Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 24. 1 városlakó közérzete ögtön megcáfolva magunkat: olyasmi, ami a címben áll, valójában nincsen. A városlakó közérzete helyett ugyanis azt kellene írnunk — ha odaférne —, hogy pontosak legyűrik: különböző városlakók különböző közérzetei. Mert nemcsak az egyik és a másik város népességének véleménye, — hangulata, kedve, magatartása, munka- és lakókörnyezete — hord magán sajátos — jegyeket, hanem az említett tényezők formálta, „saját"’ közérzet is más és más adott helyzetekben. A hét-nyolc ezer lelket alig meghaladó lakosságú városkában élők és a — nagyvárosi illúziókat dédelgető — 80—100, 150, 200 ezer főt magába fogadó települések esetében az azonos közigazgatási rang nagyon is eltérő tartalmakat — szokásokat, magatartásokat, demokratikus és lokál- patrióta hagyományokat — takar. Jelenleg százkilenc város van az országban. A városi népesség — a budapesti kétmilliós lélekszámot most elkülönítve — 1984- ben 3,9 millió főt tett ki, míg 1920-ban kétmillió volt, a fővárossal együtt! ..! A két adat közötti hatalmas különbség érzékelteti nemcsak az új városok seregének létrejöttét, hanem azt is, tíz- és százezrek lettek városlakók úgy, hogy gyökereik másutt nyújtózkodtak mélyre, más nedveket szívtak fel, építettek be gondolkodásmódjukba, maga! artiásiukbía, szokásaikba, szándékaikba. Csoda-e. ha laknak a városban, de sok tekintetben még nem érzik magukat otthon, ha nehezen azonosulnak mások szándékaival, terveivel, ha idegenül, bizalmatlanul szemlélnek dolgokat? Közösségeket nem közigazgatási státus szervez! Azt mondanánk ezzel, hogy akkor hagyjunk fel a jelszavakkal, a panaszokkal, milyen idegenül képesek élni családok egymás mellett a lakótelepen, mennyi jele van a közömbösségnek utcán, intézményekben, üzletekben, a viselkedni nem tudásnak szórakozóhelyeken, a közlekedésben. .. hagyjunk fel mindezek emlegetésével? Valami nem attól változik, hogy sokat beszélnek, írnak róla. Sokkal inkább attól remélhető valaminek a kedvező irányba történő elmozdulása, milyen hatások, ösztönzők, példák fogalmazhatják meg ennek az elmozdulásnak a szükségességét. Veszedelmes tompalátás lenne ugyanis észre nem venni: város és város között erős különbözőségek vannak a lakosság összetételében, amint abban, hon- nét, milyen környezetből érkeztek, miként viszonyultak, viszonyulnak a városi magatartási, életmódbeli jegyekhez. Amiből természetszerűen következik: a közösségek szerveződése, a városlakó közérzetének formálása nem sémák alkalmazásának terméke, annál inkább eredménye az értő, okos aprómunkának. íEbben az aprómunkában a város valamennyi lakójának szerepe kínálkozik. Mert tehet a közérzetért a bolti eladó, a tömegközlekedés dolgozója, a tisztviselő, a lakóbizottság tagja, az ismeretlen, aki a kérdésre udvariasan felel, az ismerős, aki otthon is vállalja tisztségét, s nem alakít ki külön egy hivatalos- és külön egy magán-magatartást. Nem lehet kimazsolázni csupán a kedvező jellemzőket az átalakulások nagy kalácsából, törvényszerűen együtt jár azzal a kedvezőtlen hatások keserű ízű serege is, a közérzetet e kettő aránya határozza meg. Ilyen okok, arányok következménye azután például, hogy míg országosan 1194 forintot tett ki 1984-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, nagy csapata van városoknak, ahol ez az összeg két és fél ezer meg négyezer forint között helyezkedik el! Pusztán az adná az eltérések magyarázatát, hogy az egyiik helyen jól, a másikon gyatrán szerveznek? Avagy ehhez is, mint ezernyi máshoz, szorosan kötődik, a kölcsönhatások szövevényét hozva létre, a városlakói közérzet? ét és fél ezer esztendeje a görög költő — Alkaiosz — már rájött arra, amit magunk nagy nehezen, keservesen látunk ba, ha belátunk: „Nem szépen-épült, széptetejű lakok, /nem jólralkott nagy kőfalak és utak/ adják a várost, nem hajógyár, /ámde olyan Lakosok, kik avval/ mi megvan, élni tudnak. ..” Az országgyűlés a közelmúltban hozta meg — 12/1980—1985. számmal — határozatát a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól, benne a városfejlesztésnek is ésszerűbb, egészségesebb utat nyitva. Csakhogy sem ez, sem más határozat nem helyettesítheti azt, amit a városlakó maga tehet, tesz meg közérzete — önérdeke! — javára, javítására, otthona és városbeli otthonossága összekapcsolására M. O. Felkészült a Skóla Péntektől minden nap más A Skála Tiszavidék Áruház is alaposan felkészült a szeptember 27-től október 6-ig tartó őszi szövetkezeti napok eseménysorozatára. Valamennyi osztályán ezekben a napokban engedményes áruskála várja a vásárlókat. Az élelmiszerosztályon pedig minden nap más termelő vállalat vagy szövetkezet kínálja termékeit árubemutatón, vásárlással, kóstolással egybekötve. Záróakkordként az áruház lőszi-Kéli divatbemutatóján láthatják az érdeklődők — október 4_én a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az osztályok legújabb ajánlatait. A bemutató érdekességeként itt találkozhat a közönség először a Bergendy- együttes legújabb nosztalgia- show-jával. Vetélkedő ápolónők A szolnoki szociális otthonban — a megyei tanács egészségügyi osztálya szervezésében — befejeződött az idős korúak részére fenntartott szociális otthonokban dolgozó ápolónők megyei vetélkedősorozata. A tizenhét résztvevő elméleti, gyakorlati, közismereti felkészültségéből adott 6zámot, amelyek eredményeképpen Bakó Józsefné (Űj- szász) bizonyult a legjobbnak. Második helyen Hajnal Attiláné (Karcag), a harmadikon Menkó Ilona (Szolnok) végzett. Az első három helyezett a pénzjutalmon kívül bejutott az országos döntőbe, amelyet novemberben tartanak a fővárosban. Üf bélyegek A turisztikai világnap alkalmából, szeptember 27-én — az Évfordulók-asemónyek *85 sorozaton belül — kétforintos bélyeget hoz forgalomba a posta. A 'bélyeg Vertei József grafikusművész; terve alapján, többszínű ofszetnyomóssal', 2 137 300 fogazott és 4800 fogazatlan példányban az Állami Nyomdában készült. A bélyegképen látható szimbolizált kulcs feje a föld.gömb, ezen piros-fe- hér-zöld színű szív függ, a kulcs tollán ’85 felirat olvasható. Az Alba Regia Építőipari Vállalat székesfehérvári ablakgyártó üzemében az év első felében 32 ezer négyzetméternyi nyílászáró szerkezetet — ajtót és ablakot — gyártottak Albaplast, és Fenfaplast elnevezésű elemekből. A harmadik negyedévre az Albaplastból 15 ezer, Fenfaplast homlokzati elemből 7 ezer négyzetméternyi megrendelésük van. Az év végére ezekből az energiatakarékos műanyagbevonatú nyílászáró elemekből fekete színezetűt is gyártanak. (MTI Fotó: Kabáczy Szilárd felvétele — KS) Van, aki már ötvenedszer Ismét vért adtak a kunszentiek (Tudósítónktól) A Vöröskereszt kunszentmártoni alapszervezetének sok évi munkáját tükrözi, hogy a térítésmentes véradásba egyre több önzetlen ember bekapcsolódik a helyi üzemekben — a BVM-nél, a Pannóniánál, a Tisza Cipőgyár kunszenti gyáregységénél, a Körösmenti Tsz-ben is. A múlt héten ebben az évben már másodízben szerveztek véradónapot a városi jogú nagyközségben azok közreműködésével, akik iskolákban, hivatalokban dolgoznak. Egyetlen délelőtt 170 donor mintegy 60 liter vérrel járult hozzá a rászorultak megsegítéséhez. Közöttük volt Kürti Ferenc is, aki évenként három alkalommal nyújtja karját a vérvételhez, és ezúttal jubileumi számot ért el: ötvenszeres véradó lett. Az ötvenhárom éves Kürti Ferenc korábban a BVM budapesti gyárában, 1973 óta pedig ugyanannak a vállalatnak a kunszentmártoni egységében dolgozott mint lakatos csoportvezető, többszörös kiváló dolgozó, kivívta munkatársai elismerését. A gyár szakszervezeti bizottságában aktív szerepet töltött be egészen ez év tavaszáig, amikor egészségi állapota miatt rokkantsági nyugdíjba kényszerült. Tiszakürtön él, de mert a vöröskeresztes mozgalomnak több évtizede aktiv tagja, szervezőként és véradóként lakóhelyén és volt munkahelyén éppúgy közreműködik, mint a kunszentmártoni területi akciókban. Szerencséjére — mint mondja, — csak a lábai koptak meg a sok munkában, szervi problémái nincsenek, így a jövőben sem lesz akadálya, hogy a derűs és mindig segítőkész ember továbbra is szolgálhassa a Vöröskereszt nemes célkitűzéseinek megvalósítását. Űjabb véradókat szervez, és öt- venegyedszer, de még nagyon sokszor azután is nyújtja karját a tűszúrásra. — veres — Pécsett, szombaton A Münnlch - brigádok talá/kozőja Pécsett rendezik! meg a Münnicih Ferenc nevét viselő szocialista brigádok hetedik országos találkozóját szeptember 28-án. A házigazda Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottsága az ország különböző tájain dolgozó ipari, mezőgazdasági és szolgáltató brigádok több mint másfélszáz tagját várja a találkozóra, amelyen kicserélik a munka verseny-mozgalomban, szerzett tapasztalataikat A testvébrigádok megismerkednek a mecseki ércbányászok munkájával is. A találkozón kihirdetik a brigádok év közben megtartott szellemi távvetélkedőjének eredményét, s a tapasztalatcserén. — amelyre Münnich Ferencnét is meghívják — előkészítik névadójuk születése századik évfordulójának (1986) méltó megünneplését. Halál a síneken Tiszta, szép nyárvégi este volt Kicsit sötétedő, de hát augusztus végén, szeptember elején hiába süt hétágra a Nap, csak korán lehanyatldk. —1 Mindjárt nyolc óra — nézett az öreg vekkerre a gáztűzhely mellől a kis. Molnáraié. — Ez a rohadt víz még mindig nem melegszik. Pedig a 'gyerek már álmos, füröszteni kell, mire elmegy a gyors, ágyban a helye. A ház mögül, ahol a vasúti sínek fénylettek nagy, otromba pattogás hangja érkezett. — Hogy sötétedéssel se tudja abbahagyni, nem elég, hogy a karikással minden ebéd utáni álmából megriasztja a gyereket. Átok kölyök 'tényleg, ahogy az öreganyja mondja. Meddig akar ez legeltetni? Vagy melege van, s kinn éjszakázik a birkákkal? A szomszéd házban már a tévé előtt ült a család, de a hangos ostorpattogás őket is megzavarta. A menyecske sóhajtott, beljebb hajtotta az ablakot. — Mindjárt jön. a gyors, rá se ránts — szólt oda a férje, — ibelesüvöit a sötétségbe, s maguktól' hazamennek a birkák. Nem buták azok, okosabbak, mint a Pista gyerek. A kis Molnámé már a kádban nyújtózó kislány haját mosta, amikor a közeli város felől elsőt jelzett a gyors. A masiniszták már tudták, e falu előtt nem árt néhányszor jelezni, hisz a települést kettészelő sínpár még csak egy fénysorompóval sincs elzárva. Gyomorbajos mozdonyvezetőik ezen a rövid szakaszon rendszerint görnyedtebben vezetnek. Mintha kis gombóc szorítana elől,.. Az első mozdonyfütty jelzés volt a túloldali italból - tosnak is. Biztosra vehette, hogy nyolc elmúlt, s nyugodtan lehúzhatta a redőnyt, kitessékelve az öreg Szabót, aki ilyentájt már nótás kedvében volt. Most is dudorá- szott. de nem volt nagyon kapatos. Nem hágott át a síneken, megállt, várta, míg elhaladd a gyors. Hogy történt, mint esett, még harmadnap se tudta elmondani, pedig szemtanú volt, az egyetlen. A vonat süvítve vágtatott, fényei úgy hulltak a sínek mellett a bozótra, mintha villám cikázott volna. A nagy sebességben valami furcsa sötétség villant párat, aztán sose hallott sá'vító hangok, tompa puffanások. A mozdony bizonytalanul, de jó sokára megállt Akkor már a fél falu a sínek mellett szörnyülködött. A gyerek a karikás ostorral, bambán állt. lábánál a juh- tetem. Egy. Miire gondosan végignézték a bozótot, a bokrokat, még kettőt találtak. — Te, Pista, az anyádat, jobb ha menekülsz. — mondta a kapatos öreg Szabó, csak úgy magának. Mert a közeli utcából kezében vasvillával már jött a gyerek 'bátyja. Olyami kergetőzés kezdődött a tetemek körül, amilyent Mariska néni, a sokszor mesélő, mindenttudó se élt meg. Közben odaért a mozdonyvezető, meg a vonatvezető is. A vonatvezető lámpával, kezében papírokkal. — Felvesszük a tényállást, — mondta szárazon a vonatvezető, s a hirtelenharagú férfi, kezében a vasv illával megtorpant. — Meg kifizetik a károm — mondta vészjóslóan, de a vasutasok nem ijedtek meg. Ketten magyarázták: ha nem 'kizárólag a vasút hibájából történt a baj, fizet, nem vitás, fizet egy keveset. Ám, ha vita van, ha nem ismerik el a gondatlanságot, az őrzetlen vagy rossz kézre bízott juhokat, akikor a gyors feltartóztatásáért bírságot szabhatnak; ki, nem is keveset. És percenként mérik, és már nézték is karóráikat. — Hát ez az! —« jajdult fel a birkatulajdonos. Rossz kézre bíztam, erre a mihaszna kölyökre, akii mindent, de mindent elrontott, amióta csak a világon van. — Agyonütöm! — ordította el magát, s egy legyintéssel otthagyta a két vasútit. A gyerek akkor már a szomszédék .góréjában lapult. Kis, tavalyi kukorica, meg mindenféle lim-lom között hasalt s el is határozta, éjszákéra is kinn marad. Pár perc múlva a vonat fényei tovacikáztak a kis falu szélső házain, elcsitult a mozdonyfütty, s megszűnt a dübörgés. A markos férfiak közül valaki viharlámpát hozott, s összegyűjtötték a vérző állattetemeket. — Majd meglátjuk reggel, miire megyünk velük — mondta öreg édesanyjának a férfi, s a paprikáról rég leszedett fóliával leborította a nyitott gádoron a birkákat. — Kimérjük — mondta az öregasszony. — úgyis hónap vége van, olyan kár nincs, amiből kis haszon ne lehetne. A környező házakban, ismét csak a tévé kékes fénye világolt. Igaz, a nagyfilm javában ment, mire mindenki kényelmesen elhelyezkedett, de hát csak ültek. Nem, most nem szótlanul. A képernyők előtt tárgyalták a történteket. — No, te csak fülelj holnap, — mondta Bede, a Ibraktoalos a feleségének. — Ha látod, hogy adják a kilincset. hozzák tőlük a bir- gehúst, pakolj föl. Rég nem ettem frissen vágott birka- paprikást. Ne sajnáld tőle a hagymát, paprikát, paradicsomot, s mire este megjövök, hűts be egy üveg bort, nehogy sörrel akard lemo- satnd velem, a b ingére bor dukál. Másnap reggel az öregasz- szony csák a két szomszédba szólt be: mérnék a birkát, ha vennék, s már jött a fél falu. A tanítóné asszony sehogy se akarta elhinni, — míg meg nem nézte — hogy a belsőség mind a síneken, meg a sínek mellett maradt, kutyák rágták szét az éjjel. Aztán ő is csak belenyugodott, de abból nem engedett, hogy az egyetlen megmaradt fejet ne ő vigye el egy combbal. Akkor igazi a birkapap- rilkás, ha feje is fő benne, ha már máj úgyse lesz... — Micsoda tragédia — mondta a kis Molnáraié Sza- foóné szomszédasszonyának, amikor rájött, nagyon kevés a törött páros paprikája, kérni kénytelen, ha már az a vicc járja a faluban, hogy legközelebb Bécsben lehet magyar piros paprikát venni. — Tragédia, — bólogatott a szomszédasszony, s abbahagyta az uborkaimetélés*. Nála már rotyogott a paprikás, s a kis Molnámé kifigyelte, félig van csak a nyitott borosüveg az asztalon. Este, mire a gyors újra átszelte a falut, jóllakottan ült a tévé előtt a sok család. A gádor előtt macskák húzgál- ták, kutyák kapkodták az áldozatok csontjait — Krimi — röhögött a nagykamasz, ahogy hazafelé biciklizett a városi moziból. — Kész krímii, halál a síneken. Kár, hogy Pistának nem adott az öreganyja egy kis adagot se! Sóskúti Júlia
