Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 16. |A szerkesztőség postájából 1 Rönkvár az iskolaudvarban A Szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola tanulói örömmel vették birtokukba az intézmény udvarán épült rönkvárat, amelyet Szabó Béla tanár irányításával a szülők készítettek társadalmi munkában. A faanyagot a diákok gyűjtötte hulladék (papír, rongy) árából vásárolták. Saját munkájuk „gyümölcse" is tehát a képeken látható gyönyörűség, - amely a tanév befejezése után lett kész, így játékos örömeit is csak szeptembertől élvezhetik a gyerekek. Olykor nehéz is lerimánkodni őket róla. Tervezik a vár bővítését. Mennyi öröm, móka, játék forrása máris, s lesz majd a későbbiekben! Talán másutt is kedvet kapnak a várépítéshez ... bonyolult körülmények között lerakták az alapot. Meghívtak bennünket, alapító tagokat, akik az akkori tabló és nyilvántartás szerint harmincnyolcain voltunk. Már csak négyen vagyunk az élők sorában. Meghatottsággal emlékeztek azokra a nagyszerű emberekre. akik az akkori cselédsorból kiemelkedve, tudásukat, élni- akarásukat egyszerű, -józan paraszti ésszel tapasztalat nélkül hasznosították az ellátás érdekében. Láttuk mindazon új létesítményeket — áruházak stb —, amelyek a lakosságot szolgálják magas szinten. A fejlődés óriási — ezt állapítottuk meg nagy örömmel”. Madarász Lajos olvasónk társai — Majláth Elek, Kerekes Lajos és Tóth János — nevében is köszöni, hogy niem feledkeztek meg róluk az áfész vezetői, akiknek további munkájukhoz mind: a négyen sok sikert, jó egészséget kívánnak. Emberség, törődés Piaci bevásárlás alkalmával elvesztettem a pénztárcámat szerény nyugdíjam maradványával együtt. Nagyon nyugtalanított az eset, de néhány óra múlva lakásomon megjelent Mészáros Sándor, Szél utcai lakos, a városi tanács hivatalsegédje, aki nyugdíjszelvényem alapján „fotózta ki" pénztárcám hovatartozását. Jó érzés volt, hogy a mai rohanó korszakban együttérzéssel, az egymással való törődés jelével találkoztam. Tóth Antal Jászberény Unokáink talán... Mindenki ^megmozdult” A legutóbbi „Unokáink sem fogják látni" című műsorban a vasút egyik illetékese említette, hogy keresik azt a megfelelő helyet, ahol vasúti skanzent lehetne építeni. Meglepődtem, mert tudomásom szerint a régi szolnoki pályaudvart és indóhá- zat szemelték ki e célra. Az 1979-ben megjelent szolnoki útikalauz már említi: „... az 1847-ben épüt vasúti indó- házat az V. ötéves tervben közlekedési múzeummá alakítják át." Ugyanerről ír a „Szolnok képekben" című kiadvány is. Ezért nem értem a tévében elhangzott riportot. Félek, hogy egy ilyen idegenforgalmi vonzerőt jelentő létesítmény nem a mi városunkban épül meg. Szolnok nem dicsekedhet sok történelmi épülettel, ezért nem volna szabad elszalasztaniuk az illetékeseknek ezt a lehetőséget. Egyébként két év múlva, 1987. szeptember 1-én lesz 140 éve, hogy megnyitották a pest—szolnoki vasútvonalat. Szeretném tudni, és azt hiszem, velem együtt mások is, hogy ennek tiszteletére első lépésként nem lehetne-e már legalább az iiidóházat múzeummá átalakítani és miért ne lehetne a skanzent itt elhelyezni7 Csicsman György Szolnok Gyakran olvasom A szerkesztőség postájából című rovatot Szívesen veszek tudomást minden hasznos ösz- szefogásról, társadalmi mun- káróL A kengyeli napköziotthonos óvodában is évek óta sok segítséget kapunk a szocialista brigádoktól, a szü- lőktőL Az idén is szoros ösz- szefogásra volt szükség, hogy tanévkezdésre megvalósulhasson a fűtés-korszerűsítés. A Növényolaj gyár igazgatója lehetővé tette, hogy három dolgozójuk Ri- móczi János, Fazekas János, Hajnal József szerelők — társadalmi munkában elvéCsúszik a határidő — és az út... Ez B. F. szolnoki olvasónk levelének lényege. Az Arany János úton a közművek felújítását márciusban megkezdték. Meg is irtuk március 9-i lapunkban — a kapott tájékoztatás alapján természetesen —, hogy tejles közműrekonstrukció és útépítési munkák miatt március 11-től július 31-ig az utcát lezárják, addigra végeznek. Nem végeztek! Sajnos nem szokatlan jelenség. Az utca lakói nyugtalanok. Nincs még minden házban gázfűtés. Tűzifát, szenet, olajat kellene szállítani. Levélírónk úgy véli, ha ilyen ütemben halad a munka, karácsonyra se készülnek el! Olykor csupán két-három ember tesz-vesz az árok gézzé a központi fűtés szerelést. Már csak néhány napunk volt a tanév kezdetéig. Segítségünkre sietett a helyi Samesz, meghosszabbított műszakban, festettek, mázoltak a szakemberek. A Tisza Cipőgyár Dimitrov Szocialista Brigádjának tagjai — évek óta patronálják óvodánkat — elfoglaltságuk ellenére is részt vállaltak az udvar rendezésében, a nagy- takarításlban. Így vált lehetővé. hogy szeptember 2-án tiszta, esztétikus környezetben fogadhattuk a gyerekeket. A levelet Mrena Zoltánná óvónő küldte Kengyelről. partján... Az egyik nap kitermelt földet az eső másnap visszamossa. Gumicsizmája sincs mindenkinek. Olvasónk OTP-kölcsönt vett fel háza tatarozására. A munkálatok azonban meghiúsultak. Egyelőre. Nem tudta az anyagot szállíttatni. Határidőmódosítást kért az OTP-nél. A közmű- és útépítők vajon kértek-e?) A módosításhoz a pénzintézet hozzájárult, ám semmi „kec- mec”: szeptemberben meg keleti kezdenie a törlesztést. Mit tehetnek az Arany János út lakói? Amíg a mezőgazdászok esőért fohászkodnak, ők az ellenkezőjéért: ne hulljon az égi áldásból egy csepp se. Addig tür- hetőbb az életük. Szükségszerűen? Négyen a negyvenediken „A karcagi áfész szeptember 9-én tartotta megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Jól szervezett, bensőséges ünnepi összejövetel és kultúrműsor tette felejthetetlenné az eseményt. Nagy tisztelettel és szeretettel emlékeztek azokra, akik 40 évvel ezelőtt nehéz és Való igaz, a Szolnok képekben c. kiadványban ez olvasható a 8. ábrán — s itt is — látható metszet alatt: „A reformkori Indóház és tiszai pályaudvar, klasszicista épületeivel. A pest—szolnoki vasút 1847. szeptember 1-én történt megnyitása után... A Középen lévő fedett facsamok kivételével a többi épület ma is megvan. A KPM és a MÁV terveiben szabadtéri közlekedési múzeumként szerepel a normál méretű gőzmozdonyok bemutatására”. A téma egyik alapos ismerőjétől, Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgatótól tudjuk, hogy a Közlekedési Minisztérium vasúti főosztálya, a Közlekedési Múzeum, a megyei, illetve a városi tanács nem tett le tervéről! A vasúti csomópont III. ütemében szerepel a MÁV kereskedelmi „részlegének” áttelepítése, amelynek a helye is megvan. Emlékeztetünk az olvasónk által is idézett, 1979-es útikalauzra: ...az indóházat az V. ötéves tervben közlekedési múzeummá alakítják át.” Ám ez .csúszott" mind az V.. mind a VI. ötéves tervből. Az indok? Egyszerű, de megmásíthatatlan. Államunknak eddig nem volt rá pénze. Parkrongálók Szolnok ékességei közé sorolom a Tisza-partot, a partmenti sétányt, ahol' tavasztól őszig élvezzük a Nap melegét, a tiszta „vízillatú” levegőt, gyönyörködünk a Tisza hullámaiban. Szerettem a régi, ütött-kopott sétányt is, mégis nagy örömet jelentett számomra az annak felújítását közlő hír. Szabadidőmben a parkban sétálgatva figyeltem a munkálatok eredményeit. S mint a főpróbán, augusztus 19-én felgördült á függöny, régi fényében pompázott a megyeszékhely ’a- kóinak méltán kedves sétánya. Az ünnep elmúlt, s talán a fenkölt érzés is (ha volt) némelyek szívében. Egyik, este újból a Tisza-par- ton sétáltam. A látványtól megdöbbentem. Már az „átültetett” muskátlik is felborzolták idegeimet, de az ak|A tárgyalóteremből I Félálomban a halálba A másodfokú bíróság így indokolt, amikor megváltoztatta az elsőfokú ítéletét: ..A vádlott gondatlansága jelentős fokú,, hiszen érezte, hogy erősen elfáradt az égés/.napos járművezetésben, ennek ellenére még a késő éjszakai órákban is vállalkozott arra, hogy nagyobb távolságon keresztül több utast is elvigyen”. De hát mi is történt valójában? Gajdics László 21 éves Jászfényszaru, Zöldfa u. 2. szám alatti lakos korábban gépkocsivezetőként dolgo- • zott, most segédmunkás. Eddig mintegy 20 ezer kilómé^ tért vezetett problémamentesen. Az idén április 27-én Kőtelekre ment lakodalomba. Erre az alkalomra kölcsönkérte ismerőse autóját. A két község közötti távolság önmagában talán, nem fárasztó, de Gajdics többször is megtette aznap, mert vendégeket vitt a lakodalomba. Az utolsó fuvart fél tizenkettőkor vállalta. Amíg ő vezetett, három utasa — elpilledve a lakodalom élményeitől — elszunnyadt. Jászapáti és Jászjákóhalma között Gajdics is elaludt a volánnál, nem vette észre, hogy az út balra kanyarodik, autója nem követte a kanyarulatot, hanem lefutott jobb oldalra, az útpadkára, és egy fának ütközött A baleset következtében a vezető mellett ülő Radics János olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítás után meghalt. A gépkocsi másik két utasa nyolc napon túl gyógyuló súlyos, míg a vezető Gajdics köny- nyebb sérüléseket szenvedett. A Szolnoki Városi Bíróság halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségéért 1 évi szabadságvesztésre ítélte Gajdics Lászlót, és 3 évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A Szolnok Megyei Bíróság dr. Szűcs Sándor tanácsa a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzte. Az ítélet jogerős. r. fi. kor látottakat felülmúlta a foghíjas virágtartók látványa. A nagy gonddal készült új virágtartó kőéül kettő hiányzott. Az egyik a gesztenyés-sor tövében hevert A másik?... Hát ilyenek volnánk? H. P.-né Szolnok A tiszasasi Csató Lajos háza fölött hatalmas rádióantenna magasodik. A huzalrendszer láttán az idegen úgy véli, szenvedélyes rádióamatőr adó-vevője működik a házban. Am Csatóék ennél egyszerűbb, de anná^ fontosabb dologra — családi kapcsolattartásra használják a CB-rádiót. Az ötlet és a kivitelezés a Kecskeméten lakó ifjabb Csató Lajos érdeme, aki pénzt és fáradtságot nem sajnálva alakította ki a sajátos házitelefont. Tiszasas és Kecskemét — szülők és fiúk — között a napi kapcsolattartás csak egy gombnyomásba kerül... A képen: a boldog Csató házaspár. Hogyne örülnének, hisz a „gyerekkel” akár naponta többször is beszélgethetnek! Válasz cikkünkre Gyerek a boltban címmel július 15-én közöltük egy olvasónk panaszát. Nem írtuk meg —* szándékosan —, hogy hol, melyik boltban fizettették ki kétszer az árut egy kisgyerekkel, egy leendő mindennapos vásárlóval. Akkor meg miért ke1- lett az egész? — kérdezhetné bárki. Ügy véljük, azért csak-csak elolvasták, s ki-ki levonta a tanulságot belőle. Am ezentúl az érdekelt bolt üzemeltetőjét levélben is megkerestük. Közöltük levélírónk nevét, címét is. örülünk, hogy a válaszra nem kellett sokáig várnunk. Mi volt benne? A panaszt természetesen kivizsgálták. Megállapították. hogy a sérelem jogos volt A boltvezető figyelmetlensége miatt fizetett kétszer a gyerek a vásárolt áruért, amelyre az egység vezetője nem emlékezett vissza... Az ügy lezárult. LevéL írónk visszakapta a pénzét. (De nem ez a lényeg!) A boltvezető őriz (bizonyára nem kedves emlékei között) az esetről egy írásbeli figyelmeztetést amelyben — a másolatiból tudjuk ez is olvasható: „Félihivom figyelmét hogy a gyermekek kiszolgálására különös gondot forditson...” Valahogy így kellene — „írásbeli” nélkül is... Szerkesztői üzenetek G. L. Szolnok: A sorköteles részére, katonai szolgálatra behívás esetén a munkáltató (termelőszövetkezet) egyszeri bevonulási segélyt köteles fizetni. Ennek összege a havi átlagkereset (át- laigrészesedés) 50 százaléka. Ha a hadkötelesnek olyan gyermeke van, akinek az eltartásáról a bevonulás előtt maga gondoskodott akkor a havi átlagkereset teljes ősz- szege a bevonulási segély. J. K. Törökszentmiklós. A kérdezett személy a kolozsvári tudományegyetemen folytatott jogi és néprajzi tanulmányokat, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát Nem haragszunk. OiueáUKotU: Fariul Fenneoé ..Házitelefon” Ne add uram...!
