Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985J NOVEMBER 4. 1949-ben, a budapesti VIT-en Harminchat évvel ezelőtt, 1949-ben volt Budapesten a Világifjúsági Találkozó. Most Törökszentmiklósra hívják és várják a VIT-en résztvevő, és a VIT-et előkészítő volt törökszentmiklósi járás és város akkori fiataljait, és azokat is, akik ugyan más terület küldötteként vettek részt a Világifjúsági Találkozón, de jelenleg Török- szentmiklóson és környékén élnek. A találkozás 1985. november 16-án, szombaton 10 órától lesz a törökszentmiklósi városi művelődési ház pinceklubjában, utána saját költségen ebéd. és baráti beszélgetés. Jelentkezéseket a rendező bizottság levélben vagy személyesen vár a Törökszentmiklósi Városi KISZ Bizottságra, ahol mindennap ügyeletet tartanak reggel 8 órától 9 óráig. A rendezők kérik az érdekelteket: mielőbb tudassák részvételi szándékukat. Kaptunk egy korabeli képről készült negatívot. A felvétel a Nyugati pályaudvaron készült, és a törökszenit- miklósiak egy csoportja látható rajta. Szükség van a segítő kezekre Az emberek mindenütt együttéreznek .la földrengés sújtotta települések lakóival és ezt különböző módon kifejezésre is juttatják. Az izgalmakban bővelkedő napok után lapunkban többször beszámoljunk, kik, milyen módon próbálnak a bajba jutottak segítségére sietni. A többség készpénz befizetésével enyhít a gondokon. Horváth György, a kisújszállási Samesz Radnóti Miklós Szocialista Brigádjának vezetője a következőkről számolt be: A berhidai tanáccsal felvették a kapcsolatot. Telexegyeztetés után a kollektíva öt tagja három napra a helyszínre utazott. „Megérkezésünk után a helyi tanácsnál jelentkeztünk, ahol a megbízott munkavezető fogadott bennünket és elmondta, mi a dolgunk. Egy 89 éves bácsi és 63 éves lánya lakott az erősen megrongálódott családi házban. A mi feladatunk a megszakadt mennyezett és oldalfalak lebontása volt. Meglepő volt számunkra az a szervezettség, amely a helyszínre érkező társadalmi munkásokat fogadta :\ .> Három nap eltelte után, búcsúzáskor fáradságunkat ellensúlyozta a két idős ember hálakönnye, amely bennünket is elérzékenyített...” A brigádvezető véleménye: a Berhidán munkát végzők érzelmileg is gazdagabbak lettek. Azt javasolja a szocialista kollektíváknak: vállaljanak hasonlóan, mert tapasztalataik szerint nagy szüksége van a segítő kezekre. A régi nyűgök helyett — újak "/ í'rj . _____ _______ ■erjÁflZZf Az október 22- én megjelent Mindenki másra mutogat című cik- 'künkben munkatársunk arról írt: a Szolnoki Délibáb Üti Általános Iskolában 15—16 fokos tantermekben dolgoztak a pedagógusok, tanultak a a diákok. „...Nálunk a helyzet nem egy, hanem 10 fokkal rosszabb, igaz, nem a tantermekben, hanem a tornateremben. Szomorkodásra, bosszanko- dásra tehát okunk van, a munkára lehetőségünk kevésbé. 1982 augusztusában nagy örömmel vettük birtokba Ti- szaföldvár új iskoláját, amely hatszáz tanuló és nevelőik, egyben a község gondját lett volna hivatott enyhíteni. Akkor még nem gondoltuk, hogy a bajok nem szűnnek meg, csupán átértelmeződnek, és a régi nyűgöket — amelyet időhiány miatt elfelejtünk — újak váltják fel. Az igazi bajok 1983 februárja után következtek, amikor átadták a majdnem csar- noik méretű tornatermet. Örömünkbe azonnal üröm vegyült, miután tapasztaltuk, hogy az építmény alig több — használhatóságát tekintve —. mint az udvar volt. Mindezt nem a méret, hanem a fűtetlenség jelentette, hiszen egy-két fokos kinti hőmérséklet esetén a bentit alig lehetett 7—10 fok1 fölé tornászni. A vastagon, melegítőbe öltözött nebulók tanítás végéig se .tudták egy fokkal följebb kényszeríteni a hőmérő higanyszálát. Kollégáink tavasszal már a nagykabát ellenére is érezték — a betegállományok következtében velünk is éreztették — a fűtetlen terem hátrányát. Jelzéseinket — a helyi nagyközségi tanácson keresztül —■' vizsgálatok és ebben az esetben is aktatologatások, egymásra mutogatások, követték. Tervező, kivitelező, kivitelező, tervező... Nem tudom, ezektől lett-e (valakinek vagy valakiknek melege. Egy biztos: nekünk nem! Egyetlen előnye talán mégis van ennek az egésznek: gyerekeink jobban megtanulnak futni (a hideg elől) és talán a sok mozgással járó labdajátékokban is nagyobb jártasságot szereznek. A taktikai megbeszélésre azonban megállni nem lehet, mert veszélyben az egészség és vele párhuzamosan a testnevelés tantárgy követelményeinek teljesítése is”. A panaszkodó: Budai József, a tiszaföldvári Belterületi Általános Iskola igazgatója. Októberben megyeszerte számtalan üzemben, intézményben tartottak nyugdíjastalálkozót. Többről beszámoltunk már. Egy kis „csokrocskát” most is átnyújtunk. Iski Lajos Karcagról irt színesen a SZIM karcagi gyáregysége szakszervezeti bizottsága által október 25- én Berekfürdőn rendezett baráti összejövetelről. Ónodi Lajos levele Tiszatenyőröl érkezett. Náluk is megrendezték az öregek napját. Az idei is jól sikerült, néhány boldog órára kikapcsolódtak. Bauer Lajos törökszentmiklósi olvasónk a fegyverneki Afész rendezte találkozóról számolt be. A meghívottak 500—500 forintos vásárlási utalványt is kaptak. Szabari Istvánná a Jászapáti és Vidéke Áfésztól jelentkezett. A találkozóra természetesen az alapítókat is meghívták. Ekkor búcsúztatták az idén nyugdíjba vonult kollégákat is. Á hagyományoknak megfelelően 500 —500 forintos ajándékutalványt kapott huszonkét alapítótag és kétszázhat nyugdíjas. Az idén Debrecen, Esztergom; Aggtellek látnivalóival, történelmi nevezetességeivel ismerkedhettek meg az áfész jóvoltából volt dolgozóik. Ki mit festene...? A Szolnoki Mátyás király Üti Általános Iskola rajz szakkörének tagjai vagyunk. Sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnánk iskolánkat szebbé tenni. Pályázatot hirdettünk. A téma: Ki mit festene a folyosó falára? Sok rajz gyűlt össze. A győztesek jutalma az lett, hogy rajzukat Gedon Anna tanárnő irányításával megfesthetik egy nagy falra. Ezek a képek a mesevilágot, az úttörőéletet, a testnevelés tagozat egy sporteseményét örökítik meg. Mi a 4. b. osztályból a Corvinka táncegyüttest mutatjuk be. Ennek festését lehet látni a fényképen is. Szeretnénk, ha a mi iskolánk azért lenne a legszebb, mert azt a gyerekek festették szépre — írta Tasi Anett szolnoki kisdiák. „...nem éltünk hiába” Negyven éve alakult meg a MADISZ mezőtúri szervezete. Az évforduló tiszteletére október 26-án a Budapesti , Bolgár Művelődési Otthonban gyűltek össze baráti találkozóra családtagjaikkal együtt százkilencvennyolcan az egykori mezőtúri, és a ma is ott élő őszülő, fehérhajú „fiatalok”. Az 1944 decemberében alakult egységes demokratikus ifjúsági szervezet tagjait kirobbanó lelkesedés és tennivágyás jellemezte. Sokan ma is nagyon aktívak az élet minden területén — írta beszámolójában Takács Gáborné szolnoki olvasónk. „...Eljöttek azok a MADISZ-tagok, akik annak idején önálló századdal jelentkeztek Debrecenben a demokratikus hadseregbe, annak a határőr egységnek egykori katonái, akik 1945. áprilistól 1946. áprilisig Bihar ugrától Kötegyánig őrizték a határt, valamint a város első termelőszövetkezetének alapítói...” Levélírónk részletesen írt arról, mi mindenben vettek részt a MADISZ-tagok. Segítették a városi rendőrség munkáját, utakat, vasutakat építettek, hidat a Berettyón, a Tiszán. Élénk volt a szervezeti élet. S amikor mód nyílt a tanulásra, a legkülönbözőbb tanintézetekbe jelentkeztek. Sokan szereztek diplomát, tisztek, főtisztek lettek a néphadseregben, a határőrségnél, a rendőrségnél. „...Visszatekintve az elmúlt 41 évre, örömmel állapíthatjuk meg, hogy nem éltünk hiába. Nagy többségünk nem arra törekedett, hogy minél többet vegyen ki az induláskor kicsi, és majdnem üres fazékból, hanem hogy minél többet tegyen abba. Arra pedig, hogy mennyire voltunk és vaIA tárgyalóteremből I Konyhakéssel, ólomgolyóval egy védtelen asszony ellen Még mielőtt elkezdte volna az előző bűncselekményért kapott, jogos büntetés letöltését egy újabbal bizonyította, hogy emberi mivoltából kivetkőzött, gátlástalan és kegyetlen bűnöző. Tettével arra hívta fel a figyelmet, hogy esetében nemcsak a bűncselekmény tárgyi súlya, bűnösségének foka, hanem a személyiségében rejlő társadalmi veszélyesség is nagy. Ipacs József, Portelek tanya 104 szám alatti lakos előző bűntette: kiütötte ismerősének, Pesti Jánosnak bal szemét. A maradandó fogyatékosságot okozó, súlyos testi sértésért 1 év 2 hónap szabadságvesztésre ítélték. A bírósági tárgyaláson a sértett testvére Markot Ferencné, Portelek tanya 105 szám alatti lakos is tanúvallomást tett. A rendszeresen italozó, de még alkalmi munkát is ritkán vállaló Ipacs ez év július, 12-én este 9 órakor — néhány nappal a börtönbüntetés letöltésének kezdése előtt — ittas állapotban átsétált a szomszéd tanyába, Markót Ferencnéhez. Nem ment üres kézzel, magával vitt egy hosszú pengéjű konyhakést, és egy orkánkabát övébe varrt ólomgolyót. Köszönés helyett már az udvaron bejelentette, hogy Markótné nem sokáig fog élni, mert ő megöli. Azután a 41 esztendős, életerős férfi ütni, rugdosni kezdte a védtelen nőt. Közben — mintha örömét lelné a verésben — levette a nadrágszíjnak használt katonai derékszíját, azzal ütötte, verte a gyenge fizikumú asz- szonyt, a két kiskorú gyermekét nevelő édesanyát. Később ráparancsolt, hogy menjen a szobába, utánament és tovább bántalmazta kezét, lábát a derékszíját, a konyhakést is használva. Tette mindezt a keservesen zokogó, halálra rémült két kisgyerek szeme láttára. Azután felszólította az asszonyt, hogy köszönjön el a gyerekektől, mert eljött a vég. A megkínzott anya csókkal búcsúzott a 11 és 13 éves gyerekétől. A kínzást a másik szobában sem hagyta abba. Rászólt a véresre vert és a konyhakéstől több helyen megsérült asszonyra, vegyen fel tiszta hálóinget, abban jobban tud majd meghalni, azután folytatta az ütlegelést. Éjfél után 1 órával fáradt el annyira, hogy abbahagyta a zúzódásokat, vágásokat és bordatöréseket okozó barbár kínzást. A jászberényi Városi Bíróság Majomé dr. Palla Etelka tanácsa tárgyalta Ipacs József ügyét. Aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés és a személyi szabadság megsértése miatt mondta ki bűnösnek. A bíróság figyelembe vette, hogy a vádlott tettét büntetőeljárás hatálya alatt és ittas állapotban követte el. Mindezekért 4 év fegyházbüntetésre ítélte és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság ugyanakkor elrendelte az alkoholista vádlott kényszergyógyítását. I. A. gyünk ma is lelkesek, összetartok, fényes bizonyíték, hogy ilyen szép számmal vettünk részt e találkozón. Közben sokan távoztak közülünk. Az első poharat az ő emlékükre, tiszteletükre ürítettük. A kezdeti izgalmak után jólesett a könnyes szemeket is felszárító, vacsora utáni közös éneklés, tánc, emlékek idézése, fényképek és apró tárgyak előke- resése, az ifjú kor idézése... 1987-ben ismét találkozunk”. Válaszok cikkeinkre „Szépséghiba” Olvastam a lapban megjelent A papagájnak lelke van című cikküket, amelynek van egy apró szépséghibája. A cikk írója szerint ....Akkor 17—18 napig ül r ajta (a tojáson — a szerk.) és az első fióka már kirepül, amikor az utolsó még mindig a tojásban van” — Ez így nem felel meg a valóságnak. Egy tojás kikelési ideje 17—21 nap ’közé esik. A papagájfióka 30—40 napos korában válik önállóvá, vagyis csak akkor hagyja el a fészkét. Ezért nem lehetséges az, hogy amikor az első kiröpül, az utolsó még a tojásban van. A madár kétnaponta tojik, egy tojást, a fiókák kétnapos eltéréssel kelnek ki. Ha nyolc tojással számolunk, akkor ez azt jelenti, hogy az utolsó fióka kikelésekor a legidősebb még csak 14 (!) napos. Egy 14 napos fióka még nem tud repülni és önállóan enni. Ahhoz, hogy ez igaz legyen a madárnak kb., 20 tojást kellene tojnia. Ez meg nem lehetséges. A leírtakat helyesbítésnek szánom a hibás mondat helyett. Biztos vagyok benne, hogy az újságíró elérthetett valamit. Azt gondolom, amikor az első fészekből a fiókák kezdenek kirepülni, addigra már az anya egy másik fészekben újra tojásokon ül. Magam is tenyésztek papagájt több-kevesebb sikerrel már három éve. A leírtak a saját tapasztalataim — írta Nagy Zoltán szolnoki (Tompa M. út 7. fsz. 15), olvasónk, aki minden érdeklődőt szívesen lát. Ha... — ömlesztve „Először is elnézést kérek, hogy lapjukat kezembe véve, ilyen gyorsan és esetleg indulatosan reagálok, de mióta több évvel ezelőtt bemutatták a „Ha kedd, akkor Belgium" című filmet, azóta a sajtó, a rádió, a tévé ömlesztve van a „ha .. .’’-val. Ez onnan jutott eszembe hogy a mai számban (október 23.) is „Ha ^szombat, akkor társadalmi munka!” címmel jelent meg egy tudósítás. Szinte nincs olyan hét — vagy néha nap, — hogy a Néplapban ne így kezdődne egy cím. Most nem nézek utána példának, de számtalant tudnék viszakeresni. Így lett egy filmcímből közhely. Volt lapjukban egy rovat, mely a nyelvi problémákkal foglalkozott, azt hiszem ez is beleférne. Nem ide tartozik ugyan, de ha már felfedeztem, leírom: Szegvári Károly „tanyasi iskolája" nem a 4-ea út mentén van, hanem a 33-as út 93. ikilométerénél jobbról. Elnézést a berzenkedésért. Tisztelettel . . Fodor István jászjákóhal- mi olvasónk — és tudósítónk — berzenkedését kendőzés nélkül közöljük. Összeállította: Farkas Ferencné Levelekről — sorokban
