Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. DECEMBER 18­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fábiánsebestyéni helyzetjelentés Bevetésre készülődve... A kitörésvédelmi brigád tagjaira {elke­rül a különleges bőrruha és a bizton­sági öv Hétfő este fél kilenc. Még elin­tézünk egy-két telefont, s indu­lunk. Odafelé kol­légámmal talál- igatjuk, vajon je­lenleg mi a hely­zet? Előzőleg csak annyit hallottunk a dologról, amit a rádió is bemon­dott: „Hétfő haj­nalban, egyelőre ismeretlen okból forró víz és gőz tört ki a Csong- rád megyei Fábi- ánsebestyén hatá­rában végzett ku­tatófúrásnál. A megfékezésére tett első kísérle­tek nem jártak eredménnyel. A rendkívül magas nyomás levágta a kútról a biztonsá­gi tolózárat, el­törte és kidobta a kútban lévő sú­lyosbító rudazat egy részét, amelynek egyik darabja életveszélyesen megsebesí­tette Kiss Sándor 43 éves fú­rómestert, aki kórházba szál­lítás közben meghalt”. 10 óra. Bekapcsoljuk a rádiót, ismét halljuk a szo­morú hírt. Közben az autó reflektorai már a helység­névjelző táblát pásztázzák. Megérkezünk. A falu utcái csendesek, sehol egy lélek. Kiszállunk a kocsiból, hall­gatózunk. A távolban tom­pa morajlás hallatszik. El­indulunk a hang irányába. — Jó helyen járunk — jegyzi meg kollégám, s az út mentén álló rendőr felé bólint. Gyorsan túljutunk az első kézfogáson, s el­mondjuk jövetelünk célját. — Rendben van egyezik bele az egyenruhás — de in­nen már gyalog menjenek. Fölkerül a gumicsizma, s elindulunk. Egyre erősebben hallatszik a robaj, majd ki­rajzolódik a torony sziluett­je is. Szinte áthatolhatatlan a sötétség. Pár száz méter után csatorna állja utunkat. Gyorsan döntünk. Megvár­juk a pirkadatot... Vissza­fordulunk, s éjszakára a kö­zeli téeszmajor éjjeliőré­nek szobájában húzzuk meg magunkat. Kedd reggel, háromnegyed hét. A helyszínre érkezünk. Már hessegeti az éjszakát a nappal. A torony szinte nem is látszik a gőzben. Sorra araszolnak előttünk a külön­böző járművek. Megnehezí­ti haladásukat, hogy az éijel is esett. — Kutatási területen saj­nos mindig történhet ilyes­mi — lépked mellettem Götz Tibor, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt biztonság- technikai osztályának veze­tője. — Tulajdonképpen ez­zel számolnunk kell. Itt az idén márciusban kezdtük a fúrást, s 4239 méternél tar­tottunk, amikor rétegválto- zást észleltek a műszerek. Az utolsó súlyosbító rudazat már a kútban volt. amikor ismét kilengtek a mutatók, s jelezték, hogy gázosodik a lyuk. így a brigád tagjai ráhelyezték a kútfejre az előre elkészített 700 baros tolózárat és a kitörésgátlót, így a kút rövid időre nyuga­lomba került. Majd hirtelen megnövekedett a nyomás és leszakította a tolózárat. Ek­kor a főfúrómester odament és belehelyezte a megmaradt szerszámokat — a súlyosbí­tó rudazatot — a kútba, hogy el tudja zárni a ki­törésgátlót. De a súlyosbítok a nagy nyomás hatására át­törték a gépházat. A követ­kezményét már tudja. Kiss Sándor kollégánk meghalt, öt már nem pótolja semmi. Szerencsétlenül járt mun­katársunk a magyar kitörés­védelem első hősi halottja, hisz egyrészt ilyen eset ed­dig nálunk még nem for­dult elő, másrészt ő teljesen szabályosan járt el. Ha nem ezt teszi akkor követ el hi­bát. — Jelenleg mi a legfonto­sabb feladatuk? —■ A honvédségtől és a tűzoltóságtól kértünk segít­séget. A katonák árokásó gépekkel csatornát építenek, hogy a gőzpárából lecsapó­dó vizet el tudjuk vezetni, A tűzoltók pedig a turbo- reaktív oltóművel próbálják „elfújni” a gőzt. Ez nagyon fontos feladat, mivel most nem látunk semmit. Addig pedig a hibát sem lehet meg­állapítani. Kicsit odébb már dolgozik az árokásó. Lapátjai, mint a malomkerekek szakadatla­nul harapják a földet. — Tegnap kaptuk a pa­rancsot. hogy ide kell jön­nünk — tájékoztat Gergely Sándor őrnagy, az orosházi alakulat parancsnokhelyette­se. — Ma kiépítjük a tele­fon- és rádióösszeköttetést, hogy ha valamilyen gond van, azonnal segítséget tud­junk kérni. Ide 2—300 mé­terre van egy laposabb te­rület, most oda vezetjük a vizet. Aztán jönnek a geodé­ták, s kitűzik az újabb csa­torna nyomvonalát. A torony tövé­ben iszonyú ro­bajjal tör elő a meleg víz és a sű­rű, piszkosfehér színű gőz. Körös­körül már vízben áll minden. Nem hallani egymás szavát. Itt inkább a mozdulatok be­szélnek. Tőlem balra bőrruhások gyülekeznek. Fe­jükön sisak. Ök a kitörésvédeLmi brigád tagjai. „Válogatott gye­rekek”. Mindig ott vannak, ahol legnagyobb a ve­szély. Közben sivítva beindul a turbi­na... — Ilyen esetre még nem emlék­szem, pedig ’54 óta a szakmában dolgozom — ma­gyarázza Hegyi Ferenc, a Nagyalföldi Kő- olajkutató Vállalat főmérnö­ke. az itteni mentőcsoport vezetője. — Magyarországon gőzkitörés még nem történt. Európában is csak egyről tudunk. Görögországban Mi­losz szigetén fordult elő ha­sonló eset. Persze a szeren­csétlenségbe némi szerencse is vegyült, mivel a forró víz és a gőz nem robbanhat fel, nem gyulladhat meg, így a környező települések lakóit semmiféle veszély nem fe­nyegeti. — A fiúk megállapították, hogy a kitörésgátló operátor tengelye eltört és ott fúj ki a gőz — újságolja Götz Ti­bor. De számolunk azzal, hogy máshol is lehet baj. Ezért bőven van még mun­kánk... Nagy Tibor Fotó: Hargitai Lajos Egységben jövőnkért Vélemények a népfrontkongressxuaról „Vigyázzanak a családra, a békére... no meg a fafa­ragásra is” — mondotta Nagy Ferenc somogyi fafa­ragó népművész, amikor át­adta a jelenlévőknek a HNF VIII. kongresszusa tiszteleté­re készített munkáját. Ez a szavak helyetti tett és a hozzá fűzött pár megható, őszinte mondat — a maga egyszerűségében — kifejezte a háromnapos tanácskozás lényegét és hangulatát is. Mert a legtöbb szó a mun­ka, a család és a béke, vagy­is a jövő szempontjából alapvető kérdésekben való közmegegyezés erősítésének fontosságáról és további le­hetőségeiről esett. A nemegyszer szenvedélyes hevességgel elhangzott hoz­zászólások szinte mindegyi­kében — a párt p(III. kong­resszusa határozatának nem­zeti programként történő, el­fogadása mellett — megfo­galmazódott a szocializmu­sért, az ifjúságért, a csalá­dért, az anyanyelv ápolásá­ért és tisztán tartásáért ér­zett felelősség; a jobb, fe­gyelmezettebb munka és ' a társadalmi ellenőrzés foko­zása iránti igény; és a szü­lőföld szeretete. Azt a forró hangulatot és a vastapsban megnyilvánu­ló egyetértést írásban lehe­tetlenség visszaadni, amely egy-egy felszólalást, egy-egy témát, álláspontot kísért. Akik ott voltunk, azok szá­mára feledhetetlenek ma­radnak — hogy csak néhá­nyat említsünk — a Győr- Sopron megyei Vadász Anna szavai, az, ahogyan kifejtet­te annak az erkölcsi pa­rancsnak és gondoskodó sze­retetnek a lényegét, amely az időskorúak helyzetének javítására kötelez mindany- nyiunkat. Vagy Kanyar Jó­zsef kaposvári levéltárigaz­gatónak a honismereti moz­galom értékei kapcsán meg­fogalmazott figyelmeztetése, hogy y,. J .aki becsukja a szemét a múlt előtt, vak marad a jelenre és jövőre is”. De említhetnénk Drótos Lászlót, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatóját is, különösen amit a nagyberu­házások gazdaságos megté­rülését akadályozó ténye­zőkről mondott: a kisebb utófejlesztések elmaradásá­ról; az érdekeltséget háttér­be szorító szabályozókról; a korszerű műszaki tudás meg- becsületlenségének veszélyei­ről. Figyelemre méltó értéknek kell tekintenünk azt is, hogy a hazai egyházak és feleke­zetek kongresszuson részt vevő képviselői a nemzeti egység erősítése mellett tet­ték le a voksukat; hangsú­lyozva a politika, a haza és a létbiztonság iránti nagy­rabecsülésüket; s azt, hogy a béke, a család és az anya­nyelv védelmében, a tisztes­séggel végzett munka erősí­tésében közösek a különböző Ülést tartott a Tanácsi Koordinációs Bizottság A Tanácsi Koordinációs Bizottság ülést tartott tegnaD az Országházban. A bizott­ság Mohácsi Ottó Szolnok megye tanácselnöke előter­jesztésében megvitatta a Szolnok Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának tevé­kenységéről szóló beszámo­lót, különös tekintettel a kommunális ellátás helyze­tére. A vitában felszólalt Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei bizottságá­nak titkára. A testület ezt követően megtárgyalta a ta­nácsoknál végzett felügyele­ti ellenőrzések koordinálá­sáról. valamint hatékonysá­guk növeléséről tájékoztató beszámolót, majd javaslatot fogadott el a megvei szintű tanácsok végrehajtó bizott­ságai beszámoltatásának 19456—1990 közötti program­jára. világnézetű emberek céljai. Természetesen egy ilyen nyílt és demokratikus fóru­mon, mint a népfrontkong­resszus, amelyen a társada­lom valamennyi rétegének képviselői ott voltak és szót kaptak, elhangzottak olyan vélemények is, amelyekkel mindenben nem érthetünk egyet. Nem szándékuk vagy alapállásuk miatt; hangvé­telük és problémafelvetésük volt egyoldalú. Ezekre Pozs- gay Imre is utalt vitaössze­foglalójában. De ami még ennél is fontosabb: a kül­döttek reális többsége ott a helyszínen, a hozzászólások­ban, illetve a szünetekben Is zajló közvetlen eszmecse­rékben vitába szállt velük. A nézeteket tisztázó, a közmegegyezés szélesedését szolgáló nyílt, felelősségtel­jes eszmecsere jellemezte te­hát a kongresszust; és a jobbító cselekvési szándék­ban való egység, melyet méltón és találóan fejeztek ki Keresztury Dezsőnek — a tanácskozás fő jelszavául vá­lasztott — sorai: „őrizd nemzeti múltunk szép emlé­keit úgy, hogy bennük újulj magad is, újrateremtve, ha­zánk”. Űtközben hazafelé, az au­tóbuszban beszélgettünk a HNF VIII. kongresszusán részt vevő Szolnok megyei küldöttek egy csoportjával — élményeikről és arról, hogy miről beszéltek volna, ha szót kapnak a vitában. Gyenes Gyula, a Túrkevei Vörös Csillag Tsz közgazda- sági osztály vezetője: ■— Ez volt a második nép­frontkongresszus, amelyen küldöttként vehettem részt. Meghatározó élményt jelent számomra ez a három nap. 1963 óta tevékenykedem népfrontaktivistaként, tíz éven át voltam Túrkevén vá­rosi titkár, néhány hete pe­dig elnökké választottak meg, mégis úgy érzem, hogy szinte most érzékeltem tel­jes mélységében, hogy mit is fog át a népfront tevékeny­sége, s tartalmában, sokszí­nűségében mennyire össze­tett a mozgalomnak a nem­zeti közmegegyezést szolgáló munkája. Legjobban a pél­dás szervezés és a vita őszin­te, kendőzetlen nyíltsága ra­gadott meg. Fontosnak tar­tom, hogy a főtitkári beszá­molót és a hozzászólásokat a reális hangvétel és a fele­lősségérzet jellemezte, s nem a korábban megszokott, úgynevezett „egyetértő tisz­teletkörök” uralták a vitát. Sajnálom, hogy Szolnok megyéből egy küldött kapott szót a vitában, pedig hatan jelentkeztünk hozzászólásra. És keveselltem a felszólalók között a fizikai dolgozók, a népfrontos munkát végző ak­tivisták arányát is. Ebben persze közrejátszhatott az is, hogy egyesek képtelenek betartani a ma már egyre Tegnap a vezető testületek megválasztásával és a fel­adataikat meghatározó állás- foglalás elfogadásával ért vé­get a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetségének X. kong­resszusa. A tanácskozás munkájában részt vett Gás­pár Sándor, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke is. A hét szakmai szakszerve­zetet több mint 42 ezer ta­got képviselő 309 küldött el­fogadta a kongresszusi doku­mentumokat. A kétnapos vi­tában hangsúlyosan szóba kerültek azok a gondok, eredmények, s megoldandó feladatok, amelyek együtte­sen. s külön-külön is jellem­zik a mai magyar művésze­ti életet. A hozzászólók, első­sorban az alkotó mtunkát és annak elősegítését helyezték még a pénzügyi és jogi sza­bályozással kapcsolatos prob­inkább elfogadott tízperces hozzászólási időt. Ha én is szót kapok, arról beszéltem volna elsősorban, hogy mit tehet a népfront­mozgalom a maga sajátos eszközeivel azért, hogy az egyes településeken a ter­melés közüggyé váljon. Szól­tam volna a kistermelés, kü­lönösen a zöldség- és gyü­mölcstermesztés, , állatte­nyésztés népgazdasági vala­mint egyéni jelentőségéről, a kertbarát mozgalom társa­dalmi hasznáról. Érintettem volna a biokertészkedés elő­nyeit és az agrárértelmiség közéleti aktivizálásának le­hetőségeit is. Bállá Gyuláné, a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetke­zet kunszentmártoni részle­gének minőségi élmunkása: — Először voltam ilyen nagy jelentőségű országos rendezvényen, rendkívül so­kat tanultam az ott látot­takból, hallottakból. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy a mozgalom legfelsőbb fóru­ma becsüli és értékeli a nők gazdasági, társadalmi és csa­ládi munkáját, és épít a köz­életi feladatvállalásukra. Ta­nulságos és szimpatikus volt az is, ahogyan a két cigány származású küldött beszélt sorsukról, beilleszkedésükről, becsülettel végzett munká­jukról. Ügy érzem, van mit hasznosítani a kongresszu­son tapasztaltakból otthon, a munkahelyemen, a család­ban és a népfrontbizottság­ban egyaránt. Kiskovács Mihályné, a Tl­szaszentimrei Takarékszö­vetkezet nyugalmazott veze­tője: — Két és fél évtizede va­gyok községi népfronttitkár, kongresszuson azonban most voltam először. Az élmény így szinte elmondhatatlan, mert itt döbbentem rá iga­zán: mi az, amit elértünk. És ne hasson szerénytelen­ségnek, de úgy érzem, ebben az én munkám is benne van. Hozzászólásomban, amelyet írásban benyújtottam a kongresszus titkárságához, a társadalmi munka jelentősé­géről, községünk és megyénk eredményeiről szóltam vol­na; és arról, ami mindennek az alapja: a népfront- és ta­nácsi szervek, valamint a la­kosság közötti bizalom ki­alakításának fontosságáról. Hogy egy példát is említ­sek, a hosszú évek alatt ki­alakult és kipróbált bizalom­nak köszönhető az, is hogy nálunk a lakosság szinte egy­hangúlag megszavazta az évi 600 forint összegű település- fejlesztési hozzájárulást; és a saját kategóriánkban az idén immár a harmadik alkalom­mal kerültünk a társadalmi munkaversenyben az első helyre. Mert az értelmes, közhasznú cél és a közösen végzett munka mozgósítja és közel hozza egymáshoz az embereket. László Gyula lémák elé is. jóllehet ez utób­biak hatással vannak a mű­vészeti tevékenység színvo­nalára. a művészek és mű­vészeti dolgozók élet- és munkakörülményeire. Ezek kapcsán többek között a több területen rendezésre váró bérek és honoráriumok kérdését, a foglalkoztatás ki­egyensúlyozatlanságát. az eg­zisztenciális biztonság meg­teremtésének igényét tették szóvá. A vitát követően a küldöt­tek megválasztották a Művé­szeti Szakszervezetek Szö­vetségének vezető tisztségvi­selőit és elnökségét. Az el­nök ismét V®ss Imre. a fő­titkár Simó Tibor lett. Alel- nökök: Gács Rezső (Rodolfó). Szécsényi Ferenc, Szabó Iván, Egressy István. Hor­váth Sándor. Zsurzs Éva. és lukács Ervin. Befejeződött a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének kongresszusa Rövid megbeszélés, majd ir&ny a kút

Next

/
Thumbnails
Contents