Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

1985. SZEPTEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Megfelelő ember, kényes feladatra A fikcióknak is megvan a maguk logikája. Ha az alap- helyzethez nem kapcsolódik logikusan a fordulat, akkor a teória összedől, mint a kár­tyavár. Nem tartom véletlen­nek, hogy a fikció „termé­szetrajzáról” éppen ez jutott eszembe a film megnézése után. A forgatókönyv Juha Vak- kuri finn író regényéből ké­szült, nálunk a Modern Könyvtár sorozatban jelent meg. Ügy véltem, vagy ab­ban reménykedtem, hogy amit a filmből nem értettem meg egyértelműen, majd megtudom a regényből. Nem lettem okosabb, már-már ar­ra gondolok, hogy nem va­gyok megfelelő ember erre a kényes feladatra, vagyis Ko­vácsi—Vakkuri filmjének megértésére. Ettől persze még lehetne nagyon jó film is ez a politikai fikciókra épült munka, de a fáradt nézők láttán mégis olyan kételyem támadt, hogy nem vagyok egyedül értetlenségemben. Addig könnyű — viszony­lag — eljutni a megismerés­ben, hogy a film meghatáro­zatlan térben és időben ját­szódik, és a politikai fordulat nyilván maga a forradalom, a parancsnok meg a forrada­lom vezére. Eleddig ez elfo­gadható, ebben a közegben minden megtörténhet, egy el­képzelt helyzetről olyan vé­leményt mond az író, a ren­dező, amilyet akar. De az na­gyon fontos, hogy akikhez szól, együtt tudjanak gondol­kozni az alkotókkal, s eljus­sanak az igenlés vagy a ta­gadási tényéig. Kovácsi film­jében azonban megkérdője­Szomlbaton a Budapest Kongresszusi Központban rendezték meg a Hungaroton hanglemezhetek fővárosi nyitóhangversenyét. A Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekar, a Magyar Rádió és Televízió Énnekkara közre­működésével Sólyom Nagy Sándor, Kincses Veronika, Takács Klára, B. Nagy Já­nos. Polgár László előadá­sában Doráti Antal vezény­letével csendült fel Liszt Ohris tus-oratóri urna. Az esten átadták a Műve­lődési Minisztérium „Az év hanglemeze”-díjait is. Ezt a kitüntetést Bartók Béla Hat vonósnégyes című lemeze nyerte el — a műveket a Takács vonósnégyes szólal­lezhető: a Parancsnok léte, vagy nem léte. De ez még hagyján, fogadjuk el ezt a politikai abszurditást, hanem az ebből következő cselekvé­sek, magatartások indokait, logikáját már joggal kéri számon a néző. Félő, hogy a film cselekményét sem ért­jük tisztán, s így igen nehe­zen, vagy sehogyse jutunk el a jellemek, szándékok meg­ismeréséig. Számos példa van erre a történelemben — hogy ugyanazon személyektől a különböző, megváltozott helyzetek más alapállást kö­veteltek. De ezekben a néző­pont-változásokban mindig megtalálható a cselekvés lo­gikája. Kovácsi filmjében csaknem minden kompetens szereplő olyan ravasz, két­színű, bután vagy demagóg módon okoskodó, hogy ez az érzésünk, ők maguk is kere­sik hazugságlavináikban az egyetlen vékonyka szál igaz­ságot, amelyben megkapasz­kodhatnának. Mi nézők eb­ben szívesen segítenénk ne­kik, de olykor azt se tudjuk, hogy kié a rokonszenvünk, mert telis-teli a film amo­lyan hol kerék, hol talp fi­gurákkal. A legtöbb amit tehetünk, hogy nem kételkedünk Ko­vácsi János jó szándékában, hogy valami fontosat akart mondani egyszerűnek és egy­értelműnek nem vélhető ko­runkról, — csak éppen bele­gabalyodunk az egymásnak sűrűn ellentmondó részle­tekbe. Ügy véljük, maguk az alkotók ,is ekképpen jártak ezzel a filmjükkel. — ti — tatja meg; Schubert IX. (C- dúr) szimfóniájának felvéte­le a Budapesti Fesztiválze­nekar előadásában, Fischer Iván vezényletével; Händel Duettek és kantáták című korongja, Respighi A láng című operája, egy népzenei album: a Finnugor és török népek zenéje, valamint há­rom irodalmi lemez: az I llyés Gyula versei — a költő elő­adásában —; Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyer­mek panaszai és A bús fér­fi panaszai, valamint Csu­kás István—Bergendy István Süsü újabb kalandjai című felvételek. A díjakat Bors Jenő a Hungaroton Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat igazga­tója nyújtotta át. Megkezdődött a fóti ősz Népviseletbe öltözött me­nyecskék. kisbírók, huszárok, lovasok énekétől volt hangos vasárnap délután Főt. ahol vidám, zenés szüreti felvo­nulással kezdődött a 17. fó­ti ősz rendezvénysorozata. A falun végigvonuló menet a Fáy-présház melletti szabad­téri színpadnál kötött ki, ahol Agárdi Gábor színmű­vész nyitotta meg a vidám rendezvényt Könyvről könyvre Rónay Lószló: „Ki volt ez a varázsló?” Régebbi és újabb keletke­zésű, Kosztolányi Dezsőről, illetve munkásságáról szóló, írásokból, továbbá Kosiztolá- . nyi műveiből szerkesztette Rónay László a Kozmosz Könyvek kiadásában megje­lent „Ki volt ez a varázsló?” című kötetet. Kortársak, pá­lyatársak, irodalomtörténé- sízek, egykori barátok és el­lenségek megnyilatkozásait igazította Rónay László olyan rendbe, hogy abból nemcsak pontos életrajz, de korrektül megrajzolt pályakép is kere­kedett. Ami az életrajz ve­zérfonalát illeti — elsősor­ban Kosztolányi Dezsőné 1938-ban megjelenít vissza­emlékezéseihez kötődik, s a kötet lapjain olyan nagysága is megszólal a XX. századi irodalomnak, mint Thomas Mann, a magyarok közül pe­dig Ady Endre, Tóth Árpád, Füst Milán, Geliért Oszkár, Rónay György, Bóka László és mások. Természetesen a könyv alapvető célja a Kosztoiányi- éietiműre irányítani a figyel­met. Nem a költőre, nem a regényíróra, a nyelvújítóra, a publicistára, a sizínikritikus- ra, hanem a hatalmas életmű egészére, amelynek mind­egyik rétege hordoz a mai ol­vasó számára fontos üzenete­ket. Rónay László így ír a köitet bevezetőjében: „Bár­milyen oldalról közelítsük is meg: Kosztolányi Dezső egyik legjellemzőbb sajátossága a szépre való nyitottság és az élet harmóniában felolvadó rétegei meghódításának a vágya. Olyan korban élt, mely sokszorosan megcsúfol­ta ezt a szépséget, s ő annál elkötelezettebb hívének val­lotta magát.” Idén ünnepeltük a magyar irodalom egyik legnagyobb tanítómestere születésének századik évfordulóját, ám a könyvkiadás nem kényeztette el túlságosan az olvasókat. Rónay László könyve — ha úgy tetszik — hiánypótló mű, igényesebb olvasók számára is kulcs és segédeszköz lehet a Kosztolányi-életmű telje­sebb megértéséhez. — vágner — n Hungaroton hanglemezhetek nyitánya Sikeres beiskolázás•, hiányzó pedagógusok A tanévkezdés tapasztalatai Mezőtúron Éppen egy hete kezdődött meg az 1985—86-os tanév, amely a korábban megszo­kottnál kicsit csendesebb lesz, hiszen nem kerül sor jelentősebb változtatásokra. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nincsenek új s megol­dásra váró régi feladatok a közoktatásban. A tanég_indi- tása jólehet sehol sem oko­zott nagyobb gondokat me­gyénkben, az első héten mé­gis sok-sok tennivalójuk akadt az iskolavezetőknek, tanácsoknak. Hogy készítet­ték elő az új tanévet? Ho­gyan telt el az első hét? Ezekre a kérdésekre keres­tünk választ Mezőtúron. Egy-egy tanév előkészíté­se tulajdonképpen a megelő­ző év decemberében kezdő­dik el, amikor az oktatási intézményekben összeállít­ják a munkaterveket, ame­lyek többek között a tárgyi és személyi feltételek fej­lesztését tartalmazzák. Ezt követően kerül sor február­ban az üres állások meg­hirdetésére, majd a leendő első osztályosok beiratására. Júniusban, a tanév értékelé­sével egyidőben meghatároz­zák a következő oktatási év feladatait is. Ugyancsak nyá­ron, megújulnak, megszépül­nek az iskolák, s augusztus utolsó napjaiban már a tan- testületi értekezletekkel, az óratervekkel gyakorlatilag elkezdődik az új tanév. Ezek után azt gondolhatná bárki, hogy szeptember ele­jére már nincs más tenniva­ló, mint az oktatás-nevelés, a tartalmi munka megkezdé­se. Csakhogy esetenként még hiányzik néhány tankönyv, esetleg üresen maradt egy- egy állás, vagy időközben máshová költözött egy-két nevelő. Így aztán az első napokban bizony akad dol­guk az iskolavezetőknek, s a fenntartó tanácsoknak. A ma még üres állást lehet, hogy holnap már sikerül betölteni. Így végleges ada­tokkal még nem tudjuk jel­lemezni a tanév indítását Mezőtúron sem. A legkevesebb gondot mindenesetre az óvodáztatás jelentette a városban. Már évek óta hagyomány, hogy minden jelentkezőt el tud­nak helyezni a négy gyer­mekintézményben. Az idén kétszázötven három-ötéves gyermeket vettek fel az óvo­dába. Az összesen 962 óvodai helyen 943 gyerekkel foglal­koznak az óvónők. Ennek el­lenére a belváros gyermek- intézményei zsúfoltak, míg a lakótelepek óvodáiban töb­ben is elférnének. Sokat ja­vult, csaknem százszázalékos az ötévesek óvodáztatása a városban. Sajnos, minden tanévben akad egy-két olyan gyermek, aki mindenfajta előkészítés nélkül kezdi meg iskolai tanulmányait. Az idén a város négy ál­talános iskolájában három­százötven első osztályos kis­diák tanul. Kevesebb mint tavaly. Így az 1—8 évfolya­mon összesen 2500 a tanu­lók száma. A fogyatkozó gyermeklétszám ellenére is két általános iskolában vál­tott műszakban tanítanak az alsó tagozatban. Nem nagy mértékben, de növekedett a képesítés nélküli nevelők aránya. A tizenöt diplomával nem rendelkező tanító, tanár közül azonban tízen tanul­nak felsőoktatási intézmé­nyekben. Ebből is látszik, hogy pályázat útján nem si­került betölteni valamennyi üres állást, noha még szol­gálati lakásokat is felkínált a város. Igaz, a lakások mi­nősége kifogásolható. A középfokú oktatási in­tézményekben négy üres ál­lás maradt a tanév elején. A legtöbb gondot a gimná­zium és szakközépiskolában a nyelvszakosok hiánya okoz­za. Valamennyi középiskolá­ban, s a két szakmunkáskép­ző intézetben is sikeres volt viszont a beiskolázás. Sőt a kereskedelmi szakmunkás- képző intézetben még túlje­lentkezés is volt. A Dózsa György Mezőgaz­dasági Gépészeti Szakközép- iskolában az idén készülőd­nek a következő tanévtől megvalósuló technikuskép­zésre. A Teleki Blanka Gim­názium és Szakközépiskolá­ban pedig folytatódik a nem­rég elkezdett kísérlet, a szol­noki Varga Katalin Gimná­zium mintájára, s az ottani tapasztalatok alapján. Az oktatás személyi felté­teleit érintő gondok ellenére is a város mintegy négyezer általános és középiskolás diákja, szakmunkástanulója zavartalanul kezdhette meg a tanulást. S most már csak jobbára rajtuk, munkájukon múlik, hogy milyen eredmé­nyeket hoz az új tanév. T. G. A város ismerje könyvtárát! Egy kitüntetés, s ami mögötte van Lapunkban beszámoltunk az eseményről: az alkotmány ünnepe alkalmából a tiszafü­redi városi könyvtár kollek­tívája megkapta a megyei tanács közművelődési díját. Nem mellékesi, hogy a díj történetében első ízben egy közművelődési intézmény kollektíváját jutalmazták. S tegyük rögtön hozzá: ki­csiny munkahelyi közösség­ről van szó — tizenkét fő­foglalkozású és egy nyugdí­jas alkalmazott alkotja a fü­redi könyvesház szakember- gárdáját. Nem kell a távoli múltba visszamenni, hogy a füredi könyvtár mai eredményei­nek forrásaira bukkanjunk, bár a könyvtárügy tiszafü­redi története az 1800-as évek második felében kez­dődött. Statisztikai adatok és néhány tanulmány, elemzés igazolta, hogy a könyvtár „evolúciós” fejlődése tulaj­donképpen a ’70-es évek má­sodik felétől gyorsult fel. (Mindez természetesen nem jelenti a korábbi évek olva­sómozgalmi eredményeinek megkérdőjelezését). A társa- dlalmi, gazdaságpolitikai té­nyek közismertek: a megye leafiatalabb városában a szo­ciális. kommunális célú be­ruh ázás nk . .koni u nktú rá ia” idején sem. feledkeztek meg az alapvetően fontos körmű­velődési intézményekről. A füredi könyvtár eseté­ben ez a fenntartói szemlé­let fölér egy „sztorival”, amelynék lényege dióhéjban ennyi: a fölgyorsult gazdasá­gi fejlődésnek megfelelően, a lehetőségekhez képest anv nyit, áldoztak a könyvtárügy­re, amennyire lehetőség volt. (Szükség mindig többre lenne). Az öreg épü­letet felújították, kibővítet­ték — ennek utolsó lépcsőié­ként most folyik a zenei részleg kialakítása. Gál Sándor, a könyvtár igazgatnia sem mulasztja el megemlíteni a fenntartók fe­lelősségét — A tiszafüredi könyvtár a városi könyvtárak sorában a legkisebbek közé tartozik. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy lemondhatnánk arról az alapvető célról, hogy a város ismerje a könyvtárát a könyvtár pedig a várost. A forgalmunk évi 20—25 ezer látogató. 70—75 ezer kötet. E nem különöseb­ben meghökkentő adat, ám tegyük hozzá, hogy olvasó­ink egyharmada helyben ol­vasó, vagyis a legigényesebb olvasói réteghez tartozik, a könyvtár egyéb szolgáltatá­saira is számít. S ez valóban a kollégák dicsérete: az is­meretek robbanásszerű gya­rapodása korában sem lehet tájékozatlan- a könyvtáros. S amit még hozzátennék: a munka szegszervezésén mú­lik, hogy a könyvtárosoknak legyen idejük önképzésre, fölkészülésre is. Egyhangú­lag tudomásul vettük, hogy a könyvtáros munkája szolgá­lat. de a szolgálattétel nem ölheti meg az apparátust. Ebben a „mikroklímában” természetesnek tűnik, hogy a könyvtárlosok szívesen válu lalnak külön feladatot (pub­likációk írására, irodalom- jegyzék, bibliográfia •— ké­szítésére vállalkoznak). Ké­zikönyvtára, helyben olva­sásra szánt gyűjteménye ki­tűnő: az érettségire készü­lők éppúgy megtalálják a számukra szükséges olvas­mányokat. mint a nyelvek­ben járatosak az idegennyel­vű lexikonokat, vagy a TIT- előadók, politikai ismeretter­jesztéssel foglalkozó a leg- frisebb szakirodalmat. A szabadpolcokon található ál­lomány összetétele is igé­nyességet tükröz, ami nem jelenti azt. hogy a 25 ezer kötet között nem található szórakoztató irodalom. Az elmúlt években szépen kiala­kult — katalógussal együtt — a helytörténeti, helyisme­reti gyűjtemény, s nem mel­lékesen a könyvtár „kebelé­ben” szerveződött meg né­hány évvel a férfikar, amely rendszeresen szerepel a ti­szafüredi társadalmi ás po­litikai eseményeken. V. J. Utcarészlet alz épülő battonyai SOS gyermekfaluból Fotó: Korényl Éva Gál Sándor: A könyvtáros munkája iszolgálattétel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents