Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

19Ő5. SZEPTEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vita a városról Karcag megőrzi mezővárosi hagyományait Jövőre szóló fejlesztési elképzelések A tanácsterem falán ott a tervezet A FÉLREÉRTETT TÁRSADALMISÁG Nincs az égvilágon semmi különös ebben. Karcag Vá­ros Tanácsa az érvényes jog­szabályok szerint gondol a jövőre. El kell készíteni a város hosszú távú fejleszté­si, általános rendezési ter­vét? Ha kell, legyen! Össze kell gyűjteni elébb a 25 ezer nyi városlakó véleményét? Szóljon, akinek gondolata van. A tervezőt meg kell bízni sok ismerkedésre elő­tanulmányra, hogy alapos le­gyen a munka? Természetes. Ebből következik, az is ter­mészetes, hogy az elkészült terv megtekinthető a városi tanácsházán. Ez különben így szabályos, valamint az is: az általános rendezési ter­vet fórumon ismertetni kell, a tervező üljön szemközt a város lakóival, hallgassa a véleményeket együtt a ta­nács vezetőivel. Nyilvános fórumra kell hívni a város- szerető kunokat. Ez utóbbi történt csütör­tökön estébe hajló délutá­non a gyönyörű karcagi ta­nácsházán. Elég sokan vet­ték komolyan a meghívást: nyugdíjasok, megilletődúlt ünnepi arcca, és ünneplő ru • hában, aktív dolgozó nők, férfiak, munkából nem haza, a fórumra sietősen. A tanácsterem falain kör­ben kifüggesztették a terve­ket. Lássa az érdeklődő, mi­lyen lesz 15 meg 30 év múl­tán a hely, hol állnak új la­kónegyedek, merre vezetnek az utak, hová kerülnek az iparvállalatok, szövetkezetek telepei Mit mutat Karca­gon most, 1985-ben a 25 ezer városlakó élete, hogyan fej­lődik, mire az unokák lép­nek a városfejlesztés, az épí­tőmunka, a társadalmi élet küzdőtereire? A tervező, Szinnyei Béla, a Kelet-magyarországi . Ter­vező Vállalat szakembere közérthetően, világos mond­ja el gondolatait, ismerteti a falon körben sorakozó tér­képeket, rajzokat. Nem győzi hangsúlyozni, s utóbb a vá­ros tanácselnöke, Molnár Fe­renc is említi: nem részle­tes terv ez, nem ad választ egyegy utca, ház lakóinak most izgalmas kérdéseire, de megmutatja, hová fejlődhet Karcag. És anélkül, hogy tervező és tanácselnök elő- egy városlakó kimondja: — Azért tetszik ez a terv, mert nem rombol, nem akar­ja kicserélni az értéket, a meglevőt. Inkább a régi, az értékes megtartására törek­Oj, az eddiginél hatéko­nyabb irányítási rendszert vezettek be a közelmúltban a Volán vállalatok a bútor­fuvarozásban. Az új rendszer számítógé­pes adatbankon alapul; a Vo­lán Elektronika Számítás- technikai Leányvállalatnál telepített számítógép segítsé­gével — amely telexen is el­érhető — rövid időn belül információkat kaphatnak a Volán szolgálati helyek a fuvarfeladatok pillanatnyi kínálatánál, ta teherautók tartózkodási helyéről, s egyéb fontos adatokról. Ha egy-egy körzetben a helyi Volán vállalat nem tudja kielégíteni az igénye­ket, lehetősége van arra, hogy más Volán vállalatnak adja át a fuvarfeladatot. Az is előfordulhat, hogy nincs előre biztosított fuvar, ekkor a legközelebbi Volán-irodá­ban tájékozódhat a gépkocsi- vezető, s — a számítógéphez kapcsolt telexen — kérhet feladatot. A számítógép fel­sorolja a lehetséges fuvaro­kat, s a menetirányító ezek szik, s nem felhőkarcolókkal akarja megoldani a lakás­gondot, hanem tiszteli a me­zőváros hagyományait. Senki nem vitatja: Karcag mezőváros, csakúgy, mint megannyi szomszédja az Al­földön. Terjeszkedő, nagy határú kun település. — Majd, ha az új iskolá­kat, oktatási intézményeket r.<= a várost átszelő főutakat tervezik, építik — mondja egy bölcs nyugdíjas —, akkor se felejtsék el ezt. És majd­nem tudományos fejtegetés­sel sorolja, hogy a porárta­lom, a környezetet károsító forgalom mindenkor a jövő nemzedékét veszélyezteti a legjobban. Senki nem lepődik meg, amikor az északi telepiét nevében csinosan öltözött ci­gányasszony mondja a ma­gáét. Érti a tervezést, de leg­inkább az izgatja, sorstársai­val együtt: lesz-e jobb út, járda a telepen? Láthatóan megkönnyebbül a kedvező válasz hallatán. — Csak sok­szor mondják a város veze­tői — azt ne kérdezze senki, az itt látható tervekből mi­kor lesz valóság. Hosszú táv­ra, 15, 30 évre készült az el­képzelés, a gondos munka. Ezért nem kaphatnak pontos választ azok se, akik egy-két ház közelebbi sorsáról ér­deklődnek. Nem cél, s nem kizárólagos fejlesztési út a szanálás, -mégis megtörtén­het, hogy múlaszthatatlan. A berekfürdőiek képvise­letében hadakozik egy fiatal­ember. Berekfürdő Karcag­hoz tartozik, a külterületek közül választja ki az adott viszonyok közötti legkedve­zőbbet. Mindez jelentős mér­tékben hozzájárul ahhoz, hogy a gépkocsikat a lehető legjobban kihasználhassák. Az irányítás új rendszere lehetővé teszi, hogy tovább növekedjen a Volán által szállított bútorok aránya, s tz több szempontból is ked­velő: a speciális, párnázott bútorszállító járműveken el­enyésző a bútorkár, hiszen nincs többszöri átrakás, s -a gyárban és az üzletben szak­értő kezek rakodják a búto­rokat be, illetve ki. A szállí­tásokat a pontos adatok bir­tokában előre lehet ütemez­ni, ami igen fontos a gyártó­nak is és a megrendelőnek is, sőt mód van arra is, hogy a Volán vállalatok be­épüljenek a gyártási folya­mat utolsó fázisába, s rak­tár helyett egyenesen a te­herautókba kerüljön a kész­termék. Ez csökkenti a gyár­tó vállalatok jkészteteit. ugyanakkor jócskán megrö­vidíti a szállítási időt. sorában fontos település. Miért nem lehet szabadabb az út mégse Berekfürdőről Karcagra, és Karcagról Be­rekfürdőre? Kiderül hamar, az autóbuszjáratokkal van baj, pontosabban azzal, hogy nem helyi díjszabás, helykö­zi szerint jár a Volán-járat. Több a viteldíj, a berekfür­dői ügyes-bajos dolgát, vá­sárlását éppúgy sok pénzért intézheti, mint a városlakó, aki emiatt ritkábban jár az á'ldott gyógy ttíz élvezésére. (Bár ez is megoldódna, ke­vesebb várakozással, mint az általános rendezési terv sok áhított része ...) Szalad az idő a jövőt vita­tó karcagiak óráján. Sötéte­dik már, amikor a fekete ka­lapos idős férfiak, a teltkar­csú, nevetős barna szemű menyecskék, a komoly nagy­mamák felállnak a nagyte­remben, s búcsúznak egy­mástól, a város vezetőitől. Nem volt nagy vita, nem kellett hangos szóval háríta­ni és érvelni. Megbeszélték, elfogadták a jövőt, a jövő városát a jelenlegi városla­kók. Az idősebbek ajkán kis fohászféle: majd az unokáink akik élik, megérik a válto­zást, ők használják javukra! Lám, a demokrácia szelle­mében dolgozó városvezetés így ad módot, okot, lehetősé­get a demokrácia valódi gya­korlására. Ügy tűnik, a konokságuk- ról évszázadok óta híres ku­nok értik, érzik — szívesen tanulják. Sóskúti Júlia Szervezi a MÁV Rakodási kampány a hétvégin A hosszú évek alatt szer­zett tapasztalatok szerint a vasúti árufuvarozásban nagy az ingadozás. A hétvégeken igen kicsi a kirakodás ará­nya, emiatt a hálózaton megnő a rakott kocsik szá­ma, a rákövetkező hét elején pedig nincs mindig elegendő üres kocsi a fuvaroztatók igényeinek kielégítésére. A MÁV a mostani kampány megszervezésével arra szá­mít, hogy a fuvaroztatók se­gítenek e káros folyamat fej­számolásában. Felhívja az érdekelt vállalatok, üzemek, szövetkezetek figyelmét, hogy minden részükre érke­ző rakott kocsit határidőn belül ürítsenek ki. A kam­pány komplex brigádok szer­vezésével, rakodóközösségek átmeneti kialakításával, több fuvaroztatót érintő hétvégi ügyeleti szolgálatok megszer­vezésével válhat sikeressé. A vasút vezetősége egyide­jűleg a megyei szállítási bi­zottságokat is felkérte, hogy maximálisan nyújtsanak se­gítséget a szállító vállalatok­nak. Az első hétvégi kira­kási kampány sikere nagy­ban hozzájárulhat az őszi forgalom zavartalan lebonyo­lításához, a fuvaroztatói igé­nyek időbeni, maradéktalan kielégítéséhez. Két napig Ráckevén Szülészorvosok tanácskozása A szülés körüli időszak sa­játos szülészeti és az újszü­löttek ellátási kérdéseiről kezdődött kétnapos tudomá­nyos tanácskozás tegnap Rác­kevén. A Magyar Gyermek- orvosok Társasága és a Ma­gyar Nőorvosok Társasága perinatológiai szekciója által rendezett konferenciának a Savoyai kastély adott ott­hont. A résztvevő száznál több szülész-nőgyógyász és újszülött-gyógyász a két nap alatt összesen 50 előadásban számol be a perinatológia területén elért legújabb ered­ményekről. Dr. Kiszel János egyetemi tanár, a SOTE I. számú Női Klinikájának professzora az esemény kapcsán elmondotta: a perinatológia — az orvos- tudomány egyik gyorsan fej­lődő ága — az anya, a mag­zat, valamint az újszülött életét a szülés körül idő­szakban vizsgálja. jjgy vélnénk hogy vannak könnyen fél­reérthető és nehezen félre­érthető fogalmak. Ez utób­biak közé tartozna a társa­dalmiság is. Hisz az ember kétségtelenül mint társadal­mi lény vált emberré. Bizo­nyos az is, hogy minden tévé kenységében igen jelentős szerepe van a társadalmi munkamegosztásnak a mun­kában vagy a fogyasztásban egyaránt. Mégis a fentebb elmondottak ellenére a leg­több félreértés éppen az em­ber társadalmi léte körül van. Nem a filozófiai félre­értésekre gondolok most, hanem azokra, melyekkel mindennap találkozunk. A félreértések mögött per­sze helyes törekvések rejle­nek. Az úgynevezett társa­sági éjlet vagy társadalmi élet szorosabb, mindennapi értelemben annyit jelent, hogy az embereknek van baráti társasága, vannak nem a munkahellyel közvetlenül összefüggő, nem is a mun­kamegosztásból következő emberi kapcsolataik. Ebben az értelemben az ember tár­sadalmi léte egyet jelent az­zal, hogy társasági ember is. .Nagyon' valószínű, hogy éppen az ilyen társasági kapcsolatok is hozzájárul­nak ahhoz, hogy az ember minden értelemben társadal­mi lény legyen. Ezek a kö­rök információkat jelente­nek az ember számára az élet olyan területeiről, ahol ő maga nem mozog: más munkahelyekről, más lehe­tőségekről ; ötleteket adnak gyakorlati életének alakítá­sához stb. Vagyis az, hogy az ember evidens társadalmi léte mellett egyúttal mint társasági lény is megerősíti szociális jellegét, valóban pozitív jelenség. Az, aki a fenti gondolatme­netet végigkísérte, nyilván­valóan megkérdezi ezek után: hol van itt a félreér­tett társadalmiság? Az ed­dig leírt jelenségekben ter­mészetesen nincs, de abban a pillanatban, amint a társa­sági élet elf aj zására gondo­lunk, mindjárt érthető lesz, hogy mit nevezünk félreér­tett társadalmiságnak. A könnyebb érthetőség kedvé­ért egy olyan jelenséggel kezdem a félreértett társa­dalmiság leírását, melyről értékítéleteink valószínűleg közvetlenül egyezni fognak. Akadnak emberek, akik a társadalmi jópofaságot, a társaság szeretetét azzal pró­bálják megnyerni, hogy „ki­tesznek” magukért. Ha pél­dául a társaság iszik, ők isz­nak legtöbbet, mondván ők a társaság hangulatcsinálói. S ebben a pillanatban már­is világos, hogy mit neve­zünk félreértett társadalmi életnek: azt az erőszakolt és külsődleges társasági formát, mely megindít egy folyama­tot: mindenki különb akar lenni a másiknál, állítólag éppen a társasági hangulat, a társaság összekovácsolása érdekében. A nagy és ellenszenves ivászatok, mulatozások álta­lában nem úgy kezdődnek, hogy az emberek elhatároz­zák: most azután sok alko­holt fogunk fogyasztani, s kivetkőzünk emberi mivol- tunkbóí. Ügy kezdődnek, mint teljesen normális tár­sasági összejövetelek, ahol mindenki akar valamit ten­ni azért, hogy megmutassa, ő igazi társasági lény, ő bír­ja legjobban az italt, ő az aki a társaság hangulatáért a legöbbet teszi. S az a fur­csa. hogy ehhez nemegyszer ösztönzést is kap. a többiek úgy biztatják, mintha tény­leg valami társadalmi tett lenne az ilyenfajta élenjá- rás. S megindul a verseny: ki bírja legtovább, ki lesz a társaság kedvence. S ezen a Donton a folyamat megállít­hatatlan. a békés összejöve­tel átfordul tartalmatlan dorbézolásba. Hangsúlyozni szeretnem azonban, hogy nem kizáró­lag és nem is elsősorban az ivócimborák versenyére gon­dolok mint félreértett tár­sadalmiságra. Vannak em­berek, akik a köznapi élet­ben igen szerény, és min­denféle ízléshatárt érzékelő és betartó személyiségek. Ugyanakkor meglepő, hogy egy részük abban a pilla­natban, amikor társaságba kerül, megpróbál többet nyújtani a társaságnak. S miben áll ez a többlet? A jelenségek egészen kü­lönbözőek lehetnek. A leg­egyszerűbb formában a már említett szolid egyéniség igyekszik megszabadulni gát­lásaitól, hogy úgy mondjam föloldódik, és hangoskodni kezd... A hangoskodással fölhívja magára a társaság figyelmét, vagy legalábbis úgy hiszi, és mikor azt ta­pasztalja, hogy többen felfi­gyelnek rá, továbbfokozza a hangerőt. S ilyenkor nem a mondanivaló súlya a figye­lemkeltő. A gátlások elvetése meg­nyitja az utat az ízléstelen­ség előtt. Az ízléstelenség pedig mindig meglepő, ami­re oda kell figyelni. S téve­dés ne essék: az ízléshatá­rok elvesztése nem azonos feltétlenül a trágársággal. Megjelenhet trágárság for­májában is, de számtalan egyéb formája is van — a pletykától az intimitások feltárásáig. Mondanunk sem kell, ez is versenyt nyit meg, s ami a legsajnálato­sabb, hogy emögött is egyfaj ta hamis tudat áll. Abban az értelemben, hogy az ízléste- lenkedő, a feltűnést kereső úgy véli: ő valamiféle tár­sadalmi igénynek tesz eleget, modern és őszinte, s ezáltal védelmet és igazolást talál viselkedésében. Gorkij egyik fiatalkori no­vellájában arról beszél, hogy vannak emberek, akiknek valamilyen testi vagy lelki hibájuk van. Ezek a hibák nyilvánvalóan megkülönböz­tetik őt a többi embertől, önmagukban nem feltétle­nül kirívóak ezek a hibák, de az eltorzult ember ezek nevében lép fel. S a dolog­ban az a szomorú, hogy végül az ember már azonossá vá­lik saját hibájával. Amit Gorkij még nem láthatott, az az a modem jelenség, hogy a hibák — legyen az hahgoakodás„ ízléstelenség vagy túlzott alkoholfogyasz­tás — napjainkban már a társadalmi viszonyok építé­sének egyik formájaként tű­nik fel. Azért érdemes elgondol­kozni e jelenségen, mert igen sokakat visz az ilyen típusú félreértett társadal­miság tévútra. A társadalmi- ságban ilyenkor nem az egy­mást segítést, az egymás iránti figyelmet, tapintatot látják, hanem egyfajta hős­ködést, egyfajta torz ver­sengést. A népdalból ismert „vagyok olyan legény mint te” szinte mottójává válik ennek a torzulásfajtának, elfelejtve, hogy a dal úgy folytatódik: „vágok olyan rendet, mint te”. Ez igazi versenyszellemet fejez kS, mely a munkára vonatko­zik. s nem hetvenkedés. S amennyire helyes az a gondolat, hogy az ember elsősorban társa­dalmi lény, csak a társada­lomban tudja megvalósítani személyes képességeit, épp annyira igaz az is, hogy a társadalomban lehetséges megvalósítania a torz és ag­resszív képességeit is. Az agresszivitás, mely végső formája a félreértett társa­dalmiságnak, nem valami­féle öröklött ösztön, mely az ember feltétlen sajátsá­ga, hanem ugyanúgy társa­dalmi alapon bomlik ki, méghozzá a társadalom kisebb egvségeiben, közössé­geiben. mint ahogyan a leg- nozitívabb tulajdonságok. A félreértett társadalmiság azonban társadalomellenes, s véeiíl mindig az emberte­lenségbe tivoliik. Hermann István Bútorszállítás a Volánnál Fuvarozás új irányítási rendszerrel Raktár helyett autóba kerül a termék Jó ütemben halad Szolnokon a Keskeny János utcai 125 la­kásos garzonház építése, melynek tervezője és kivitelezője a SZOTEV — nzs —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents