Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

1985. OKTÓBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó vásár volt Kunhegyesen Ellenörazemmel az éruaok között Néhány helybeli kakas még alig kiáltotta világgá a vasárnapi hajnal születését, amikor a kunhegyesi vásár­téren a sátrak között már akadnak nézelődők. Egyelőre semmi nem cserél gazdát, hi­szen az efféle összejövetelek íratlan szabályai szerint előbb alaposan szét kell néz­ni, majd azután a pénztárcá­hoz nyúlni. Kísérőm. Temes­vári Lajos, a KISOSZ megyei, titkára arra kíváncsi: rend­ben vannak-e az iparigazol­ványok, a cégtáblák, és va­lóban azok kínálják-e a por­tékáikat, akik arra jogosul­tak? Magyarán szólva ren­delkeznek-e megfelelő képe­sítéssel? A sor szélén alacsony, zö­mök asszony; Serbán János­iénak mutatkozik be, házi iparcikkeket, papucsokat árul. Cégtábla viszont se­merre sincsen. — Jaj, egyem a lelkűket, a kocsiban felejtettem! Ki­venni nem bírom, mert benn alszik a fiam, és belülről be­zárta az ajtót. De ha egy bő óra múlva erre kerülnek, ak­korra becsszóra kirakom. Azért egy szép papucsot nem parancsolnak, mert tetszik látni, akadnak közöttük mu­tatósak... íMellette Borsos Miklósné Poroszlóról hasonló termé­keket kínál. Mutatja a ke­reskedői igazolványát. __ Ebben nincsen bélyeg, í gy érvénytelen. Fizeti a tag­sági díjat? — kérdezi a me­gyei titkár. — Igen, de postán küldik és késik. — Jó, jó, de azért tessék megsürgetni Egerből. Ha szabad kérdeznem, ki ez a férfi a pult mögött? — Az uram. Nem lehet ve­le bírni, árulni, segíteni akar, bár nincsen igazolvá­nya. Még kisegítő családtag­nak sem jelentettem be. — Akkor azt javaslom, más látványosságot keressen, mert sokba kerülhet ez a hobbija. Jobb a békesség A férfi szemmel látható­an kedvetlenül vonul hátra a kocsiba, pedig egyéb érde­kesség is akad, nem is egy. Közben 9 óra, egyre nagyobb a tömeg. Nem messze innen tábla, rajta: „Fájdalommen­tes fülcimpa-lyukasztás, ra­gadja meg az alkalmat!” Fi­gyeltük a forgalmat, de ne­gyedóra teltével senki sem élt a lehetőséggel. A szimpa­tikus, fiatal pár Szegedről érkezett de nem vagyok bi­zonyos abban, összejött-e es­tére nekik a benzinre való. Bezzeg a lacikonyhán! Ma­gyart Lászlóné egri ízeket, italokat hozott. Orvosi, egész­ségügyi papírja rendben, és a sülő oldalasok, kolbászda­rabok előtt kígyózó sor ka­nyarog. — Tavaly is jó vásárt zár­tam ebben a nagyközségben, remélem, ez most se lesz másként. Sajnos, reggel a he­lyekért kis .híján ölre men­tünk: a kecskemétiek pél­dául még a nagykést is elő­húzták. — Megmutatná, megmon­daná, ki volt az? Neveket nem említ, gon­dolja nem ér annyit az egész, így is megy a bolt. Meg az is lehet, kiderülne: nem is inagykés volt, csak kisbics- ka. vagy sárkaparó, szóval jobb a békesség. Egy nappal korábban Hogy a hely nem mellékes, mutatja az is, akadt aki már az előző napon megérkezett erre a behemót nagy gyepre, és helyet foglalt. Az éjsza­kát meg félig ülve, félig fe­küdve a kocsiban töltötte. Borsós Ilonka néni velük szemben csak reggel pakolt ki Abádszalókról. ö a kun­sági vásárok régi, jó ismerő­se. Háziipari cikkeket árul. Akad nála kávédaráló, tor­tadíszítő, fokhagymaprés, tésztaszűrő, pogácsaszaggató és a jó ég tudná felsorolni még mi minden. Atellenben ' képkeretező lesi a kuncsaftokat. Hófehér kiscicák, mazsolázó asszony, mellette ep- dúskeblű, felül mindössze nyakláncot viselő nő tekint ránk egy szomorú Jézus társaságában. Hogyne lenne szomorú, amikor egy pillanatra mindenki megáll, de venni egy ember sem vá­sárol a bekeretezett, üvege­zett 2—500 forintos giccsek- ből. A sört kötélverők, illetve használtcikk és ruhaeladók zárják. Négyszáz forintért már öltönyt lehet kapni, és honnan, honnan nem, de akad néhány akkora ba­kancs. hogy jó hátszélben, kedvező vízen csónakázni le­hetne bennük. Érdekes, hogy a felsőruha-piacot a kecske­métiek uralják: igen szép, bő választékú készletekkel jöttek ebbe a vásárba. Mellettük Mácsai István büfés a kávén, üdítőn kívül többféle tömény italt is árul. Előtte néhány, abrosz- szal leterített asztalka, jól lehet támaszkodni rájuk, ha a szomjas kunokat az átla­gosnál jobban sújtaná a tö­megvonzás. Az eladó habo­zik. — A könyvbe beírták, hogy az üzletkörbe a szeszes­ital is beletartozik. — Ez kérem itt semmit nem jelent, mert ha vásárba megy, és ott is akarja árul­ni a konyakot, meg a pálin­kát, akkor hatósági, rend­őri engedély kell. Tudja ezt maga is úgy gondolom... (Hogy tudja-e, remélhető, de hogy a tanács embere hallja, ez igaz, és máris elő­húz egy kis cédulát a zsebé­ből... Az árusok legszélén hatal­mas, színes tollú papagájok. Nagyon szép lány gyönyör­ködik bennük. !— Vegyen kedves, bájo­sak, akár magácska — így az eladó. — Gyere csak Feri! — szól a kísérőjének. — Tessék mondani, mennyibe kerül? — Páronként mindössze háromezer. Az egyik fiú, a másik lány. Feri felfortyan. B süldő mellett voksol — Háromezer? Még mit nem! Annyiélrt inkább két süldőt veszek, annak haszna is lesz. Na, gyére csak innen, Andi... Délután fél három. Már nem az igazi az egész, osz­lik a nép, lassanként pakol­nak az árusok is. Temesvári Lajos összességében elége­dett. — Nagy vásár volt. a me­gyében az egyik legnagyobb, a nyolcvan kereskedőn kí­vül tizenöt iparos is eljött. Az árusok fele megyénkbeli. Új vonás, sok a jogosulat­lan árus, az alkalmi beugró, akiknek semmi keresnivaló­ja a pult mögött, hiszen ez szabálysértés. Ami pedig a helyfoglalási összezördülése­ket, veszekedéseket illeti, ez a tanács dolga. Csak egyszer kell megbírságolni egy tú­lontúl harcias kereskedőt párezer forintra, majd nem húzzák elő többé sem a bugyiit, sem a nagykést haj­nalban. Erre is sor került, és a szabályok ellen vétők né­hány ezer forinttal szegé­nyebben, és pár tapasztalat­tal gazdagabban távoztak. Szerencsére ők voltak keve­sebben, a többséggel semmi baj nem akadt. Szóval jó vá­sár volt, nagy vásár volt ezen a vasárnapon Kunhe­gyesen... D. Szabó Miklós Vizsgálják a többgyermekes családok helyzetét Az ország minden megyé­jében megkezdték a több- gyermekes családok társa­dalmi. demográfiai Helyze­tének vizsgálatát. A Népes­ségtudományi Kutató Inté­zet egészségügyi védőnők közreműködésével mintegy 3500 három- és többgyerme­kes család életkörülménvei. sorsa, problémái iránt ér­deklődik. Tájékozódnak: mennyi a család havi fizeté­se. van-e más. rendszeres jövedelmük. részesülnek-e különféle juttatásokban. Kü­lönösen azt szeretnék tudni: mennyivel többet költenek élelemre, ruházkodásra. a mindennapi szükségletek ki­elégítésére. mint a kiscsalá- dok. Jut-e pénzük üdülésre, szórakozásra, megtakaríthat­nak-e. s ha igen, mennyi pénzt, megfelelőnek vélik-e anyagi ellátottságukat. A kérdések között szere­pel: mikor jutottak első íz­ben lakáshoz, a helyi szer­vek. munkaadóik segítet- ték-e lakásproblémáik meg­oldását. részesültek-e a nagycsaládosokat megille­tő gondoskodásban. Felmé­rik, hogy gyermekeik otthon, bölcsődében, óvodában ne­velkednek-e, az iskoláskorú­ak tan!ulnak-e, s hányadik osztályba járnak. Választ kér továbbá az intézet arra, hogy különbözik-e az egy­két. valamint a három és a többgyermekes családok helyzete, a társadalmi meg­becsülés, a családi légkör, az életszínvonal, a gyerme­kek egyéniségének fejlődése, jövője Szempont iából; vol­tak-e konfliktusaik a mun­kahelyen vagy a lakóhelyen gyermekeik miatt. Az első ilyen jellegű vizs­gálat október végén fejező­dik be. A válaszokat számí­tógéppel összegzik majd a kutatók, s a vizsgálatban részt, vevők véleményét ér­tékelve képet alkothatnak a többi nagycsalád helyzetéről, problémáiról is. Szeminárium a kooperációról A hét végén befejeződött Balatonszéplakon a belföldi és nemzetközi” kooperációk­kal foglalkozó első országos szeminárium. A Gépipari Tudományos Egyesület szer­vezésében több mint 300 mérnök és közgazdász rész­vételével összegezték az ed­digi tapasztalatokat, és szól­tak azokról a jelenségekről, amelyek gátolják a különbö­ző együttműködési formák kialakulását. A földrengés károsultjainak Munkásüriik segítsége A múlt hét végi. és az e hét végi szabadnapokon — szombaton és vasárnap — munkásőrök érkeztek Szek- szárdról. Tamásiból. Nagy­kanizsáról. Várpalotáról. Ajkáról Berhidára, hogy tár­sadalmi munkában segítse­nek a földrengés okozta ká­rok helyreállításában. Több mint száz munkásőr — kő- inűvesek, ácsok, tetőfedők, villany- és vízvezetékszere­lők — eddig több mint 5000 társadalmi órában végeztek szakipari és segédmunkát. A várpalotai munkásöregység péti szakasza például a ter­vezéstől a kivitelezésig fel­építette alapító munkásőr- társuk özvegye Joósz Gyu- láné házát, amelynek kulcsát e hét végén adták át. Az aj­kai munkásőrök a közintéz­mények helyreállításával végeztek társadalmi munkát. A munkásőrök a beruházá­si vállalat és a községi ta­nács irányításával a követ­kező hétvégeken is folytat­ják a helyreállítási munká­latok segítését. Megkezdték a lehalászást A Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet hetvennyolc hektáros víztározó-halastaván a múlt héten megkezdte a lehalászást a Szolnoki Halászati Szövetkezet tíz tagú brigádja. A tóba pontyot, busát, süllőt és harcsát telepítettek. A halászati szakemberek előzetes becslé­se szerint az idei >,aratás” az eddigi legjobb hozamot fizeti. Busából négyszázötven, ponty­ból nyolcszáz, süllőből háromszáz mázsára számítanak. Harcsából csak jövőre lesz számot­tevő mennyiség. A tisztaságáról nevezetes halkészletet a Szolnoki Halászati Szövetkezet vásárolja fel és adja el Ne a kényszer diktáljon Képviselők vitája a gazdaságról Társadalmi» gazdasági fejlődésünk adott szakasza azt kívánja, hogy figyelmünket az operatív tennivalókról egyre inkább a fejlődést megalapozó kon­cepciók és megvalósításuk feltételeinek kidolgozására, a fő folyamatok összehangolá­sára és az ellenőrzésre for­dítsuk — állapította meg Lá­zár György miniszterelnök az Országgyűlés őszi üléssza­kán, a kormány munkaprog­ramja feletti vitát megnyitó expozéjában. Gazdasági te­endőinket számba véve, gaz­daságunknak a világban el­foglalt helyét elemezve kü­lönösen időszerű a feladatok közül a kormány elnöke ál­tal javasoltaknak adni el­sőbbséget, hiszen az elmúlt évek „kényszer szülte gya­korlatát” nem folytathatjuk mindenben ugyanúgy to­vább, bármilyen jelentős, nemzetközi elismerést kivál­tó sikereket értünk is el az utóbbi években a világgaz­daság napi követelményeihez alkalmazkodva. Gazdaságpolitikánk méltán érdemel jó. osztályzatot, hi­szen például konvertibilis elszámolású külkereskedelmi mérlegünk évek óta pozitív és sikerült külföldi adóssá­gaink mérséklését is meg­kezdeni. Persze komoly, az életszínvonal alakulásán vagy a beruházások, a tech­nikai fejlődés mérséklődésén nagyon is jól mérhető áldo­zatok árán. Politikai vezető­ink is éppen azért vizsgáz­tak jól, mert felismerték: ezeket a nehézségeket vál­lalni kell, az ideig-óráig fel­hőtlen politikai légkör mes­terséges fenntartása csak a később amúgy is meghozan­dó áldozatokat növeli. Tudnunk kell azonban, hogy az egyensúlyt teremtő, megőrző gazdaságpolitika vizsgázott jól, és nem a ma­gyar gazdaság. A külkeres­kedelmi aktívumot nézve legsikeresebb tavalyi év ki­viteli többletéhez például na­gyobb részben járult hozzá az import — korántsem vál­lalati elhatározások alapján történő — mérséklődése, mint az export növekedése. Világpiaci versenyképessé­günket lényegesen nem si­került javítani, és ilyen kö­rülmények között csupán a külgazdasági egyensúly tar­tós megőrzésének kockázata is egyre inkább hasonlatos az egy nem túl gyakorlott kötéltáncos vállalta veszé­lyekhez. Az Országgyűlés kétnapos ülésén a miniszterelnöki ex­pozé és a hozzászólások is alaposan elemezték a világ- gazdasági pozícióink javítása érdekében szükséges teendő­ket. Az elérendő célok — a jövedelmekből többet kell fordítani a termelés bővíté­sére, a technikai színvonal emelésére, a fejlesztések so­rán kapjanak elsőbbséget azok a feldolgozóipari ágak, amelyek hozzájárulhatnak exportunk növeléséhez, vál­jék hatékonyabbá a munka­erő foglalkoztatása, mér­séklődjenek a vállalatok kö­zött e téren meglévő kü­lönbségek — természetesen nem teljesen újak (több kép­viselő és maga á miniszter- elnök is szólott arról, hogy előbbre tartanánk, ha követ­kezetesebben szereztünk vol­na érvényt gazdaságpolitikai elveinknek), elérésük azon­ban halaszthatatlanná vált, mert ahelyett, hogy mostani gazdaságunk világban elfog­lalt pozíciói javulásában re­ménykedhetnénk, esélyeink romlására kell számítani. Ha nem tudunk váltani! A váltás megkezdésének azonban számos előfeltétele van, és a kormányprogram vitája során kevés nem ke­rült közülük szóba. Az min­denki előtt nyilvánvaló, hogy a legkorszerűbb technológia (a mikroelektronika, a ro­bottechnika) meghonosítá­sához fontos érdekünk fűző­dik, elterjesztésüket tehát központi anyagi eszközökkel is segíteni kell, A képviselői felszólalásokban azonban ar­ra is felhívták a figyelmet, hogy a pénzügyi támogatás kevés, a vállalatokat való­ban érdekeltté tenni a tech­nikai, technológiai fejlesztés­ben. A versenyképes termé­keket produkálni tudó mű­szaki bázis megteremtésére ugyanis csak az a termelő közösség vállalkozik, ame­lyik magáénak tartja, tart­hatja a gépeket, berendezé­seket, amelyiken dolgozik, s saját vagyonát gyarapítva az egész közösséget gazdagítja. Az ilyen „vagyonosodási” törekvés biztosítja, hogy a szocialista tulajdonban lévő termelőeszközök állandóan megújuljanak, korszerűsöd­jenek. A tartós fejlődéshez nélkü­lözhetetlen vagyoni érdekelt­ség megteremtéséhez vezető első lépéseket a vállalati ön­állóság növelésével, az irá­nyítás új formáira való átté­réssel nemrégiben megtettük — hangzott el a vita során, azonban még igen messzi vagyunk attól, hogy a dol­gozók a vállalatnál keletkező jövedelemnek ne csak azt a részét tekintsék magukénak, amelyet személyes kereset­ként hazavihetnek. A kormányprogram vitája során gazdasági kér­désekkel foglalkozó felszóla­lók — ki az elméleti általá­nosítás szintjén, ki munka- területéről konkrét példákat hozva — természetesen a fejlődést megalapozó, hosz- szabb ideig tartó folyamatok kérdéseivel foglalkoztak. A csak több év munkájával el­érhető célok mellett azonban a „napi” tennivalókról is bőven esett szó. Mert — ahogy az egyik képviselő megfogalmazta — például az iparszerkezet átalakítása a legdöntőbb kérdések egyike, azonban az élenjáró ágaza­tok kellő részesedésének, a kívánt műszaki színvonalnak az eléréséig is „élni kell”, mégpedig úgy, hogy a gazda­sági egyensúlyt is javítva, előteremtsük a gyorsabb fej­lődés alapjainak lerakásához szükséges pénzt. Ebben az „átmeneti korszakban” ugyanolyan fontos mai, a vi­lággazdaság követelményei­nek nem mindenben megfe­lelő gazdaságunk lehetősége­it teljesen kihasználni, mint egy „új gazdaság” kialakítá­sán munkálkodni. A legát- gondoltabb központi progra­mokkal sem enyhíthetők ne­hézségeink, ha a termékek korszerűsítése, a piaci mun­ka javítása, a költségek csökkentése vagy az energia­takarékosság „mindennapi” feladatait képtelenek va­gyunk megoldani. V. Szász József Tokai-Hegy allén Megkezdődött a nagyszüret . Megkezdődött a nagyszü­ret Tokaj-Hegyalján. A mint­egy hétezier hektárnyi sző­lőterületen a termelők, a Tokaj-hegyaljai Állami Gaz­dasági Borkombinát és a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályának közös megegye­zése alapján tették vasárnap­ra *a szüret kezdő napját, melytől kezdve várják a le­szedett szőlőt, a kipréselt mustot a borkombinát ti­zenegy felvásárlóihelyén is. Tegnap a termelőszövetkeze­tek, a szakcsoportok és a2 egyéni termelők szőlőskertjei népesültek be, az állami gaz­dasági borkombinát hatal­mas tábláin ma reggel kezd munkához többezer szürete­lő diák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents