Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-26 / 226. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 26. folyamán gyorsan eltárvoillt. ják a lebegő szilárd és fo­lyékony szennyező részecs­kéket. Az eső levegötisztító hatása viszont nem. terjed ki a légnemű szennyező anya­gokra. például az ipari füst- bőL származó kéndioxidra, mert gázokat nem lehet víz­permetezés útján eltávolíta­ni. A másik fontos tényező a porképződés megszüntetése. A lehulló kiadós eső ned­vessé teszi a földet, és ezzel véget vet a porképződésnek. Ismét fontos hatás. hogy a zivatarfelhő belsejében rend­kívül, heves felszálló légmoz­gás uralkodik. Ennek sebes­sége sokszor 10—20 méter másodpercenként. Ez annyit jelent, hogy a zivatarok bel­sejében óriási levegőmennyi­ség száll fél a magasba. A felszálló mozgás a zivatar- felhő 'legfelső részéig terjed, amely sokszor 6—8 km ma­gasságban, van. de néha 8—11 km közti magasságban,. Ezek a felszálló légoszlopok igen nagy mennyiségű szennye­zést visznek magukkal a ma­gasabb levegőrétegekbe. E nagy felszálló légmozgás igen hasznos az alsó levegő- réteg megtisztítása szempont­jából, mert ezzel a szennye­zés jelentékeny felhígítását hozza létre. A zivatarok alkalmával új légtömegek érkeznek, ame­lyek tisztábbak, mint a ziva­tar előtti meleg, fülledt légtömeg. Képünkön,: közelgő ziva­tarfelhő. KÁBÁK ÉS HÉBER A tökfélék a kétszikű nö­vények egyik rendjét alkot­ják. Lágyszárú, egyéves kú­szónövények, leveleik ka - réjosak, virágjaik rendsze­rint nagyok, sárgák. Ter­mésük kábák, azaz nagy, sokmagvú bogyó, amelynek külső kérge pergamenszerű, belső rétege húsos, leves. A tökfélék kb. 800 fajának nagyrésze trópusi, de kon­tinensünkön is sok meghono­sodott (sütőtök, pézsmatök, görögdinnye, sárgadinnye, uborka stb.) Az India és Afrika trópu­sairól származó lopótök (Lagenaria vulgaris) két ha­zai változata a kábák- és a hébértök. Melegebb vidé­keinken mindkettőnek elég­gé megkeményedik a külső termés héjrétege ahhoz, hogy borlopónak, víztartónak vagy akár boros- és pálin- kásbutykosnak is használni lehessen. A kábák- és hébértököt an­nak idején a pásztorok ül­tették. ősszel, amikor a ter­més megérett, leszedték, a kéményben felfüstölték, hogy vörösesbarna alap­színt kapjon, majd kifúrták, kitisztították a tököt. A min­tázatot faragó-bizsókkal karcolták bele a tárgyba. Legtöbbször előrajzolás nél­kül. A karcolt mintát ka­lapzsírral, korommal dör­zsölték be, a hátteret pedig savak keverékével színezték barnás, sárgás árnyalatúra. A Dunántúlon a pásztorok ilyen kábák ban tartották ivóvizüket, s mert szijjal erősítették a nadrágszíjukra, a tárgy nyakát legtöbbször nem díszítették. A hébére- ket — a bornak a hordóból történő kiszívására használt lopótököket — ugyancsak rajzolatos karcolásokkal dí­szítették. De ma már ez is csak dísztárgy, hiszen a gyakorlatban sokkal prakti­kusabb és higiénikusabb az üvegből íúvott lopó. Képünkön a kabaktök dí­szítésének nagy műgondot és szakértelmet, művészi ér­zéket kívánó munkáját lát­hatjuk egy „aranykezű” mester keze nyomán. |A tudomány világa Prognózis a világűrből A pontosabb meteorológiai előrejelzésért — Az űrkutatást — ne­gyedszázados múltja ellené­re még ma is sokan valami­féle földi dolgoktól elrugasz­kodott, magasztos tudomány­nak tartják. Különösen a kozmosz kutatásának -kezde­ti szakaszában elképzelni is nehéz volt, hogy mindezek az eredmények a hétköznapi embernek is hasznára lehet­nek. A felhasználók sorában elsőként jelentkeztek a me- teorólógusok — mondja Ko­zák Béla, az Országos Mete­orológiai Szolgálat elnökhe­lyettese. — A közelmúltban egy olyan hazai vevőállomás megépítéséről született dön­tés, amelynek segítségével a korábbiaknál jóval több in­formációt kaphatnak a világ­űrből a meteorológusok, s rajtuk keresztül az egész népgazdaság. Kérem, vázol­ja röviden azt az utat, amely idáig vezetett. — Már az űrkutatás kezde­te előtt is jól kiépített meg­figyelőhálózat állt a világ időjáráskutatóinak rendel­kezésére, ám ezen a hálóza­ton nagy lyukak is voltak. A tengereken például nem lehetett rendszeres megfi­gyeléseket méréseket végez­ni, pedig köztudott, hogy a kontinensek időjárása szem­pontjából legfontosabb lég­köri események zöme az óceánok térségében játszódik le. 1960_ban állították pályára az első olyan mesterséges holdat, amely meteorológiai adatokat szolgálatott, akkor még főleg a felhőborítottság- ról. Kétségtelenül nagy tech­nikai bravúr volt, de az így nyert adatok kissé idegenek voltak a hagyományos földi eszközökkel nyert adatok kö­zött. Gyakorlatilag csak a két űrkutatási nagyhatalom vette érdemi hasznát. Kuta­tási célokra természetesen bármely ország hozzájutha­tott a felvételekhez, de ezak csak esettanulmányok voltak égy olyan gyorsan változó rendszer szempontjából, mint az időjárás. Igazi változást az hozott, amikor a hatva­nas évek derekán működni kezdtek az automatikus kép­továbbító rendszerek, ame(- lyeknek az adásához — nyílt adásról lévén szó — bármely ország hozzáférhetett. Ná­lunk 1967 novemberében ké­szült el az első vevőállomás, amelynek segítségével ezeket a képeket venni lehetett. Időközben kiderült, hogy a műholdakról nyerhető in­formációk tartalmát lénye­gesen ki lehet szélesíteni. Bármilyen csodálatos mű­szer az emberi szem, a mete­orológia szempontjából nem mindig a lényegesebbet lát­ja. Megjelentek a közeli, majd a távoli infravörös tartományban felvételeket készítő kamerák. Az is kide­rült, hogy a meteorológusok által használt 137 MHzi-es hullámhosszon nagy felbon­tású felvételeket nem lehet továbbítani. A hagyományos felvétel nyolcszáz sorból áll, soronként nyolcszáz képele­met tartalmaz. Az informá­ciótovábbítás növelésének igénye hívta életre a hetve­nes évek közepén azt a be­rendezést, amellyel négyezer kép elemet lehelt soronként továbbítani. Ilyen adattömeg azonban vizuálisan már fel­dolgozhatatlan. fogadá­sukhoz számítógép szüksé­ges. A két technika közötti különbséget talán a hagyo­mányos és a digitális hang­lemezek közötti különbség­hez tudnám hasonlítani. A műholdról továbbított adatok az úi eljárás szerint nem analóg módon, hanem szám­szerű értékek formáiéban di­gitális úton érkeznek a Föld­re. Ehhez szükséges a szó­ban forgó vevőállomás. — Mennyibe kerül az or- szánnak az. hogy hozzájus­sunk ezekhez az adatokhoz? — Egyelőre semmibe. Az űrkutatási nagyhatalmak, amelyek a műholdakat fel­bocsátják. nem ifizettetik meg a felhasználókkal a rá­fordítások tetemes részét ki­tevő hordozórakétákat, fe­délzeti berendezések árát. Nekünk csupán a vevőállo­mást kell felépítenünk. Ez az új berendezés esetében kb. 70 millió forintos költséget igényel, amelyre az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság nyújtott fedezetet. — Megéri ez nekünk? — Alaposan elemeztük, hogyan térülnek meg az egyes gazdasági ágazatok számára nyújtott meteoroló­giai szolgáltatások. Meg kell jegyezni, hogy ez a haszon nem nálunk, a szolgálatnál, hanem országos szinten je­lentkezik elsősorban. Végül is úgy ítéltük meg, hogy az új (Vevőállomás ‘,'2—4! éven belül megtermeli az árát. A hazai szellemi kapacitás ké­pes az előállítására. A fő vál­lalkozók a Számítástechnikai Koordinációs Intézet, vala­mint a Budapesti Műszaki Egyetem. Az elsődleges fel­használók a meteorológusok, de természetesen nem öncé­lúan, hiszen az általunk fel­dolgozott és továbbított ada­toknak nagyon sok haszon- élvezője van. — Mekkora a népgazdasá­gi igény az önök szolgálta­tásaira? — Megvizsgáltuk az egyes gazdasági ágazatok időjárás­tól való függőségét. A leg­jobban a mezőgazdaság, a légi- és a közúti közlekedés van ráutalva a szolgáltatá­sainkra. Hogy csak egy pél­dát mondjak: közismert, hogy mennyi kárt okoznak nálunk a korai fagyok, s hogy az újfajta, magas ter­mést hozó vetőmagok milyen érzékenyek a talajhőmérsék­letre. Az ország 6 millió hek­táros vetésterületén nem le­het mindenütt talajhőmérő­ket elhelyezni. A műholdak felvételei alapján felhőmen­tes időben 0,5 C-fokos pon­tossággal meg lehet állapíta­ni a felszín hőmérsékletét, s ebből több évtizedes adat­sorok alapján a szakemberek már azt is tudják, mennyi a hőmérséklet 5 cm mélyen. De hasonló információkkal szolgálhatunk a taljanedves- ségről, vagy például a repü­lőknek, autósoknak, a va­sútnak a ködviszonyokról, a távfűtőműveknek, a nyaral­ni indulóknak a várható hő­mérsékletről, stb. — Mivel az időjárás gyor­san változó rendszer, ezek­nek az információknak ak­kor van igazán értékük, ha minél gyorsabban továbbíta­ni lehet a felhasználókhoz. Ezt hogyan képzelik el? Gondolom, nem telefonon. — Az új vevőállomás azt is lehetővé teszi, hogy az akár félóránként érkező ada­tokat azonnal leldolgozzuk, és rögtön továbbítsuk is. Most tárgyalunk a televíziós Képújsággal, amelynek se­gítségével a leggyorsabban és a legolcsóbban továbbíthat­nánk bárki számára. — Mikor és hol épül meg az állomás? — A Központi Előrejelző Intézetbe telepítjük, az év végére fog elkészülni. Ez a berendezés egy jó évtizedig biztosítja a helyünket a fej­lett meteorológiai szolgálta­tásokat nyújtó országok so­rában. Németh Géza Bárki megfigyelheti, hogy a nagy nyári zivatarok előtt a levegő többnyire erősen szennyezett, a zivatar után pedig tiszta, üdítő levegő vesz körül bennünket. Soká­ig azt hitték, hogy a villá­mok tüze „elégeti” a levegő­be jutó szennyező anyagokat Ma azonban, mór tudjuk, hogy a villáimban nincs tűz, nincs égés, hanem csak izzó levegői, amely fényt lövelli ki magáiból. A meteorológiai kutatás ki­derítette, hogy többféle hatás játszik közire a levegő meg- ttsztótásáiban.. A .Legnyilván­valóbb a zivataros esők ki­mosó hatása az alsóbb leve­gőrétegekre. A zivataros eső különlegesen nagy vízcsap-, pekiből áll, ezek zuhogásuk Óriás vizi erőmű Szinte fantasztikus mére­tű építkezés folyik Dél- Amerikában. A kontinens három állama — Argentína, Brazília és Paraguay elha­tározta, hogy közös erővel épít duzzasztógátat és erő­művet a hármas határvidé­ken. A munkálatok befeje­zési határideje 1989. Ekkor­ra a teljes erőműnek el kell készülnie. 18 turbinája 12 600 000 kilowatt teljesít­ményre lesz képes. Hogy mi­lyen óriási szám ez, talán azzal érzékelhető legjob­ban, ha az épülő paksi atom - erőmű teljesítőképességével vetjük össze. Az Itaipu- erőmű mintegy tizenötször több villamos energiát szol­gáltat majd. Ehhez másod­percenként 58000 köbméter víz folyik át rajta. 220 mé­teres szintkülönbséget le­győzve. Teknős­rezervátum Francia-Guyanának 320 km hosszú a tengerpartja, az itt élő teknősök egyik fő tojáslerakó helye. A hatal­mas méretű kérgesteknős sú­lya elérheti az 500 kg-ot, átmérője a 2,5 métert. A hüllők nagy világvándora; jelzett példányokkal bizo­nyították, hogy 5000—6000 km-es távolságot is megtesz az óceánban. Ennek a faj­nak mintegy 15000 nősténye rakja évente párzás után a guyanai tengerpart homok­jába teniszlabda nagyságú tojásait. Még négy faj jár ide ha­sonló célból, többek között a levesteknős is, az ínyenc- konyhák csemegéje. Az utóbbi évtizedben végzett felmérések szerint azonban igen sok tojás pusztul el. Sok természetes ellensége mellett legveszélyesebb ir- tója az ember. Francia kez­deményezésre a guyanai ha­tóságok úgy döntöttek, hogy 22000 hektáros területen három teknősrezervátumot hoznak létre, ahol szigorú­an tilos a tojásgyűjtés. Ma már renge­teg területen al­kalmaz zák a kü­lönböző műanya­gokat. Ilyenkor persize tekintettel! kell lenni arra, hogy a műanya­gok és a hagyomá­nyos szerkezeti anyagok tulajdon­ságai eltérőek, ezért alkalmazási, felhasználási mód­jaik is különböző­ek. Mindenesetre tény. hogy a mű­anyagok jelentő­sen kibővítették a szerkezeti anya­gok választékát. így történt ez a vízgazdálkodás­ban, és a vele kapcsolatos területeken is. Kétségtelen, hogy voltok és vannak kelle­metlen tapasztalatok a sok nagyszerű eredmény mellett, de ez a helytelen műanyag- felhasználásnak köszönhető, és nem magának a műanyag­nak, miután rossz műanya­gok nem léteznek. Vízgazdálkodási szempont­ból a fóliás és műanyagla­pé« megoldások a legújab­bak. Számos országban ma már műanyagfólSával bizto­sítják a következő vízgaz­dálkodási feladatok véghez­vitelét; öntöző-, belvíz- és zápor-vízcsatornák burko­lása, úszómedencék, tároló­gödrök szigetelése. A mező- gazdaságban a hígtrágyát és a folyékony műtrágyát is erős fóliával kibélelt gödrök­ben raktározhatjuk. Képünk a műanyaglapok egyik speciális alkalmazását mutatja. A töltések jobb és biztonságosabb megerősítésé­re Terrafix néven különle­ges műanyag szűrőszövedé­ket hozott forgalomba egy nyugatnémet cég, amely a vizet átibocsátja, de az erózi­ót meggátolja. Az igény ab­ból adódott, hogy a vízi utak egyre nagyobb igénybevétel­nek vannak kitéve, a gyors és nagy hajók — az előidé­zett nagy vízmozgással, hul- •lámikeltéssel — sok kárt tesznek. A hegesztéssel egye­sített pofi am id - poliészter szűrőlapok lerakását, és ezt követően, a betonnal össze- <|rősí tett .kövek elhelyezését speciális hajókról, a forga­lom akadályozása nélkül végzik. A töltésvédelmet ne­mesacél drótokkal függesz­tik fel a töltéskoronára. vé­gül a töltést zöld növényta­karóval illesztik be a tájkép­ibe. ■ Aiu ILyOllf2!nr y'w'öVoY **&Éf**Mdf?y " ■ . '■%■":■ -■■’■■ :*\•**“ " ' ■'•s *JgLi -v. - '--Lúí­Töltésvédelem műanyaglapokkal

Next

/
Thumbnails
Contents