Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
1985. NOVEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Honfoglalás kora elüti vasbányák és kohék A honfoglalás kora előtti időből származó vasbányákra bukkantak Kópháza határán a soproni Liszt Ferenc Múzeum szakemberei. A bányagödrök egyikébe leástak, s a keskeny akna alján hat és fél méter mélységben jó minőségű vasércet találtak. 'Az anyagot a Soproni Bányászati Kutatóintézetben megvizsgálták, és megállapították, hogy kiválóan alkalmas vasolvasztásra. A felfedezés tudományos jelentőségét .növeli, hogy hazánk területén ezúttal találtak első alkalommal VIII—X. századi vasbányát. Ebből az időszakból származó kohókat már korábban feltártak a régészek, az azonban mindezidáig kétséges volt, hogy hol bányászták az olvasztáshoz szükséges ércet. A bányamélyedések közelében kohókra is leltek. A helyük meghatározását a Magyar Tudományos Akadémia Geofi^jkai Intézetének szakemberei geofizikai módszerekkel oldották meg. A mágneses mérések nyomán jól kirajzolódtak a kemencék körvonalai. Ezt követően ástak le a régészek, s találtak rá a kohók maradványaira: az olvasztásra utaló kiégett foltokra a talajon, körülöttük az 1 méteres átmérőjű gödrökre, amelyek tele voltak salakkal és kemencetöredékekkel. Ha megállunk a szobor előtt a szürke andezitzúzalékkal terített részen, nem tudjuk, hogy téren, vagy csak forgalmi csomópontban vagyunk. A szemközti üzletsor elől, a szüntelen forgalom mögül szemlélve azonban a bensőséges és ünnepélyes hangulatú emlékművet, mégis egységes kép alakul ki. A 'közelről nagynak tűnő domb az épületek közé olvad, és az ülő alak a látvány közepén helyezkedik el. Onnan a szobor uralja a körötte kialakított térrészt, az pedig meghatározza az egész tér hangulatát, jellegét. A dráma szereplői Lukácsi Pál A BUDAPESTI VONÖSOK SZOLNOKON Ritkán játszott művök fgényos előadásban Üj név- és házszámtáblák jelentek meg november elején Jászberényben a Szövetkezet, az Attila és a Kossuth út kereszteződésében. Korábban is tágas terület volt ott, nevezhetnénk köznapi értelemben térnek is, építészetileg azonban nem volt igazi tér. Az új városközpont 15—20 évvel ezelőtti kiépítésével kezdődött a Szövetkezet út mai kialakítása. Házsorokat bontottak le, utcákat szüntettek meg, és létrehozták a város új széles útját, amely úgymond, méltó környezetben vezeti be a városközpontba a Pestről érkezőt. Az út léptékváltás nélkül a földből hirtelen kinőtt ötszintes tömblakások, között vezet. Az alig tagolt felületű, testes tömegű épületek sora a 31-es, 32-es főút csatlakozásánál észrevétlenül olvad a nagy múltú Lehel Vezér térbe. A Nagykáta felől étkező utast azonban felkészületlenül éri a Szövetkezet út kezdeténél a méretváltozás. Közben változtak a városrendező elvek, ez tükröződik már az új, 1981-ben jóváhagyott általános rendezési terven, majd azt a városrendezőnek néhány év múlva követő részletes rendezési tervén. Ezek szerint az utcák, ahol lehet maradnak, és a várost nem forgatják ki régi szerkezetéből, múltjából. A forgalom vezetésével és az új épületek elhelyezésével alakult ki a lebontott házak helyén az az űr, amivel nem tudtak mit kezdeni. Befüvesítették, közepére szobrot állítottak, ami nemhogy egységessé szervezte volna, inkább hangsúlyozta a tér ürességét. A különböző nagyságú, építési módú és önmagában eltérő tartalmat hordozó határoló elemek között az átmenetet a forgalmas utak jelentették. A részletes rendezési terv a tér kialakítására forgalomtechnikai szempontból kínált megoldást, de a két építési mód esetlen találkozásának feloldására nem adott ötletet. Ezek után, évek óta halogatott lépésként, a városi tanács a múlt évben ki is építette a farmosi út új bevezető szakaszát, az Attila * utat. A 31-es úton a forgalmi csomópont tervezését és megépíttetését pedig a Szolnoki Közúti Igazgatóság vette gondjaiba. Átütemezések után végül az idén kezdtek munkához az Aszfaltútépítő ‘ Vállalat dolgozói. Az elképzelések szerint a Szövetkezet út végén egy szabályos csomópont alakult volna ki, mely megoldja ugyan a forgalomvezetést, de építészeti tartalommal nem kívánja megtölteni a teret. Előzményként ennyi mindenképpen idekívánkozik, hogy helyesen értelmezzük és megfelelően értékeljük Jászberény új tere, a Lenin tér kialakulását. Szerencsés véletlennek tekinthető ugyanis, hogy egy fiatal jászfényszarui szobrász, Zilahi Zoltán ebben az időben (az év elején) ajánlotta fel a városnak Lenin szobrát. Már hosszabb ideje tervezték a városban egy Lenin-em- lékmű felállítását, így a két munka szerencsésen kapcsolódott össze. Ha végiggondoljuk, nem sok lehetőség volt a szobor elhelyezésére Jászberény központjában. A Lehel Vezér tér zsúfoltsága miatt alkalmatlan volt a fogadására. A szobrász Lenin alakjában a gondolkodó embert ragadta meg. Egy pádon ülve, pátosz nélkül, természetes helyzetben látjuk magunk előtt. A békés elmélkedésből az ökölbe szorított kéz és a széltől lobogtatott zászlót idéző — ruha erőteljes redőzése utal a történelmi valóságra. Az alkotó, mikor a szobrot elkészítette, nem egy meghatározott köztérben gondolkozott, hanem a történelmi személyiség mélységesen humánus, igaz, árnyalt megjelenítésére törekedett. Az eredmény nem is vitatható a szobor önmagáért beszél. Ebből a megközelítésből vizsgálva azonban jóval könnyebb dolga volt, mint az építésznek, akinek a kész szobrot kellett' egy rideg környezetbe elhelyeznie, és megkísérelnie, hogy építészeti térré komponálja ezt a településfejlődési képződményt. Jánossy Péter fiatal budapesti építész megbirkózott a feladattal. Tanulmányozta a környezetet, és mérlegelte a lehetőségeit. Az emberléptékű bronzszobrot egy sarló formájú földrézsű karéjába, „mint ékszert a foglalatába” helyezte, ahol a 4 és fél méter magas földműre több feladat is hárul. A szobrot nem erőszakolta bele a vegyes környezetbe, hanem a kedvezőtlen hatásokat kizárva köré egy külön kis teret alkotott, amely lényegében önálló életet él a tágabb keretben. A földrézsű „kitakarja” a látványból az ABC raktárépületét, a háttérbe telepített konténereket és a vegyes megjelenésű városképet, átmenetet képez az emlékmű, valamint a körülötte alkotott tér és a tömblakások között, mindezen túl pedig hátteret, monumentalitást ad magának a szobornak. Jó érzékkel választotta meg a burkolt felület lejtését, mert így az ülő alak kiemelkedik a hétköznapi forgalomból, föl kell rá nézni, ugyanakkor nem szenved az alkotói szándék se csorbát, ugyanis emberközeli, „velünk lévő” ’ marad a szobor. Gondosán meg ’van tervezve a mikrokörnyezet minden eleme; a posztamens, a mészkőből faragott pad, a koszorútartók, a lépcsők, de még a kompozícióhoz tartozó nyírfa is. A pihenő figura testtartása, tekintete és az ívelt felületű háttér által su- gallt békés miliővel, méreteikkel is erőteljes kontrasztot képeznek a farkasfogakra emlékeztető koszorútartók. A színek, — bár egyelőre nem érvényesülnek teljesen — tiszták, egyszerűek: fehér, zöld és bronz. Az építész elképzeléseit megvalósító Jászsági Építőipari Szövetkezet pedig gondos, alapos, részleteiben is szép környezetet teremtett a szobor köré. A Filharmónia hangversenyén a műsoron szereplő komponisták — legalábbis hangversenyéletünkben — nem „mindennapi” szerzők. (Talán a rutinosabb hangversenylátogatók számára is egyedi, vagyis nem szokásos élmény például egy C. Ph., Emanuel Bach-mű meghallgatása. Különösen azért, mert stílusa éppen átmeneti jellegével vonzó; zenei fordulatai, melyek nem a „tiszta” barokk vagy klasszikus ístílus törvényeit követik, váratlannak, meglepőnek és merésznek hatnak. Vivaldit jobban ismerjük, üdítő zenéje vonzza a közönséget. E két szerző műveiből állította össze műsorát a Budapesti vonósok, fiatal muzsikusokból álló együttese. Művészeti vezetőjük Bot- vay Károly, akit mint kitűnő szólistát is megismerhettünk Perényi Miklós partnereként Vivaldi két gordonkára írt g-moll versenyművében. A koncertet egyenletes színvonal jellemezte, és nehéz bármelyik művet is kiemelni. A hangzáskép és a szólamok tisztasága, egyensúlya, a karakterek és tempók biztos ízlésű megválasztása, a dinamikai és hang- színbeli sokrétűség, valamint a pontos ritmusok mind olyan tulajdonságai az együttesnek, amelyek biztosítják a tolmácsolás minőségét és hatásosságát. Nagy erényük, hogy a figyelmet valamilyen szempontból erőteljesen felhívó tulajdonságokkal nem rendelkező művek esetén — mint például Vivaldi A-dúr concertója — nem is akartak semmi .különöset” csinálni: a kompozíció keresetlen egyszerűségét mutatták fel a maga valóságában. Vivaldi ®-dúr gordonka- versenyében Perényi "Miklós gordonkájának szépen szárnyaló magvas és erős hangja töltötte be a termet, és melegítette fel a szíveket. Kilenc év után hallhattuk újra ezt a rendkívüli muzsikusegyéniséget, akinél a zenélés eszköze (az, hogy gor- donkázik) valóban csak másodlagos; a lényeg, hogy a hangszerjáték által közöl valamit, mély hittel és meggyőződéssel. Szinte eggyé válik hangszerével, magához öleli, magas hőfokon azonosul a művel is, és végső soron olyan metakommunikációs kapcsolatot teremt közönségével, amely által az élmény teljességét adja. Mindezek miatt nem is kívánkozik toll alá azoknak a technikai és zenei eszközöknek elemzése, melyek a művész birtokában vannak, melyek alkotó képzeletében nyerik végső értelmüket. (Szinte észre sem vesszük, hogy amit' játszik az mellesleg nehéz is). Az időtlenség, az egyetemesség érzete ült meg a hangversenyteremben. A szólisták és az együttes játéka nem csupán a barokk és a korai klasszika atmoszféráját idézte s nem elsősorban az érzelmekre akart hatni: a gondolatiság nyert teret itt. A koncert közönsége olyan muzsikálást hallott, mely az átélt kifejezés intenzitására, az egyes hangok helyett a hangvétel töretlen egységére, a teljes tételek „belső terére”, lélegzésére összpontosít. Perényi még egyszer elbűvölte közönségét Emmánuel Bach A-dúr gordonkaversenyében. A szenvedélyes energiával, komoly és őszinte zeneiséggel megszólaltatott mű után a közönség méltán ünnepelte. A h-moll szimfóniából a zenekar ragyogó összjáték- kal hozta felszínre C. Ph. E. Bach zenéjének eredetiségét és különleges^ báját. Labáth Valéria Csűr ka István: Deficit Ma este: bemutató a Szobaszínházban Az 1945 utáni hazai drámairodalom egyik „alapművét” Csurka István Deficit című drámáját mutatják be holnap este fél 8 órai kezdettel a Szigligeti Színház Szobaszínházában. A darabban színre lépő két értelmiségi házaspár tagjai Ikómilsz, jellegzetesen csur- kai megformálásű hősök — amennyiben hősökről van szó... A négy szereplő: Vallai Péter (Jászai-díjas) — X, Juhász Rózsa — Y, Philippovics Tamás — Z, Bajcsay Mária — W. A produkciót létrehozták: Vincze János (Vendég), Werner József (vendég), Csizmadia Tibor, Harsányi László, Zsótér Sándor, Nagy Mária, Lakos Ilona, Kemény László kilencvenéves Jó egészséget, W Tanár Ur! Egykori tanítványa beszél úgy róla, hogy Kemény Tanár Űr élő legenda. Legendája és példája azon pedagógus típusnak, akinek a szívében, a vérében a diákok szeretete, a tudás továbbadásának elhivatottsága és mindenek elé helyezése. Jósága, mély bölcsességgel párosuló embersége bizalmat ébresztett mindazokban, akik vonzkörébe kerültek. És ezt hányán de hányán mondhatják el magukról. Kemény László 1922- ben pályázat útján került a szolnoki Városi Társulati Felsőkereskedelmi Iskolához, ahol csaknem negyven esztendőn át oktatta a magyar nyelvet és irodalmat, valamint a történelmet. Az iskola jogutódjának, a Közgazdasági Technikumnak húsz évig igazgatója, s a nevéhez fűződik a technikum épületének terveztetése és kiviteleztetése is. A „Közgáznak" csodájára jártak nemcsak hazai, de külhoni szakemberek is, hiszen az ország egyik legszebb tanintézete, majd’ azt írtam: palotájaként ismerték. Am nem csupán az épület külleme, a benne folyó munka is sok sikert hozott az iskolának. Fa- •lai közijt olyan kereskedelmi és közéleti szakemberek kerültek ki, akik később igen magas pozíciókat töltöttek és töltenek be. Kell-e bizonygatni, hogy a sikerek mögött mindig ott állt, sose hivalkodóan, IKemény Tanár Űr is? Kiváló pedagógus, számtalan kitüntetés birtokosa. Tanári munkája mellett maradt ideje és energiája arra is, hogy bekapcsolódjon Szolnok közéletébe, kulturális fejlesztésébe. Szívesen és kitűnően mondott, mond verseket, aktív pedagóguskodása idején gyakran szórakoztatta mintegy pi- hentetőül kollégáit a világirodalom remekeivel, kedvencei közé tartozott Cyrano orr-monológja, de szinte végtelen sok költeményt tudott hibátlanul idézni. Tudott? Miért a múlt idő, hiszen ma is tud. Bebizonyította ezt tegnapelőtt, amikor kilencvenedik születésnapján felkeresték és köszöntötték egykori tanítványai, pályatársai. Titkolhatat- lan könnyek szökkentek a köszöntők szemébe, a Tanár Űr ugyanis az Epilógus előadásával fejezte ki háláját. Aligha találhatott volna az alkalomhoz illendőbb költeményt Arany csodálatos sorainál. Nagyon jó egészséget kívánunk Tanár Űr!- b. j. Esztétika és célszerűség ..mi.......— IIWHJ i [ Jászberény, Lenin tár
