Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-27 / 278. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 27. Infarktus után Az Országos Kardiológiai Intézet a közelmúltban az infarktusban. megbetegedett aktív korú emberek munkába visszatérésének arányát vizsgálta. E szerint az infarktusban megbetegedett dolgozók mindössze egyötöde vállalta újra a munkát, a többiek inkább a rokkantnyugdíjat választották. Ez az arány már az első tá nézésre is igen csekélynek tetszik. Gondolkodóba ejtő, hogy az infarktuson átesett betegek zöme az NDK- ban és a Szovjetunióban bizonyos idő eltelte után ismét munkába áll, az USA-ban pedig a rehabilitáltak aránya eléri a 80 százalékot. Ezek után nem meglepő, hogy a magyar orvosok is úgy vélekednek, a megbetegedettek zöme idővel nálunk is dolgozhatna, sőt egészségűk szempontjából is hasznos lenne ez. Ide kívánkozik még az is, hogy más, jobban kiismert betegségeknél nem ilyen egyszerű a leszázalékolás, mint az infarktus után. S még egy — nem elhanyagolható — adatot idézünk: e szerint 400 ezer rokkantnyugdíjas található ma Magyarországon (ez a szám persze nemcsak az infarktus utáni rokkantnyugdíjasokat foglalja magában, hanem másokat is), ám 40 százalékuk orvosi vélemény szerint ma is dolgozhatna eredeti munkahelyén. további 10 százalékuk pedig rehabilitációs munkakörben. Vagyis 160—200 ezer. részben vagy teljesen munkaképes emberről van szó, s ez a mai munkerőhi- ányos időkben igazán nem elhanyagolható szám. Vészé I yeztetettek De térjünk vissza a vizsgálat megállapításaihoz. Ha a betegek iskolai végzettségét és utolsó munkahelyét nézzük, ugyancsak meglepő következtetésre juthatunk. A mindig is menedzserbetegségnek tartott infarktus leginkább az alacsony státusú, kevésbé szakképzett, elsősorban fizikai dolgozóként nyilvántartott réteget érinti. Az infarktus-nyilvántartás adatai szerint a betegek között kiugróan magas arányt képviselnek a 4 polgári, illetve 8 általános iskolai osztályt végzettek, és az átlaghoz képest ugyancsak magasnak tekinthető a szakmunkásképző intézetet végzett dolgozók aránya is. Legritkább az infarktus az általános iskolát be nem fejezők, és a felsőfokú végzettséget szerzett dolgozók között. Hasonló tendenciát jelez az utolsó foglalkozás szerinti megoszlás vizsgálata. A betegek több mint egyhar-^ mada (37 százalék) szakmunkás volt, miközben az ország lakosságának foglalkoztatási megoszlásában ez a réteg csak mintegy 25 százalékot tesz ki. Ugyancsak fokozottan veszélyeztetett réteg a segéd- és betanított munkásoké. Ezzel szemben a szellemi foglalkozásúak, az ügyintézők, közép- és felsőszintű vezetők rétege, amely a foglalkoztatottak felét számlálja a megbetegedetteknek mindössze harmadát „produkálja”. Ez persze egészségesebb életvitelükkel is magyarázható. A munka öröme Ha az előbb ismertetett adatokat összevetjük a munkába visszatérők arányával, még nyilvánvalóbb az eltérés a különböző rétegek között. A segéd- és betanított munkások háromnegyede (75 százalék) leszázalékoltat- ta magát, míg a felső szintű vezetők háromötöde (59 százalék) visszatért a munkahelyére. Mindezeket figyelembe véve, megállapítható: az infarktusveszély fordított arányban áll a végzettség (emelkedésével és a betöltött pozícióval. A munkába visszatérők aránya viszont a foglalkoztatási státus süly- lyedó6ével egyenes arányban csökken, és fordítva: minél magasabb pozíciót töltött be a beteg, annál valószínűbb, hogy visszatér a munkájához. Persze ez azért is alakulhat így, mert infarktussal nehéz fizikai munkát nem mindig szabad végezni, míg a szívbeteg ember szellemi képességei hibátlanok, s a vezetők, értelmiségiek fizikai igénybevétele rendszerint nem haladja meg azt a szintet, amit betegségük mellett elbírnak, szaktudásuk pedig lényegesen konvertálhatóbb. De mégis elképzelhető, hogy a munka által szerzett öröm és egyéni siker is befolyásolja a rehabilitáció, vagy rokkantnyugdíjazás közötti választást. Az anyagi szempontokat nem találta számottevőnek a vizsgálat. Az OKI-tanulmány részletesen foglalkozik az orvosi motivációk kérdésével, és megállapítja: az esetek legnagyobb részében az orvos komoly befolyást gyakorol a betegségtudat alakulására, s éppen ez, a betegeknek a saját egészségi állapotukról kialakított véleménye a döntő tényező a rehabilitáció vagy leszázalékolás dilemmájában. A vizsgált esetek zömében az orvosok elbi- zonytalanították a betegeket, felerősítették az egészségi állapotuk romlásától való félelmet. Az infarktusban megbetegedettek számára a súlyos beteg szerepét kínálták, nem pedig az egészségét visszanyerő emberét. Az orvos befolyása A tanulmány kemény ítélete: „A kezelőorvosok egyöntetűen kettős taktikát folytatnak. Amíg lehet, halogatják az egyértelmű állásfoglalást, ezt bizonyítja az indokolatlanul hosszú idejű táppénzen tartás is. A döntéskor viszont a rokkant- nyugdíjazás mellett foglalnak állást”. Sőt, a munkába- állók többsége a kezelőorvos javaslata ellenére megy vissza dolgozni. Holott a kardiológia jelenlegi állása szerint a szövődmények kialakulásának szempontjából nincs különbség az újból munkát vállalók és rokkantak között. Ha a beteg állapota rosszabbra fordul, a2 egyáltalán nem feltétlenül a munka rovására írandó. A leszázalékolt betegek szinte kényszerpályára kerülnek a betegségükkel nem mindig indokolható túlkímélő körülmények közé, s ráadásul az értelmes munka lehetősége híján a legkülönfélébb lelki traumákat is kénytelenek elviselni. Az adminisztratív szabályozás már sokszor szült bürokratizmust. Márpedig egészségügyünk szocialista, humanista alapelvei ezt nem engedhetik meg. Épp ezért a megoldás nem egy életidegen, papírízű határozat lenne, amely a rokkantnyugdíjazás feltételeit szigorítaná. Éppen ellenkezőleg, a munkába visszatérés esélyeit kellene javítani, akár a mostanit meghaladó további adó- kedvezményekkel is. Ez a többletkiadás ugyanis a megtakarított táppénzek és rokkantnyugdíjak révén megtérülne. V. P. Közeleg a gyerekek kedves ünnepe A jászberényi Skála áruházban úgy láttuk, bőségesen van miből megtölteni Télapó zsákját, puttonyát fotó: D. G. Munkában a villanyszere Az Aszfaltútépítő Vállal szakemberei végzik az i felújítást fotó: TI Naponta mintegy 10 oszlopot tudnak átkötni Aki mostanában átutazik Fegyverneken, láthatja, hogy megújul a községen áthaladó út belterületi szakasza. A megnö- tvekedett forgalom szükségessé tette az út szélesítését — ez pedig a villanyhálózat felújítását. A Titász dolgozói az út bővített nyomvonalának megfelelően áthelyezik a villanyoszlopokat, kicserélik a vezetékeket. Perek és vállalatok Vállalati vezetőkkel be- szélgetive a legritkábban esik szó a cég peres ügyeiről. Még akkor is hallgatnak az irányítók, ha történetesen saját igazuk védelmében kérték a bíróság segítségét. S ha mégis felbukkan egyA statisztikák szerint pedig akadna jócskán mesél- nivaló. Ebben az évben eddig több mint tízezerszer kérték a bíróságot a- vállalatok arra, hogy vitatott ügyeikben döntést hozzon. A legtöbbször a fizetési késedelmekkel függ össze az eljárás. Évek óta tapasztalható a fizetési fegyelem rosz- szabbodása: a banknál mind több cég áll sorban a pénzéért hiába. Sajnos ezt a jelenséget bírói ítélettel nem lehet megszüntetni, miután alapvető oka a gazdaságban rejlik. Néhány nagyvállalat fizetési gondjai végiggyűrűznek a vállalati szférán, tehát a megoldást gazdálkodásuk átalakításától, likvi- ditáisukL fizietőkéDességük Ihelyreá listásától várhatjuk. A vállalatok közötti peA gazdasági perek másik részét a főhatóságok, illetve a legfőbb ügyész által indított. gazdasági bírság kiszabását kérő eljárások alkotják. A szabályok kirívó megsértését szokták ily módon számonkérni. Elmarasztaló ítélet esetén az okozott kár értékénél általában magasabb bírságot szabnak ki, emellett a vevők is kérhetik az őket ért kár megtérítését. Az idén még nem érte el a húszat ezeknek az indítványoknak a száma és többségében ítéleti bem várható. egy eset, a neveket általában elhallgatják. Igaz, az óvatosság sohasem árt. Míg egy-egy eljárás befejeződik, hónapok, esetleg évek telnek el, s az ítéletet akkor lehet a végső döntésként elfogadni, amikor mór jogerőre emelkedett. rek másik és szintén növekvő ítésze az építőiparral kapcsolatos. A hibás kivitelezés miatt a megrendelők egyre többször fordulnak a bírósághoz kártérítésért. Ebből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy romlik az építőipar színvonala és egyre rosszabb minőségű épületek és lakások készülnek. Pedig egészen máshol kell keresnünk a növekvő (periek okát. Miután 'évről évre drasztikusan emelkednek a lakásárak, ezért az új lakók mind alaposabban megnézik, mit is kaptak a pénzükért: helyére került-e a csempe, maszatos-e a tapéta stb. S nem véletlen, hogy egy-egy perhez beadott hibajegyzék manapság már gyakran tízezer tételt is tartalmaz. Meglepő módon akad köztük néhány kis értékű per is, az ügyekben mindössze néhány százezer forinttal csapta be az eladó a vevőt. De nem az összeg nagysága a lényeges, hanem a szabálysértés módja — ebben az esetben a valós értéknek éppen dupláját akarták a jóhiszemű vevőn behajtani Ez már semmiképpen nem felel meg az üzleti tisztesség szabályainak, és akaratlan hibának sem számíthat. Gyenge minőségű szeszesital forgalmazása miatt is indult eljárás, ahogy az árdrágítás szintén szerepel a perek között. Ilyenkor az árat nem a szabályoknak megfélelően állapították meg, (hanem a minőségéhez képest túlságosan drágán árulták az adott terméket, s így jogtalan előnyhöz jutott a vállalat. Az árhatóságok az antiinflációs gazdaságpolitika jegyében rendkívül szigorúan ellenőrzik, vajon mi fogyasztók valóban a megfelelő árut kapiuk-e pénzünkért, s kirívó szabály- sértés esetén javasolják a gazdasági bírság kiszabását. Visszaélés a monopolhelyzettel Az idei eljárások közül egy példátlan eset: monopolhelyzettel való visszaélés miatt indul per egy nagy- vállalat ellen. Ez a cég, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egyeduralkodó bizonyos termékek piacán, megrendelőivel ^meglehetősen mostohán bánt: a megrendelésekre vagy nem válaszolt, vagy előjegyzésbe vette azokat. De miután nem kötött szerződést a szállításra, a késésért, egyéb hibáért semmiféle felelősség nem terhelte, és a vevők sem tudták, hogy hozzájutnak-e időben a kért cikkekhez. Akármilyen ítélettel is zánódjék az ügy, mindenképpen figyelmeztetésül szolgál a helyzetükkel visz- szaélő cégeknek. Az ellenőrzés nemcsak az árdrágítást bünteti. szigorúan, hanem mindjobban őrködik a piaci verseny tisztasága fölött. A figyelmeztetés egyik, de pem kizárólagos eszköze a gazdasági bírság. Fizetési késedelmek Szabálysértők, árdrágítók L. M.
