Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

1985. OKTÓBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kenderesen aszfaltutat építenek a vágóhíd hoz. A 700 méter hosszú és 5 méter széles új út munkálatait a helyi tanács és a Közúti Igazgatóság dolgozói végzik — tz — Szolgáltatások a tilxolóatoohnlkal vállalatnál Kályhát rak a kéményseprő „Kéményseprőt látok, szerencsét találok” — tartja a néphit. S mint minden mondásnak, ennek is megvan a valóságalapja. Hiszen régen az ősi építkezési módoknál, amikor többnyire nádból és sárból készültek a házak s a kemencék is nyitottak voltak, gyakran megjelent a falvakban a „tűzkakas”. Ha nem tisztították a kémé­nyeket, kürtőket, könnyen begyúllaüt a korom s leégett az épület, sőt egész falvak is a lángok martalékává váltak. Mindez elkerülnető volt, ha a kéményseprő rend­ben' tartotta a kéményeket, kürtőket. Talán innen a mondás eredete. Régen a kéményseprő úgy hozzátarto­zott egy falu életéhez, mint például a postás. Persze, ma már teljesen más a helyzet. Ritkaság- számba megy, ha az ember találkozik egy-egy „kormos arcúval”. Nem túl vonzó szakma pedig jelentősége cseppet sem csökkent. A kép­zés is mostoha gyerek, hi­szen nincs utánpótlás. Egy példa erre: annak ellenére, hogy Szolnokon a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézetben mód és lehetőség volna a mesterség fortélyai­nak elsajátítására, az elmúlt 10 évben mindössze egy fiú jelenkezett kéményseprő ta­nulónak, de két év után ő is otthagyta az iskolát. így aztán nem csoda, hogy a Szolnok megyei Kémény­seprő és Tüzeléstechnikai Vállalat létszámgondokkal küszködik. Pedig a felada­tok nem csökkennek, in­kább növekednek. S mivel a munkát el kell végezni, így szinte mindenkit fölvesznek aki jelentkezik. Aztán van, aki még meg sem melege­dett, máris továbbáll. Az el­ső félévben csak a szolnoki kirendeltségtől több mint harmincán léptek ki. Az új dolgozókat pedig be kell ta­nítani, föl kell öltöztetni, s ez sem kevés pénz. Csak a ruha 5 ezer forintba kerül. S ha mégsem tetszik neki a feladat, kezdődik minden élőről az új dolgozóval. Nem irigylésre méltó állapot. Jelenleg a vállalatnál 65 kéményseprő tevékenykedik, de hetvenkettőre lenne szük­ség. Ezért előfordul, hogy például Jászfelsőszent­györgy kéményeit a karcagi kéményseprők tisztítják. A munkák időbeni elvégzése érdekében gyakoriak az át­csoportosítások. Még szerencse, hogy van egy aktív mag a vállalatnál, akikre lehet építeni. Ök a hétezer forintot is megkere­sik havonta. S a vállalatnak nemcsak azt a 300 ezer ké­ményt kell évente tisztítania, karbantartania, ami a me­gyében található, hanem kü­lönböző tüzeléstechnikai szolgáltatásokkal is a lakos­ság, a közületek és intéz­mények rendelkezésére kell állniuk. Csak teljeskörű, komplex szolgáltatásokkal lehet eredményi elérni. A népgazdasági igényeknek megfelelően fejlesztették az energiatakarékossággal ösz- szefüggő tevékenységeiket, például a kazánok tűz- é;5 vízterének vegyszeres tisztí­tását, az olaj- és gázégők karbantartását, javítását, korszerű laboratóriumukban pedig a környezetvédelem­mel összefüggő levegőtiszta­sági méréseket is elvégzik. E tevékenységek bevezetésé­vel, fejlesztésével tavaly mintegy 4500 kilowatt ener­gia megtakarítását tették le­hetővé. Az olajkályha kiváltási programmal összhangban pedig ismételten elkezdték a cserépkályhák építésének és átrakásának vállalását. Ta­valy már saját tervezésű, hordozható cserépkályhákkal is előálltak. Mivel a kémény és kályha építése, átrakása nem kis munka — ki kell bontani a falat, fel kell szedni a par­kettát, az újra rakott* kémé­nyeket vakolni, festeni, kell, a tetőszerkezetet helyre kell állítani stb — ezért létrehoz­tak egy tizenöt tagú komp­lex brigádot, akik ezeket a munkákat elvégzik. Ez egy­részt jó a tulajdonosnak, mivel, nem kell különböző szakemberek után szaladgál­nia, másrészt jó a vállalat­nak is, mert hasznot hoz. Hogy érdemes a komplex feladatokat felvállalni, bizo­nyítja az is, hogy az idén, az első félévben 10 százalékos nyereséget értek el. Mint el­mondták, ez a siker egyér­telműen a szolgáltatások bő­vítésének az eredménye, hi­szen ha szigorúan csak az íalaptevékenységgel foglal­koznának, már régen veszte­séges lenne a cég. De mun­kájuk eredménye nemcsak a nyereséggel mérhető, hanem azzal is, hogy az elmúlt 10 évben kéményhibából eredő tűz a megyében nem volt. S ez akkor értékelhető igazán, ha hozzátesszük: ahhoz, hogy rendet teremtsünk a kémények között, a megyé­ben 60—70 ezret le kell bon­tani belőlük. — N — Ki minők mestere 7 Egészségügyi dolgozók megyei vetélkedője Jó ütemben halad Kun­hegyesen a vízműtársulat be­ruházásában épülő ivóvíz- vezeték rekonstrukciós mun­kája. A mintegy 70 millió forintos beruházásból eddig 13 millió valósult meg. A ki­vitelező, a Víz- és Csatorna­mű Vállalat már elkészítet­te a magaslati víztározó ala­pozási munkáit, és megkezd­te a kehelytartó oszlopok építését. Korábban lefektet­ték az express-vezeték jó részét, üzemi utat csináltak, jmegépítették az elektromos vezérlő berendezést és egy új kutat is fúrtak. A költségeket a vállalatok, üzemek, intézmények társu­lásos alapon fizetik, de mindezekhez az állami tá­mogatáson kívül a lakosság is hozzájárul. A héten két alkalommal is rendeztek „Ki minek mes­tere?” elnevezéssel megyei szintű szakmai-politikai ve­télkedőt az egészségügyben dolgozók számára. Karcagon, az Egészség- ügyi Gyermekotthonban a fogyatékos gyerekekkel fog­lalkozó gondozónők verse­nyeztek. Mivel állami egész­ségügyi gyermekotthon nincs több a megyében, a hat versenyző az itt dolgozók kö­zül került ki. Szóban és írás­ban szakmai — elsősorban ápolási feladatokkal kapcso­latos — és politikai kérdé­sekre kellett válaszolniuk. A zsűri véleménye szerint a vetélkedő magas színvonalú volt, a versenyzők nagy szak­mai felkészültségről adtak tanúbizonyságot. Az első he­lyezett Farkas Gáborné lett, ő jutott tovább az országos versenyre. Nem mondható el ugyan­ez az értékelés a Hetényi Géza Kórház-Rendelőinté­zetben a belgyógyászati és sebészeti osztályokon dólíÉp- zó ápolónők részére rende­zett vetélkedőről. A munka- lyi fordulókról továbbjutott huszonnégy ápolónő - közül csak huszonkettő tudott részt venni a versenyen. A gyakorlati feladatok tel­jesítésében — ágyazás, infú­zió összeszerelése stb. —vol­tak inkább ügyesek az ápo­lónők. Az első helyezett Fe- jesné Nagy Gabriella, a jász­berényi kórház dolgozója lett. A szerzett 139 pont azon­ban nem volt elegendő ah­hoz, hogy eljusson az orszá­gos versenyre, mert 140 volt a bejutás minimális feltétele. Kunságból a Bácskába (2.) Mórovlcl — Moravica Omaricza, Omarvicza, Omorovicz, Omor... A helynévetimológiával fog­lalkozó helytörténészek máig sem tudtálk minden kétséget kizáróan magyaráz­ni a mai Ómoravica nevét. „Sajnos. falunk nevének eredetét igazoló 1763-nál ko­rábbi okmányra eddig még nem bukkantunk, de a ku­tatást megkezdtük, és re­méljük, falunk újratelepíté­sének 200. évfordulójára si­kerül majd tisztáznunk.” — írta 1976-ban, Moravica mo­nográfiája első közlönyé­ben Csubela Ferenc, aki ez idő szerint a helyi szociális otthon igazgatója, s a hely- történeti kutatások egyik mozgatója. Amit biztosan tudunk: a mai Ömoravica lakói hol „morovici”-nek. hol ,.moravicai”-nak titulál­ják magukat. Ennek volta­képpen az égvilágon semmi jelentősége nincsen, hacsak az nem, hogy az előbbi vál­tozatot — az idős emberek használják. Gazdag múlt A mintegy tízezer lakosú «település Helyi Közösségé­nek Képviseleti Testületé tíz esztendővel ezelőtt határo­zott a falu monográfiájának megírásáról és kiadásáról. Azzal a szándékkal, hogy a teljes munkával 1986-ra, Moravica újratelepítésének 200. évfordulójára készülnek el. Eddig a monográfia két közlönye jelent meg, az első 1500. a második 2500 pél­dányban. Tízezer lelkes te­lepülésről lévén szó — meg­hökkentően magasak a pél­dányszámok. Ám, ha bele­lapozunk Ömoravica törté­netébe, kiderül, hogy a lel­kes helytörténészek a volt és a mai lét bőségébe mar­koltak. „Tündérlak vidékére” — ahogy az itteni születésű Papp Dániel író jellemezte a tájat — kétszáz évvel ez­előtt érkeztek az első Szabó Jánosok, Tóth Istvánok. Ko­vács Andrások. Murza • Mi- hályok, Pergék, Karácsok, Mendegék,1 Kunoki Balták, Zagyvák. Az ideköltözők Karcagról. Madarasról és Jászkisérről jöttek a mora- vicai birtokokra. Az első há­zasságot és születést 1785- ben jegyezték be a reformá­tus egyházközség anyaköny­vébe, s ponotsan tudják azt is, a helybéliek, hogy a lete­lepülők tanítót, lelkészt is hoztak magukkal. Egykorú feljegyzések tanúsítják, hogy az első iskola még a falu­alapítás esztendejében föl- éoült: vertfalú, nádfödeles, sárpadlós oskolában tanul­ták a betűvetést a kis „bács- kunok”. Itt valahol, Alsóroglatica táján talált utolsó menedék­re a lázadó Angyal Bandi; itt tanítóskodott egy ideig Táncsics Mihály (fel is há­borodott később a Munká­sok Újságában a morovici állapotok miatt), itt történt meg ama nevezetes lány- szöktetés, amelyről az ifjú- újdonász Ady Endre számolt be a Nagyváradi Naplóban, s amely eset később A Nosz- ty fiú esete Tóth Marival című regénnyé kerekedett Mikszáth képzeletében. Mindez él a mai moroviciak emlékezetében, mint, ahogy él az aratósztráikok, kapás­sztrájkok. agrárszocialista, kommunista szervezkedések emléke is. A letűnt századok tiszte­letét. őrzi a falu közoontiá- nak képe: nyitott közpark a műemlék jellegű reformá­tus templom kertje, benne a régi temető, régi neveket őrző síremlékeivel. Kiss An­tal. a település lelkésze szí­vesen kalauzolja a látogatót: — Az első templom már 1788-ban felépült — vályog­ból: ennek a helyén — köz­adakozásból — 1822-ben épült a mostani. Ebben őrizzük ma is azokat az ónkjupákat. amelyeket az első települők kaptak a kun- madarasi és a karcagi eklé­zsiától. Göhr József, a helyi me- zőgaadaáági kombinált me­zőgazdásza és felesége ka­lauzolt a faluban. Kisfiúk. Berci, — mindvégig velünk. Hogy Berci miért kapta ép­pen a Bertalan nevet, .an­nak pofonegyszerű a magya­rázta: épp akkor született, amikor a „druszája” az űr­ben járt. Jolonldőbon A Telecska halmaira, Bácsér partjára települt fa­luról Göhr József fontosnak tartotta elmondani, hogy voltaképpen nagyszerű he'v. A kemény, türelemmel vég­zett munkát itt ma is vál­lalják az emberek, épp ezért tudott életképes ipar meg­honosodni a faluban. A „Si- la” Lánc* és Fémipari Vál­lalat. valaminjt egv textil­ipari üzem működik. — Természetesen alapve­tően mezőgazdasági telepü­lés ömoravica: a magán- szektor, a társult munka- szervezetek és a kombinát évről évre (az idén is) jó eredményeket ér el elsősor­ban gabonatermesztéssel, de jóhírű a környék fűszer- és iparinövény-termelése is. Mostanában azt tervezgetik, hogy a falu határában levő. halmok övezte völgyben víztározót építenek, hogy aszályos években se szen­vedjenek vízhiány miatt a növényi kultúrák. Látva a hatalmas völgyet, elképzelve a föltételezett munkát, a leg­szívesebben azt mondanám: ábránd. Mondanám, ha nem lettem volna vendége annak a rekreációs központnak, amit a helybeliek és a közeli településeken élők „Reki”- nek hevesinek, ötvenmélte-; rés, feszített vizű uszoda, sportpályák. Vendéglátóegy­ségek sora várja az ideláto­gatókat. Mindez a morovici gazdasági egységek és a la­kosság összefogásával léte­sült — a környék egyik jól kiválasztott helyén. Ómoravica összképe is a fontiekről tanúskodik: pros­peráló gazdaságú, szorgal­mas népű faluban járunk. A kát századik áv Két évszámot — 1785-öt és ’86-ot — emlegetnek a bácskai letelepedés dátuma­ként. Feketics például 1785- öt jelölte a letelepedés, il­letve a helyi egvházalapítás 200. évfordulójaként. Pacsé- ron nem készültek ünnepre, míg Ómoravicán jövőre ün­nepük meg a letelepedés második centenáriumát. Er­re készül a Petőfi Sándor nevét viselő művelődési egyesület, amelynek kórusa és tánccsoportja a környék folklórját ápolja. Szerzői­szerkesztői munkaközösség vállalta, hogy az évforduló­ra elkészíti a „Moravica monográfiája” harmadik kötetét. Természetesen az egykori lakosokat kibocsátó Szolnok megyei településeken is készülődnek az eredettudatot nem mindennapi módon ta­núsító évfordulóra. Kunhe­gyesről már esett szó a ko­rábbiakban. A túrkevei Fin* ta Múzeum jövő évi tervé­ben olyan önálló kiállítás szerepel, amely dokumentu­mokkal idézi föl a bácskai letelepedés előzményeit, kö­rülményeit és a Nagykun­ság társadalmára való hatá­sát. Jászkisér és Ömoravica lakói között nem újkeletű a kapcsolat — a két faluban 37 azonos nevű család tart­ja számon egymást: jövőre a iászkisériek látogatnak a Bácskába. S hogy teljes legyen a kép: a tervek szerint a Dam­janich múzeum a „Múzeumi levelek” sorozatában külön- számot szentel a bácskai le­telepedés 200. évfordulójá­nak. Vége Vágner János Téli tároláshoz készítik elő a burgonyát a Jászapáti Velem! Tsz-ben. A szövetkezet 11,5 hektáron termelt gumós növényt. Képünkön raktárba szállítják a termést Fotó; T. Z. Ű| vízmű épül Kunhegyesen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents