Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

1985. OKTÓBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Vetőmagtermeltetö és Értékesítő Vállalat kunszentmártoni Özemében fűmagot tisztí­tanak. Az idei szezonban az Alföldről mintegy 70 vagon fűmag várható, amelyet fel­dolgozás után belföldi, valamint szocialista és nyugati , megrendelőknek szállítanak. Felvételünkön a vetőmagok csíraképességét és minőségét vizsgálják a laboratóriumban Fotó: D. G. Értesítés a szolnoki műszerésztől Hallókészülékek orvosa Javítás az országban csak két helyen Audiológiai műszerész — ez Faragó Péter foglalkozá­sának hivatalos neve. Mun­kahelye a szolnoki MÁV- kórházban van; a MÁV és az Omker alkalmazottja. Mivel is foglalkozik az audiológiai műszerész? Fel­adata az audiométerek (hal­lásvizsgáló berendezések) karbantartása, javítása, a MÁV egészségügyi intézmé­nyekben. A vasutas kórhá­zakban, rendelőintézetekben ő az audiométerek egyedüli „orvosa”. Szolnokon kívül Miskolc, Szeged. Pécs, Bu­dapest, Szombathely, Debre­cen, Záhony, Békéscsaba, Dunakeszi a munkaterülete. Hét különböző típusú (ma­gyar, osztrák és NDK gyárt­mányú) jó és kevésbé jó ál­lapotú, komplett és egysze­rűbb hallásvizsgáló beren­dezések igénylik a karban­tartást, alkatrészcserét, ja­vítást. Az audiológiai műszerész másik feladata a hallásjaví­tó (közismert nevén halló) készülékek javítása, karban­tartása. A dobozos, a fül mö­gé illeszthető, vagy a szem­üvegszárba épített készülé­kek javítása az országban csak két helyen, Budapes­ten — az Omkernél és Szolnokon történik. A fővá­rosit központi fekvése miatt többen ismerik, keresik. De nem panaszkodhat a szolno­ki műszerész sem, az ország minden részéből hozzák a páciensek a meghibásodott készülékeket. Faragó Péter feladata nemcsak a vasutas, hanem az SZTK-s betegek készülékeinek javítása is. A térítési díj kedvezményes, 15 százalékos. A kedvezmény természetesen csak az olyan készülékekre vonatkozik, amelyek rendelkeznek nyil­vántartási lappal, a magán­úton beszerzettek és nyil­vántartási lappal nem ren­delkező készülékek javítása teljes térítési díj ellenében történik. A javítás, a karbantartás időigényes munka. Előfor­dul, hogy a műszerész rög­tön orvosolni tudja a pa­naszt. A beteg — aki sokszor többszáz kilométert is uta­zik, hogy Szolnokra eljusson — elmondja, mi a baj, a műszerész megnézi a készü­léket, és ha van alkatrész, valamint rövid időn belül el­hárítható a hiba, azonnal meg is csinálja. A kevésbé szerencsések „üres kézzel” mehetnek haza, és várnak, amíg a műszerész elküldi az értesítőt, hogy elkészült a javítással. Fontos, hogy Szolnokon a hallókészülék­hez „egyéni” fülillesztéket kap minden beteg. A javítás olykor nemcsak azért húzódik, mert időigé­nyes a miniatűr szerkezetek­kel dolgozni, hanem inkább azért, mert nincs alkatrész. Sokféle hallókészülék van forgalomban, a gyártók dá­nok, osztrákok, egy fajta pe­dig osztrák licenc alapján, hazai termék. Előfordult már, hogy háromnegyed évet is kellett várni egy alkat­részre. És akkor háromnegyed évet vár a beteg? — vetődik fel jogosan a kérdés. A hely­zet azért nem ilyen éles. Bár mind az öt típus más-más, vannak megegyező alkatré­szek. Több típus rendelkezik például egyforma mikrofon­nal. Faragó Péter elve. hogy semmit nem szabad eldobni, még azt sem, ami rossz. Ezért a hibás, kicserélt al­katrészeket elteszi, mert bi­zonyos részei épek, jók, hasz­nálhatók. így aztán előfor­dul, ho~y két rossz alkat­"1 vesszőfonás alighanem a legősibb kéz- ■J műves mes­terségek egyike. A fák, bok­rok hajlékony ágai, vesszői kínálták magukat a fölhasz­nálásra: a halászó ember varsát, a gyűjtögető kosarat, a földművelő nagyobb mére­tű tartó-tároló alkalmatossá­got font a hajlékony anyag­ból, de a lakóépületek ké­szítésekor is leleményesen kihasználták a vesszők ió tulajdonságait. lEgy hihető, ugyanakkor költőien szép föltételezés szerint az ősem­ber a fészekrakó madaraktól kapta az indíttatást a vessző- lonáshoz. Folyók, vízjárta területek vidékén — a Tiszántúl a fo­lyószabályozásokig ilyen volt részből szerkeszt egy jót. Természetesen térítésmente­sen, hogy a készülék mű­ködőképes legyen. Fontos a készülékek kar­bantartása is. Évelte leg­alább egyszer tisztíttatni kel­lene. Persze ezt nem min­denki tartja be. Sokszor még a használati utasítást sem értelmezik helyesen. így előfordul, hogy hanyagság miatt tönkremegy a készü­lék. A külföldön gyártotta­kat ugyanis a magyar elem­mel működtetik, és előfor­dul, hogy az elemből kifo­lyik a folyadék, „megeszi” a műanyag és fém részeket. Éjszakára ki kellene venni a készülékből az elemet, és hűtőszekrényben tartani, a tartalékelemekkel együtt Sokan mellőzik ezt az aranyszabályt. Persze, nem mindig a páciensek a vétke­sek. Előfordul az is, hogy nem készítik fel kellőkép­pen a beteget a készülék használatára, és ez a hiány sok vélt, feltételezett hibát okozhat. P. É. — mindenütt, ahol megter­mett a fűz, magától értetődő természetességgel és kifogy­hatatlan leleménnyel gyako­rolták a mesterséget évszá­zadokon át. Gabonatároló építményeket, a már említett halászszerszámokat, patics- falú házat, fekvő- és ülőhe­lyeket, kocsisaroglyát. gye­rekjátékokat — s ezernyi más tárgyat — hajlítottak, fontak az erős, rugalmas vesszőkből. A legügyesebb kosárfonók természetesen piacra, eladásra is dolgoztak, illetve dolgoznak ma is — üzemi, vagy szövetkezeti ke­retek között. Tiszafüreden, 'ahol nagy hagyománya és szép jelene van a mesterségnek, a Fesz- ty Árpád utcában lakik a vesszőfonás titkainak egy be­Versenybon rr Őszi nagytakarítas Huszonöt éves a Magyar Eszperanté Szövetség Ezelőtt 30 évvel, az 1955 szeptember 17—lB ján meg­rendezett országos eszperan­tó-találkozó résztvevői ki­mondták az Országos Eszpje- rantó Tanácsadó Bizottság (később Országos Eszperan­tó Tanács) megalakulását. Huszonöt évvel ezelőtt pe­dig, az 1960 október 29—30-i találkozón alakult meg a Magyar Eszperantó Szövet­ség. A kettős évforduló alkal­mából ma a SZOT székház tanácstermében ünnepi üléssel jubileumi napok kez­dődnek a szövetség szjerve- zésében. A program a Láng Művelődési Otthonban foly­tatódik szakbizottsági ülé­sekkel, író-olvasó találkozók­kal. A Hungara Vivo, a Bu- dapesta Informilo és a Vi­lág és Nyelv szerkesztőivel, Jmunkatánsaival beszélget­hetnek a lapok olvasói. A kétnapos eseménysorozat — amelyen négytagú küldött­ség képviseli a Szolnok me­gyei eszperantistákat, — or­szágos választmányi üléssel zárul. Sokadik alkalommal indí­tották útjára ez év szeptem­berében Szolnok társadalmi és tanácsi szervei az „őszi nagytakarítási akciót”, de az idei az első, amikor a városi tanács Közterületfenntartó Intézménye kezdeményezésé­re a KISZ városi bizottsága versenyt indított a munka­helyi és az iskolai KISZ- szervezetek között. Nem kétséges, az őszi ak­ció többszöri nyeresége. Egy­részt tisztább lesz a város, másrészt éppen a fiatalok buzgólkodhatnak ennek ér­dekében. A munkahelyi és az iskolai kategóriákban in­dított verseny helyezettjei igen értékes — 30 ezer. 20 ezer és 10 ezer forint érté­kű — támogatást kapnak a Közterületfenntartó _ Intéz­ménytől arra. hogy saját kör­nyezetüket igényeik szerint formálják, alakítsák. Kérhet­nek füvesítést, fásítást, pi­henőpadokat, parkrendezést, de alighanem akkor járnak legjobban, ha inkább csak a fűmagot, a facsemetét és a cserjét igénylik és társadal­mi munkában vetnek, ültet­nek, hiszen akkor a mun­káért nyilvánvalóan nem kell fizetni a Közterületfenntartó Intézménynek a „nyeremény­ből”. Az akcióba a megye- székhely 120 iskolája és munkahelyi kollektívája ne­vezett be. A városi tanács Közterületfenntartó Intéz­ménye „testre szabott” fel­adatokat tűzött ki valameny- nyiük számára, hogy egyér­telmű legyen az elvégzendő munka, és kézzelfogható ösz- szehasonlításra nyíljon lehe­tőség az értékeléskor. A városban évente 8—9 fo­rint jut tanácsi pénzből egy négyzetméter- karbantartásá­ra — állapította meg a közel­múltban a megyei népi el­lenőrzési bizottság, amikor a zöldterületek gondozását vizsgálta meg a megyében. Éppen ezjért lehet hasznos minden új ötlet, minden új kezdeményezés, akár az őszi nagytakarítási akció eredmé­nyesebbé tételére is. Mivel az értékelésre no­vember első hetében kerül sor, az elkövetkező hét je­lentheti a finist a munká­ban. Tegnap a megyeszékhelyen Iskolai honvédelmi klubtilkárok tanácskozása Az MHSZ megyei vezető­ségének székházában a hon­védelmi nevelésről tanács­koztak tegnap a tanintéze­tek honvédelmi klubtitkárai. Dobos Ferenc megyei titkár­helyettes ismertette az isko­lai honvédelmi klubok tevé­kenységét, szervezeti helyze­tét, további feladatait. A hozzászólásokat és konzultá­ciót követően a tanácskozás tapasztalatait Vass Lajos ez­redes. megyei titkár foglal­ta össze. Az értekezlet résztvevői ezután megtekintették a székházban létrehozott em­lékszobát, majd ellátogattak a 605. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet honvédelmi klubjába. Miklósi fiatalok a Hegy alján Mozgalmas hónap végéhez közeledik a törökszentmikló­si szövetkezetek Csikós Jó­zsef Ifjúsági Klubja. Tagjai október elején együtt barangoltak a debrece­ni Mihály-napi vásár forgatagában, majd vendé­gül látták a nyíregyházi Pe­riszkóp pantomims.túdiót, Vácott megkoszorúzták név­adójuk sírját. Tegnap dr. Veres Pál orvospszicholó­gussal beszélgettek az alko­hol következményeiről, a hó­nap végére pedig a híres borvidéken, a Hegyalján vál­laltak kétnapos munkát. Nemzetközi darufigyelés Európa több mint tíz or­szágának negyvennél több tudósa, ornitológusa figyeli napok óta a Hortobágyon és környékén, továbbá Békés megye két természetvédelmi területén a darvak vonulá­sát, s tanácskozik arról: ho­gyan lehetne elérni, hogy a ma már nagyon ritka mada­rak a jelenleginél délebbre is költsenek. A rendkívül fé­lénk darvak egyébként az idén már évtizedek óta nem látott nagy tömegben vonul­nak délre. Esetenként több százas csapataik ütnek hosz- szabb-rövidebb időre tanyát a Hortobágyon., A kipusztulófélben lévő címermadár utoljára 1895- ben költött hazánkban, a fonyódi Nagyberekben. Haj­dan, még a nagy vízrende­zések előtt fészkelt az efcse- di lápon, a Sárrét és a Han­ság mocsárrengetegeiben is. Ma már csak a messzi észa­ki tájakon költ. Hosszú idő után az idén első ízben tör­tént meg, hogy negyven da­ru folyamatosan a Hortobá­gyon maradt, de ezek sem költöttek itt fiókákat. Kézművesek, kismesterek 0 füredi „üallygyűrő” avatottja: Nagy János. 1952- től huszonnyolc éven át dol­gozott a háziipari szövetke­zetben, de nyugdíjasként sem tette le a fehér, vagy aranyszínű vesszők behasítá- sára szolgáló bicskát. — Jó szakma, szép szakma ez — mondja az apró terme­tű, erős kezű férfi. — Jó mert kenyeret adott, ha nem is nagyot, de akkorát min­dig, hogy a három gyerekün­ket föl tudtuk nevelni, szép, mert lehet ezt szeretni, ha az ember ebből a semmi, sáros vesszőből, széket, fotelt, ko­sarat tud csinálni, vagy ép­pen egy borosdemizsont szé­pít meg vele. A műhely: a konyha egyik sarka. Az udvaron teknőben ázik a vessző. Aztán — a beavatatlan számára — ör­döginek tűnő műveletek kö­vetkeznek. Bicskával négy ..szárnyra” bevágja a vessző végét a hasítékba illeszti a hasítót. A hasítékot egy egy­szerű szerkezettel simára gyalulja: egy másik apró szerszámmal egyenletesre keskenyíti — s a finom, ám erős vesszőcskével másís le­het szépíteni az ormótlan egyliteres üvegedényt. Azt mondják a fürediek — s nincs miért kételkedni — üvegfonásban nehéz fölven­ni a versenyt Nagy Jánossal: nincs az a kacifántos for­májú üveg, amit ő be ne tudna fonni. De ismeri ő a kosár- és a székfonás min­den csinját-bínját is: a házi­ipari szövetkezetben nem vé­letlenül bízták rá a kezdők betanítását. No, és egy má­sik jó tulajdonsága is a latba esett. — Selejtet, rosszul sikerült munkát én ki nem adok a a kezemből. Nézze meg itt a gangon ezt a „békési” fo­telt — nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, nem is adtam oda. Nézem a szóban forgó ülőalkalmatosságot, kipróbá­lom — semmi hibáját nem lelem. Aztán a házigazda felvilágosit, nézzem meg alaposan az ülőlap oválisát, Hát ugye, hogy ferde egy pi­cit? Tényleg az. Valaha — enyhe gúnnyal — gallygyűrőknek nevezték Füreden azokat, akik úgy hitték, meg lehet élni a vesz- szőfonásból. Ma már ritkán hallani a szót, érezni a ma- líciát: — a mesterség, a Nagy Jánoshoz hasonló ügyes kezű, természetadta formaérzékkel megáldott művelői által — mesterséggé vált. Vágner János Fotó: Dede Géza

Next

/
Thumbnails
Contents