Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
1985. DECEMBER 18SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy opera, Bizet és Dvorák egy koncert jg^ygg tOlllláCSOláSliail Hz otthon és környéke (2.) Riportsorozatunk előző részében a szakmunkásképzés történetét vázoltuk, utaltunk arra, hogy milyen szerepük van az intézeti oktató-nevelő munkán belül a diákotthonoknak, kollégiumoknak. Számszerűen közöltük, hogy a megyében lévő tíz diákotthonnak, kollégiumnak hánv „lakója” van, s milyen igényeket fogalmaztak meg az oktatási irányító szervek az iskolák és a diákotthonok együttműködéséről. Hiteles és vonzó képet kaptunk Bizet világáról a szegediek új Carmen-pro- dukciójában. A mű ma világszerte divatba jött az operaszínpadokon, aminek egyik oka, hogy megszűnt az szerzői védettsége, azaz copyrightja. tehát köztulajdon. A másik ok: a Carmen: nem csupán egy emberpár története, a konfliktus nemcsak két ember — egy férfi és egy nő között — hanem két életforma között feszül. Az opera népszerűségét azonban nemcsak a mű vad és szenvedélves léeköre magyarázza. Bizet a valóság zeneköltőie — Wagner végtelen dallamával filozófi- kus eszméivel és a mítoszok komplikálta lielbeiszéidével szemben — a kerekre csiszolt. latinosán áttetsző formákkal hódított és az egyszerű emberekről énekel. A Carmen egy új stílus előképe. A produkcióban Oberfrank Géza zeneigazgató három feladatot vállalt: a karmesterét. a rendezőét és a fordítóét. Ez a tény már önmagában is figyelemkeltő. A végeredmény pedig egy ízig- vérig zenedrámai előadás, amelyben zene és dráma együtt él, egymás hatását erősítik. Egy operaelőadás stílusát a zene és a történet, más szóval a partitúra és a librettó, illetve ezek olvasata együttesen határozza meg. Aki operát rendez, annak tudni kell partitúrát olvasni, a zene jelentését megfejteni, hiszen nehéz lenne olyan nyelvein rendeznie, melyet nem ismer. Ha az operarendező másodrangúArcok és sorsok Fazekas Magdolna bronzdiplomát kapott Nagy érdeklődés kíséri a Hatvani Galériában megnyílt V. Országos Portrébiennálét. Ez szakmai körökben már a tárlat megnyitása előtt megnyilvánult. százhuszonegy művész kétszáz pályamunkát küldött be. A közönség elé 140 alkotás került. A tematikus kiállítás alkotóművészeinek és bemutatott műveinek „skálája” igen széles. Sajátos generációs képet nyújt a különböző diplomával jutalmazottak névsora is. A mai magyar festészet doyenje, Pirk János képei mellett ott láthatja a közönség a tárlat legfiatalabb művésze, Tóth Júlia munkáit is. Műfajilag is nagyon gazdag a kiállítás, nem is szólva a különböző művészi felfogásban született alkotásokról. A tartalom oldaláról közelítve is cáfolja ez a bemutató azt, hogy á fotográfia térhódításával a portréművészet létjogosultsága megkérdőjelezhető. Külön örvendetes, hogy a mai magyar festészet, szobrászat jelességein kívül a fiatalabb nemzedék — sőt az országosan még ismeretlen ifjú alkotók — milyen nagy számmal vesznek részt a tárlaton. Számunkra, szűkebb hazánk keretei között gondolkodva külön öröm Fazekas Magdolna sikere, a Merengő című 70x50 centiméteres olajképével bronzdiplomát nyert. Jóleső érzéssel láttuk a méreteiben is impozáns kiállításon Szabó László Magány című remek fehérmárnak számít a karmesterhez képest, nincs aki a szem és fül impresszióját összehangolja. S bár elméletileg a karmestert éppúgy érdekelheti a dráma, mint a dráma- rendezőt a zene. a valóságban ez rendszerint nincs ígv. Nem meglepő tehát, ha egységesebb zenedráma jön lét re olyan színházi ember kezében. mint Oberfrank Géza, aki egyszemélyben karmester és rendező. A zeneileg és színpadi megjelenítésben egyaránt igényes előadás forró sikert hozott az előadóknak. Emlékezetes alakítást nyújtott a kitűnően éneklő Szenda Éva (Carmen), valamint az egyén ített, ugyanakkor az együttesbe is szervesen illeszkedő figurákat életre keltő Iván Ildikó (Micaela). Németh József (Escamilloi) és Réti Csaba (Don Jósé). Dvorák-műsorral mutatkozott be a közelmúltban 40 éves jubileumát ünneplő Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, élén Zdenek Bilek európai hírű csehszlovák karmester. A cseh szimfonikus zeneirodalom megalapítójának pompásan hangszerelt Karnevál nyitánya a zenekar részéről bemelegítő számként hatott; fegyelmezetten, de minden különösebb odaadás szándéka nélkül játszottak. Az a-moll hegedűverseny alatt kezdett olvadni a jég. Szólista és karmester is a helyzet magaslatán állt, jó kontaktusban egymással, és a zenekar sikerrel túltette magát a „jóból is megárthat a sok” pszichés beidegződöttségén. (Az akadémiai és a vigaSzabó Ágnes: Kezdet áSÜl dóbeli koncertjük után ez volt a harmadik Dvorák- estjük). Jindri Pazdera. a 23 éves L. Kogan-tanítvánv, elfogulatlan, magabiztos kiállással. gazdagon éneklő tónussal és virtuózán játszotta magánszólamát. Megkapó volt játékának hőfoka valamint, hogy hegedűhangjával végig át tudott törni a nagy- zenekari hangzáson. Az est legteljesebb élményét végül is a VIII. szimfónia előadása jelentette. A mű is igen élvezetes, változatos, hangszerelése pedig imponálóan gazdag. Ám itt derült ki, mennyi rejtett tartalékkal rendelkezik a zenekar. amelyet a kanmester hozott felszínre, fegyelmezett összjátékot kérve de egyúttal könnyed légkört teremtve. Inspiráló jelenléte érezhetően felvillanyozta a zenekart. Rendkívül feszesen, biztosan tartotta a ritmust és határozott karakterrel a tempót. Remekül érzékelhetőek voltak a csúcspontok, a nyugvópontok, a hirtelen hangulatváVtások kontrasztjai, lényegében maga a zenei folyamat. A szimfónia, melyet végig partitúra nélkül vezényelt, érgplmi kitárulkozással szólalt meg, bizonyítván, hogy a fásultság elillan onnan, ahol a művészi képzelőerő és akarat diadalmaskodni tud. Vezénylésének kvalitásai talán azért sem tárultak fel olyan gyorsan, annyira magától értetődően, mert nem keresi a közönség kegyeit, hanem a zenekarral és a művel van elfoglalva. ványát. Szabó Ágnes Kezdet című gondolatgazdag olajképét és Meggyes László finom pasztell j ét. A szolnoki művészek rendszeres és eredményes kiállítói a hatvani kiállításoknak: az 1981-ben Barcsay Jenő által megnyitott Itárlaton Meggyes László nyert bronz- diplomát: az V. Magyar Tájak című tematikus tárlaton Fazekas Magdolna alkotását jutalmazták bronzoklevéllel. A nagyszabású kiállítás január 12-ig tart nyitva, megtekinthető minden nap 10—13. és 14—18 óra között. Téli csupaszságában is szép a kollégium előtti park. Azt hiszem, hogy abban a bizonyos képzeletbeli nagy könyvben ilyennek írták le az iskola, a diákotthon környezetét. A munkahely is szinte karnyújtásnyira van, mégsem zavaró a közelsége. Kétszázegynéhány tanulója, illetve lakója van a nyáron virágokkal övezett épületcsoportnak. — Ott hon-e az otthon — kérdeztem a zsibongóban álldogáló lányoktól. — Kollégium ez, majd húsz éve — javítanak ki. — Akkor méginkább otthon? — HátPusmogás, elhúzódás, rögtön csengetnek, mondja az egyik lány. De a mellette álló nekibátorodik. — A faluban, ahonnan én jöttén sohasem láttam volna annyi színházat, mozit, mint itt. Nagyon sok okos, érdekes emberrel találkozhattam a művelődési házban, a könyvtárban, de itt a kollégiumban is. A tanárok, a nevelők talán túl szigorúak. Ez zavarni az áhítatot... — De lehet, hogy később megköszönjük nekik — mondja egy másik lány. — Anyánk se vigyázna jobban ránk, mint az itteniek. — sorolja a neveket — de... — De mégis jobb lenne otthon? — Nem, nem hiszem, épp ez az! Én már nem tudnék földes szobában lakni, nem bírnám ki — legalábbis úgy érzem — villany, meleg víz nélkül, nem tudnék a konyhában a sparhelt sarkáról enni. Vagy itt maradok a gyárban, vagy más városba megyek, bár anyámék csak hiányoznak, mégse akarok a juhszélen élni... Komfort, összkomfort A diákotthonok, kollégiumok civilizációs szintje igen jó. A központi fűtés csaknem általános, az étkezési és higiénés lehetőségek megfelelőek a közlekedés adottságai sem mondhatók rossznak. A kulturális ellátottságban már nagyobb a szóródás, meghatározóak a helység lehetőségei, de rádió, A Jászberényi Városi Könyvtár és a Családsegítő Központ együttműködésével december elsejétől megkezdte új szolgáltatását a könyvtár. A központ felmérése alapján a városban száztíz vak és csökkent látóképességű embert tartanak nyilván, akiket a látás hiánya megfosztott az olvasás örömétől. Rajtuk kívánnak segíteni a hangoskönyvtár bevezetésével. Egyelőre 15 „hangoskönyvet” egy hétre kölcsönözhetnek az arra rászorulók, a kazetták lejátszásához pedig szükség esetén (díjtalanul) hordozható magnetofont is adnak. Mozgássérültekhez szerdánként még a házhoz is szállítják az igényelt kazettákat. Jó ütemben halad a budavári sikló helyreállítása. A llő esztendeje felavatott, majd az 1945-ös ostrom során elpusztult, közforgalmú sikló rekonstruktelevízió, — sőt egyes helyeken képmagnó is — mindenütt van, a könyvtárak messze az igények fölött állnak. A klubszobában csinos lányok támasztják fejüket egymásnak, a fotelok karfájára dőlnek, úgy figyelnek. Tizenévesek, de közelebb a húszhoz. Némelyikőjük divatbaba is lehetne. A félig nyitott ajtó mögül hallgatózunk, nem akarjuk zavarni az áhítatot... „A szegény csak mérget eszik... Igaz?... Jóllakik a levessel. Mire a húsra kerülne a sor, már neki vége... Azt más falja fel. — Egyél, csak egyél — mondta a csendőr, és erősen nézte Kis Jánost. De Kis János nem nézett rá, másfele nézett. A cigány felé nézett. — Nincsen az embernek két gyomra, hogy mindent bevegyen... A szegény embernek még hasa sincs. Ebben a pillanatban a gróf megcsókolta az asszonyt. Kis János mosolygott Elfe- héredett, de mosolygott. A keze rámerevedett a késre, és markolatig döfte a tőrt a csendőrbe”, — olvassa a tanárnő Móricz elbeszélését. — A legnagyobb gondom, bajom velük, hogy nem olvasnak. S most látta, hogy figyelnek, mennyire leköti őket az írói szép szó. Sajnos, maguktól nemigen vesznek könyvet a kezükbe. — Mi lehet ennek az oka, — a sok közül... — Nagyon gyenge az olvasáskészségük. Nem tanultak meg rendesen olvasni, fárasztja őket az olvasás — állapította meg Pécskői Mik- lósné kollégiumvezető. — De hiszen mindnyájan elvégezték az általános iskola nyolc osztályát! — Sajnos, mégis ilyen problémáik vannak. Nem mondom persze, hogy mindnyájuknak. de a nagy átlagnak. Többnyire kis falvakból jöttek, szinte mindegyiküknek volt képesítés nélküli nevelője, sőt olyan diákunk is van, akit hat képesítés nélküli nevelő tanított. Sajnos alig van közöttük olyan, A magyar és világirodalom klasszikusainak művei jeles előadóművészek hangján elevenednek meg. A mű ismertetése előtt a hallgató képet kap a szerzőről és a mű keletkezéseinek a körülményeiről is. A rövidebb könyvek 3—5 kazettáról szólnak, de van 27—30 kazettát felölelő mű is. A 10 ezer forintos gyűjteményt a könyvtár a Családsegítő Központ segítségével hamarosan megduplázza. A szolgáltatások további bővítését is tervezik. Kapcsolatba lépnek a szociális otthon lakóival, valamint egy klub megszervezésén fáradoznak, ahol a közösen hallgatott irodalmi műveket meg is beszélhetik a tagok.-lpcióját ez év márciusában kezdték meg és a következő esztendő első felében már várhatóan utasokat szállíthatnak majd a kocsik. akinek az általános iskolai tanulmányi eredménye elérte volna a közepes átlagot. — A szülők iskolai végzettsége is elég alacsony, száz diákunk közül 21-nek az anyja, apja nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, mindössze öt szülőnek van érettségije. Volt már bizony olyan tanévünk is, hogy 20 százalékos volt a lemorzsolódás aránya. Ez az utóbbi időben igen sokat javult — tájékoztat Fehérvári Györgyné, a martfűi intézet igazgatója. Ingerzuhataf Ébresztő reggel 5 vagy 6 órakor, attól függően, hogy iskolába, tanműhelybe, „munkába” megy-e a tanuló. Reggeli, majd ki-ki megy a dolga után. Ebéd után kimenő — másfél, két óra — majd 4 órától fél 7-ig szi- lencium, vagyis tanulás. Vacsora után különböző közös programok... Dobos István karcagi nevelési igazgatóhelyettes, kollégiumvezető látja csodálkozásomat, de talán volt is valami megjegyzésem: ez a sokféle, fajta program — szakkörök, művészeti csoportok, előadások, ilyen és olyan közös megjelenések. mozi, színház, sport, stb., — már szinte a bőség zavarát sejteti... — A „túlkínálat” tudatos, hiszen az igényfelkeltés az egyik legfontosabb feladatunk. Nem akarom részletezni, hogy tanulóink többsége milyen ingerszegény környezetből érkezett hozzánk. Minél hátrányosabbak a gyerek körülményei, annál kevésbé viseli — viselné! — el a megkülönböztetést. Ezért maradjunk az „ingerszegény közeg”-nél. egy-egy esetben még azt se tudja neveltünk, hogy mit szeretne látni, hallani, csinálni. — ezért kell a választéknak ilyen szélesnek lennie. Persze később sem „adhatjuk” alább mert az a célunk, hogy kulturált életformához szokjon a neveltünk, s ha majd visszamegy a falujába, önálló életet kezd itt vagy ott, meglegyen az igényszintje amelynek alapján művelt szakmunkássá válhat. S ebben már igen szépek az eredményeink, hajdani neveltjeink bizonyítják — megjelenésükkel, modorukkal. életvitelükkel, hoev küszködésünk nem hiábavaló. „Női sorsok” Franca Rima és Oario Fo darabia Szolnokon A Dunaújvárosi Bemutatószínpad és a Tatabányai Orfeusz Színház Franca Rama és Dario Fo Női sorsok (erogén zónák) című játékával vendégszerepei december 20-án Szolnokon. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban délután .5 és este 8 órától láthatják a darabot a nézők. A főbb szerepekben Fehér Anna, Mar- gitai Ági érdemes művész és Pécsi Ildikó érdemes művész lép színpadra. A darabot Beke Sándor rendezte, a játéktér ugyancsak az ő munkája, ,a jelmezeket Szakács Györgyi tervezte. A 18 éven felülieknek ajánlott játék a mai olasz nő, vagy általánosabban a mai nő helyzetéről, problémáiról, kiszolgáltatottságáról és kihasználtságáról szól. A jelenetek látszólag teljesen összefüggéseiének, ám mégis összefüggnek: egységbe foglalja őket a kor, amelyben élünk, és az azonos gond, amely nemcsak a nők, hanem a férfiak számára sem lehet közömbös. Labáth Valéria V. Országos Portrébiennálé Hatvanban Fazekas Magdolna: Merengő Tiszai Lajos (folytatjuk) Hangoskönyvek Jászberényben Irodalmi élmény kazettákról Épül a budavári sikló
