Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. DECEMBER 14Stockholmi konferencia Eredmények és távlatok Az új vezetők és a csúcstechnológia Beszélgetés V. Sz. Szkrjabin szovjet miniszterhelyettessel Januárban lesz két éve, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat keretében tanácskozás kezdődött a svéd fővárosban a bizalom- és biztonságerősítés, a leszerelés kérdéseiről földrészünkön. Az alábbi nyilatkozatot Viktor Tatar- nyikov vezérőrnagy, a stockholmi konferencián résztvevő szovjet küldöttség tagja adta az APN szovjet sajtó- ügynökség munkatársának. A stockholmi konferencián, melynek munkájában 33 európai állam, valamint az Egyesült államok és Kanada képviselői vesznek részt, élénk vita folyik a bizalom- és biztonságnövelő intézkedésekről, és az európai leszerelésről. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára egy alkalommal így nyilatkozott erről a tanácskozásról: „Ott — úgy tűnik — fokozatosan kezdenek kirajzolódni a jövendő megállapodások körvonalai. Ezek magukba foglalják az erő alkalmazásáról való lemondás elvének konkretizálását, és lehető legszélesebb körű kiterjesztését. Magukba foglalják a bizalomnövelő intézkedések meghatározott körét katonai téren, e sajátos biztosítékokat, melyek megóvnak attól, hogy a katonai szembenállás kiéleződésének körülményei között helytelenül értelmezzük a másik fél tevékenységét” A közelmúltban valamennyi résztvevő tagállam megállapodott abban, hogy áttérnek a konkrét tárgyalásokra azokban a kérdéskörökben, ahol lehetséges a megállapodás. Ezek a következők: az erő alkalmazásáról való lemondás, a hadgyakorlatok szintjének korlátozása, a katonai tevékenység éves terveinek cseréje, a nagyszabású hadgyakorlatok bejelentése, megfigyelők meghívása a hadgyakorlatokra, információcsere, és a hadgyakorlatok bejelentésének ellenőrzése. Valamennyi intézkedés a katonai szembenállás csökkentését, a bizalom és biztonság erősítését szolgálná. A stockholmi tárgyalások szövetébe szilárdan beleépült a szocialista országok azon javaslata, hogy a felek mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról. E kérdés megoldása érdekében nemcsak a semleges és el nem kötelezett országok, hanem számos gyugati állam is síkra száll. Javaslatunk lényege a minden fegyverfajtáról, így az atom- és a hagyományos fegyverekről történő lemondás, következesképp a katonai erő alkalmazásának általános elvetése. Amennyiben meg tudnánk egyezni ebben, úgy egészségesebbé válna a jelenlegi helyzet, és létrejönnének az alapok az európai bizalom és biztonság további erősítéséhez. Sajnos, meg kell állapítanunk,' hogy az Egyesült Államok küldöttsége eddig nem adott elfogadható választ e fontos nemzetközi problémával kapcsolatban. Aggasztó, hogy az európai katonai tevékenység méretei nem a csökkenés és stabilizálódás irányában változnak, hanem épp ellenkezőleg, állandóan növekszenek. A NATO-államok hadgyakorlatain több százezer ember, jelentős meny- nyiségű hadihajó és légi egység vett részt, ezek a katonai manőverek csaknem egész Európára, sőt a hozzá tartozó tengerekre, óceáni térségekre és légtérre is kiterjedtek, s nyilván inkább az- erődemonstrációt szolgálják. Aggasztó továbbá, hogy ez az erőfitogtatás néha szándékosan a szocialista államok határai, vagy felségvizei közelében történik. A hadgyakorlatok méreteinek korlátozásával kapcsolatos javaslatok gyakorlatilag a konferencia elé terjesztendő valamennyi alapvető dokumentumban megtalálhatók, kivéve a NATO indítványait. Komoly eltérés mutatkozik a Varsói Szerződés és a NATO álláspontjában az európai katonai tevékenység bejelentésének kérdésében is. Az Egyesült Államok és a NATO többi országa gyakorlatilag csupán a Varsói Szerződéshez tartozó államok tevékenységének bejelentését akarják. Az Egyesült Államok küldöttsége jelentős erőt fordított arra, hogy meggyőzze a konferencia résztvevőit: Európa biztonságát „csupán” a szárazföldi csapatok (vagyis a Varsói Szerződés fegyveres erői) veszélyeztetik. Vajon milyen alapon akarják kizárni a bizalomnövelő intézkedésekből a légierőt és a haditengerészetet, a korszerű háború e csapásmérő erőit, amelyeknek pedig alapvető feladatokat szánnak. A válasz egyszerű: az Egyesült Államok és a NATO egyoldalú előnyöket kíván a maga számára biztosítani. Nyilvánvaló, hogy a megállapodások mindenki véleményének és biztonsági érdekeinek figyelembevételével születhetnek meg. Nem lehet, hogy valaki nyerjen, avagy veszítsen, kivétel nélkül mind a 35 államnak nyernie kell. A szocialista országok készek továbbra is ebben a szellemben dolgozni a st9ckholmi konferencián. (APN—KS) Alig múlik el olyan hét, olykor nap, hogy ne érkeznének hírek fontos személyi változásokról a Szovjetunióból. Mindez érthetően felkelti a magyar újságolvasók figyelmét. S hasonlóképp nagy érdeklődést kelt az a tény is, milyen nyomatékosan szólnak a szovjet párt- dokumentumokban a csúcs- technika, csúcstechnológia kifejlesztésének, illetve alkalmazásának meggyorsításáról. Ezért sok magyar újságolvasó teszi fel önmagában a kérdést: vajon nincs-e összefüggés a két jelenség, mármint az új vezetők Jjine- vezése, valamint a gazdasági fejlődés dinamizálására irányuló erőfeszítések között? Moszkvában járva ilyen és hasonló kérdésekről érdeklődtünk Vaszilij Georgije- vics Szkrjabin szerszámgép- ipari, szerszámipari miniszterhelyettestől. — A magyar ember számára kissé szokatlanul hangzik a minisztériumuk neve. Talán azért, is, mert nálunk, Magyarországon egyetlen ipari minisztérium van csupán. Ezért kérjük: mutassa be a tárcájukat! — Lehet, hogy elfogultnak tart kissé, de úgv vélem, fe mi iparágunk kulcsszerepet tölt be a jövő megalapozásában. Végtére is mindenekelőtt a szerszámgénipar fei- lődésétől függ az ipar fejlődése, az ipar viszont az egész népgazdaság helyzetét meghatározza. De hogy ne hangozzék elvontan, amit mondok: most, az 1985. végéig tartó XI. ötéves tervben több mint 780 ezer szerszámgépet kap tőlünk a szovjet ipar. Ehhez kell számítani még mintegy 50 ezer programvezérlésű szerszámgépet, s további 200 ezer darab kovácsoló, sajtológépet. Ami a jövőt, vagyis az 1986-ban kezdődő XII. ötéves tervet illeti, mí felelünk a szovjet ipar automatizálásáért, és elektronizálásáért a robottechnika, mikroprocesszorok széleskörű elterjesztéséért. Ezért a szerszámipar korszerűsítése sokkal mélyrehatóbb és átfogóbb jellegű, mint jó néhány más iparágé. Hogy mást ne mondjak: a moszkvai Kraszni j Proletár Művek például 1985. szeptemberében megszüntette a hagyományos esztergagépek gyártását, s áttért a programvezérlésű, illetve félautomata-automata szerszámgépek előállítására. — Ha megengedi, mi is áttérnénk a gépekről az emberek világára! Az elmúlt hónapokban sok személyi változás ment végbe az SZKP. illetve a szovjet kormány vezetésében. Az önök tárcájára, iparágára is kiterjednek e mozgások, s ha igen, mi rejlik mögöttük? Csak a fiatalítás szándéka, vagy még más is? — A mi iparágunkban is sok új arcot látni az igazgatók, illetve más, magas állású vezetők körében. S valóban a fiatalítás az egyik legfőbb szándékluk. Az új és növekvő tennivalók friss erőket kívánnak! — De ahogy párt- és kormányszinten is láttuk — nemcsak fiatalabbakat találni az új vezetők között, hiszen ez közhely — a naptári meg biológiai életkor nem azonos fogalmak. Vétek volna megválni azoktól, akik 60 éves koruk táján is megőrizték nyitottságukat és dinamizmusukat. — Nem egy olyan gazdasági vezetőt találni Magyarországon, aki idáig kitünően helytállt, ám Karl-Marx-Stadt műszaki főiskoláján a mikroelektronikai kutatások állnak a feladatok központjában. Mikroelektronikai részegységek kerülnek például azokba a TEXTIMA gépekbe, amelyeket nagy számban találunk hazánk festékgyáraiban is Minden évben többezer bazai és külföldi, köztük magyar turista keresi fel a Tátra hegységben Kasprony Wierch vidékét, ahol a síelők kedvükre űzhetik kedvenc sportjukat. A képen: sielők a napsütötte hegyoldalon Világszerte elismert az NDK nyomdagépipara. A lipcsei Polygraph gépeket ott találjak hazánk sok nyomdájában is. Ezeken készül legtöbb napilapunk, folyóiratunk. szemmel látható, hogy a jövőben ezt nem tudná megtenni. Nyilván, az ilyen igazgatók, helyettesek számára meg kell teremteni a tisztességes visz- szavonulás lehetőségét, ami nálunk még nem mindig sikerül. A Szovjetunióban, az önök iparágában nincsenek ilyen gondok? — Máért ne lennének! Ezért nagyon vigyázunk arra, hogy ha a régi vezető még nem nyugdíjazható, ha egy-két fokkal lejjebb kell „tenni”, akkor olyan helyre, beosztásba nevezzük ki. ahol kamatoztatni tudja a képességeit, s ez számára, meg a társadalom számára is legyen nyilvánvaló, illetve meggyőző. — Az emberek kitán ismét visszatérnénk a csúcs- technika, csúcstechnológia kifejlesztésének, illetve alkalmazásának meggyorsítására! Ismeretes, hogy igen hangsúlyozottan szól erről az SZKP program- tervezete. illetve a szovjet népgazdaság távlati fejlesztésének koncepciója — nyomatékosabban. mini bármikor korábban. Hogyan, milyen eszközökkel, ösztönzőkkel kívánják elérni ezt a nagy célt? — Az egyik legfőbb eszközünk: a szocialista gazdasági integráció további kibontakozása. Hogy egészen világos legyen, mire gondolok: Magyarországon. Bulgáriában meg más KGST-or- szágokban is vannak olyan profilú gyárak, mint például a mi Krasznij Proletárunk. Meggyőződésem: a szakosodás kibontakoztatása, a fejlődés meggyorsítása megkívánja, hogy közvetlen munkakapcsolat alakuljon ki e gyárak között. — Nem szól bele ebbe a minisztérium? — Ügy gondolkodunk: a minisztérium csak akkor szóljon bele a gyár dolgába,' ha a vállalatnak valamilyen ok miatt rosszul áll a szénája. Ha nincs ilyen gond. — ne okvetettenkedjünk. Hagyjuk őket dolgozni, beszéljék meg ők a magyarokkal, bolgárokkal meg a többi KGST-tagországgal, hogy ki, mit csinál. Elvégre ők tudják a legjobban! — Utolsó kérdésünk: elégedett-e a magyar— szovjet szerszámipari együttműködéssel ? — Nem vagyok vele elégedett. Magától értetődik, nem a kölcsönös áruforgalom növekedésének dinamikája ellen van kifogásom, mert az nagyon látványos: 1971—75. között még csak 28 millió, 1981—85. között már 161 millió rubelre rúgott ez az összeg; s 1986—90. időszakában pedig 267 milliós tételre számítunk. Ez igazán szép fejlődés. De Inkább a dolgok mennyiségi oldalát tükrözi, mint a minőségit. Nemcsak szovjet, hanem magyar szerszámgép- ipari üzemekben is megfordultam, így meggyőződtem arról, hogy az együttműködésben rejlő lehetőségek még távolról sincsenek kihasználva. Vagyis megint arra térek vissza, hogy nem elég intenzív, gyümölcsöző még a kapcsolat a két ország gyárai, szakemberei között. Márpedig enélkül nem lehet meggyorsítani a sokat emlegetett csúcstechnológia térhódítását — mondotta befejezésül V. Sz. Szkrjabin miniszterhelyettes. Magyar László.
