Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-03 / 232. szám
1985. OKTÓBER 3. L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Martfű, Mesterszállás, Mezöhék Az Észt SZSZK küldöttségének látogatásai Falugyűléseken a jövőről _ Mozgalmas hétfők kezdődtek e héten a megyében. Falugyűléseken vált szót esténként a kis- és nagyközségek lakossága, döntenek öt év fejlesztési céljairól, választanak népfrontbizottságokat és küldötteket a megyei tanácskozásra, s jelölnek maguk közül képviselőt a Hazafias Népfront Megyei Bizottságába. A héten kezdődött falugyűlésekről azt hallottuk: tartalmas tanácskozások voltak, s nem siették el az időt a résztvevők. Sokfelé a késő esti órákig beszélgettek, vitáztak az emberek. Megyénkben hétfőn este több mint tizenöt településen tartottak falugyűlést. Lesz Csópa még szebb is Vasárnap este óta, mint azt már hírül adtuk, észt vendégei vannak Szolnok megyének. A delegáció tagjai Markvart Enn Aksel- Helmutovich, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsa állandó bizottságainak vezetője valamint Ratnik Helve Ernstovna, a Paideski Járási Tanács vb-titkára. A küldöttség tegnap Martfűre látogatott. Kozma Imre, a nagyközségi tanács elnöke tájékoztatót adott a település fejlődéséről, terveiről. Elmondta, hogy Martfű lakossága az utóbbi negyven esztendő során ötszörösére nőtt. A munkalehetőségeket ipari üzemek — elsősorban a Tisza Cipőgyár — biztosítják, de néhány éve a Növényolajgyár és az ország első szövetkezeti sörgyára i,s várja a martfűieket. A tanácselnök beszélt a tanácsi apparátus felépítéséről, az új választási törvényről és azokról a kapcsolatokról, amelyeket a (választott testület a helyi üzemekkel alakított ki. Egy, a napokban kötött magyar—osztrák megállapodás alapján izocukorból, citromsavat készített osztrák partnerével a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat. A hazai üzemekben nincs cit- romsavgyártó technológia. Észt vendégeink érdeklődtek a választási törvényről, a többes jelölésről és a különbőz^—szakbizottságok tevékenységéről. A program a Tisza Cipőgyár meglátogatásával folytatódot, majd a küldöttség Mesterszállással ismerkedett. Ezután a Mező- héki Táncsics Termelőszövetkezet üzemegységeit tekintette meg. Ma Szolnokon a városi tanács székházában Fenyvesi József tanácselnök fogadja Markvart Enn Aljsel-Helmu- toviohot és Ratnik Helve Emstovnát. A vendégek tájékoztatót hallgatnak meg a megyekszékhely fejlődéséről. majd városnézésen vesznek részt Délután a Helyőrségi Művelődési Otthonban Bokros László festőművész és Bokros Júlia keramikus kiállítását nézik meg a delegáció tagjai, utána a művészekkel beszélgetnek. Az Észt SZSZK küldöttsége holnap reggel utazik haza. így e fontos anyagot az élelmiszeripar és a vegy ipar számára csak külföldről lehet beszerezni. A mostani megállapodás lehetővé teszi, hogy évi 5200 tonna izocukorból — némi átdolgozási térítésért — 4000 tonna citromsavat kapjunk. Kromatogrália a környezet- védelemben Kémiai vándorgyűlés Szolnokon Az analitikai kémia egyik iaggyorsabban fejlődő vizsgálati módszerével, a kro- matográfiával foglalkozó háromnapos vándorgyűlés kezdődött tegnap Szolnokon a Megyei Művelődési cs Ifjúsági Központban. A Magyar Kémikusok Egyesülete és a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett tanácskozásra több mint 180 hazai és külföldi szakember érkezett tudományos kutató- intézetekből, gyógyszeripari, vegyipari és mezőgazdasági üzemekből. Mint a vándorgyűlésen hangsúlyozták: az érdeklődés elsősorban a kromatográfia — a legbonyolultabb vegyülitek szétválasztására szolgáló eljárás — mind több területre kiterjed térhódításának köszönhető1. A korszerű folyadékkromatográfiás módszerek kifejlesztése ugyanis újabb és újabb lehetőséget jelent a különböző anyagrendszerek gyors és pontos vizsgálatára. Ezek segítségével különösen a biológiailag aktív anyagok, gyógyszerek hatás- tani vizsgálatánál valamint a nemzetközi előírások alapján kiemelt környezetszennyező anyagok minőségi és meny- nyiségi meghatározásánál értek el jó eredményeket a kutatók. Ugyanakkor más vizsgálati lehetőségek _ az iparban és mezőgazdaságban ma már nélkülözhetetlenek a gyártási folyamatok ellenőrzésében. a nagy tisztaságú anyagok előállításában. A vándorgyűlésen nyolc plenáris előadás foglalkozik a kromatográfiás mószerek fejlődésének irányaival, ezek alkalmazásával többek között a növényvédőszerek vizsgálatában és a környezetvédelmi analitikában. Hazai és külföldi cégek részvételével kiállításon bemutatják a kromotográfiás műszereket és anyagokat is. E kutatásban és fejlesztésben a Szovjetunió az Egyesült Államok és az NSZK mellett Magyarország is jelentős eredményeket mondhat magáénak. Bizonyítják ezt a Labor Műszeripari Művek rétegkromatográfiás készülékei. A sok fával, ligettel, dús növényzettel és virágokkal pompázó csépai utca őszi képe is a betakarítás nagy munkáját tükrözi. Paprika- füzérek kandikálnak a kerítések mögül az utcára, a házak előtt dús termésüktől nehezek a szilvafák. öt óra után elcsendesül a szövetkezeti ABC környéke is. A takaros kis boltban lassan hazakészülődnek a kereskedők. A teremben az elnökség asztala a színpad előtt áll, legyen közelebb a falu vezetősége a hallgatósághoz, nehogy egy szót is elvétsenek a közös eszmecseréből. Horváth Endre, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke sorolja a sokaság előtt, mi a mai dolguk. A népfront beszámol öt év alatt végzett munkájáról, a tanácselnök ismerteti a VII. ötéves terv időszakára elkészült fejlesztési koncepciót, s ugyanő beszél a településfejlesztési hozzájárulásra kidolgozott javaslatról is, s választani is kell: népfrontbizottságot, küldötteket. A beszámolókban számok, adatok, évszámók — a népfrontbizottság a magáét szépen összegzi: „Emberhez méltón éltünk, dolgoztunk”, — mondta az elnök, s a széksorokban kis megható- dottság, öröm látszik az arcokon. A kétezer-négyszáz csépai tényleg úgy érezheti. Sokat dolgoznak a faluért, még ha csökken is a település lakosságának száma. A fiatalok közül sokan elvándorolnak, hiszen helyiben a munka kevés. A VII. ötéves terv elképzelései között konkrétumot is mond ezzel összefüggésben Botka János tanácselnök. Igaz, Csépa változatlanul az alapellátást biztosító települések között fejlődhet, nagy iparfejlesztésre, beruházásra aligha számíthat, de a társközségben, Tiszaugon (ha minden jól megy) pór hét múlva ötven nő megkezdheti a betanulást. Cipőfelsőrész-üzem nyílik a szomszédban, dolgozhat benne néhány csépai lány, menyecske is. Érdeklődés kíséri a tanácselnök szavát akkor is, amikor elmondja hogy a település- fejlesztési hozzájárulás ösz- szegével nem gondoltak megterhelő összegre, hiszen Az egy órával visszaállított időszámítás miatt szokatlan volt és meglehetősen későnek tűnt á hétfőn este 7 órakor kezdődő falugyűlés Jásztelken. A nemrégen felújított művelődési ház nagyterme mégis megtelt a falu sorsa iránt érdeklődő lakosokkal. A jelenlévők először a Hazafias Népfront községi bizottságának beszámolóját hallgatták meg. Koppány Sándorné HNF-titkár részletesen ismertette az elmúlt öt év munkáját, és az eredmények között örömmel említette meg, hogy a kitűzött célok maradéktalanul teljesültek. Óvoda épült, fodrászat, gyógyszertár, ABC, takarékpénztár nyílt, javult az ellátás, gyarapodtak a közművek. (Maradtak természetesen feladatok, ezekről beszélt Kiss Károly, az Alattyáni Közös Tanács elnöke a VII. ötéves tervidőszak elképzeléseinek ismertetésekor. Elsőnek egy egészségház építését tekintik, a járda és a vízvezeték teljes kiépítését is szeretnék befejezni, a cigánytelep felszámolása is a tervek között szerepel. Nem elégedettek a köztisztasági helyzettel, a szolgáltatásokkal és az ellátással sem. Az értela község lakói fizettek, fizetnek a vízműtársulásba is. Szerény 400 forintot kémek évenként. Nincs is rajta vita, megértik a falugyűlés résztvevői. Annál inkább, mert a fanócselnök sorolja pontosan, mire kell. Mindenki elmondta a gondolatát, röviden, velősen szólt, aki akart. Örömmel hallgatták meg az országgyűlési képviselőt is. Tóth Györgynek hosszú volt ez a mostani hétfő, egyenesen a Parlamentből, bizottsági ülésről érkezett a falugyűlésre. Egyetértéssel választottak új népfrontbizottságot, huszonöt embernek szavaztak bizalmat, s közülük egy fiatal asszonynak nagy feladatot is adtak: Lantos Lászlóné lett a titkár. 6. J. mes célok elérésében ezután is számítanak a lakosság segítségére, akik a település- fejlesztési hozzájárulással a falu további emelkedését szolgálhatják. A tervezett, évenként 600 forintos, összegről — amelyről később dönt a község — eltérőek voltak a vélemények. Az egyik hozzászóló hiábavalónak tekintette a kiadást, egy másik viszont még az emelést is üdvösnek tartotta, mert .magunknak építjük a falut”, érvelt hatásosan. A környezetvédelem nem kerülte el egyik hozzászóló figyelmét sem, és szenvedélyesen mondtak véleményt többen a társközségi helyzetről is. A válaszokból azonban kiderült, s ez. zel a jelenlévők egyetértettek. hogy Jásztelek az utóbbi időben többet fejlődött, szépült, gazdagodott, mint az „önállóság” idején. A község érdekei nem szorultak háttérbe. A majdnem háromórás falugyűlés megválasztotta a 27 tagú népfrontbizottságot, titkárául ismét Koppány Sándomét. valamint a munkabizottságokat és a két küldöttet h. r. A Tisza Cipőgyárba is ellátogatott a delegáció Izocukorból citromsav Magunknak építjük a falut Valjevóban, Szolnok „előőrsével" (2) Vendéglátós szómmal '«í A Grand Étterem épülete A harmadik nap délelőttjén az egyik áruházban a „tiszások” magyar szóra lettek figyelmesek. (Valaki tréfásan rögtön megjegyezte: „A főnök itt is utolér bennünket”.) A bélgrádi rádió második programján Csépe Mihály, a szolnoki szálloda igazgatója, a valjevói együttműködés egyik legfőbb szorgalmazója beszélt. Ekkor már nyugodtan nyilatkozhatott arról, mit hoztak az Alföld szívéből a jugoszláv vendégeknek: az első magyar est kitűnően sikerült. A Grand valóban nagy éttermében egyetlen asztal sem maradt üresen. — Félni válóm nem volt — mondta el később — jól ismerem munkatársaimat, kitűnő szakemberek. Tudtam, a szerb kollégák is minden segítséget megadnak, hogy a gulyás, a birkapörkölt valóban magyarosra sikerüljön. És mi is szinte minden eshetőségre készültünk: egy kis teherautóra való fűszert, csuszatésztát, savanyú káposztát, hájas tésztát, száraz babot és még sok mást hoztunk otthonról, hátha itt nem jutunk hozzá vagy, az itteni nem teljesen magyar ízlés szerint való. Nem feledkeztünk meg az italokról sem, 500 palackkal került fel a borokból és pálinkákból a. Barkasra. Szóval, minden megvolt, hogy tényleg magyarosra sikerüljenek ezek a valjevói napok... A vendéglátós azonban mindent a vendégek számán és a fogyasztáson mér, ezért aztán az első nap feltétlenül kellett a megnyugváshoz. Megnyugváshoz? — őszintén megmondom, ekkora sikert azért nem reméltem. Nagyon elégedettek voltak a jugoszláv házigazdák is, pedig ők nem szolnoki, magyarországi vendégforgalomhoz szoktak. Megérkezésünk estéjén a Fehér Nárcisz Szállodában vacsorakor az otthonról ismert kép fogadta a „Úszásokat”: a nagy étteremben csak a szolnokiak asztalánál ültek. Este nyolckor, mert kilenc óra körül — mint később minden nap — gyülekezni kezdett a vendégsereg, és aki az esti városnézés után még egyszer benézett, már szinte telt házat talált. A magyar szállodások irigykedve hallgatták Zsivota Tomicsnak, a Szloga vezér- igazgatójának idei forgalomról szóló szavait: egész nyáron szinte egyetlen szabad ágy sem volt a Fehér Nárciszban. Pedig itt nem turisták szállnak meg, (őket inkább a ValjevótóJ körülbelül 30 kilométerre levő hegyi üdülőközpont Divcsibare vonzza, ahol a jugoszláv házigazdáknak két szállodájuk van, a harmadik pedig most épül), inkább átutazó vendégeknek. Szerencsés fekvésű város, a Jugoszláviát észak— déli irányban átszelő és a tengerpart felé vezető utak kereszteződésében épült. A magyar vendéglátósoknak szokatlan volt, hogy a 60 ezer lakosú város a nagyobbak mellett mennyi apró vendéglőt, bisztrót, fagylal- tozót, csak alkoholmentes italokat árusító és gyakran csupán egy-kéit asztalnak helyet adó üzletet — közülük néhány éppen kicsinységével, egyszerűségével vonzza az idegent — képes eltartani. Volt tehát jó néhány szakSzerb specialitás az egészben sült birka mai kérdés, amit a szerbeknek és a magyaroknak meg kellett tárgyalni. Az egyik ebéd utáni beszélgetésen. Kovács Ernő, a Tisza Szálló éttermének vezetője a nekünk felszolgált húsadagok túlmé- rettezettségét „[reklamálta”. Predrag Vukosavejevics, a Szloga egyik igazgatója máris „védekezett”: semmi protekció nincs a dologban, nálunk egy-egy étel húsnormá* ja 20 dekás. „Évekkel ezelőtt nálunk is így volt — moncT- ták el a magyar kollégák, de hogy a nyersanyagárak emelkedésével párhuzamosan ne kelljen az ételek árát növelni, a mostani 12 deká* sig kellett mérsékelni a húsadagokat. Ez azonban már a legvégső határ”. Amikor a magyar tapasztalatok hasznosításához kezdünk, először az adagok mérsékléséhez látunk — nevettek a voljevóiak. A „húsbavágó” probléma felvetése az egyik legélénkebb szakmai eszmecserét indította el. Az összehasonlításokból kiderült: a Szlogá. ban az élteleknél 100, a Tiszában 220 százalékos haszonkulccsal dolgoznak. (A magyar ételek, a kunsági birkapörkölt, a bakonyi sertésborda, a kolozsvári töl- töttkáposzta ára a Grandban 40 és 50 forintos érték között változott.) Az italok haszonkulcsa körülbelül egyformán magas.“ de érdemes néhány sort idézni a házi gazdák egyik divcsibarei szállodájának itallapjáról: fél deci 40—45 százalékos tömény ital (slijovica, konyak, hazai gyártmányú vodka vagy whisky) körülbelül 14 forint, az eredeti Johnny Walker, a külföldi vodka pedig 51 forint. Egy üveg sör 20, egy liter bor 75, két deci üdítő vagy gyümölcslé pedig 17 forint. Az árak persze meglehetősen gyorsan Növekednek, az előbb leírtak például a legutóbbi, a magyar lapokból is ismert jugoszláviai áremelések előtt voltak érvényesek. És hogy mennyire terhelik a vendég zsebét? — ezt csak a helyi kereseteket ismerve lehetne eldönteni. A megítélést talán segíti egy adait: a voljevói sörgyárban a három műszakban dolgozó munkások havi keresete szezonban átlagosan 38 ezer dinár (6500 forint). A fizetések azonban a termeléssel egyenes irányban változnak. Természetesen szóba kerültek a szakmán belüli fizetések is. A jugoszláv vendéglátók elmondták, náluk is milyen nehéz egy jó szakembert megnyerni, például étteremvezetőnek. Mert hiába kap a főnök kétszer több fizetést, mint a felszolgáló, a pincér jó hónapban — a baksissal — megkeresi akár a 20 ezer forintot is — mondta el az egyik állandó kísérőnk, Aleksa Ivakovics a Grand igazgatója — persze csöppet sem erőszakosan, inkább barátian csipkelődve — azt kérdezte, mennyi a borravaló a Tiszában? A magyar felszolgálók - azonban nem hagyták magukat „kifaggatni”: „A vendég vagy ad borravalót, vagy nem, úgyhogy kár is a dologról annyit beszélni” — mondták mosolyogva (folytatjuk) y. sz, j.
