Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
1985.1 SZEPTJEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Véget ért a cigányfiatalok találkozója Vasárnap délben Szolnokon, a KISZ megyei bizottságának politikai képzési központjában befejeződött Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád, Hajdú-Bihar, Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye cigányfiataljainak háromnapos találkozója. A találkozón a fiatalok előadásokon, konzultációkon és fórumokon ismerték és vitatták meg a cigányság (Helyzetével összefüggő kérdéseket és az ezekből adódó állami és mozgalmi feladatokat. Előadást tartott Kozák Istvánná, a Minisztertanács cigányügyi tárcaközi ( koordinációs bizottságának titkára a cigány lakosság körében lezajlott és napjainkban is zajló életmódváltásról,, Kelemen László, a KISZ KB gazdaságpolitikai és érdek- képviseleti osztályának munkatársa az ifjúsági szövetség azon mozgalmi lehetőségeiről, amelyek a cigány fiatalokat érintik. A találkozón a fiatalok ízelítőt adtak népük hagyományaiból is. Zárszavában Tokai János, a KISZ megyei bizottságának titkára arról szólt, hogy a tavalyi országos cigánytalálkozó után Szolnok megye elsőként vállalta egy regionális találkozó megrendezését. Remélhetően a találkozók sora valamelyik szomszédos megyében folytatódik. A háromnapos eszmecserén elhangzottakról lapunk holnapi számában részletesen beszámolunk. Üj szolgáltatás az Autóklubban Két év alatt megháromszorozódott a megyei tagság Küldöttközgyűlésre készül a Magyar Autóklub, s hagyományosan megyei szervezetei is mérleget készítenek az elmúlt öt esztendőről, és vázolják jövőre szóló elképzeléseiket. A Szolnok megyei szervezet szombaton délelőtt tartotta közgyűlését, amelyen részt vett az országos (szervezet főtitkárihelyettese, Mészáros Imre és ott volt megyei pártbizottság osztály- vezetője, Rábold Gábor is. A beszámolót tartó Szekeres Lászlót a megyei szervezet vezetőségének elnöke igen eredményes időszakról adhatott számot. Ami elsősorban az autósok körében megnövekedett népszerűségben mérhető le; ténylegesen az 1979-es másfél ezres tagsághoz képest 1985-re megháromszorozódott a klubtagok száma, ma mintegy hétezren tartoznak a megye autósainak nagy családjába. A népszerűség okai között első helyen a két éve megszületett szolnoki műszaki bázis szerepeli, amelynek belépésével mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt megnö- vekedett a szolgáltatások köre. Vidéken az úgynevezett mini állomások — töltenek be hasonló szerepet. Tagnak lenni, csak ha megéri, úgy érdemes — vallják az autósok. A megyei szervezet is ennek szellemében kívánja tevékenységét továbbra is szervezni. Minél több „mini-szervizt” szeretnének létrehozni akár úgy is, hogy jelentős javítólehetőséggel rendelkező üzemekkel kötnének szerződéseket, hogy hétvégeken álljanak a klubtagok rendelkezésére. Dinamikus fejlődés jellemzi a szervezet munkáját, de tennivaló bőven akad még. Sok a fehér folt a megye autóklubtagsági térképén — elsősorban a megye városaiban, községeiben, sőt termelőszövetkezeteiben szeretnének újabb tagokat toborozni a megye mintegy 40 ezer autótulajdonosa közül. A megyeszékhelyen új kocsimosó létrehozásán is fáradozik a szervezet, hogy ezzel is bővítse szolgál tatásainak körét, és sok más elképzelést dédelgetnek, A közgyűlés beszámolója feletti vita után megválasztották a megyei vezetőséget — elnök ismét Szekeres László — valamint az országos küldöttgyűlés küldötteit. A megyei szervezet titkára: Lugosi Imre. Megyei agrárszakemberek Kjusztendilben A Magyar Agrártudományi Egyesület Szolnok megyei szervezetének hattagú küldöttsége Matuz János egyesületi titkár vezetésével ma Kjusztendilbe utazott. A küldöttség öt napig tartózkodik a bulgáriai testvérmegyében, ahol a növénytermesztés, az állattenyésztés és a mezőgazdaság gépesítésének a helyzetét tanulmányozzák. Kinttartózkodásuk alatt meglátogatják a Karcagi Magyar—Bolgár Earátság Termelőszövetkezet sztanke —diimitrovi testvérszövetkezetét is. Kóolaikutató Vállalat Befelezték az ötéves tervet A Kőolajkutató Vállalat olajbányászai kiválóan helytállnak a jubileumi munka- versenyben. Tizenöt héttel az év vége, a VI. ötéves tervidőszak befejezése előtt, teljesítették ötéves fúrási előirányzatukat. A Nagyalföld területét „művelő” kutató és feltáró brigádok majdnem fél évtized alatt egymillió 227 ezer méter mélyen hatoltak a föld belsejébe. A kritikus téli hónapokban is ütemesen dolgoztak, és évi időarányos tervüket megtetézve szeptember első hetében már megközelítették a 200 ezer méter teljesítményt. A költ- ségiakarékosan dolgozó olajbányászok munkáját, az energiakészlet növelését a kiszolgáló egységek is hatékonyan segítették. Egy-egy berendezés átszerelés] idejét majdnem másfél nappal csökkentették, és felére mérsékelték a fúrótornyok, gépek, berendezések javítási idejét. A balesetekből származó műszakkiesés körülbelül az egyötödére csökkent. A jubileumi munkaverseny eredményszámlájára írható, hogy az idén, de az egész tervidőszakban kevesebb meddőfúrás fordult elő. A vendégforgalom 11 százalékkal nőtt Jó főszezont zár a Tiszatour Szüret, disznótor őszre, tóire Itt az ősz, és az idei nyaralás, üdülés emléke lassan feledésbe merül, hogy helyet adjon a jövő évi terveknek. A tervezgetésbe azonban erősen beleszólnak majd idei tapasztalataink, hogy milyen „szezont zártunk” ebben az évben. Nemcsak a magánember van ezzel így, hanem az utazási irodák is. Bár a szeptember még sok vendéget hoz, a vénasszonyok nyara még kirándulásra alkalmas napokat tartogat, az igazi főszezon már véget ért. A Tiszaitour Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal igyekezett az idén is mindent megtenni azért, hogy vendégei kellemesen érezhessék magukat. A szállodákban, kempingekben felújítottak, parkosítottak, füvesítettek, utat építettek, az abádszaló- ki kempingben mosogató- konténert helyeztek, el. A szezon előtti szépítési, csino- sítási munkákkal időre elkészültek. A Tiszatour idei főszezoni mérlege kedvező. Ha a május—j úniusi—j úli us— augusztus hónapok vendégforgalmát nézzük, 11 százalékkal volt nagyobb az idén, mint a tavalyi hasonló időszakban. Nem örvendetes gj- sízonit, hogy a turisták rövi- debb időt töltöttek megyénkben, hisizen a vendégéjszakák száma csak 1 százalékkal nőtt. Erre magyarázatot ad az idei szeszélyes nyár is, hiszen igen magas ési igen alacsony hőmérsékletet kellett átvészelniük a kempingekben lakóknak. A Tisza-híd felújítása is visszafogta valamelyest a forgalmat, mert aki csak ,tehette,v ebben az időpontban elkerülte Szolnokot. A legtöbben az olcsóbb szálláshelyeket keresték. A szolnoki és az abádszalóki kemping forgalma igencsak megnőtt. Szolnokon például tizenegyezer ötszáz vendég huszonhatezer éjszakát töltött el. (Nyolcezerháromszáz turista külföldi volt.) A külföldiek érdeklődésének növekedése másutt is érezhető, a tiszafüredi kemping vendégeinek fele idegen országból jött. Az idei nyár megyei idegenforgalmi „slágere” változatlanul a Tisza II. víztározó környéke volt. A magyar turisták közül is egyre többen fedezik föl az „Alföld Balatonját”. Az abádszalóki kempingben 30 százalékkal nagyobb volt a forgalom a tavalyinál. A vendégek száma várhatóan ezután is növekedni fog, hiszen a yíztározó a kellemes és viszonylag olcsó helyek közé tartozik. Ezért a Tiszatour a kemping bővítését tervezi. A hivatal nem csak kényelmesebb, modernebb szálláshelyekkel várta a látogatókat, hanem bővítette szolgáltatásait is. Minden egységben lehet már valutát váltani. A kempingekben igen sok nyugati vendég élt a lehetőséggel. A szállodákban ajándéktárgyakat, képeslapot, könyvet stb. árusítanak. Az idén a Tiszatour több programjára volt vevő, mint tavaly. Különösen a tenisz-, a lovaglótanfolyamok sikerültek jól, ezek iránt elsősorban a külföldiek érdeklődtek. Az ősz beköszöntővel a forgalom csökkenésére keld számítani. Szeptember 5-től a hivatal szálláshelyein az utószezoni árak léptek érvénybe, a szállodákban 25— 30 százalékkal lettek olcsóbbak a szobaárak. A programokat is az évszakoknak megfelelően szervezik, a cserkeszőlői szüretre tíz negyvenöt tagú csoportot várnak. Népszerű a szintén cserkeszőlői disznótor is. Két norvég csoport is érkezik a faluba, 3 hetes gyógykúrára. A szervezett és biztos vendégeket hozó programokkal a szálláshelyek 65 százalékát tudják kihasználni. — p. é. — RepUlőnap Szolnokon Tízezrek csodálták a nagyszerű légiparádét Szögletes orsók és paplanernyök — Itt a MIG bol a MÍG A légi felvételek becsült adatai alapján közel harminc* ezren voltak kíváncsiak a jubileumi repülőnapra, amelyet a szolnoki repülés 50. évfordulóján rendeztek meg tegnap a szandai repülőié- ' ren. Rögtön leszögezhetjük, akik a kellemes, a legszebb nyarat idéző napon, megnézték az MHSZ megyei vezetősége, a szolnoki repülő- és ejtőernyős klub rendezésében lebonyolított légiparádét, nem csalódtak, sőt olyan élményben volt részük, amely sokáig emlékezetes marad. Délelőtt 10 órakor Vass Lajos ezredes, az MHSZ megyei titkára köszöntötte a megjelenteket, a dísztribünön helyet foglaló Majoros Károlyt, a megyei pártbizottság első titkárát, Szűcs Jánost a megyei pártbizottság titkárát, Cső Jong-Hi főezredest, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséját, Rónai Rudolfot, a Magyar Repülő Szövetség elnökét, Hegyi Istvámnét, a KISZ megyei bizottságának első titkárát, a veterán repülőket, a szépszámú közönséget. Ezt követően Szepesi József, az MHSZ repülési főnöke mondott rövid beszédet, méltatta, hogy Szolnokon milyen lelkes, bátor és értő úttörői voltak a repülésnek. Megemlékezett Lovas Istvánról, az első szolnoki sportrepülőről, akinek nagy érdemei voltak abban, hogy ötven évvel ezelőtt, 1935 nyarán már levegőbe emelkedtek a mai légiparádé színhelyén az első. a Tisza-parti városban épített repülőgépek. Az ideális repülőidőben kezdődött bemutató megható pillanata volt, hogy Rubik Ernő Kossuth-díjas tervező jelenlétében egyszerre volt a levegőben az 1940-ben épített legendás Cimbora, kétüléses oktatógép, s mai, korszerűbb párja, a méltán világhírű „Rubik-madár”, a Góbé. De „szállt” még egy „öreg gép”, szintén Rubik Ernő tervezése, az R 22 S Junior 18-as típusú nagy teljesítményű vitorlázó repülőgép is, amely Szolnokon 1968-ban „vonult nyugdíjba”. Örömmel láttuk, hogy az Old Timer gépek és tervezőjük mellett ott voltak a repülőnapon a veterán szolnoki pilóták, a repülés úttörői, Gyurkicza András, Horti Kálmán, Molnár István és mások. A mai vitorlázó repülők parádéját három Pirát típusú gép nyitotta meg, Hajnal Sándor, Kerling József és Kaszab István aranykoszorús pilóták egy távrepülés „koreográfiáját” mutatták be a közönség nagy tetszése közepette. Ezt követően Tóth Andor egy Cirrus nevű vitorlázógép „nyergében” ragadtatta tapsra a nézőket, majd Matuz István IS—28-as, fémépítésű vitorlázógéppel lélegzetelállító műrepülő figurákat mutatott be, a földközelben „hátonrepülve” búcsúzott el a közönségtől. Megnyugtató, egyben színpompás látvány volt a nagy- ratörő légi akrobatika után a szolnoki és a kisújszállási Földközelben a négyes kupola segédmotoros sárkányrepülők díszelgése, de Vég Pál repülőmérnök, pilóta közben azt is bemutatta, hogy mit tud egy jól megépített sárkány. Alighanem műszaki szenzáció az a 3,5 méter fesztávú, rádióirányítású repülőmodell, amely az apró, ám káprázatos műrepülő figurákat bemutató modelltársai között szinte Gullivernek számított. Lehetetlenség a nagyszerű légiparádé minden egyes műsorszámáról, mozzanatáról beszámolni, de a MI—8-as helikopter akrobatikáját vétek volna kihagyni a legnagyobb tetszéssel fogadott bemutatók sorából. Az ejtőernyős mutatványok színes kavalkádjából a közönségnek a 2500 méter magasságból végrehajtott úgynevezett kupolaugrás tetszett talán a legjobban, a felcsattanó tapsból legalább is erre következtetünk, de bőven jutott az elismerésből azoknak a bátor és ügyes sportolóknak is, akik több _ száz méter magasságból érkezve „elpukantották” a dísztribün elé kikötött léggömböket. Az ejtőernyősök között ott volt Varga József, a legtapasztaltabb, legeredményesebb magyar ejtőernyősök egyike, — és Tamás nevű fia is. A „Killián” ejtőernyősei, közöttük a nemzeti és katona-válogatott tagjai egymás ejtőernyőjére „állva” közelítették meg a földet: szép és izgalmas látvány volt. A „mezőgazdász” pilóták is bemutatták, mit tudnak; az AN—2-es repülőgép 40— 50 centiméterrel a föld fölött suhanva permetezte a képzeletbeli „táblát”, — színezett vízzel. Valaki megjegyezte: Felszállás előtt M AN—2-es Fotó; Dede Géza lehet, hogy ez a repülőna|> legveszélyesebb mutatványa? Nem volt ok nélküli a megállapítás, hiszen a hatalmas testű géppel csaknem súrolni a földet tényleg nem veszélytelen, nem akármilyen pilótát igényéi ez a munka. Wittinger Péter nyugodt repüléssel hajtotta végre a bravúrt. Közben „kisorsolták” azokat a szerencséseket, — a belépőjegy sorszáma alapján — akik sétarepülést nyertek. De nem sok ideje maradt ß közönségnek az „irigykedésre”, mert Bessenyei Péter, a magyar motoros műrepülő válogatott tagja, a műrepülő Európa-bajnokság bronzérmese megkezdte bravúros repülését, bizonyította, hogy a világbajnokságon elért helyezése sem szerencse dolga volt. A 350 lóerős Z—50—L típusú műrepülőgéppel olyan mutatványokat hajtott végre, hogy a legtapasztaltabb, sokmindent megért pilóták is ámulva lesték. Már konferálták a motoros gépek kötelékének műrepülését, amikor egy, szinte a villámcsapás sebességével érkező MÍG—21-es gép csapott rá a jó öreg szandai rét légterére, — majd megérkezett a hangja is. Az olykor 2100 kilométer/óra sebességgel száguldó gép műrepülést végzett, de amikorra észrevettük, hogy „itt vartf’, a MÍG—21-es már igencsak a Jászság fölött volt. A repülőnap egyik fénypontja a magyar motoros műrepülő válogatott bemutatója volt. A Farkas Gyula, Kovács Pál és Erdős Mihály vezette gépek mérnöki pontossággal végezték nehéz mutatványaikat, A segédmotoros sárkány- repülők újabb bemutatója zárta a nagyszerűen sikerült repülőnapot. A tervezett záró műsorszám, a hőlégballonok bemutatója — bármilyen furcsán is hangzik — elmaradt a jó idő miatt. Ugyanis annyira meleg volt, hogy a ballonok levegőiét nem tudták megfelelően felfűteni, így azok nem emelkedtek el a földről. A több órás, látványos légiparádé után következett a sétarepülés, de akinek nem kedvezett a szerencse, hogy fölkerüljenek az AN—2-es fedélzetére, azok is elégedetten távoztak, mert a jubileumi repülőnap igen látványos volt, emlékezetes marad, Tiszai Lajos
