persze... Mikor levetetted a kabátod, és a vécére mentél, — a pénzt is, az igazolványt is kitettem a zsebedből. Zsebkendőbe kötöttem. ott van minden a kaskában... Tóth István
