Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
/ 1985. OKTÓBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó munka mellett la veaxtesóg Fél évig teli voltak a húsraktárak Ez év végén már nyereségre számít az ÁHV Az 1983. évet 140 millió forint, a tavalyi azonban már csak 33 millió forintos nyereséggel zárta a Szolnok Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat. Az idén — döntően a költségek csökkentésére alapozva — 53 millió forint nyereség elérését tűzték ki célul a szolnoki vágóhídon, az első félévet azonban jelentős, 18,5 millió forintos, veszteséggel zárták. Rosszul dolgozott tehát az ÄHV kollektívája? A jelek nem ezt mutatják, hiszen az úgynevezett fel nem. osz- osztott költségek 7 millió forinttal voltak kisebbek a tervezettnél: jelentősen mérsékelték az üzemfenntartására fordított összegeket („az ilyen intézkedések persze csak átmenetileg alkalmasak a pénzügyi zavarok elkerülésére”) a szállítást jobban szervezve csökkentették a fuvarköltségeket, a termelő berendezések munkáját úgy hangolták össze, hogy fogyasztási csúcs idején a vállalatnak ne kelljen a felhasznált energiáért pótdíjat fizetnie. A gazdálkodás javulását jelzi az is, hogy egy tonna csontos húst 16038 helyett 15408 forintért állítottak elő a vállalatnál. Az első félévi veszteséget magyarázó okok közül a legfontosabb: a vállalat igen nehéz piaci feltételek között dolgozott, hiába termelt, termékei legtöbbször csak a raktárak készletét gyarapították. A tervezettnél kevesebb vágóállatot (sertésből a tervhez viszonyítva 97, marhából 94, juhból 81,4 százalékot) tudott felvásárolni a szolnoki ÁHV, ez azonban alig rontott helyzetén, mert eladni nehezen tudott. Az ipari termelés a tervezettnél 18,8 millió forinttal, az élőállatforgalmazás, az export 6,8 millió forinttal kevesebb nyereségét az értékesítési nehézségek okozták. A szocialista országokkal kötött államközi szerződések teljesítése zavartalan volt, a „konvertibilis eladások” azonban — a kereslet csökkenése vagy a vevő fizetési nehézségei miatt gyakran akadoztak. Az első félévben összesen 204 millió forintos árbevételkiesés miatt a folyamatos munkához hiteleket kellett felvennie a vállalatnak, a 7,7 millió forintot kitevő ka- amtok, valamint a saját termelésű készletek tárolására költött pénz pedig a kiadásokat növelte. A június 30- án még 121 millió forintos árukészletet csak szeptember 30-ra sikerült 69 millió forintosra leszorítani, ráadásul úgy, hogy az értékesítés — párhuzamosan a külföldi kereslet élénkülésével . — csak a 3. negyedév utolsó hónapjában növekedett érezhetően. A vállalat igyekezett alkalmazkodni az élénkülő, de változó piaci kereslethez, a marhahús-exportot például a különben (ha van vevő az élő jószágra) kifizetődőbb élőmarha-export rovására is fokozni tudta, több féle sertést kínált eladásra. A tárolási költségeket nemcsak az értékesítés növekedésével csökkenő készletek csökentették, a beérkezett kevesebb élő állat (persze ez csak a mostani piaci helyzetben előny) miatt a termelés is mérséklődött. Az év első három negyedévét az ÁHV már 11,2 millió forintos nyereséggel zárta. Ez az összeg 38 százaléka a tervezettnek. Az évvé-' gi eredmény a kereslet változásai mellett, az exportárak (ezek az idén a tervezettnél kisebbek voltak a tavalyihoz képest pedig 18 százalékkal estek) és a dollár árfolyamának alakulásától függ. A vállalatnál bíznak abban, hogy az 1984. évi nyereséget sikerül elérni. Ezért újabb erőfeszítéseket tesznek a húskihozatal javítása érdekében. A sertéshús-kihozatal például az idén már 1 százalékkal volt jobb a normánál. V. Sz. J. ÉFÉDOSZ Bizalom öt évre Szakszervezeti választások a MÚV Járműjavítóban Hazánkban 1980-ban volt utoljára általános szakszervezeti tisztségviselő-választás. Az öt éve megszavazott mandátumok az idén járnak le. Tegnap délután, a MÁV Járműjavító Üzemének művelődési házában tartották az üzem szakszervezeti tisztújító küldöttértekezletét, amelyen a résztvevők először meghallgatták az öt éve hivatalban levő szakszervezeti bizottság jelentését a végzett munkáról, majd megválasztották az új üzemi bizottság, illetőleg a munkáját segítő egyéb bizottságok tagjait, vezetőit. A beszámoló-tisztújító értekezleten részt vett Sándor János, az MSZMP Szolnok Városi Bizottságának titkára. A vállalati szakszervezeti bizottság ötéves munkájáról, az elért eredményekről Belső László szb-titkár számolt be. Tájékoztatójában elmondta többek között, hogv nagv eredményként könyvelhetik el az üzem dolgozói, hogy az egyre súlyosodó létszámhiány ellenére az elmúlt időszakban. 1982 kivételével, minden esztendőben „kiváló” címet értek el. A létszámhiányt jelzi, hogy 1983- ban száz, tavaly pedig hetven dolgozó .hiányzott. A gondokat csak enyhíthetik, de nem oldhatják meg a vállalati gazdasági munka- közösségek. A megváltozott gazdasági környezethez való alkalmazkodás jegyében említette azt, hogy az üzemben az egyéni ösztönzési rendszer módosításával növelték a termelés hatékonyságát. Ennek legjobb példája a premizálási rendszer formája, amely alapvetően megnövelte a dolgozók és vezetők egyéni érdekeltségét. Részletesen kitért a szak- szervezeti bizottság titkára a bérezés kérdésére. Elmondta: annak ellenére, hogy 1985-ben, központi bérpreferencia révén, 81, százalékos béremelést hajthattak végre, még mindig jelentős a lemaradásuk a hasonló profilú üzemekhez képest. A beszámolót követő vita összegzése után tizenöt tagú vállalati szakszervezeti bizottságot, illetve további tizenöt munkabizottságot választottak meg a következő öt évre. A szakszervezeti bizottság elnöke Szekeres Mihály, titkára Belső László lett. Küldöttértekezlet Tegnap.az Építő-, Fa- és Építőipari Dolgozók Szak- szervezete megyei küldöttértekezletével megkezdődtek a megyében a közelgő szak- szervezeti kongresszust előkészítő ágazati szakszervezeti tanácskozások. Az ÉFÉDOSZ megyei küldöttértekezletén részt vett és felszólalt Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Galambos István, az ÉFÉDOSZ KV osztályvezetője. A hetvenöt küldött közel tízezer építő- és faipari dolgozó képviseletében értékelte az elmúlt öt év munkáját, s megválasztotta az ágazat szervezett dolgozóit képviselő 9 megyei, és 12 kongresz- szusi küldöttet. Az ÉFÉDOSZ Központi • Vezetősége Kácsor Józsefet nevezte ki az ágazati szakszervezet megyei titkárává. Az ágazati szakszervezetek megyei küldöttértekezleteinek sora ma az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei küldötteinek tanácskozásával folytatódik. M 1-es autópálya Átadták az Ai szakaszt Új gépek, új technológia Gépbemutató a Hékl állami Gazdaságban Megindult a forgalom az M 1-es autópálya új. Herceghalom—Bicske közötti szakaszán. A 12,6 kilométeres kétszer kétsávos útszakaszt tegnap a 38. kilométerkőnél rendezett ünnepségen Tóth László közlekedési minisztériumi államtitkár adta át rendeltetésének, maid kitüntetéseket nyújtott át a tervezésben és az építkezésben kiváló munkát végzett dolgozóknak. Az M 1-es autóoálva új szakaszának átadásával Herceghalom és Bicske között felére csökken a menetidő, biztonságosabbá válik á gépjármű-közlekedés. Szövetségi politika — nemzeti egység Aligha van a szocializmus építésének olyan területe, ahol a program kidolgozásában és végrehajtásában ne kapna fontos — a legtöbb kérdésben meghatározó — szerepet a párt szövetségi politikája. Az elmúlt négy évtized tapasztalatai is ezt bizonyították, igazolva azt a lenini megállapítást, hogy nemcsak a hatalom megragadásakor, hanem a szocializmus építésében is szükség van szövetségesekre. Nem véletlen tehát, hogy a XIII. kongresszus is az egyik legfontosabb politikai alapelvként szólt erről, amikor megállapította, hogy társadalmunk, haladásunk alapja a munkás-paraszt szövetség, amelyhez szorosan hozzátartozik az értelmiséggel költött szövetség is. De létezik a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű, ateista és vallásos emberek szövetsége is, mindazoké, akik egyetértenek az alapvető nemzeti célokkal, és készek ezek megvalósítására. Miért fontos napjainkban külön hangsúllyal szólni minderről? Miért nem tekinthetjük egyszer s mindenkorra adottnak azt a széles körű politikai szövetséget, amely hazánkban az utóbbi évtizedekben nemzeti programunk igenléséiben, a szocializmus építésében létrejött? Kikkel és mire kell ma — a holnap érdekében — szövetkezni? Bonyolult kérdések ezek, nem lehet őket egy mondattal megválaszolni. Bonyolultak és mégis világosak, mert a tartós, szilárd és folyamatosan megújuló nemzeti egységhez a XIII. kongresszus határozatában adva van egy olyan megfelelő társadalmi proglram, amelynek talajján kibontakozhat és tovább erősödhet az érdekazonosságra épülő együttes cselekvés. Ha visszatekintünk az elmúlt negyven évre, különösen az utóbbi negyedszázadra, egyértelművé válik, hogy a szocializmus — a párt irányításával — az egész társadalom számára, az egész nép részvételével épült és épül ma is. Olyan értékek sora született ezeknek az évtizedeknek a küzdelmeiben, mint történelmünk során korábban soha. A létbiztonság, a fejlett ipar. a szocialista mezőgazdaság megteremtése és a művelődés kiteljesedése egy egész nemzetet emelt európai színvonalra. E történelmi folyamat eredményeként jött létre az a széles körű egyetértés és szövetség, amely a szocializmus építésében 1957 óta meghatározó. S ez a kibontakozás része volt a vállalt és mindmáig követett lenini politikai irányvonalnak. Az egység alapja pedig az, hogy mindenki, aki e hazában él, érdekelt a szocializmus építésében, a nemzeti és egyéni gyarapodás békés feltételeinek megteremtésében. Ez a joggal össztársadalminak nevezhető érdek és igény testesül meg a párt politikájában is. Ezt vallja a magáénak a Hazafias Népfront, A Hazafias Népfront — mint a népi-nemzeti egység kerete és a szövetségi politika megtestesítője — azzal a lehetőséggel rendelkezik, hogy felvilágosító szóval és a közös cselekvés megszervezésével minden állampolgárhoz szólhat. így természetes, hogy bárki részt kérhet és vállalhat a népfront által szervezett és irányított munkából anélkül, hogy ehhez — a hazához való hűségen és a politikai célok egészének vagy egy részének vállalásán túl — más követelményeknek meg kellene felelnie. A szocializmus építésének fő kérdéseiben tehát megr van az emberek túlnyomó többségének egyetértése. S ez az egység nem a múlé- kony látszatokra, nem a napjainkat kísérő gondok erőszakolt elsimítására épült, hanem a munkára, a boldogulás közösen választott útjára, a nyílt, segíteni akaró szóra és az önmagukért beszélő eredményekre. Az utóbbi években azonban számos olyan kedvezőtlen változással kellett szembenézni, amelyek próbára teszik az emberek tűrőképességét. A váratlanul, szinte drámai gyorsasággal kedvezőtlenné váló külső feltételek hatása ráadásul párosul az intenzív gazdaságfejlesztésre történő áttérés amúgy is bonyolult, sokféle nehézségével. Nem könnyű elfogadni, hogy mindezek következtében megtorpant az életszínvonal emelkedése, nehezebbé vált a mindennapi megélhetés, szűkültek a korábban szinte korlátlannak hitt lehetőségek. De a mai, nehezebb helyzetben sem vitathatja senki a megtett út értékét; a jövő célját, értelmét, a szövetség fontosságát. Mert annak ellenére, hogy a nemzetközi feszültség növekedése és a gazdasági nehézségek miatt nagy teher- próbának van kitéve társadalmunk, a létbiztonság szilárd, a politikai légkör nyugodt. Ez táplálja azt a kölcsönös bizalmat is, amely meghatározó a párt és a tömegek viszonyában; s azt a példás helytállást, amely lehetővé teszi, hogy kritikusabb helyzetben is talpon tudunk maradni. Sőt, mindezek fényében még világosabbá vált, hogy világnézeti, felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki érdekelt abban, hogy az ország békés körülmények között gyarapodjon gazdasági, társadalmi, kulturális értékekben egyaránt. A szövetségi politika történelmileg meghatározott körülmények között valósul meg. Másra kellett szövetkezni a demokratikus átalakulás időszakában; másra a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején; és másra kell ma, amikor a feszítő viszonyok között az egész társadalomnak nagyobb fegyelemre, a benne működő erők jobb együttműködésére és egységére van szüksége. Ezért a népfrontmozgalom tevékenységében is az az egyik legfontosabb követelmény; hogy jobban járuljon hozzá a közös gondolkodás és cselekvés általánossá tételéhez; erősítse az emberek egymás iránti megbecsülését, és figyelmét, vállaljon nagyobb1, szerepet a helyi településpolitikai feladatok kialakításában és megvalósításában. Ha a nemzeti programot megtestesítő kongresszusi határozatot tekintjük, világossá válnak a teendők. Mindenekelőtt az, hogy vívmányaink megvédésén túl ma elsősorban az eredményesebb gazdálkodás és a tudatosan vállalt fegyelmezett munka általánossá tétele érdekében kell szövetkeznünk. További fejlődésünk függ ugyanis attól, hogyan tudjuk értékeinket és tartalékainkat a gazdasági egyensúly javítása érdekében felhasználni. S ez elképzelhetetlen a különböző társadalmi csoportok: kommunisták és pártonkívüliek, hívők és ateisták, idősebbek és fiatalok még szorosabb, a közös érdekek érvényesülését szolgáló összefogása nélkül. A továbblépés alapvető feltétele a szocialista demokrácia fejlesztése. Ez azért is lényeges, mert az utóbbi időben számos nagy horderejű kezdeményezés történt ennek érdekében, a fejlődés mégis elmarad a követelményektől, a gyakorlat a lehetőségektől. Anélkül .pedig nehezen képzelhető el a kívánatos minőségi változás, hogy az emberek ne legyenek jobban érdekeltek a munkájukat és helyzetüket érintő legfontosabb döntések előkészítésében, meghozatalában, végrehajtásában és ellenőrzésében egyaránt; hogy ne érezzék közvetlenül is a közért végzett munka értelmét és gyakorlati hasznát. Az állampolgári fegyelem _ ezen belül a munkahelyi rend — megszilárdítása, a szocialista értékrend érvényesítése, a tiszta közélet csakis a szocialista demokrácia eleven légkörében valósulhat meg. Lényeges azt is helyesen látnunk, hogy a politikai szövetség és a nemzeti egység szilárdsága ellenére sem mentes a vitáktól, különösen akkor nem. ha az egész társadalmat érintő, nagy horderejű kérdésekről van szó. A párt igényli a döntések előtti széles körű eszmecserét. Jó példa volt erre a közelmúltban az új választójogi törvény társadalmi vitája, napjainkban pedig a VII. ötéves tervkoncepció előzetes véleményezése. Éppen ezért a demokratizmus és a vitakultúra fejlesztése egymástól elválaszthatatlan. A különböző. társadalmi érdekek érdemi ütköztetésére ugyanis csak akkor van lehetőség, ha a demokratikus fórumok helyesen működnek. A vitakultúra fejlődése viszont nagyobb türelmet követel mindenkitől. Mindannyiunknak me? kell tanulni a miénktől eltérő vélemények helyes kezelését, amire a népfrontszervek újraválasztása is jó lehetőséget teremt. ! A HNF VIII. kongresszusát előkészítő időszakot fel kell tehát használnunk a politikai szövetség és a nemzeti egység erősítésére. Arra, hogy társadalmi helyzetétől, világnézeti beállítottságától függetlenül minden jószán- dékú, becsülettel dolgozó ember dolgozhasson, s megtalálja munkája értelmét és egyéni boldogulását nemzeti programunk megvalósításában, a szocializmus építésében. László Gyula A cukorrépa-betakarítás korszerű gépeivel ismerkedhettek meg a szakemberek tegnap délelőtt a Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti kerületében. A bemutatót a Gabona és Iparinövények Termelési Rendszere (GITR), a MAE Szolnok megyei szervezete és a házigazdák rendezték. A mintegy 100— 120 szakember a nyugatnémet Kleine és a francia Heriau cég gyártmányait tekinthette meg. A rendezvényen olyan berendezéseket mutatott be a GITR, amelyek alkalmazásával új betakarítási technológia valósítható meg. A korábban a földből kikerülő termés olykor napokig is rendre rakva a táblán maradt. A tapasztalatok azonban bebizonyították, hogy ez a módszer sok veszteséggel jár. A répát felszedése után a lehető legrövidebb időn belül prizmába kell rakni a tábla szélén vagy a cukorgyári átvevőheyen. így őrizhető meg a termés cukortartalma. Ez a technológia megvalósítható a bemutatón látott gépekkel, amelyeknek további előnye, hogy előtisztítják a felszedett répát. A Heriau nonstop egymenetes betakarítógépének munkája ma Magyarországon a „legtisztább”. Az országos átlagnál mintegy 20 százalékkal kisebb a szennyeződés miatti súlylevonás azoknál a szállítmányoknál. amelyeket ez a gép szed. A föld- és levélmentes répaprizmákban pedig kevésbé romlik a termés. A Kleine-gépek — ezek közül három típust láthattak az érdeklődők — a répafejet úgy gyűjtik össze, hogy alkalmas takarmányozásra is.
