Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-25 / 225. szám
1985. SZEPTEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tiszamcnti Regionális Vízmű szolnoki üzemigazgatóságán gyártják az IFA-motor. ral meghajtott, több célra hasznosítható Varia-szivattyúkat. Értékesítése az Agroke- ren keresztül történik. Fotó: —nzs— Környezetvédelmi készülékek külföldre Jövedelmezőbb hústermelésre társult a Kossuth és a Rákóczi Tsz KFolytatás az 1. oldalról.) mjarhahúsbermelés, ami most már közös tevékenysége a gazdaságii társaságinak. A nagyobb ihászon; reményében olcsó itömegtakarmányra. ot- ven-haitvan százalékban: cu- korgyári. melléktermékre alapozták a hizlalást, viszont a jövőben a répaszelet értékesítésénél a feldolgozó ipar előnyben kell, hogy részesítse a cukorrépatermelő gazdaságokat. Az ipari növényt tartósan nagy területen és kiemelkedő eredményekkel termesztő nákóczifalvai téesz a garancia arra, hogy mindig elegendő répaszelét jut majd a Besenyszögön hízó marháiknak. Nemcsak kölcsönös előnyöket jegyeztek be azonban az egyszerű gazdasági társaság alapokmányába. Közös a két társult szövetkezet kockázata is, hiszen az épületeikből, a hizó- alápanyaigból és a takarmánybázisból kialakított közös vagyoni betétjük arányában osztoznak a végtermék, a vágómarha-értékesítés jövedelmén. Követendő, jó példa az egymás közelében gazdálkodó két szövetkezet társulása. Máris akadit segíteni kész, a hústermelés növelésében szintén érdekelt külső cég: az Állal forgalmi és Húsipari Vállalat. A ibesenyszögi hí- zómarhatelep teljes benépesítéséig az igénybe vett köL csön kamatát átvállalta a húsipar. Ha időjárási vagy egyéb objektív tények miatt Besenyszögön nem teremne meg a hízómarha-ágazat torn egteíkarmány-szükséglete, a nákóczifalvai téesz gesztorságával működő Tiszavidék Takarmánygazdálkodási Társaság garancia a zavartalan takarmányellátásra. Apropó: tömegtakarmány! Már az is jelentősen javíthatja a manhahizlialás jövedelmezőségét, hogy a társult szövetkezetek nagy arányban cukorgyári melléktermékre alapozzák a takarmányozást. Ugyancsak nem nagy távolságra, a martfűd sörgyárban Ihamarosan nagy mennyiségű, a marhahdzlalásban kiválóan alkalmazható olcsó tömegtakarmány képződik melléktermékként, a sörtör- kölly. A rákóczdfálviak és a besen vszögiek társulása tehát hosszabb távon magában hordja az együttműködés kiszélesítésének lehetőségét. A társaság; —' jogi értelemben is — nyitott! T. F. Első ízben szállít klórgáz- adagoló berendezéseket Csehszlovákiába a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat. Huszonkét készüléket már átadtak partnerüknek, az év végéig még körülbelül ugyanennyi berendezést exportálnak a szomszédos országba. Az Advence típusú klór- gázadagolókat a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat gyártja a NIKEX által korábban vásárolt amerikai licenc alapján. Ez a készülék jelenleg a legkorszerűbb környezetvédelmi felszerelések közé tartozik, használatával megakadályozhatják az ivóvíz és a fürdővíz fertőzését, megoldhatják a szennyvizek folyamatos tisztítását. Itthon már körülbelül 1600 ilyen automatikusan működő berendezést felszereltek a szennyvíztisztító telepeken, különböző ipar- vállalatoknál és több strandon, fürdőben. A NIKEX már szállított ezekből a klórgázadagolókból az NDK-ba, újabban pedig szovjet partnerek is érdeklődnek a készülék iránt. A csehszlovák partnerek bejelentették, hogy a következő ötéves tervidőszakban, mintegy 200—250 komplett készüléket kívánnak vásárolni. Lehetőség kínálkozott tőkés piaci exportra is. Fsjlesztós a Papíripari Vállalatnál Nem kell dobozt importálni A Papíripari Vállalat nagy arányú fejlesztésével, mintegy 2,5 milliárd forintos beruházással bővíti hullámdoboz- és szalroacellulóz- gyártó kapacitását. A papíripar, — amelynek termelését túlnyomórészt a Papíripari Vállalat adja — évente 150—160 ezer tonna hullámdobozt gyárt, ám ez a hazai igényeknek csak mintegy 90 százalékos kielégítését teszi lehetővé. A hiányzó mennyiséget tőkés importból kell pótolni. Az idén például több mint 16 ezer tonna a behozatal hullámpapírból. A Csepeli és a Nyíregyházi Papírgyárban végrehajtandó fejlesztésekkel az importot kívánják hazai termékekkel helyettesíteni. A Nyíregyházi Papírgyárban új dobozgyártó gépeket állítottak üzembe, felújították a meglevő hullámpapír- lemez-készítő berendezéseket, az elavult gépeket pedig leszerelték. A beruházás a befejezéséhez közeledik, e napokban folyik az új termelőeszközök próbaüzeme. Nyíregyházán korszerűsítették az üzemen belüli anyagmozgatást i6, így a számítógép által vezérelt görgőpályás anyagtovábbítással lényegesen javul a munka szervezettsége. A beruházás eredményeként a nyíregyházi gyárban évi 20—22 ezer tonnával nő a dobozgyártó kapacitás. Ugyancsak a hullámdoboz- termelés korszerűsítését segíti a Csepeli Papírgyárban megvalósuló beruházás. Az új gépek, berendezések elhelyezéséhez mintegy 1900 négyzetméteres gépcsarnokot és csaknem 7 ezer négyzetméteres raktárt is építenek. A régi üzemcsarnokban felújítják a jelenleg is üzemelő hullámlemez-gvártó gépet, s új, japán gyártmányú berendezést is üzembe helyeznek, amely évente 45 ezer tonna hullámlemez gyártására alkalmas. Elektronikus folyamatszabályozása lehetővé teszi, hogy gyártás közben, holt idő nélkül váltson terméket a berendezés. A számítógéppel programozott gépen így folyamatosan készíthetik a különböző méretű és minőségű dobozokat. Ehhez korábban a gépsor leállítása és kézzel történő szabályozása volt szükséges. Űj dobozkimetsző gépsort, ragasztóberendezést, valamint úgynevezett hatnyomóműves, vagyis többszínnyomásra és lakkozásra is egyaránt alkalmas berendezéseket is üzembe állítanak. Ugyancsak megérett a felújításra a 20 ezer tonna kapacitású dunaújvárosi szal- macellulózgyár. » A rekonstrukció során az üzem kapacitását mintegy 50 százalékkal bővítik, s így évi 30 ezer tonna cellulózt tudnak majd előállítani. A termelés nemzetközi mércével mérve is gazdaságos, hiszen másodlagos nyersanyagot — szalmát — használnak fel, amit aztán kémiai lebontással tesznek alkalmassá író, nyomó papírok gyártására. A nagyobb mennyiségű termeléshez az alapanyagot a vállalat úgv biztosítja, hogv szerződést köt a Szekszárdi Termesztési Rendszerrel. A Papíripari Vállalat tervei szerint a szalmacellulóz- gyár rekonstrukciója rövidesen megkezdődik és egy év múlva a legfontosabb berendezések már termelnek is. Megűjhodó külkereskedelmünk Mz utóbbi «sztenJftkhen a magyar gazdaság reformjai ellenére is fölöttébb kapaszkodniuk kellett külkereskedőinknek. A világpiacon ugyanis nem történt lényeges javulás, s a magyar áruknak minden eddiginél több korlátozó és protekcionista intézkedéssel, vámmal kell szembenéznie. Ugyanakkor sok termékünk gyártója még mindig adós maradt a világszínvonallal. Még a határainkon belül is rengeteg konkurense támadt a külkereskedelmi cégeknek, hiszen ma már az a ritkább, hogy egy vállalatnak, gyárnak, szövetkezetnek nincs önálló vagy legalábbis eseti exportja. Soha ily versenyre nem késztették a neves, nyugalmasabb napokat is látott Transelektrót, Komzumexet, Metrimpexet, Chemolim- pexet és a többieket. A hagyományos, jól kiépített nemzetközi kapcsolatok persze kamatoznak. S azt már megtanulták külkereskedőink, hogy egyetlen piacról sem szabad kivonulni, ahova egyszer már sikerült betörni. A Transelektro például a minap egy dél-amerikai országból kapott megrendelést, s bár oda már 15 esztendeje nem szállított, a kapcsolatokat fenntartotta. És ezek a külképviseletek segítik a cégeket, hogy ne veszítsék el itthoni partnereiket. Egy alkalmi felmérésből kiderült, hogy hiába kap egy vállalat önálló exportjogot, többnyire nem szakítja meg kapcsolatát a külkereskedelmi céggel, cégekkel. Exportjogát inkább arra használja, hogy egy új terméket adjon el külföldre, vagy ahogy például az Ikarus teszi: az autóbusz- részegységek szállítását lendíti fel. Persze mindez kevés volna. Az új időket a közös vállalatok jelzik. A Chemo—Caola vagy a Gra- bo—Chem többek között azt a nemes törekvést szolgálja, hogy a külkereskedő és a gyártó közös kockázatot vállalva szövetkezik új piacok meghódítására. A régebbi időkben még meglehetősen válogatósak voltak külkereskedőink. Minden cégnek megvolt a maga felségterülete, s azon túl nem nagyon barangoltak, pedig olykor kiváló alkalmuk lett volna. Szerencsére ma már nem jellemző az efféle arisztokratizmus, s ha a párhuzamos export miatt néha támadnak is viták, azt a többség elismeri, hogy még mindig több az előnye, mint a hátránya. Természetesen az senkinek sem hasznos, ha a külföldi megrendelő két magyar céget versenyeztet, de ezen is lehet segíteni. Ha például egymást pontosan informál - ják, s nem kijátszani próbálják a másikat. A külföldi tárgyalásokon egyébként a magyar cégek gyakran hátránnyal indulnak, hiszen nem tudnak hasonló kedvezményes hiteleket ajánlani, mint más, tőkeerős cégek. Márpedig a fejlődő országokban másképp nehéz boldogulni. Versenyben maradni leginkább akkor képesek, ha olyan szolgáltatásokat is ajánlanak, amit mások nem kínálnak. Három külkereskedelmi vállalatunk foglalkozik például az oktatási intézmények exportjával. Az iskolák bizony nem olcsók, s a vásárlók többsége fejlődő ország, amelyek mostanában fizetési nehézségekkel küszködnek. Igaz, az oktatásra nem sajnálják a pénzt, ha jól felszerelt iskolát, tanműhelyt, laboratóriumot vehetnek. A magyar cégek pedig még többet ajánlanak. Elkészítik a tanmenetet, sőt még tanárokat is küldenek. Ha egy magyar cég nem tud nagyobb hitelt nyújtani, akkor a kevésbé gazdag országok gyakran csereárut kínálnak. Régebben azt jobbára éppúgy visszautasították külkereskedőink, mint azt a lehetőséget, hogy egy erőműveket exportáló cég fagyasztott disznófejet is exportáljon. Ma már azonban minden üzletet jól meg kell fontolni, s a tárgyalások gyakran sikerre vezetnek. Természetes, azért a rugalmasságnak is van hatána. Mert ha például egy tízmillió dolláros iskoláért naranccsal akarnak fizetni, s a hazai piac már telített, akkor meggondolandó az üzlet, hiszen ennyi narancsot aligha lehet másutt tisztes haszonnal értékesíteni. Evek óta lehet külföldi cégekkel vegyesvállalatot alapítani, de meglehetősen kevésről tudunk idáig. Mostanában mintha több alakulna, s ez mindenképpen a vállalkozókészséget bizonyítja, Különösen örvendetes, hogy több vegyesvállalat, a legkorszerűbb technika gyártására alakult. A magyar iparnak ugyanis nagy szüksége van azokra a korszerű gépekre, eljárásokra, amelyek biztosítják, hogy ne nagyon maradjunk el a világszínvonaltól. A kooperáció sem ment ki még a divatból, s mert a külkereskedelmi cégeink nemcsak exportálnak, hanem importálnak is, gyakran az utóbbi tevékenységük kínálja az ötletet. Magyarországon új vállalati formának ígérkezik a kereskedőház, ami például Japánban már kiválóan bevált A magyar kereskedőház persze egy kicsit más lesz. Természetesen nagyon sok múlik azon, hogy mennyi tőkével kezdheti majd tevékenységét, hiszen ahhoz, hogy a kutatásban, fejlesztésben, gyártásban és szállításban saját érdekeltséget szerezzenek, tőkére, és nem is kevésre van szükség. Többek között műszaki fejlesztési alapot is kívánnak létre hozni, hogy új termékek tervezését, gyártását is segíthessék. E rendhagyó kísérlet bizonyára sok tanulsággal szolgál majd, s talán egyik leghatásosabb eszköze lesz az ipar, a kereskedelem és egyáltalán a magyar gazdaság fejlődésének. D. L. Újítási kiállítás Szolnokon Milliókat takarított meg a főiskola Czlfra László mérnök alezredes a gázturbinás hajtóművek automatikus szabályozását bemutató modellen a rugalmas visszacsatolást ismerteti Fotó: Bermafi Dávid Felkínálom népgazdasági hasznosításra, szólhatna a már sokszor idézett mondat, ha nem katonai dolgokról lenne szó. Márpedig e cikk írója egy olyan, újító munkában jártas intézmény 5 éves újítási kiállítására kapott meghívást, ahol a katonai repülés. ■ tudományával, illetve a repüléssel kapcsolatos berendezések oktatásával foglalkoznak. A kiállítás, — amelyet a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán rendeztek — Fodor Ferenc mérnök ezredes főiskolaparancsnok kiképzési helyettese nyitotta meg. — összesen 37 újítást láthattak, de valójában az öt év alatt 77-et nyújtottak be az illetékes bizottságoknak, s abból 48-at hasznosítottak is. A fennmaradó 11-et méretei és a beépítettsége miatt nem volt mód a közönség elé tárni — hangzott az ezredes tárlatvezetése. Az újítási megoldás akkor jár hasznos eredménnyel, ha megvalósítása gazdasági vagy egyéb előnyöket nyújt, illetve ha pénzben mérhető hasznot eredményez a termelés, jelen esetben a főiskolai óktatás költségeinek csökkentésére. Nos, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola az elmúlt öt év alatt 3 millió 500 ezer forintot takarított meg ilyen módon. Megjegyzendő, hogy az újítások eszmei értéke is 3 millió 600 ezer forint körül mozgott. Ezek az újítások, amellett hogy az oktatás-tanítás műszaki színvonalát javítják, lehetőséget nyújtanak az alkotókészség, az újítási kedv érvényesítésére is. Kiss Lajos
