Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

\ 19Ö5, SZEPTEMBER 19. * SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jól áll érés termelési tervének Időarányos teljesítésével a Tisza Cipőgyár kunszent­mártoni gyáregysége. A kiegyensúlyozott munka egyik feltétele, hogy stabilizáló­dott a gyáregység kollektívája* a korábbi években jellemző munkaerő-vándorlás a jelentős bérfejlesztések és a munkakörül­mények javítása révén a minimálisra csökkent. Az tdén 23 felnőtt kezdte el a különböző cipőipari szakmák elsajátítását. A gyáregység az idén 350 ezer pár szabad­időcipőt gyárt és 1 millió 300 ezer pár ci­pőfelsőrészt szállít a martfűi anyagyárnak. Képünkön: naponta mintegy 800 pár női szandál kerül le a tűződe szalagjairól T. K. L. Jászberényben Megdrágulva ér vissza a paprika Országos jelenség, hogy folyamatosan csökken a zöldség és gyümölcs termelésére fordított terület. Szolnok megyében is, az utóbbi öt év alatt, felére zsugorodott a mezőgazdasági nagyüzemek zöldségtermő területe, és ez a tendencia jel­lemző a Jászságra is. A jászberényi Népi Ellen­őrzési Bizottság a közel­múltban vizsgálta a zöldség­gyümölcstermesztés és a piaci ármozgások összefüg­géseit. Vizsgálatuk során a népi ellenőrök követték az áru útját a termelőtől a fo­gyasztóig, és tanulmányoz­ták, hogy mi történik a ter­mékkel a különböző állomá­sokon. Legszembetűnőbb természetesen az volt, hogy drágul, de az áremelkedés sokszor független a ráfordí­tásoktól. A kereslet — kíná­lat egyensúlyának kialaku­lását a lánckereskedelem és az eltérő gazdasági érdekek akadályozzák. Mindezt a fo­gyasztók érzik meg legjob­ban, egyrészt a pénztárcáju­kon, másrészt azon, hogy kevesebb jut az asztalra. A zöldség-gyümölcster­mesztésnek hagyományai vannak a Jászságban, még­is több tsz felszámolta 'ezt az ágazatát. A nagy termesztők évekkel ezelőtt szakosították a kertészetüket, hogy gaz­daságosabban dolgozzanak, korábban ugyanis összehan­golás nélkül, ötletszerűen, a pillanatnyi nyereség remé­nyében fogtak egy-egy fajta termesztésébe. A szakoso­dáshoz fűzött remények azonban nem váltak valóra Igyekeztek tehát a tsz-ek megszabadulni a termőterü­letüktől, gyümölcsösök is ál­dozatul estek a gazdaságos- sági követelményeknek. Ál­landóan növekedtek a költ­ségek, az anyagárak mellett (műtrágya, növényvédősze­rek, vetőmagvak, facseme­ték) a munkaerő is drágult (33 százalékos SZTK elvo­nás). A mezőgazdaságban is fogy a kézi munkás, a gépe­sítésnek pedig a fejlesztési források hiánya szab gátat. (A Jászszentandrási Haladás Tsz kertészetében a 70-es évek végén hatszázan vol­tak, ma csak tizedannyian dolgoznak. A Jászfényszarui Béke Tsz, amely zöldpapri­ka és görögdinnye termesz­tésére szakosodott, az ön­költség csökkentését kilátás­talannak ítéli.) A háztáji és kisegítő gaz­daságok azonban kedvező lehetőségeket kínálnak, ezt több tsz is felismerte. A vállalkozó tagokat anyagg/.l (fólia, váz, műtrágyák, sza­porítóanyagok), munkával (szántás, szállítás) és az ér­tékesítéssel segítik. Tisztes­séges kockázatot vállal mindkét fél, és általában gyümölcsöző az együttmű­ködésük. A magántermelők támogatása elsősorban az áfész feladata, az érdeke is ezt kívánja. Az Egyesült Jászsági Áfész 3 zöldség­gyümölcs szakcsoportot mű­ködtet, és évenként 300—500 kistermelővel köt szerződést. A szerződésekről a NEB megállapította, hogy a ter­melő kiszolgáltatott helyzet­ben van, mert a felvásárló (Hungarofruct, hűtőipar. konzervgyár, Zöldért, stb.) NEB vizsgálat a zöldség-gyümölcs termesztéséről alacsony áraival minden kockázatot elhárít magáról. Nem csoda, ha csökken a termelési kedv, de az is ta­pasztalható, hogy az indoko­latlanul alacsony felvásár­lási ár miatt (Zöldért) in­kább máshol értékesítenek a tsz-ek, kistermelők. A jászsági paprika, burgonya, stb. így hosszabb utazás után, megdrágulva kerül vissza. A vizsgálatot követő an­kéten, afiol jelen voltak a termelés7 és az értékesítés különböző fázisaiban érde­kelt szervek képviselői. a kistermelők elmondták, hogy a Jászságban nem szervezték meg kellőén a felvásárlást. Hiányzik a tá­jékoztatás, a szerződő felek nem egyenrangúak, a magas árrés pedig csak a felvásár­lót juttatja haszonhoz (pél­dául a 12 forintért vásárolt őszibarackért 30 forintot kértek az üzletben.) Az is kiderült azonban, hogy a jászberényi áfésznél az ár­rés nem minden évben fe­dezte a kiadásokat. Az idén megalákult Zöld­ség-Gyümölcs Termeltető és Értékesítő Gazdasági Társuláshoz fűzött remé­nyek — javulás a város és közvetlen környékének el­látásában — egyelőre nem teljesülnek. A termelés biz­tonságát, az áru útjának rö­vidítését, a nyereség és a választék bővítését szolgáló együttműködés lehetőségei kihasználatlanok. Lukácsi Pál Uj, jövedelmezőbb termelésre ösztönző szabályozók (Folytatás az 1. oldalról.) gazdaságokat, hogy fajtavál­tásokkal, az apaállatokkal, megfelelő takarmányellátás­sal biztosítsák a sertések sta­bilitását. A szabályozók nem titkolt célja az is, hogy azo­nos feltételeket teremtsen a kis- és nagyüzemeknél. Per­sze ez nem egy-kétéves fel­adat, hanem hosszú távú program. így a jövő év ennek előkészítése jegyében telik el. Szó van arról is, hogy a szerződések alapján a kí.ter- melők takarmányt — így ku­koricát, fehérje tartalmú ta­karmányokat — kapnak. A vágóbaromfiaknál beve­zetik a téli és a nyári felvá­sárlási árakat. A téli két fo­rinttal több, a nyári 1 fo­rinttal kevesebb lesz a jelenleginél. A kukori­catermelés érdekeltségi rendszere is változik. Hek£*- ronként 800 forintos adóked­vezményt biztosítanak a gaz­daságoknak a fővetésű és si­lókukorica betakarított terü­lete után. 1986-ban megnő az állami támogatás is. Például tejter­melő tehenészeti telepek építéséhez, korszerűsítéséhez 50 százalékos, míg baromfite­lepek építéséhez, korszerűsí­téséhez 30 százalékos támo­gatást biztosít az állam. A szabályozóváltozások le­hetővé teszik, hogy a mező- gazdasági jövedelem a nagy­üzemek számára kedvezően változzon. Ez mintegy más­fél müliárd forintos többlet- jövedélmet jelent a követke­ző esztendőben — fejezte be több mint kétórás tájékozta­tóját Szabó Ferenc minisz­terhelyettes. Kommunista közösség I. Baljaszinszkij látogatása Tegnap a megyébe látoga­tott Izjaszláv Baljaszinszkij főkonzul, a Szovjetunió Deb­receni Konzulátusának veze­tője. A vendéget a megyei pártbizottság székházában Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára fo­gadta és tájékoztatta a me­gye társadalmi, gazdasági és kulturális életéről. A talál­kozón részt vett Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára. Ezt követően I. Bal­jaszinszkij Fábián Péter tár­saságában felkereste a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központot, majd ellátogatott a Szolnoki Papírgyárba. Az üzemben Kardos György, a Papírgyár igazgatója adott tájékoztatást a rekonstruk­cióról és a termelésről. Dél­után a Tiszaörsi Petőfi Ter­melőszövetkezetbe látogatott I. Baljaszinszkij, ahová el­kísérte Majoros Károly, a megyei pártbizottság első tit­kára és Fábián Péter, a me­gyei pártbizottság titkára. A vendéget Bugán Mihály, a gazdaság elnöke tájékoztatta a termelőszövetkezet tevé­kenységéről, majd megtekin­tették a gazdaság nagyiváni melléküzemét. I. Baljaszinszkij az esti órákban visszautazott Deb­recenbe. Szárítás napenergiával Olajat vagy gázt takarítanak meg Napkollektorral működő szénaszárítót és ehhez kap­csolódó gazdaságos betakarí­tási technológiát mutattak be tegnap Nemes vámoson és Tótvázsonyban a Balatonfü- red—Csopaktája Termelőszö­vetkezet, a Takarmányozási Kutató Intézet, valamint a KSZE Termelési Rendszer szervezésében. A magyar mezőgazdaságban ma még egyedülálló, napenergiát hasznosító szárítót a Takar­mányozási Kutató Intézet szakemberei fejlesztették ki. Működési alapelvét tekintve eltér a más területen nálunk alkalmazottaktól. A napener­gia ugyanis nem a vizet me­legíti a kollektorokban, ha­nem közvetlenül a levegőt, amelyet ventillátorokkal jut­tatnak be a szárítókba. Egy egység ezer tonna széna szá­rítására alkalmas, és a nap­energia felhasználásával ton­nánként 32 kilogramm olajat vagy 40 köbméter gázt taka­ríthatnak meg. Betakarították a lent és a kendert Az idén jó termést takarí­tottak be kenderből és len­ből, mindkét ipari növény-' nek folyamatban van az át­vétele. Az értékes rostnövé­nyek minősége is kiváló. A kendertermés — hasonlóan az előző évekhez — fedezi a ha­zai szükségletet, lenből azon­ban a feldolgozóipar igénye nagyobb, mint amennyi ha­zánkban terem. A magyar talaj- és éghaj­lati viszonyok különösen kedveznek a kendernek, a nyersnövény magas és kar­csú, szakítószilárdsága kivá­ló, színe világos. Mindezek a tulajdonságok lehetővé te­szik, hogy míg világszerte csak zsineget és kötelet ké­szítenek a kenderből, addig hazánkban szövőfonalat, s abból különleges tulajdonsá­gú műszaki ponyvát is sző­nek. A kender termőterülete a különleges minőség és a jó termesztési lehetőségek elle­nére sem növekszik évi öt­ezer hektár fölé, pedig a 7— 9 tonnás hektáronkénti átlag a világszínvonal kétszerese. A mezőgazdasági üzemek csak nehezen vállalják a ne­héz fizikai munkát, és a sok gondoskodást igénylő kender termesztését. Ugyanez a helyzet a len termesztésével is. Egy munkásimber mondta el az alábbi véle- ményt új pártszervezete kö­zösségi életéről. Harminc­éves párttagság után súlyos balesete miatt kényszerült munkahelyet és alapszerve­zetet cserélni. Gyári alap­szervezete emlékezetes, me­leghangú taggyűlésen vett búcsút tőle. Ott volt a párt-' bizottság titkára is, aki a gyár emblémáját viselő em­lékplakettel és könyvekkel ajándékozta meg. Elvtársai pedig azzal búcsúztak, hogy a sokéves közös munka so-' rán kialakult baráti kapcso­latot a jövőben is ápolni szeretnék. Ismerősöm a kisváros eevik szolgáltató üzemében kapott egészségi állapotának) megfelelő munkát, s mivel ott pártszervezet nem mű-1 ködött, a lakóhelye szerinti !i Illetékes alapszervezetnél jelentkezett. Illetve először csak jelentkezett volna, mert napokon át nem talált senkit a pártirodán, aki ér­demiben törődhetett volna vele. Amint mondja, már az is szöget ütött a fejébe, hogy amikor a párthelyisé- get kereste, a környék lakói csak hosszas tanakodás után tudták útbaigazítani. Va­jon milyen kapcsolat létez­het az ilyen „visszavonul- tan” működő pártszervezet és a területén élő lakosság között? Visszaemlékezett ar­ra az időre, amikor szülőfa­lujában jóformán még gye­rekfejjel jelentkezett a párt­ba. Az ő pártszervezetük nem csupán munkában jól' összetartó egységes közös­ség volt, de a falu népével is szoros kapcsolatban, gyü- Imölcsöző együttműködésben élt. Pártházuk címét nem-, csak ismerték az ottaniak, de bizalommal be is kopog­tattak bármilyen ügyes-ba­jos dolgukban, mert számít­hattak a kommunisták se­gítségére. A falu népe min­dig tudta, mikor tartanak taggyűlést, és ha késő estig tanácskoztak is, az emberek sokasága ébren várta. hogy. miről és hogyan döntöttek a kommunisták. S a beszél ge-, tés ilyenkor tovább folyt á kiskapukban', a házak ke­rítéseinél. a közös .dolgoknóL Végül mégis talált vala-, kit új alapszervezetében. Adminisztrátor vette át a je­lentkezését. meglehetős kö­zönnyel adva tudtára, hogy a titkár elvtárs nem lehetett jelen, mivel nagyon elfog­lalt ember. Ha mégis talál­kozni akar vele, arra is al­kalom nyílik majd a legkö­zelebbi taggyűlésen. A taggyűlés ideje el is ér­kezett, s a titkár nem lát­szott barátságtalan ember­nek. Hosszabb beszélgetésre ugyan nem futotta az idejé­ből, de megnyugtatta az újonnan érkezőt, hogy aí többiektől mindent megtud majd, ami érdekelheti. Á taggyűlés, amelyen állítólag az influenza miatt, a tagok­nak alig fele vett részt, nem tartott sokáig. Illetve nem tartott volna, ha az új elv­társ nem tesz fel néhány, egyesek számára kényelmet­lennek tűnő kérdést. Ami­kor a meglehetősen hivata­losan hangzó, és inkább csak általános politikai kérdése­ket taglaló beszámoló után a hozzászólások következtek volna, egyetlen jelentkező sem akadt, ö sem kért szót De amikor a titkár bejeden-i tette, hogy egyik tagtársuki kilépett a pártból,, egy má­sik idős elvtársnak pedig jiéhány nap múlva lesz a (temetése, pvár nem marad­hatott közönyös. Érdeklődni kezdett hogy mi indokolja ,a kilépést és mint véleke­dik erről az alapszerveaet A titkár csak ennyit tudott mondani, hogy 50 év körüli értelmiségiről van szó, aki betegsége, állítólagos itíeg-l összeroppanása miatt szánj fca el magát a lépésre. Q ugyan bevallotta, hogy saej mélyesen nem beszélt vele; N. elvtársat kérte meg aa eset tisztázására N. 'elvtára kénytelen-kelletlen szót kért, hosszasan magyarázta hogy ő kereste ugyan a kilépőt) de mivel az kórházban volt,' csak a feleségével beszélhe­tett. Egyébként szerinte kád firtatni a dolgot, a kilép® nem sokat törődött a párttal. Vele vajon törődtek-e az eTvtársak? — firtatta tovább a témát az új ember, és fej­tegetni kezdte, hogyan járt volna el hasonló esetben az előző pártszervezete. Az 6 közösségükben ilyen esetben íratlan törvény volt a beteg­látogatás, a családdal való törődés, beszélgetés. Elvtár­si munkacsoport vette vol­na kezébe a dolgot, hogy elejétől végig kikutassa, mi­ért és hogyan szánta el ma­gét egy társuk a kilépésre. Lehet, hogy végül elfogad­ták, vagy legalább is meg­értették volna az illető indo­kait, de semmi esetre sem veszik tudomásul döntését, úgy, hogy egy szót se kér­deznek tőle. Az is kiderült az új embee ■kérdései nyomán, hogy a* idős elvtárs temetésére sent készülődik senki az alap- szervezetben. A titkár sze­rint náluk ilyen alkalom­mal ki-ki a saját elhatáro­zása szerint cselekszik. Ki­derült. hogy a kötelezőenl előírtakon kívül nincsenek) közös rendezvényeik, legfel-t Ijébb jelentős évfordulókon tartanak megemlékezést,1 Nem divat a családok ba- rátkozása, összejövetele, a születés- vagy névnapi kö-i 6zöntő, nem szokás közösen! kirándulni, színházba járni) hiányoznak a kommunisták-; kai közösséggé formáló kö-i zös élmények. S ami még ■rosszabb, nem hívják meg rendszeresen a pártonkívüli- eket sem eszmecserére; ba-: rátkozásra, vagyis nincs, megfelelő kapcsolatuk a la­kossággal Ennek természe­tes következménye, hogy nem adnak és nem kapnak megfelelő tájékoztatást idő­szerű kérdésekről, a közhan­gulatról Élhet-e így Hvábh az alapszervezet? — hang­zott az új elvtáfs utolsó kérdése. Valaki méltatlan­kodva jegyezte meg, hogy ma már meglehetősen kor­szerűtlenek az ilyen követe­lések. Egy hivatalban talán ■azok, — hangzott a válasz, — de nekünk elvtárei kö­zösségben kellene élni. Mindenki érezte, hogy olyan igazság ez. amin nincs vitatnivaló. S talán az aka­rat is meglesz hozzá, hogy a felismert igazságnak érvényt szerezzenek. K. GY. Családiház, egységcsomagban Hazánkban még ismeretlen építőelem gyártását kezdte meg egy NSZK-ból vásárolt licenc alapján és egymáásal társulva a Sárisápi Űj Élet Tsz, a Dömsödi Építőipari Szövetkezeti Vállalat, vala­mint a Budapesti 43-as Álla­mi Építőipari Vállalat. Áz új építőanyag pehelykönnyű, mert alapanyaga polistirol- gyöngy, amelyet vegyszerrel is dúsítanak, hogy védjék a rágcsálók ellen. A különböző méretű hungarocell^elemek a Lego-játék módjára összeil- leszthetők, egymáshoz kap­csolhatók. Belsejük üreges, ahová összeállításuk után híg betont kell tölteni. Az új építőelemeket egy­ségcsomagban árusítja majd a gazdasági társaság. Alkal­mazásukkal, miután az épít­kezők az alapot* elkészítették, 2—3 nap alatt házilag össze­szerelhetik új otthonukat.

Next

/
Thumbnails
Contents