Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

1985. NOVEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepélyes csapatzászló-átadás Megalakulásának 35. év­fordulóját ünnepelte a na­pokban megyénk egyik ka­tonai alakulata. Ebből az alkalomból az MSZMP Jász­berényi Városi Bizottsága új csapatzászlót adományo­zott az alakulatnak. Az ün­nepi eseményen részt vett Mohácsi Ottó, a megyei ta­nács elnöke, Szűcs János, a megyei pártbizottság titká­ra. Földesi István, az MSZMP KB munkatársa és Évin Sándor vezérőrnagy. A há­zigazdák tájékoztatták a vendégeket az alakulat éle­téről, tevékenységéről, a három és fél évtized változá­sairól, majd bemutatták csapatmúzeumukat. Az új csapatzászló ünne­pélyes átadása alkalmából Szabó István, a jászberényi városi pártbizottság első titkára köszöntötte az ala­kulat személyi állományát. Az ünnepség a Jászsági né­piegyüttes műsorával zárult. Képünkön Szabó István átadja az MSZMP Jászbe­rény Városi Bizottsága által adományozott új csapatzász­lót Konyhás Mihály ezre­desnek. Fotó: D. G. Szajoll otthonteremtők Városokból, panellakásokból községbe Szatmári Lajos, a Domus bútorasztalosa még a hetve­nes esztendők derekán vá­sárolt Szolnokon egy régi parasztházat, de a lakás- helyzete mégsem oldódott meg. A tisztes korú vályog­épület három szobájából a — A körzetre érvényes építési tilalom miatt nem bonthattam le a csákány alá érett épületet, így másféle lakásmegoldást kellett talál­nom. Szajolban hozzájutot­tam egy 160 négyszögöles te­lekhez, mindössze 60 ezer forintért. Ennyi pénzért a megyeszékhelyen kriptát se kapnék — jegyzi meg némi akasztófahumorral. Az épülő ház második szintjét rakja a család: a kőműveseknek a házigazdán kívül a sógor, meg a test­vére is segít a falazásban. Nem olcsó mulatság egy há­romszintes családi ház Sza­jolban sem: 780 ezerbe ke­rül, és a tervek szerint két esztendő múlva, ősszel köl­töznének. — Azért választottuk Sza­— Tévedés ne essék, sem­mi bajuk sem akadt a szom­szédokkal — sorolja a gye­sen lévő feleség —, de már jóformán mozogni se tud­tunk egymástól azokban a szűk szobákban. A két iker­lány nyolcadikos, Csaba fiam 14 hónapos, szóval kell nekik a mozgás. Tudjuk, a fűtés nem lesz olcsó mulat­ság, dehát a kényelmet meg kell fizetni. Mivel augusz­tus 20-án költöztünk, a 160 négyszögöles telekről jó pár dolog: kerítés, gyümölcsfák, mejléképületek , hiányoznak. Még nincs sok helyismere­tem, de az feltűnt, tejért, húsért olykor kétszer is el kell menni a boltba. Igaz, mi még szerencsések is va­gyunk, hiszen a férjem Szolnokon meg tudja vásá­rolni, ami nagyon szükséges. Az építkezők népes serege sok helyről verbuválódott: érkeztek ide új otthonalapí­tók Martfűről, Szolnokról, Kőtelekről Rákóczifalváról, családjának csak egy ju­tott, mert a másik kettőt a főbérlők lakták, lakják. Igaz, időközben toldozott, toldozott az egy szobához, de mindez a mozgékony hat­ás nyolcéves fiainak szűk­nek bizonyult. jolt, mert ide látszanak Szol­nok emeletes házai, no meg a bejárás, a buszközlekedés se rossz. A porta is akkora, hogy pár év múlva megter- mi azt a zöldséget, ami egy négytagú családnak az asz­talára kell, s ez nem kis do­log. Dér Imréék a község túlsó oldalán, Szolnok felőli ré­szén, a négyes főúttól nem messzire építették fel muta­tós, négyszobás házukat. A férj építőipari szakember, Szolnokra jár dolgozni. Lát­szik is a hozzáértése, szakér­telme a belül boltíves, mo­dern kiképzésű, tetőtér be­építésű lakás helyiségein. Dérék korábban ötödmaguk- kal egy 56 négyzetméter, negyedik emeleti panella­kásban éltek. Pestről Túrkevéről. Bó- di Ferencék például ko­rábban több esztendeig Tö- rökszentmiklóson, lakótele­pen éltek. Bódiné Erzsiké kereskedő volt, a férje té- eszben dolgozott. Jónéhány álmatlan éjszaka után dön­töttek: visszaadják a Fáy lakótelepi, egy plusz két fél­szobás lakásukat az OTP- nek, és három hónapja Sza- jolba költöztek. — Hogy miért? A fiam 7 éves, és egyszer a lakótele­pen a meszesgödörbe esett, egyszer meg a félig nyitott csatornába. Szóval eleven gyerek, és örökösen retteg­tünk, nehogy történjen vele valami, hiszen lakótelepen kevés a hely mozgásra. Az OTP visszavásárolta a la­kásunkat és itt, Szajolban vettünk egy 200 négyszögö­les portát 80 ezerért — so­rolja Bódiné. — Jövőre kezdjük az építkezést, és addig a szüleimnél lakunk. Ez nekünk nem kis segít­ség, mivel most a lányom­mal vagyok gyesen, és így jobban spórolhatunk. Nem beszélve a fiamról, aki vég­telenül boldog, mert itt szabadon kószálhat, játszhat a kertben, meg az udvaron. Érdekes, nem kevés Sza- jolba költöző rokoni szálak: szülők, testvérek, nagyszü­lők miatt választja a tele­pülést, ami jó dolog, hiszen ez kimondva kimondatlanul a nemzedékek, a családok közeledését, összetartozását erősíti. Persze az se mellé­kes, hogy ehhez az építke­zési kedvhez elsősorban te­lek kell. Hogy akad-e belőle elegendő, erről Szabó Zsig- mond tanácselnöktől érdek­lődöm. — Három éve hetvennégy, 150—200 négyszögöles álla­mi telket alakítottunk ki, és ezek négy kivételével már gazdára találtak. Az áruk négyszögölenként 4Ó0 forint volt. Az építkezők között akadnak, akik a városokból, emeletes, panelházakból ér­keztek a csend, a nyugalom, a kertes ház lehetősége miatt. Azután az sem mel­lékes, hogy Szolnok kar­nyújtásnyira van tőlünk. Nem csökken az érdeklődés Most a központban alakí­tottunk ki pár állami telket, de ez sem elég. Éppen ezért a távlati elképzeléseink sze­rint a hajdani és a jelenle­gi négyes utak közötti te­rületet szeretnénk parcelláz­ni, ahová több mint 70 csa­ládi ház épülhet. Ez jó hír; de az is igaz: az építkezési kedv újabb fe­szültségek forrása. Több víz, a boltokba áru kell, azután meg járda, portalanított út stb. Ezek egy részét — pél­dául a vízgondot — a ta­nács már megoldotta, a töb­bi pedig az elkövetkezendő évek feladata. Elvégre Sza- jol népszerűsége a városból, városokból ki költözők előtt bizonyára nem csökkenni, hanem inkább növekedni fog — a település helyzete, fekvése, lehetőségei követ­keztében. D. Szabó Miklós Közel Szolnokhoz Szűknek bizonyult ÁGAZATI SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTÉRTEKEZLETEK SZOLNOKON Közös érdekek, jobb teljesítmény Három ágazati szakszervezet — a KPVDSZ, a közalkalmazottaké és a HVDSZ — tartotta szombaton megyei küldöttértekezletét Szolnokon. Mindhá­rom tanácskozás közös vonása volt, hogy a munka, a munkaerkölcs, az életszínvo­nal és a demokrácia, illetve az ezekkel összefüggő szakszervezeti feladatok álltak a viták középpontjában. Tizenhatezer dolgozó képviseletében A KPVDSZ megyei kül­döttértekezletét a Ságvári Endre Művelődési Központ színháztermében rendezték meg. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Simon Jó­zsef, a megyei pártibizottság titkára. Szabó Csabáné, a KPVDSZ Központ Vezetősé­gének titkára I és Árvái Ist­ván, az SZMT* vezető titká­ra is. Szűcs Ferenc, a megyei bi­zottság elnökének ünnepi megnyitója után Németh Magdolna, a megyei bizott­ság titkárit fűzött szóbeli ki­egészítést az írásbeli beszá­molóhoz. Ezt követően tizen­egyen fejtették ki vélemé­nyüket. , Mondanivalójuk — helyi példák említésével — összhangban állt a beszámo­ló alapgondolataival. A közel tizenhatezer ke­reskedelmi, vendéglátóipari és pénzintézeti dolgozó kép­viseletében összeült megyei küldöttértekezlet részleteiben tekintette át a szakszerveze­tükhöz tartozó ágazatokat Többek között azt állapítot­ta meg, hogy a vállalatok, szövetkezetek többségében jól szervezték a kereskedel­met. Nyereségük négy év alatt 287 millióról 384 millió­ra nőtt. Szélesedett a taka­rékszövetkezetek tevékenysé­ge is, ma már kiterjed a megyei települések 90 szá­zalékára. Huszonöt féle szol­gáltatást végeznek. A pénz­intézetek dolgozói jól segí­tették a vállalatok, szövetke­zetek feladatainak megoldá­sát, lakossági ügyintézésü­ket a felelősség jellemezte. A mozgalmi munkát befo­lyásoló tényezők és a gazda­sági munka segítése méllett mind a beszámolóban, mind a felszólalások során nagy hangsúllyal szerepelt az ér­dekvédelmi, érdekképvisele­ti munka, ezen belül is a bé­rek, jövedelmek alakulásá­nak figyelemmel kísérése. Betudható ez — az általános bérrendezés elhúzódása mel­lett — annak is, hogy a gaz­dálkodó szervek nem éltek kellően az évközi bérfejlesz­tési lehetőségekkel. 1983- ban ez okozta a legtöbb problémát. Akkor ugyanis a megyében a fel nem hasz­nált bér közel nyolc millió forintot tett ki. Nem vélet­len tehát, hogy a KPVDSZ megyei bizottsága szorgal­mazta a tartalékok megszün- * tetésére irányuló jobb bér­politikái intézkedéseket. A küldöttértekezlet a szer­teágazó feladatok között nagy /figyelmet fordított a szakszervezeti nevelőmunka színvonalának emelésére. A zárszó után Szabó Csa­báné, a KPVDSZ Központi Vezetőségének titkára beje­lentette, hogy Németh Mag­dolna nyugdíjaztatását kérte. Érdemeit méltatva búcsúz­tatta őt. A küldöttértekezlet záró­akkordjaként újjáválasztot­ták a megyei bizottságot. Annak létszámát a korábbi tizenötről hétre mérsékelték, ezzel is az operatívabb mun­kát szeretnék biztosítani. Az újjáválasztott megyei bi­zottság elnöke ismét Szűcs Ferenc, titkára pedig Szent­endrei Györgyné, aki üzem­gazdász szakképzettséggel rendelkezik, és eddig a szol­noki városi pártbizottság po­litikai munkatársa volt. Ez alkalommal választották meg a megyei és a kongresszusi küldötteket és a munkabi­zottságok tagjait is. fl demokrácia erősödése Eredményes tevékenység­ről adott számot szombaton, a megyei tanács nagytermé­ben tartott választói értekez­letén a Közalkalmazottak Szakszervezete Szolnok Me­gyei Bizottsága. A küldött- értekezleten részt vett Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, Szűcs János, a me­gyei pártbizottság titkára, Szegvári Péterné dr., a Köz- alkalmazottak Szakszerveze­te Központi Vezetőségének alelnöke és Tóth László, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa titkára. Szűcs János felszólalt az értekezleten. A küldöttek előzetesen írásban megkapták a megyei bizottság beszámolóját, amelyhez Nyolczas Mária, a Közalkalmazottak Szakszer­vezete megyei bizottságának titkára fűzött kiegészítést. A beszámoló részletesen elemezte a szakmapolitikai munkát ,az érdekképviselettel, érdekvédelemmel kapcsola­tos teendőket, a politikai ne­velőmunka és a kulturális tevékenység helyzetét, a ve­zető testületek és a tisztség- viselők munkáját. Megálla­pította, hogy a munkahelyek döntő többségében érvénye­sülnek a szakszervezeti jo­gok. A szociálpolitikai mun­kának azonban továbbra is gyenge pontja a segélyezés. Nem a szemlélettel vagy a tisztségviselők hozzáértésével van baj, hanem az alacsony összegekkel, így az alapszer­vezetek egyre gyakrabban kértek támogatást a Közpon­ti Vezetőségtől és a megyei bizottságtól. A vita tizenhárom hozzá­szólója a szakszervezeti mun­ka szinte minden területével foglalkozott; megerősítették és kiegészítették az írásos és a szóbeli beszámolót. Szó esett a szakszervezeti de­mokráciáról, a hivatali bü­rokrácia visszaszorításáról, a közművelődési dolgozók anyagi megbecsüléséről. A jobbító szándékú felvetések hangsúlyozták a közszolgá­latban dolgozók felelősségét, igényelték a szakmai mun­ka hatékonyabb segítését. A vita összefoglalása után a küldöttek megválasztották a megyei titkárságot, a szám- vizsgáló bizottságot, a ti kongresszusi küldöttet és a megyei küldöttértekezlet tizenkét küldöttét. A Köz­alkalmazottak Szakszerveze­te megyei titkárságának el­nöke Bányai János, titkára Nyolczas Mária lett. A szak- szervezeti demokrácia szé­lesedését jelzi, hogy létre­jött a titkárok testületé. Ed­dig ugyanis tizenöt tagú me­gyei bizottság működött. Mostantól a megyei titkár­ság az elnökből, a titkárból és a kilenc munkabi­zottság vezetőjéből áll. A titkárság mellett megalakult az szb-titkárok testületé, amelynek valamennyi alap­szervezeti szb-titkár tagja, és ez a testület dönt a köz- alkalmazottakat érintő helyi kérdésekben, valamint ha­táskörébe tartozik a megyei testület személyi kérdései­nek eldöntése is a két vá­lasztás között. Reális igényeket támogatva A HVDSZ az SZMT me­gyei iskolájában tartotta szombaton választói érte­kezletét. A megyei bizottság munkájáról Törőcsik János, a megyei bizottság titkára adott számot. Kiemelte, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítottak az alapszervezeti munka ellenőrzésére és segí­tésére, az alapszervezetek önállósága növelésére. Ezzel is hozzájárultak ahhoz, hogv a mozgalom eszközeivel se-‘ gítsék a gazdálkodó egységek célkitűzéseinek valóraváltá- sát. Működési területük többségére nem az áruter­melő ipar, hanem sokkal in­kább a kommunális szolgál­tató ágazat a jellemző. Nem annyira az anyagi javak elő­állításában, inkább az embe­ri környezet alakításában érdekeltek. Munkájuk a szol­gáltatás szerteágazó volta miatt az utóbbi időben gon­dokkal telített. Az alapszer­vezetekkel együtt arra töre­kedtek, hogy a reális és jo­gos igények helyes rangsoro­lásával az anyagi lehetősé­geknek mégfelelő elképzelé­seket támogassanak. A beszámoló a munkaver­seny eredményeinek méltatá­sa mellett nagy figyelmet szentelt a munkahelyi de­mokrácia alakulására, meg­állapítva, hogy a bizalmi testületek ülései és a mun­kásgyűlések egyaránt betöl­tik hivatásukat. A felszólalók ezen a ta­nácskozáson is kiegészítették a sokrétű beszámolót, hang­vételük megegyezett azzal. A zárszó után a korábbi ti­zenegy fős megyei bizottság helyett ötfős megyei titkár­ságot választottak, melynek titkára ismét Törőcsik János lett. S. B. — E. S. Búcsú, harminc év után Küldöttgyőtée a mezőtúri áfúsznál Küldöttgyűlést tartott pén­teken a Mezőtúr és Vidéke Áfész, a mezőtúri tanács nagytermében. Az esemé­nyen részt vett Móricz Béla, a városi pártbizottság első titkára, PaPp János, a váro­si tanács elnöke és Gazdag Sándor, a Szolnok Megyei Mészöv elnöke. A küldöttek és vendégek a tagsági kapcsolatok erősíté­sének eredményeiről és a to­vábbi feladatokról tanács­koztak. Ezen a küldöttgyű­lésen búcsúzott el a szövet­kezet elnöke, Balog Jenő, akinek Gazdag Sándor nyúj­totta át az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend arany fokozatát. Balog Jenő személyében, aki 1986. január I-től nyugdíjba vonul, olyan vezetőt mentett fel a küldöttközgyűlés tiszt­ségéből, aki élethivatásának tekintette a kereskedelmi munkát, a lakosság ellátá­sának szolgálatát, a szövet­kezeti mozgalom fejleszté­sét. A mezőtúri ófészhoz 30 évvel ezelőtt főkönyvelő­ként került, első számú ve­zetőjének másfél évtizeddel ezelőtt választotta meg a tagság. A küldöttgyűlésen a szö­vetkezet új elnökének az ed­dig elnökhelyettesként tevé­kenykedő Takács Istvánt vá­lasztották meg.

Next

/
Thumbnails
Contents