Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

1985. NOVEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II Szolnok Városi Tanács ülése A Szolnok Városi Tanács ülést tartott. Fenyvesi Józse­fet, miután az SZMT vezető titkáriává választották, fel­mentette végrehajtó ibizottsá- gi tagságából és tanácselnö­ki tisztségéből. A Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának javasla­tára Bálint Ferencet, a váro­si tanács tagját megválasz­totta a végrehajtó bizottság tagjának és a városi tanács elnökének. Az ülésen felszólalt Mohá­csi Ottó, a megyei tanács elnöke, és részt vett Szűcs János, a megyei pártbizott­ság titkára. ÉpSI a lenlnvárosi lineáris polietiléngyár A tervezettnek megfelelő­en, jó ütemben halad a Ti- - szai Vegyi Kombinát lineá­ris polietiléngyárának építé­se. A 6 milliárd forintos be- iruházás jelenlegi helyzeté­ből ítélve nincs akadálya annak, hogy az új gyár 1986 negyedik negyedévében megkezdje a próbatermelést. Évente 140 000 tonna olyan új típusú polietilént készít majd, amely a legfejlettebb ipari országokban is csak most van terjedőben, követ­kezésképpen jó exportcikk, s ugyanakkor a magyar nép­gazdaságnak is nagy szüksé­ge van rá. A lineáris polieti­lént fizikai tulajdonságai emelik elődei fölé. Az egé­szen finom fóliától, a csöve­ken át. a nagy méretű tes­tekig sok száz féle termék készíthető belőle. A szolnoki városi pártbizottság ülése A szolnoki városi pártbi­zottság ülést tartott. A többi között megtárgyalta a kül­gazdasági kapcsolatok fej­lesztésére vonatkozó felada­tok végrehajtásáról szóló je- llentést, majd egyéb napi­rendeket vitatott meg. A pártbizottság személyi kérdésben döntött: Fenyve­si Józsefet, az SZMT vezető titkárát felmentette pártbi­zottsági és végrehajtó bi­zottsági tagságából. Az ülésen részt vett és felszólalt Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára. A Magyar Újságírók Szö­vetségének honvédelmi szak­osztálya kihelyezett vezető­ségi ülést tartott tegnap a Szolnoki Killián Syörgy Repülő Műszaki Főiskolán. Tóth György ezredes a Hon­védelmi Minisztérium kikép­zési főfelügyelősége képvi­seletében a tisztképzés rend­szeréről tájékoztatta a saj­tó munkatársait. Többek között elmondta, hogy most már üzemmérnöki diplomát is kapnak az újonnan ava­tott tisztek. Szólt arról is, hogy a meglévő hét katonai középiskolai kollégium mel­lé jövőre újabbak sorakoz­nak, így a katonai főiskolák egyik fő utánpótlási bázisa tovább erősödik. Megemlí­tette, hogy sikeresen végzik el a katonai főiskolákat azok is, akik érettségivel nem rendelkeznek, de helytállnak a tízhónapos előkészítő tan­folyamon. Honvédelmi tudósítók a Killián főiskolán Ismerkedés s tanssékl munkával A főiskola repülőmúzeumában (Fotó: Korányi Éva) Bede László ezredes rész­letesen ismertette a repülő műszaki főiskola életét. — beszámolva arról a sokféle tevékenységről is. melyet a műszaki tisztek képzése mel­lett folytatnak. Ebben a té­makörben említette a heli­koptervezetők képzését, a tiszthelyettes-képzést, a szakközépiskolai tiszthelyet­tesképzést, a katonai főisko­lákra előkészítő tanfolyamok szervezését és a műszaki szakemberképzést a KM számára. A tájékoztatók után a honvédelmi tudósítók meg­tekintették a főiskola tan­székeit és múzeumát. Alföldi Szilikátipari Vállalat Alföldi Szilikátipari Vál­lalat — olvasom az épület falán elhelyezett táblán. Be­lépek az irodába, az igazga­tó vár rám. Amikor felhív­tam telefonon, hogy találko­zót beszéljek meg vele — megvallom őszintén — ^zt hittem, zárkózottabb lesz. Hiszen az ember a kudar­cokról nem szívesen beszél. Elbocsátások, s ami mögöttük van — Szóval többek között az érdekli magát, hogy mi lett a törökszentmiklósiak sorsa? kérdez vissza Nagy Sándor, majd irövid gondolkodás után belevág: — A vállalat három — a szolnoki, a kunhegyesi és a törökszentmiklósi — te­lephelyen dolgozik. Török- szentmiklóson üvegtechnikai termékeket és laboratóriumi felszereléseket, ceruzaeleme­ket készítünk, és a Budapes­ti Akkumulátorgyár részére az R—20-as góliátelemeket gyártottuk. A múlt idő saj­nos jogos, mert partnerünk tavaly új gépeket vásárolt, modernebb technológiát ve­zetett be, s így a bérmunká­ra már nem volt szüksége. Igaz, hogs' időben jelezte szándékát, s mi szinte már másnap elkezdtük a piacku­tatást, kerestük, hogy mit lehetne az elemek helyett csinálnunk. Az a szerencsét­lenségünk, hogy ez a dolog pentosan a legrosszabb idő­szakban történt. Gondolja csak el, az üzemek, vállala­tok vezetői tudták, hogy ja­nuár elsejétől új gazdasági szabályozók lépnek életbe, de nem mertek tenni sem­mit, mivel pontosan nem ismerték a különböző ren­delkezések gyakorlati hatá­sát. Így mindenfelé csak el­utasításba ütköztünk. Higv- gye el, szinte mást sem tet­tünk 9 hónapig, csak munka után szaladgáltunk. Igaz, voltak biztató jelek, de vé­gül egyik várakozásunk sem jött be. Így került sor arra, hogy törökszentmikló­si üzemrészünkből öt- venhét embert el kellett küldenünk. Persze, ez sem ilyen egyszerű, hiszen segítettünk nekik az elhe­lyezkedésben, a különböző vállalatoknál, üzemeknél 150 munkahelyet ajánlottunk fel részükre. Még azt is elintéz­tük, hogy áthelyezéssel ve­gyék át őket, így senki sem károsodott... Nem volt ez öröm szá­munkra. de nem tudtunk mást tenni, — összegzi a té­nyeket némi keserűséggel az igazgató. — Ennek ellenére az idei 18 millió forintos nyereségtervünket szeptem­ber 30-ig már több mint 1 millióval túlteljesítettük. Ebben az eredményben nagy szerepe van annak, hogy jelenleg gyártott terméke­inknek egytől egyig stabil piacunk van. Igaz, Kunhe­gyesen még van némi sza­bad kapacitásunk, de nem sokáig. Decemberben'' ^nár szereljük a gépeket, s jövő­re megkezdjük a lúgos ak­kumulátorok gyártását. S hogy minden simán menjen, tíz emberünk már hónának óta Budapesten van. az Ak­kumulátorgyárban sajátítják el a gyártás műveleteit. Bukésisakok, vizvisszaforgatók A vállalat szolnoki telep­helyén különbőz» márvány- és gránitkövek között lépke­dünk. — Ezzel is foglalkozunk — mutat a sírkövekre Kiss Tibor telepvezető. Kicsit odébb, az üzem be­járata előtt bukó- és mun­kavédelmi sisakokkal, he­gesztőpajzsokkal telt kocsik sorakoznak. „A bukósisako­kat hármas kooperációban készítjük — folytatja kísé­rőm — mi gyártjuk a sisa­kok vázát, Jászberényben festik, Kiskőrösön pedig „felöltöztetik” őket, vagyis megkapják a bélést és a napellenzőt. Az üzemcsarnokban kis szekrények sorakoznak. Előttük asszonyok serény­kednek. Kezükben ecset. Pár mozdulat, s már ra­gasztják is a sisakokba az üvegszálas béléseket. — Ha megcsinálom na­ponta a 33—34-et. összejön a havi négyezer forint — válaszol a kérdésemre Ti­kos Imréné. — Ezek az elszívóberen­dezések nem régiek — büsz­kélkedik a telepvezető. — Igaz, a beszerelésük az idén elvett tőlünk egv hónapot, s másfél milliójába került a vállalatnak, de megérte, hi­szen a dolgozók munkakörül­ményei nagyban javultak. Kunhegyest elhagyva, az út bal oldalán tábla jelzi, hogy az Alföldi Szilikátipari Vállalat műanyagüzeméhez érkeztünk. Csak az udvar közepén magasba törő ké­mény árulkodik arról. h<jev itt régen téglagyár lehetett — Itt készülnek majd a lúgos akkumulátorok — ka­lauzol az üres műhelyben Reményi Imre üzemvezető. Az udvaron Claas Dominá- tor kombájnok vezetőfülkéi, mosogatótálcák, savszállító tartályok, gépkocsik levegő­terelő lemezei várnak szállí­tásra. — Ezek is a mi gyártmá­nyaink — bólint feléjük. A nagy csarnokban szinte elvesznek az emberek. Ha­talmas — leginkább egy gőz­mozdony kazánjához hason­lítható — szerkezetek sora­koznak egymás mellett. — Ezek a takarékos víz­visszaforgató berendezések — mutat rájuk a vállalat igazgatója. — Olajok és ola­jos iszapok, vegyszeres ol­datok tisztítására alkalma­sak. Vagyis ugyanazt a vizet többször is felhasználhatiák mondjuk a gépjárművek, traktorok mosáséinál, mert ez a berendezés fölfogja és megtdfeztMa a szennyvizet. Tudja, így kellene ezt más­hol is csinálnunk. Arra gon­dolok, hogy ez a berende­zés teljesen új találmány. Négy szekszárdi mérnök idén februárban nyújtotta be szabadalmaztatásra a ta­lálmányi hivatalnak. Gvor- san megkapták az engedélyt s áprilisban megkerestek bennünket hogy tudnánk-e vállalni a berendezés gvár- tását. Mi igent mondtunk, s szeptember végén elkészüli az első vízvisszaforgató. Az­óta már több megrendelést kaptunk, s sokan érdeklőd­nek irántuk. Másfajta feszültségek A vállalat törökszentmik­lósi üzemében üvegtechni­kai termékeket és az R—6- os ceruzaelemeket gyártják. — Az utóbbiból az idén 42 millió készült, de jövőre már 45 milliós igénybejelen­tésünk van — sorolja a szá­mokat Nagy Miklós üzem­vezető. — Az üvegtechnikai üzemrészben hiteles mérő­eszközöket — lombikokat, pipettákat, bürettákat — gyártunk laboratóriumok ré­szére. Csak októberben több mint 3 millió forintot, hozott ez a tevékenységünk — te­szi hozzá némi elégedett­séggel. A műhelybe lépve furcsa látvány tárul elénk. Az asz­taloknál fehér köpenyes nők fekete szemüvegben. Előt­tük vékony csövekből szö­kik elő a kékesfehér gá2fláng. Az egyik asszonyka boszor­kányos ügyességgel hajlit- gatja, tekeri, forgatja a ri­deg üvegből készült mérő­műszert. — Már 19 éve ezt csiná­lom — néz rám sötét szem­üvege mögül Kovács István Sándorné. Fonodafejlesztés a Rábatexlben Növeli az értékesebb, fi­nom fésültfonal-termelését a Rábatext Győri Textilipa­ri Vállalat. Az e célra ren­delkezésre álló, 72 millió fo­rintos beruházási összeget gépek vásárlására költik. Részben szocialista, részben tőkés piacokról olyan be­rendezéseket szereznek be. amelyek megváltoztatják a fonalgyártás eddigi gya­korlatát. Míg mostanáig ugyanabból a pamutkeve­rékből készítették a szövés­hez szükséges különféle fi­nomságú fonalfajtákat, a jövőben (a pamutmegmun­kálás tökéletesítése révén) lehetőség lesz arra, hogy már eleve más pamutkeve­réket használjanak a dur­vább, és megint mást a fino­mabb fonalak gyártásához. Ez jelentős anyagköltség­megtakarítással jár majd Pályázat gyep-gabona váltógazdálkodásra A földek jobb hasznosítá­sára — eddig nem alkalma­zott megoldásként — újsze­rű pályázatot írt ki a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium. Azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek az eddig kellően ki nem használt gyepterületü­ket feltörik, és meghatáro­zott időn át gabonát ter­mesztenek ezen a részen, anyagi támogatásban része­sülnek. A feltört területen két éven át gabonát termesz­tő üzemek hektáronként és évente meghatározott össze­gű, maximum 4000 forint támogatást élveznek a terü­letről értékesített gabona után. A két év elteltével az­után a már kellően elmun­kált részre végérvényesen gyepet telepíthetnek, megte­remtve a magasabb színvo­nalú takarmányozás feltéte­lét. Több mint 14 ezer sertést dolgoz fel évente a Kunhegyes és Vidéke Afész húsüzeme. Hús­sertéssel a helybélieken kívül Abádszalók, Tiszaroff, Tiszagyenda és Tiszabura szakcso­portjai, valamint a kunhegyesi és az abádszalóki termelőszövetkezet látja el, viszonzás­képp a késztermékek nagyrésze is ezekbe a községekbe kerül. Képünkön: csomagolják a zsírt fotó; TKL — Nem nagyon lehet do­bálni őket — bólintok a lombikok felé. — Mi viszont abból élünk, hogv sokat eltörnek belőlük, másképpen nem lenne elég megrendelésünk — válaszol­ja az üzemvezető. A csarnok, amelyben pár hónappal ezelőtt az R—20- as elemek készültek, most üresen tátong: — Már tárgyalunk, s ha­marosan alumíniumöntvé- nyek készülnek majd itt — mondja az igazgató, miköz­ben elhaladunk az épület mellett. Az udvar másik végében gyártják a ceduzaelemeket. Három gép, három műszak­ban szakadatlanul ontja az apró áramforrásokat. Szóval megy a munka. S ma már másfajta feszültsé­gek indukálódnak az Alföl­di Szilikátipari Vállalat tö­rökszentmiklósi üzemében, mint az év elején, amikor az öt ven hét embert el kellett küldeni. Ez a másfajta fe­szültség jószerint csak az elemekben lelhető fel. N. T. Törökszentmiklósi „vihar” után

Next

/
Thumbnails
Contents