Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
6 Nemzetközi korkép 1985. NOVEMBER 23. Német Demokratikus Köztársaság 1986: A kongresszus éve Jövőre, 1986. április 17—21. között tartják meg a Német Szocialista Egységpárt következő, XI. kongresszusát. Az öt évenként sorra kerülő esemény ezúttal egybeesik a nagy német proletárvezető, Ernst Thälmann születésének 100. évfordulójával, a Német Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 40. évfordulójával, továbbá azokkal az előkészületekkel, amelyek Berlin 1987-ben esedékes 750 éves jubileuma jegyében zajlanak. A Német Demokratikus Köztársaságban lelkes munkával készülnek a kongresszusra. A konkrét előkészületek már az októberi vezetőségválasztó taggyűléseken, üzemi, termelőszövetkezeti aktívaüléseken megkezdődtek. A párt nemrégiben lezajlott X. plénuma 2,2 milliónyi tag és tagjelölt számára pontosan meghatározta a vezetőségválasztás- és a beszámoló taggyűlések rendjét, a kongresszusra történő készülés alapelveit. Ezek a X. kongresszus jól bevált gyakorlatát erősitik meg, annak folytatását tűzték ki célul a következő öt évben is, természeteken magasabb szinten, tökéletesebben, jobban. A NSZEP továbbra is a politikai és gazdasági feladatok egységes megoldását tűzi a párttagok, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak, az NDK minden lakója elé. Ezek a célok az egész társadalom számára kedvezőek, s megvalósításukért a társadalom .minden rétege kész erőfeszítéseket vállalni. A nép jólétének, anyagi és kulturális színvonalának emelése, a szocialista termelés gyors fejlesztése, a hatékonyság fokozása, a tudományos és műszaki haladás, a munka termelékenységének a növelése közismerten összefüggő, egymást feltételező feladatok, ha bármelyiket elhanyagolják, bármely szocialista országban komoly nehézségek támadhatnak, lelassul a fejlődés üteme. Ez a magyarázata annak, hogy a XI. kongresszusra szinte valamennyi termelő egység, a tudományos, kulturális alkotó műhelyek dolgozói már az elmúlt évben nagyarányú munkamozgalmakat kezdeményeztek. Ezeknek a tömegmozgalmaknak alapvető célja az volt, hogy az 1985-ös évet különösen sikeres esztendővé tegyék. Ehhez az 1984-es esztendőben minden feltételt megteremtettek, hisz például a nemzeti jövedelem 5,5 százalékkal, a termelékenység pedig 7,7 százalékkal növekedett tavaly az NDK-ban. Ezekre az országos és helyi eredményekre alapozva dolgozták ki a kombinátokban, üzemekben, termelőszövetkezetekben kongresszusi nyilatkozataikat, amelyeket aztán a hitleri fasizmus alól való fel- szabadulás negyvenedik évfordulójára rendezett ünnepségsorozatokon. üzemi gyűléseken néoszerűsitettek a dolgozók körében. A kongresszusi vállalások mozgatóerői a pártszervezetek, az ottani KISZ, az FDJ, a szakszervezetek tagsága volt. Az ő példájukat követték aztán a termelés, a kulturális élet, a társadalmi élet minden szférájában. A kongresszusi előkészületek gerince az ipari és építőipari kombinátok munkássága, alkotó értelmisége, de a párt munkája mindenütt hat — a legkisebb termelőszövetkezetben, a helyi kisüzemekben, az iskolai nevelőtestületekben, a kommunistáknak döntő befolyásuk van az élet minden területén. A pártszervezetek nagy gondot fordítanak tagjaik és tagjelöltjeifc politikai képzésére, hisz tudják, hogy az élet újabb és újabb kérdéseire csak jól felkészült, rátermett agitátorok tudnak meggyőző választ adni. Az alapszervezeti oktatásban 1,5 millió párttag és tagjelölt vesz részt, de sokan tanulnak itt a pártonkívüliek, a tömegszervezeti tagok közül is. A párttagoknak csaknem a fele itt sajátítja el az agi- tációs munkához szükséges ismeretanyagot, itt vértezik fel őket a szükséges munícióval. 'A körzeti (megyei) és a gyári pártiskolákban Szintén nagyarányú és magasszintű politikai képzés folyik A X. kongresszus óta 224 ezer párttag és tagjelölt végezte el ezeket a féléves, egyéves tanfolyamokat. A felsőbb pártszervek nagy gondot fordítanak arra, hogy az aktivisták kellően tájékoztatva legyenek minden fontos döntésről, a politikaiakról éppúgy, mint a gazdasági élettel kapcsolatos, a termelést előrevivő határozatokról. Érdekes módját dolgozták ki a párt és a tömegek közötti párbeszédnek azzal, hogy az üzemek, vállalatok, iskolák alkotó műhelyek dolgozóinak levelei sokoldalúan népszerűsítik a sajtóban, rádióban, televízióban. A kommunisták növekvő aktivitása eredményeként jelentősen nő a pártba jelentkező új tagjelöltek és tagok száma. Különösen nagy az FDJ-ból tagjelölteknek jelentkezettek száma, amely meghaladja a 100 ezret. Tavaly az NSZEP tagjainak 58,1 százaléka volt munkás, 4,8 százaléka szövetkezeti paraszt, 20,4 százaléka alkotó értelmiségi, a többi alkalmazott. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy az FDJ-védnökségeken 35 ezer fiatal vállalt többletmunkát, hogy a szakszervezeti vezetők között sok-sok párttag tevékenykedik, akkor semmiképpen sem érezzük túlzásnak a XI. kongresszus jelmondatát: Nagy teljesítményekkel a nép jólétéért és a békéért. Vasvári Ferenc Mennyit ér a „történelmi” megállapodás? Az ír sziget kettészakítá- sa óta először kapott némi beleszólási jogot Észak-Írország (Ulster) ügyeinek alakításába az ír Köztársaság. Cserébe azonban Dublinnak lényegében le kellett mondania az ír egység megvalósításáról. A - Margaret Thatcher brit és Garret Fitzgerald ír kormányfő által a Belfast melletti Hillsborough kastélyában november 15-én aláírt „történelmi” egyezményben Dublin ugyanis elismerte a „zöld sziget” megosztottságának tényét azzal, hogy elfogadta London álláspontját: az ír egységről csak akkor lehet szó, ha azt Ulster népének többsége úgy akarja. Márpedig a népesség kétharmadát kitevő protestánsok elsöprő többsége elutasít mindenféle ír egységtörekvést. így hát csak kevesen gondolják most, hogy mégis megtörtént az első lépés a 3,5 millió lakosú ír Köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó 1,5 millió lakosú Ulster egyesítésének útján. Dublin a megállapodás szerint egy miniszteri szintű, brit—ír kormányközi tanácskozó testület révén hallatja szavát Észak Írország ügyeiben, természetszerűleg a katolikus kisebbség érdekeit képviselve. Ez azonban messze elmarad Garret Fitzgerald ír kormányfő eredeti javas latának mindhárom változatától: egyesítés, vagy a sziget két részének konföderációja, vagy London és Dublin közös kormányzása Észak-írországban. Ezeket a javaslatokat a brit konzervatív kormány annak idején azonnal elvetette, s a több mint egy évig a színfalak mögött folytatott tárgyalások végülis a hills- borough-i eredményt hozták. Dublin a prioritások sorrendjében hátrább sorolta az egyesítésnek az ír alkotmány által is előírt ügyét, előtérbe állítva az ulsteri protestáns és katolikus népesség megbékélését, a szélsőséges elemek, elszigetelését. 1969 óta polgárháborús állapotok vannak Észak-Írországban. 2450 halott, 332 000 házkutatás, 20 000 letartóztatás 43 ezer erőszakos cselekmény (pokolgép, lövöldözés, gyújtogatás) — ez az eddigi mérleg. Dollárban számolva hat milliárdot emésztettek fel a biztonsággal kapcsolatos kiadások. — A megbékélésnek az egység előtt kell járnia, s ha ez sikerül, megváltozhat a többségi akarat is. Ez talán még életemben bekövetkezhet — vallja a katolikus-protestáns vegyes házasságból született 59 éves Fitzgerald. Az ír kormányfőnek most bizonyítania kell az ír közvélemény előtt, hogy a hills- borough-i kompromisszum nem az ír egység kiárusítása, hanem hosszútávú megvalósításának nyitánya. De Margaret Thatchernek is meg kell győzni ellenfeleit: a szuverenitás dolgában jottányit sem engedett, nem taszította Ulstert az egyesítéshez vezető kényszerpályára, viszont lehetőséget teremtett a polgárháborús állapotok felszámolására. A megállapodás sorsa igazából Észak-írországban dől el. A protestáns unio- nista pártok, a protestáns és katolikus földalatti fegyveres szervezetek egyaránt elutasították az egyezményt. Az unionisták, akik 1979- ben még Thatcher miniszterelnökségében látták a legjobb biztosítékot uralmuk megőrzésére, népszavazást követelnek a megállapodásról. „Jobb szavazócédulákkal dönteni, mint fegyverekkel” — fenyegetőznek. Margaret Thatcher közölte, hogy nem enged a nyomásnak. A katolikus kisebbség közvetlen sérelmeinek orvoslása, az erőszak embereinek elszigetelése annál is nehezebb lesz, mert a megállapodás a biztonság kérdésében is elmarad a dublini várakozástól (pl. a pro-, testánsok ellenőrizte ulsteri királyi rendőrség reformja) s inkább csak bizonytalan ígéretet tartalmaz. A gazdasági-szociális fejlesztésre is csak általános ígéretet fogalmaz meg a megállapodás. Az olyan jelképes gesztusok mint az ír zászló használata, az ír hősök után adható utcanevek fontosak ugyan, de messze nem elegendőek a katolikus kisebbség számára akkor, amikor körében 37 százalékos a munka- nélküliség, míg a protestánsoknál 17 százalék. — Erre a nagy problémáiba London ezt mondja: munka, az sajnos nincs, de kitűzheted az ír zászlót — kommentálta a hillsborough-i egyezményt egy észak-ír katolikus. Kolumbia Szegény embert... Egyedül maradt béketervé' vei Betancur elnök November fekete hónapként vonul be Kolumbia történelmébe, s a dél-amerikai országra irányította a nagyvilág figyelmét. Bogotában csaknem száz halottat követelt az M—19 nevű gerillamozgalom túszejtő akciója és a katonák ostroma, majd éppen két hét múlva sokan pusztultak el az 1595 óta szunnyadó Névadó del Ruiz nevű vulkán kitörését követően. Mintha csak összeesküdtek volna a politikai és természeti elemek, hogy tovább bonyolítsák a belpolitikai helyzetet. Pedig Belisario Betancur elnöknek amúgy sincs köny- nyű feladata, amikor — a kontinensen eléggé szokatlan módon — békés úton próbálta kivezetni országát az erőszakdzsungelből. Az erőszak gyökerei Kolumbia — Latin-Ame- rika negyedik legnagyobb állama, lakossága csaknem háromszorosa, területe pedig 15-szőröse hazánkénak. Venezuelához hasonlóan tipikusan mesztic- mulatt ország. Kávétermesztésre alapozott monokultúrája miatt gazdasága kiszolgáltatott a A béke helyett gyakorlatilag csak tűzszüneti státuszú megállapodás kudarcához a legnagyobb lökést az adta, hogy augusztusban a hadsereg Cali városában titkos szálláshelyén megölte az M—19 parancsnokát, Ivan Maria Ospinat. Utóda nyilatkozta nemrégen, hogy ez az akció is bizonyítja: ^Kolumbiában nem lehet más eszközökkel ellenzékinek lenni, mint a fegyverekkel”. Az egyezménytől azóta a FARC kivételével már visszaléptek a szervezetek. Döntésük indokolásában arra hivatkoznak: az elnök következetlen volt a béke megvalósításában, megállt félúton, majd elkezdett visszafelé haladni. Az elnök magányos és tehetetlen Saját bevallásuk szerint a bogotai igazságügyi palota elfoglalói akciójukkal erre akarták felhívni a közvélemény figyelmét. Ám szándékuk vérfürdőbe torkollott, s félő, hogy ez nyitányát jelenti majd az újabb véres eseményeknek. Az ostrom elrendelésével Betancur mintegy elismerte, hogy tehetetlen a megbékélési folyamatot ellenző erőkkel szemben. Két és fél év magány — jellemezhetnénk Gabriel Garcia Marquez világhírű kolumbiai író Száz év magány című ismert regényére utalva Belisario Betancur eddigi munkásságát. Az ország történelmébe béketeremtőként bevonulni kívánó elnök reputációját mindenesetre nem javítja a bogotai dráma. Az értesülés és az azt követő beismerés pedig, hogy az illetékesek már egy éve tudtak a vulkán készülődéséről — de a kitelepítéssel kapcsolatban ténylegesen nem léptek —, már egyenesen fekete foltot éjt a Betancur-korszak kezdetben hófehér, majd egyre szürkülő mundérján ... Összeállította: Majnár József A hadsereg ostroma után lángokban as Igasságflgyl palota Erők, a FARC, amely az elhúzódó háború elvét vallja. Rajtuk kívül még két-három jelentősebb szervezet működik. A magát marxistának valló PARC legfőbb •célkitűzése, hogy a földbirtokos oligarchiát engedményekre kényszerítse a szegény vagy nincstelen parasztokkal szemben, míg az 1970-ben alakult M—19 radikális városi mozgalomként tevékenykedik. A szervezet bírálatának össztüzében jelenleg a kormány gazdaságpolitikája áll, pontosabban, hogy beleegyezett a Nemzetközi Valutaalap nadrágszíjmeghúzó követeléseibe. Társadalmi megbékélés Az erőszak volt jellemző évtizedünk első éveire is, amikor a konzervatív Betancur elnök — 1982-ben váltotta liberális elődjét — felismerve, hogy a gerillakilépve párttá szerveződhetnének. Legalábbis az elnök elképzelése szerint... A valóság szekere azonban ezen a göröngyös úton mindinkább kátyúba kerül, ugyanis az egyezmény betartásához kezdettől fogva hiányoztak a garanciák. A konzervatív erők kifogásolták Betancur „engedékenységét”, s a siker érdekében meg kellett volna szerezni a nagybirtokosok támogatását, le kellett volna szerelni a reakciós tisztikar bizalmatlanságát is. Ez azonban nem történt meg, így katonai hasonlattal élve az elnök megfelelő hátország nélkül akarta megnyerni a háborút. Pillanatnyi kivárás után a hadsereg folytatta gerillaellenes taktikáját: tavasszal több összecsapást provokált, a gerillákat hibáztatva ismét, szabadkezet követelt az elnöktől. Miután a tábornokok „katonai engedetlenséggel” , fenyegettek, Betancur kénytelen volt engedni. Mentési munkálatok — elszállítanak egy sebesültet nemzetközi piac ingadozásainak, s erre is vezethető vissza a súlyosbodó gazdasági helyzet, az elsősorban a szegény rétegeket sújtó infláció és munkanélküliség. A vezetés számára hatalmas gondot jelent a kokainbárók által irányított kábítószerkereskedő és -feldolgozó maffják tevékenysége is. Am az ország történelmének utolsó száz évére az erőszak nyomja rá legmarkánsabban a bélyegét. A „violencia” gyökerei a két vezető párt, a konzervatívok és a liberálisok örök vetélkedésében keresendők: a szemet-szemért, fogat-fogért politika virágzása több ízben is drámai és véres következményekkel járt. Ilyen volt például 1899—1902 között az „ezernapos polgárháború” vagy az 1948-ban kicsúcsosodó „bogotazó”-nak nevezett testvéröldöklés, az utóbbi értelmetlen vérontásnak becslések szerint 300 ezren estek áldozatul. Erre az időszakra tehető a gerillamozgalom megalakulása is, elsősorban a vidéki agrár- lakosság körében. A legnagyobb csoport nem a magáról legtöbbet hallató, elsősorban „bombasztikus” eszközökkel dolgozó M—19 mozgalom, hanem a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Meggyötört kisfiú a túlélők közül mozgalom okai a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekben keresendők, elődeitől eltérően a társadalmi megbékélés göröngyös útjára lépett. Hosszas titkos és külön tárgyalásokat folytatott a szervezetek vezetőivel, majd tavaly májusban nagy nemzetközi visszhangot kiváltó békekötést hozott tető alá amelyet egy kivételével alá is írtak az érintett csoportok. Az elnök ígéretet tett az ország intézményeinek korszerűsítésére, különböző reformok, köztük az agrárreform bevezetésére. A gerillák amnesztiában részesülnének, beilleszkedhetnének a polgári életbe, az illegalitásból
