Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-03 / 232. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 3. IA tudomány világa Vlrágkáka, ruoaöröm, nőszirom Űjabb természetvédelmi terület a cseröközi Holt-Tisza Ahol bolygónk legkisebb virágos növénye is fellelhető Kutatóknak és túrázóknak egyaránt hasznos ismereteket nyújt, különleges növényeknek, vadmadaraknak ad otthont a cseröközi Holt-Tisza A Kiskörei tározó jelentős hullámtéri területet kebelezett be, megszakítva a Tisza part menti régiójának folyamatosságát. Rétek, szántók, erdők és. holtágak kerültek birtokába. Ezen a környéken a cseröközi Holt-Tisza az egyedüli holtág, amely kívül esik a tározón és viszonylagos zártságával, változatos galériaerdejével, vízi- és mocsárvilágával továbbra is természeti értéket képvisel. A 69. átvágás A régi Tisza által átölelt területet, amely Tiszaszőlős és Tiszaderzs között található Cserőköznek hívják. Ez a morotvákkal, az Árpád-korban még fokokkal és erekkel tarkított puszta az egri káptalan birtokához tartozott, három halastavával együtt, amelyet egy 1261-es okirat Chereukeuzi piscina néven említ. A két község közötti Ti- sza-kanyarulat átvágásából jött létre a cseröközi Holt- Tisza. Az átvágás a 69. számot viselte — 1865-ben kezdték meg a munkálatokat, így ezen a szakaszon a folyó 84 százalékos rövidülését érték el. Az alsó, Tiszaderzs felőli átvágás zsilipet építettek, amely összeköttetést biztosított a Tiszával, és elsősorban árvízmentesítő szerepe volt. A zsilip 1972-ig funkcionált. A Kiskörei tározó megépülésével a holtág összeköttetése a Tiszával megszűnt, most a tározó övcsatornájával, valamint a füredi öntözőrendszerrel van kapcsolata. A holtág külső oldalát az 1885- ben alakult örvény—Abádi Társulat erősítette meg és közvetlen környékét a Középtiszai Árvízmentesítő Társulat kezdte el fásítani. Napjainkban a galériaerdő nagy részét 25—30 éves akác-tölgy-fehér nyaras állomány alkotja. A parti sávban öles fűzfák hajlanak a víz fölé. Nem ritka a fekete nyár és az alföldi kőris sem. Kisebb szántó, gyümölcsös és az erdészet nemesnyár-ül- tetvénye teszi mozaikossá a tájat. Igen jellemző az erdő cserjeszintjét alkotó fekete bodza és a fákra kúszó komló jelenléte. A holtág által körülvett terület zömében erdő és gyümölcsös volt régebben, ma szántóföld. Több mint egy évszázada, 1881-ben készült el a Kis- és Nagyfoki csatornarendszer, amely a Cseröközi Holt-Ti- szán keresztül érintkezhetett egymással. A kisfoki vascsőzsilip Pomaházi József csatornaőr szerint ma is kitűnően működik, zárófedelén az 1881-es évszám olvasható. A holtág — bár vízgazdálkodási jelentősége csökkent — a belvízlevezető rendszer része. Zsilip hiányában felső részének erőteljes visszahúzódása az 1940-es évekre datálható, és ez a folyamat napjainkban is tart. Ebben a kellő vízutánpótlás hiánya és a part menti erdő leveleinek és ágtörmelékeinek fel- töltő hatása is közrejátszik. Az alsó, tiszaderzsi zsiliptől felfelé haladva a víz mélysége csökken, borított- sága vízi növényzettel nő, és igen változatos élővilág alakult ki a vízben, amely egyben kitűnő alkalmat nyújt a különböző élőhelyek tanulmányozására. Külön világ A nyíltvíz barna, kotus és oxigénben gazdag, benne különleges mikroszervezetek találhatókl a víz felszínén tündérrózsa és tündérfátyol díszük. A jobban feltöltődött részeket nádasok és gyékényesek tarkítják, apró tisztásaik felszínét békafencse és vízidara borítja. Ez utóbbi a maga 1,5 milliméteres méretével igazi ritkaság. Földünk legkisebb virágos növénye. Tocsogókban a mocsári csetkáka, a virágkáka és rucaöröm társaságában sárga nőszirom virít. Külön világot alkotnak azok a biotópók, ahol a nagyobb vízfelületet sűrűn benövi a békalencse és elzárja a fényt a víztől. Itt az oxigén és a fény hiánya miatt a víz jobbára a kénbaktériumok birodalma, rajtuk kívül csak néhány, a mostohább körülményeket is elviselő szervezet él meg. A holtág alsó, mélyebb és oxigéndúsabb vizében a környékbeli horgászok örömére halak is találhatók, bár az intenzív halasítás kudarcba fulladt. Az ide látogató gémek és kócsagok mellett az elmocsarasodott részek kitűnő költő- és búvóhelyül szolgálnak sok vízimadár számára. Védetté nyilvánítva A — mintegy sízázéves múltra visszatekintő — holtág megőrizte régi jellegét, vize és az azt körülvevő galériaerdő zárt egységet alkot. A környék nyugalma, a vízi élőhelyek változatossága, a pihenésre alkalmas erdő üde színfolt a nagykunsági tájban. A cseröközi Holt-Tisza része a Középtiszavidéki Üdülőkörzetnek, mint kirándulásra és horgászatra alkalmas terület. Szolnok Megye Tanácsa tavaly természetvédelmi területté nyilvánította, és a következőkben határozta meg rendeltetését: Őrizze meg a Tisza szabályozása során kialakult holtág sajátos másodlagos formáját^ annak élővilágát, tájképi szépségeit. Biztosítsa a védett madárvilág háborítatlan fészkelését, táplálkozását. A természeti értékek ismeretterjesztési bemutatásával, a természetben történő élményszerzéssel, felüdüléssel szolgálja a tudományos kutatást!, a közművelődést, segítse elő a szabadidő kulturált felhasználását. A kutatók fontosnak tartják a part menti öreg fűz- és a honos nyárállomány megtartását és olyan erdőgazdálkodást, amely figyelembe veszi a víz és a galériaerdő egységes, egymást feltételező ökológiai rendszerét. Kerülendő a tájidegen nemes- nyár-ültetvény létrehozása. Alapvetően fontos a kellő vízszint megtartása és a holtág melletti méregraktár megszüntetése. Alkalomadtán is csak annyi halat szabad betelepíteni, amennyit a víz természetes haltartó képessége elbír. Azt szeretnénk, ha az erdészek és a vízügyi szakemberek hozzáértése és természetszeretete, a látogatók kulturált magatartása megóvná a Tiszatájnak ezt a különlegességét. Dr. Hamar József A holtág ölelésében elfekvő természetvédelmi terület térképe hidrobiológus Hlporaxonikuaig fo/loaztoni Nagyobb sebesség és magasság Hihetetlen az a fejlődés, amelyet a repülés megtett századunkban.. ' Óríiásr szállítógépeink például 80—100 tonna hasznos terhet emelnek a magasba, miközben felszálló tömegük 300 tonna. Vagy a sorozatban gyártott vadászbombázó repülőgépek tartós vízszintes repülési sebessége eléri a hangsebesség kétszeresét-háromszorosát is, ez mintegy 600—1000 méter másodpercenként. Ezt akkor értékelhetjük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a puskagolyó másodpercenkénti sebessége alig éri el a 600 métert, és a tüzérségi lövedékek sem repülnek többet 750—780 méternél. A leggyorsabb vadászrepülőgépek repülési csúcsmagassága eléri a 20—25 kilométert. A repülőgépek sebességének és repülési magasságának jellemzésére az úgynevezett Mach-számot (M) használjuk. Ez a szám arról tájékoztat, hogy egy bizonyos magasságban repülő test sebessége hányszorosa az ugyanabban a magasságban mérhető hangsebességnek. A hang terjedési sebessége ugyanis a magasságtól (a levegő hőmérsékletétől) függően változik: ritkább közegben — tehát magasabban — a hang terjedési sebessége kisebb, mint a Föld közelében. Azokat a repülőgépeket, amelyeknek Mach-száma kisebb, mint 1 — szubszonikusnak nevezik, míg 1 M esetén szonikusnak, és ha M nagyobb, mint 1, szuperszonikus repülőgépeknek nevezzük. A szuperszonikus tartományon belül az 5 M feletti sebességet hiperszőni- kusnak is mondják. A repülőeszközök fejlesztésének ma két fő irányzata van: az egyik irányzathoz azok a repülőgépek tartoznak, amelyeknek sebessége a jelenlegi viszonylag kis értékről (2—3 M) hiper- szonikus értékre növekszik, a másik irányzat hívei pedig az űrrepülő eszközök sebességét (27 M) igyekeznek csökkenteni a hiperszónikus sebességig. Tulajdonképper ezt valósítják meg az űrr«' pülőgépek. Természetesen rendkívü bonyolult fejlesztő tevékeny ségről van itt szó. A feladatok sorában imindervekelőit' ^megoldandó "á hajtószerke zeté: ennek a Föld közveíler közelében, és az űrhajói magasságában is el kell tud nia végezni változó félada tát. A feladat azért változó mert a Föld közelében a géj fúl sebesen nem repülhet hiszen akkor annyira meg növekedne a légellenállás hogy a repülőeszköz elégne, mind magasabbra emelkedve azonban egyre növelni kell a gép sebességét ahhoz, hogy az egyre ritkább levegőben is elegendő felhajtóerő keletkezzék. Képünkön egy delta-repülőgép látható, amely 20 000 méter magasságban 3 M sebességgel repül. Lyukak gázsugárral Fúrás - fagyott talajban Traktorra szerelt önjáró, forró gázsugárral működő fúróherendlezést fejlesztettek ki Ukrajnában. Az északi területeken vehetik majd hasznát, a különböző tartóoszlopok lyukainak a kialakítására. A fúró működésének valamennyi műveletét a hangszigetelt fülkében lévő vezérlőasztalra lehet irányítani. A Bajkál—Amur vasútvonal építésének egyes munkahelyein már alkalmazták az első gázsugaras fúróbebendezéseket, amelyekkel rövid idő alatt kialakíthatják a különböző lyukakat az örökké fagyott talajban. Segítség a vakoknak A közönséges betűkkel nyomtatott könyvek, folyóiratok szövegét vakírássá alakítja át a toulouse-i kutatóközpontban kifejlesztett berendezés. Kicsiny tévékamera soronként letapogatja a könyvet, vagy újságot, és a meghatározott betűképet tovább adja egy miniszámítógépnek, amely bekódolja a betűket, és papírszalagra lyukasztja vagy nyomja a megfelelő vakírású betűt, amelyet azután ujjával letapogathat „elolvashat” a vak. A világtalanokkal végzett kísérletek eredményei oly kedvezőek, hogy a hírek szerint rövidesen megkezdik a készülék sorozatgyártását. Egy átmeneti lény Ad ám nyomában Az embert ősidők óta foglalkoztatja saját származása, de az élővilág evolúciójának gondolata még a tudomány művelői előtt is csak fokozatosan talált elfogadásra; Darwin és követői vitték diadalra a múlt században. Az első lelet, amelyik az ősember létét egyáltalán felvetette, a neandervölgyi jég^ korszaki ősemberi maradvány volt. Űjra kezdődött a különböző felfogások harca a neandervölgyinél korábban élt előember, a Jáva szigetén talált Pithecanthropus értékelésénél. Üjra fellángolt a tudományos vita a még ennél is korábbi „átmeneti lény”, az Australopithecus felfedezése és tudományos feldolgozása után. Később ennek számos hasonló, rokon formája került elő. amelyek egyrészt sok kérdés megoldására, de másrészt újabb problémák felvetésébe vezettek. A főemlősök és az ember evolúciója szempontjából igen nagy fontosságú kérdés, hogy a leletek milyen földtani koriból származnak. A főemlősök megjelenése a harmadkor elején történt. A relatív kronológia (időrend) a földtani rétegben módszereivel mteg tudja állapítani, hogy mely korszak vagy réteg a régebbi, és melyik a későbbi. Ezenkívül azonban fontos az abszolút kronológia legalább becslésszerű megállapítása. A földtörténeti korszakokon kívül az ősrégi periodizáció (korszakok beosztása) és az egyes kultúrák ismerete is elengedhetetlen a pontosabb időbeli besoroláshoz. Csak özeknek az adatoknak az ismeretében fogadhat juk el az ember származású nak legperdöntőbb bizonyt tékáit, az őslénytani, illetv< a humán paleontológiái bi zonyítékokat. hogy enne! eredményeként az embern válás folyamata többé-kevés bé világosan álljon előttünk Az emberré válásnak általában egy szubhumán és egy humán szakaszát lehel megkülönböztetni. E két szakaszban élt emberszerű lények között az összehasonlító anatómia esetleg semmilyen vagy csak csekély különbséget tud megállapítani, ugyanakkor viszont az eszközök állandó használata, illetve készítése döntő bizonyítéka annak, hogy egy főemlős-lelet embernek nevezhető-e. Így a ma legrégibbnek ismert Australopithecusok- nak feltételezhetően „csont- fog-agancskultúrájuk” már volt, hiszen az ilyen leletekkel nagyon sok állati állkapocs. végtagcsont-töredék került elő, amelyek bizonyos koptatottságot mutatnak, tehát elképzelhető, hogy ezeket eszközként használták, ez azonban még nem tekinthető eszközkészítésnek. Képünkön egy egyiptomiban talált koponyatöredék, az Aegyptopithecus zeuxis látható.
