Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
1985. OKTÓBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I paprikáról paprikásait Paprikás tanácskozást tartottak pénteken Kalocsán. A szó szoros értelmében, hiszen az utóbbi esztendőkben oly sok viszontagságot — időjárásit és termelésirányításit egyaránt — megért kertészeti ágazatról, a fűszerpaprika-termesztésről váltottak szót az alapanyag-termelés, a feldolgozás és az értékesítés hozzáértői. Paprikás volt a szakmai eszmecsere átvitt értelemben is, mert Aligha van hazánkban olyan család, amely ne érzékelte volna ezen a nyáron a magyar konyha nélkülözhetetlen ételízesítő-színesítő fűszerének és hagyományos exporttermékünknek a hiányát. Olyannyira hiányzott az üzletekből a Csemege, a Különleges és a Félédes, hogy legmagyarosabb fűszerünkből importra szorultunk, enyhítendő a belföldi ellátási gondokat. A termelői kedv csökkenésével arányosan kisebbedé termőterületen kevés paprikát érleltek tavaly a tövek. Hogy mi szegte kedvét a termelőknek nagy- és kisüzemben? Akadtak a kalocsai tanácskozáson szép számmal olyanok, — néhányan meg is említették — akik még emlékeznek az ágazat mesterséges „leépítésére”. Néhány éve hektáronként ötezer forintot ajánlottak a feldolgozók azoknak a gazdaságoknak, amelyekben területcsökkentéssel visszafogták az alapanyagtermelést. Akkor ugyanis a mostaninál nagyobb területről betakarított bőséges termés és értékesítési nehézségek miatt túlkészletezésd gondokat kelA termeim érdekeltségtől viszont hogyan is lenne elválasztható a félterméket, azaz a paprikaszárítmányt előállítók, a feldolgozók és a végterméket értékesítők érdekeltsége. Ami a termelőket illeti: a nyers paprika felvásárlási árának emelkedése messze elmaradt a termelési ráfordítások növekedésének ütemétől. A jelenlegi felvásárlási árak mellett viszont nem képződik annyi nyereség — tudvalevőleg rögzített áras termék az őrölt paprika — a feldolgozóknál hogy abból visszatéríthessenek a termelőknek. Lemondani viszont sem a mennyiségben és választékban egyaránt kielégítő belföldi ellátásról, sem külpiaci pozícióinkról nem szabad. Ezért is volt talán legszenvedélyesem előadók, sem a vitában hozzászólók nem tudtak valós gondok táplálta indulatok nélkül véleményt cserélni az ágazat biztatónak nem mondható jelenéről, jövőjéről. Érdekeltek voltak a nagyon is időszerű téma megvitatásában a Tiszai öntözőgazdaságok Együttműködése koordinálásával fűszerpaprikát termesztő Szolnok megyei, pontosabban tiszazugi gazdaságok szakemberei is. lett levezetni a paprikaiparnak. Nem múltak el nyomtalanul, mondhatni büntetlenül" az akkori kényszerű intézkedések, ezt bizonyította az idei, az új érlelésből most már valamelyest enyhített paprikahiány. A jelenlegi 7000 hektár helyett — vallják a szakemberek — megközelítőleg tízezer hektáron, legalább 90 ezer tonna nyers paprikának kellene megteremnie az országban ahhoz, hogy jó színvonalon kielégíthesse a kereskedelem a belföldi paprikaigényt, és ki tudjuk használni külpiaci értékesítési lehetőségeinket. Mérlegre tették a tanácskozás résztvevői, mi minden szükségeltetne a termelői kedv újraélesztéséhez a tájkörzetekben és az ország más fűszerpaprika-termő területein. Kétségtelen: az időjárástól független tényezők, például a technológiai és a biológiai háttér javításával fokozni kell a termelés biztonságát, hogy megszűnjön az évjáratonként in- IdokolatSan mértékben eltérő hozamingadozás. Csákit át ebben érdekeltté kell tenni elsősorban a termelőket. sebb a kalocsai szakmai vitának az a része, amikor az ágazati komplex érdekeltség javításának esélyeit latolgatták a jelenlévő szakemberek. Nem tudni, meddig hallik az ilyesféle szakmai viták egy-egy sarkalatos megállapítása, de az világos, hogy hol kellene, hogy meghallják. megértsék: hagyomány - szeretetből ma már senki nem termel rosszul jövedelmező növényt. Központi intézkedések terelhetnek csak jobb szelet az ágazat vitorlájába, és sokáig nem tarthat a szélcsend. Az időjárástól független dolgokban Ugyanis, például a jövő évi vetésszerkezet kilakításában, és abban hogy milyen részarányt képviseljen a fű- szerpaprika, ezekben a hetekben döntenek a mezőgazdasági nagyüzemek. Vegyük például a lehet- tőségek közül a forgalmi adót. Jóllehet, az utóbbi években 29 százalékról 11 százalékra csökkentették az ágazatban, mégis ott a kérdőjel: mitől luxuscikk nálunk a fűszerpaprika? Hiszen úgy használjuk naponta, akár a sót, az ételolajat vagy éppen a zsírt. Felvetődött az érdekeltség javítása kapcsán az export-import mérleg is. Tonnánkénti csaknem 2000 dolláros áron 1500 tonna spanyol paprikát kellett idén behoznunk, hogy valamelyest ellensúlyozzuk a kritikus paprikahiányt az országban. Kemény valuta kellett tehát hozzá, és nem is kevés. Ahhoz viszont a forint is megfelelne, hogy a felvásárlási árszínvonal javításával, exportfelárral több termelésre serkentsük a gazdaságokat,. a háztájiban „papriká- zókat”. Magunk alatt vágjuk — a paprikát Alapanyagot termelők, feldolgozók és termékforgalmazók között, az érdekeltségről véleményt cserélve, persze hogy szóba kerül a végtermék árának realitása is, Nem a fogyasztók szájíze szerint szólt, aki ekképpen vélekedett: többet ér a magyar paprika annál, amennyiért a kereskedelem árusítja, a határainkon innen is. Mindjárt kéznél volt az érv is: a fűszerpaprika-termesztő körzetekben magánvállalkozók, a hivatalos felvásárlási árnál lényegesen többért, nagy mennyiségű paprikát úgymond elhappolnak a feldolgozók elől. A nagyobb baj, hogy a dekonjunkturális helyzetet meglovagolva, az iparinál nem egy esetben gyengébb minőségű házilag őrölt paprikájukat — szemben a belföldi 125 forintos kereskedelmi átlagárral — 200—250 forintért tudják eladni. Az igazi gond, hogy el tudják adni! Mert ezek szerint ugyebár ennyit ér. pontosabban ennyit is megér szorult helyzetben háziasz- szonyáinknak az őrölt paprika. Nos, mint említettem, nem véletlenül volt paprikás; témáját és hangulatát illetően is, a fűszerpaprikatermesztésben „kalocsai érdekeltségű” öt megye szakembereinek véleménycseréje. Temesközy F. Magyar gazdasági és miiszaki napúk Kanadában Magyar gazdasági és műszaki napok kezdődnek ma Kanadában. A Magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében szakértőkből álló küldöttség három kanadai városban tart előadássorozatot és vitatja meg kanadai partnereivel az együttműködés bővítésének lehetőségét. Montreálban, Torontóban és a kanadai olajipar központjában, Calgaryban 14 magyar — energetikai, gépipari, számítástechnikai, kohászati, kőolaj és földgázipari vállalat és intézmény — képviselteti magát a péntekig tartó rendezvénysorozaton. Szakembereink szerint az élelmiszeripari, a könnyűipari termékek eladása mellett főképp ezekben az ágazatokban adódnak lehetőségek kivitelünk bővítésére, a kooperáció kiépítésére a kanadai vállalkozókkal és közös harmadik piaci fellépésre. Dunaújváros, kokszolómű fl télre [(észülnek az építők Megkezdték a téliesítés előkészületeit a magyar kohászat folyamatban lévő legnagyobb beruházásán, a Dunai Vasmű új kokszolóüzemének építkezésén. A cél az, hogy nagy hidegben is zavartalanul folytathassák a munkát, öt nagy építési-szerelési területen — a blokk körüli csarnokban, a szárazkokszolónál, a szénbunke- rsknél, a kokszolóosztályozó- nál és a kettős porülepítőnél — befedik és fűthetővé teszik a munkahelyeket. A ki- vitelézésen dolgozó 25 vállalat 1700 dolgozója ugyanis el akarja érni, hogy az eredetileg tervezett határidőknél hat hónappal korábban, már 1986 decemberében megkezdődhessék a termelés. Az új kokszolómű építése és gépészeti szerelése jó ütemben halad: készen van a blokk tűzálló falazata, befejezéshez közeledik a szá- razkokszoltó technológiai szerelése; a szénszállító szalagrendszernél és az átadóknál, valamint a vegyi üzemeknél és a kokszolóblokknál a gépek, a berendezések jó része már a helyén van. A 9 milliárd 250 milliós beruházás összegéből eddig 5,5 milliárd forint értékű munkát végeztek el. Az év végéig tovább gyorsítják az építési és szerelési munkák ütemét. Őszintén a válsághelyzetről Napi cikk vagy luxuscikk? Teljes üzent a „kukoricagyárban” Megkezdődött a főidény — a hibrid kukorica feldolgozása — a Hódmezővásárhelyi Tangazdaság vetőmagüzemében. Folyamatosan, éjjelnappal dolgoznak a morzsoló, a szárító és az osztályozó berendezések. A gépek kezelői, kiszolgálói 12 órás műszakot tartanak, utána 36 órájuk szabad. Ezzel a már néhány éve kipróbált és bevált beosztással tudják a legjobban kihasználni a gépeket úgy, hogy szombaton, vasárnap sincs megállás. Csongrád és Békés megye 27 gazdaságából szállítják az üzembe a zömében kézi erővel betakarított csöves kukoricát. Több mint 4000 hektár termését fogadják a december közepéig tartó szezonban. Ez idő alatt csaknem 8000 tonna kukorica- vetőmagot fémzárolnak. Ez csaknem kétszerese a tavalyinak, amikor a rendkívüli aszály miatt nagyon kevés vetőmagkukorica termett a Dél-Alföldön. Az Alföldi Téglaipari Vállalat csépai özemében ebben az évben 4 millió téglát gyártanak. Képünkön a nyers téglát szállítják a kemencébe. T. Z. Kihasználatlan százmilliók aogy az állami vállalatok és szövetkezetek úgyszólván észrevétlenül mentek el egy több százmillió forintos támogatási lehetőség mellett? Emlékeztetőül: több mint két éve, hogy megjelent az átképzési támogatásról szóló rendelet, amely kereken évi 200 millió forintban szabta meg azt az összeget, amely — a meglehetősen szigorúan meghatározott feltételek esetén — bármely vállalat, illetve szövetkezet számára jócskán megkönnyíthette volna a munkaerő-átcsoportosításból adódó átképzést. A rendelet értelmében az állami költségvetés bizonyos ideig gyakorlatilag átvállalta volna az átképzés költségeit, illetve az átcsoportosításból szükségszerűen következő keresetkiegészítést. S nem véletlen a feltételes módban való fogalmazás, ugyanis, kezdetben szinte általánosnak mondható érdektelenség fogadta — vállalati, munkáltatói körökben — a mindenki számára nagyon is kedvező rendelkezést. Ma már gyanítható, hogy azért is, mert az érdekeltek eleinte nem tudtak e lehetőségről. Jellemző, hogy ahol először vették igénybe a támogatást — egy Szabolcs megyei vállalatnál —, ott is véletlenül bukkantak rá a rendeletre, éltek is —és nem eredménytelenül — a hirtelen jött alkalommal. Aztán hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy bárki is érdeklődött volna a 200 milliós keret felhasználási lehetőségei iránt. Ma is ott tartunk, hogy több mint két esztendő elmúltával — az év végéig esedékes étképzési támogatásokat is beleszámítva — mindössze 15 vállalat vette igénybe ezt a fajta költségtérítést, nagyjából 30 millió forint összegben. Pedig időközben máraz eredeti 200 milliós keretet is fölszabadították. mondván : legyen ez az összeg annyi, amennyi, csak már fizethetnék, akár tömegesen is az átképzési támogatást. Nem tudni még, hogy mi lesz a legújabb módosítás eredménye, ám az már biztos: az átképzési támogatással kapcsolatos eddigi érdektelenség két fő okra vezethető vissza. Az egyik: a vállalatok már-már közhelyszerű „költségérzéketlensége”. Gondoljuk csak meg: a támogatás a szó szoros értelmében vett ingyen pénz. Nem terheli a bérköltséget, tehát bér-, illetve kereseti adót sem kell utána fizetni. Ám a vállalatok olyannyira nem érzékelik a költségeket, hogy még az efféle költség- jellegű juttatásokra is érzéketlenek ... A másik és lényegesebb ok: még ma sem, a termékszerkezet radikális átalakítását sürgető párt- és kormányhatározatok megje- , lenését követő tíz év után sem mozdul érdemlegesen a hazai gyártmánystruktúra, s alig-alig lépünk előbbre a reménytelenül veszteségesen dolgozó vállalatok, munkahelyek felszámolásában. Témánk szempontjából pozitív példa a valamikor — és hosszú huzavona után megszüntetett — Irodagép- technikai Vállalat kisvárdai üzemei, ahol a Medicor teremt vadonatúj forgácsoló üzemet, éppen az átképzési támogatás segítségével. Más és hasonló — az átképzési támogatással kapcsolatos rendelkezés értelmét, célját és lényegét illusztráló — esetről még az ez ügyben legilletékesebb szakemberek sem tudnak. Inkább csak arról, hogy a támogatási alapból bizonyos — és gyakorlatilag elhanyagolható — ösz- szegeket afféle „bánatpénzként” használtak fel, a jelentéktelen, de különböző okok miatt végképp halaszthatatlan átcsoportosítások okozta személyes gondokat, vélt, vagy valós sérelmeket enyhítendő. Vagyis: a támogatási rendszer — s a mögötte álló tekintélyes pénzalap — ahelyett, hogy ösztönözte volna a kívánatos szerkezetátalakítást, afféle szűkkörű jótékonysági akcióként működött. Tegyük hozzá, ismételten, hogy nem véletlenül. A vállalatok munkaerő-gazdálkodása egyelőre csak annyi változást mutat, hogy a korábbiakhoz képest tagadhatatlanul megfontoltabbak a munkaerő-tartalékolási törekvések. A létszámleépítések, a nagyobb szabású átcsoportosítások még nem jellemzőek, a munkára jelentkezők közötti válogatás már annál inkább; és az is, hogy a nyugállományba vonulók helyére nem feltétlenül vesznek fel új munkavállalót. Ennyi és nem több, bár a másfél-két évvel ezelőtti gyakorlathoz képest ez sem lényegtelen változás. — Ügy tűnik a Szolnok megyei munkáltatóknak nem kell szégyenkezniük. 15 vállalat között a Tisza Cipőgyár és az Orion Rádió és Villamossági Vállalat jász- fényszarui gyáregysége is szerepel. A cipőgyárban egy új kooperáció jegyében újfajta technológiára térték át és 3 hónapon keresztül 163 dolgozó részesült átképzési támogatásban, összesen mintegy 420 ezer forint ösz- szegben. Jászfényszarun a kalap- gyártás megszűntével az Orion vette át a kalapgyári dolgozók egy részét. Mivel nyilvánvalóan teljesen új munkafolyamatokat kellett elsajátítaniuk az Qrionban — betanított tv-szerelők, műszerészek, forrasztók lettek —, a kétszáztizenhal^. dolgozó átképzése huzamosabb időt vett igénybe, úgyhogy 1984 márciusától 1985 februárjáig kapták- az átképzési támogatást, összesen 2 millió 336 ezer forintot. Hozzátehetjük, hogy a megyében ennél több munkáltató is érdeklődött az átképzési támogatás iránt, azonban az 1983-as rendélet kritériumainak nem minden cég felelt meg. Az idén februárban — miután Törökszentmiklóson megszűnt a Szilikátipari Vállalat szárazelemgyártó részlege — a dolgozók az áfész- hez kerültek, villamos forgó- motorokat tekercselnek. De sorolhatjuk a példákat: a Jászapáti és Vidéke Áfész hatvannégy dolgozója a korábbi kézi munkát váltatta fel viilanyvarrógépre, női ruhákat készítenek. A Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet huszonhét dolgozója ugyancsak varrni tanul, a Szolnoki Bőrtex igényét a napokban bírálják eL Az általános tapasztalat a megyében mindenképpen kedvező; a dolgozók jó néven vették és Veszik, hogy a betanulási idő alatt nem kell keresetkieséssel számolniuk. Külön érdekesség, hogy Jászfényszarun gyártják most már az összes fekete-fehér Orion tévét az országban. rendszere változatlanul fennmarad — sőt, mint jeleztük, feltételrendszere szélesedett — és figyelemreméltó a szakemberek meg- győződéses jóslata; lesz itt majd érdeklődés, ha valóban nem lesz más lehetőség, mint a gazdaság intenzív fejlesztése, s ha az oly* régóta hirdetett, óhajtott és követelt szerkezetátalakítás végre kikerülhetetlen kényszerré válik. Persze: az ösz- szes irányítási és gazdaságszabályozási feltételével együtt. V. C®. Vajon mi az oka annak Hz átképzési támogatás
