Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
6 1985. SZEPTEMBER 14. Nemzetközi körkép Palme miniszterelnök Svéd dilemmák Pártra? Zavartan mérlegelhetik a konzervatívok adózási ígéreteit: mi ez, mézesmadzag vagy tényleg lehet belőle valami? Akkor miiből fedezik majd a szociális, az oktatási, az egészségügyi és a többi jóléti kiadásokat, amelyek előnyeit mindegyikük élvezheti? Hogy végül is mire jutottak, az szeptember 16-án a választási eredmények ismertetésekor kiderül. A jelenleg kormányzó szociáldemokraták szépen hangzó ígéretekkel nem könnyítették meg a választók dolgát. Bíznak az elmúlt három esztendőben elért eredményeik vonzerejében, ami valóban nem csekély. Aki járt már Svédországban. maga is tapasztalhatta: a svédek korrekt emberek. Mégis egy svéd, nem akármilyen, Gunnar Myrdal No- bel-díjas közgazdász azt mondta egyszer róluk, hogy a „csalók nemzetét” alkotják. A két vélemény szemmel láthatóan ellentmond egymásnak, kivéve, ha adóbevallásról van szó. Myrdal is erre gondolt honfitársai nem éppen hízelgő jellemzésekor. Mézes madzag méz nélkül E skandináv állam lakóit már régóta bosszantja az adózási rendszer, amely jövedelmük jelentős részét el- szipkázza. Mindén megkeresett korona fele az állam zsebébe megy — harsogják a konzervatívok. Az adóügyekre érzékeny svéd polgár most, választások idején különösen felfigyel az ilyen megjegyzésekre, főleg, ha még egy ígérettel is megtoldják azokat. A hatalom bástyáit ostromló Konzervatív Párt, s vezére, a miniszterelnöki bársonyszékre pályázó Ulf Adelsohn tudja ezt; hogy a pártra szavazók számát növelje, ezért is helyezte kilátásba lépten-nyo- mon az adók csökkentését. Nagy dilemma előtt állnak tehát a svéd választók. Kire, melyik pártra adják voksu- kat? A szociáldemokratákra, akik a világszerte irigyelt svéd jóléti rendszert kialakították, tökéletesítették? Vagy az 1976 és 1982 között egyszer már leszerepelt ellenzéki koalícióra, annak egyik vagy másik tagjára: a Konzervatív Pártra, a Néppártra, netán a Centrum Érdemek — otthon és külföldön Svédország ismét jó úton jár — hangoztatta a választási kampány során Olof Palme miniszterelnök. Kabinetje vitathatatlan eredményeket könyvelhet el gazdasági téren. Első ténykedésként 1982 októberében 16 százalékkal leértékelték a koronát. Ennek nyomán ismét versenyképesek lettek a svéd termékek a külpiacokon, gyors ütemben nőtt az export, talpraállt az ipar, fokozódott a termelési és beruházási kedv, megszűnt a külkereskedelmi mérleg hiánya. Űj munkahelyeket hoztak létre, csökkent a munkanélküliek száma, bár az 1982-ben megígért teljes foglalkoztatottságot nem sikerült megvalósítaniok. S ami szintén nem jelentéktelen érdem: a szociáldemokraták sikerrel vették fel a harcot a három éve még 15,5 százalékos inflációval. Megfigyelők szerint a mostani választási kampányban a sorsdöntő gazdasági kérdések -mellett jelentős szerephez jutott a külpolitika is. A svédek büszkék arra, hogy fővárosuk, Stockholm a színhelye az európai bizalomerősítő intézkedésekről tanácskozó konferenciának. A szociáldemokraták nemzetközi tevékenységükkel nagy tekintélyt szereztek az országnak. Ebben oroszlánrésze volt Palme miniszterelnöknek, aki a nehéz időkben is szilárdan kitartott a hagyományos semle- gességi politika mellett. a béke, az enyhülés ügyének előmozdításán munkálkodott, elszántan küzdött az északeurópai atomfegyvermentes övezet megteremtéséért, elítélte az amerikai rakéták nyugat-európai telepítését. A nagytekintélyű szociáldemokrata politikus a választási kampány kellős közepén azt is bejelentette, amennyiben kormányfő marad, első útjainak egyike a Szovjetunióba fog vezetni. Az ellenzék érvei Ez annál is figyelemre méltó, mert az ellenzék az utóbbi időben heves támadásokat intézett a kormány külpolitikája ellen, nemegyszer szovjetellenes éllel. Akadtak olyanok is. akik alapjaiban megkérdőjelezték az eddigi kiegyensúlyozott, független svéd külpolitika helyességét, s a NATO, az Egyesült Államok felé tolnák az ország szekerét. A katonai kiadások növelését követelik, holott az európai semleges államok közül Svédország rendelkezik a leghatékonyabb védelmi erővel, légiereje például jó néhány NATO-tagálLaméval felveszi a versenyt. Az eredmények ellenére sokkal veszélyesebbek voltak az ellenzék gazdasági támadásai, amelyekkel a kétségkívül létező gondok közepette sok választót félrevezethettek. Ilyen a már említett adókérdés. A döntés joga most a svédek kezében van. El kell dönteniük, ki bizonyított nekik többet: a szociáldemokraták-e hat éves megszakítással 47 esztendős kormányzásukkal, vagy az ellenzék? Mi ér többet: az ígéretdöm- ping, vagy a tények? Kocsi Margit USA—Közös Piac Spagetti-háború John Block amerikai mezőgazdasági miniszter többször megfenyegette az Európai Gazdasági Közösséget. Blockot, akárcsak az amerikai farmereket, azok a szubvenciók bosszantják, amelyeket a nyugat-európai termelők a tej-, a hús és a gabonaexport támogatására hoznak. Ez évi 3—4 milliárd dollárt húz ki az amerikai farmerek zsebéből. Minthogy az amerikai fenyegetések már lévek óta ismétlődtek, Brüsszelben nem vették túl komolyan a háborús hangokat. Olasz panasz A közelmúltban azonban az amerikai kormányzat váratlanul odacsapott: a nyugat-európai tojásos száraz- tészta vámját százszorosára, 0,25 százalékról 25 százalékra, a tojásnélküli spagettiét és makaróniét pedig 40 százalékra emelte. A magas vám annyira megdrágítja a nyugat-európai száraztésztákat, hogy azokat az amerikai piacon nem lehet többé eladni. Az intézkedés végeredményben tehát embargót jelent. A Közös Piac eddig mintegy 5 százalékát szállította az amerikai forgalomnak. A spagetti-konfliktus Olaszországot érinti a legérzékenyebben, hiszen ez az ország szállítja a legtöbb száraztésztát az Egyesült Államokba. Az amerikai al- elnök a közelmúltban Rómában kénytelen volt meghallgatni az olasz panaszt a makaróni ügyben. Bush megígérte, hogy az ügyet Reaganhez továbbítja. Ugyanakkor szóvátette, hogy az olaszok akadályozzák a Floridában és Kaliforniában termelt citrusfélék bevitelét a Közös Piac országaiba. Állította, hogy az amerikai citrusfélékre a Tízek által kivetett vám ötször magasabb, mint a Földközi-tenger országaiból — Marokkóból, Tunéziából és Izraelből — érkező küldeményekre. A Közös Piac nemrég azt hozta fel indokul, hogy ez az érintett országok fejlődését segíti, ami Amerika érdeke is. Az amerikai cit- rus-lobbyt azonban ez az érv nem hatja meg: szerinte ilymódon 48 millió dollár veszteséget okoz nekik a Közös Piac. A tészta-bojkottra gyors választ adott az EGK: ha az USA folytatja a spagetti háborút, Brüsszel 8-ról 30 százalékra emeli' az amerikai mogyoró és citrom vámját. Ha az amerikaiak bántanak bennünket, vissza kell, hogy üssünk” — érvelt egy brüsszeli illetékes. Közismert, hogy az utóbbi húsz évben Nyugat-Eu- rópa parasztsága megnégyszerezte termelését. Hegyekben áll a marhahús, a vaj, cukor és a gabona. Csak a raktározási költségek évi 4,7 milliárdra rúgnak. A kivezető út: exportálni — exportálni, kerül, amibe kerül. A Közös Piac 1970-ben még 22 millió tonna gabonát importált, ma pedig jelentős eladó a világpiacon. Ugyanez történt a baromfival is. Tíz évvel ezelőtt komoly húsvevő volt, ma 660 ezer tonna marhahúst tárol a raktárakban. Tejtermékekből világméretekben az első szállító a nyugat-európai közösség. Az alacsony világpiaci árak ellensúlyozására kiviteli támogatást kapnak a termelők. Erre költik a Közös Piac agrár-költségvetésének több mint egyhar- madát, 40 milliárd márkát évente. A nyugat-európai kon- kurrencia, a csökkenő kereslet és a magas dollárár- folyam következtében az utóbbi években egynegyedével csökkent az amerikai mezőgazdasági export volumene. A farmerek jövedelme egyharmadával kisebb, mint a hetvenes évek végén. A szubvenciók elkeseredett ellenfele, Block mezőgazdasági miniszter bejelentette: visszaszerzik Amerika részesedését a világpiacon. az Egyesült Államoknak „szubvenciókkal kell magának piacot biztosítania” — mondotta és e célból 2 milliárd dollár állami támogatást kapnak a mezőgazdasági exportőrök. Konokok földjén Gyakran érkeznek összetűzésekről tudósító hírek Oj-Kaledóniából, erről a festői szépségű csendes-óceáni szigetcsoportról. Franciaország e tengerentúli megyéje — ez az anyaország gyarmatainak és függő területeinek szalonképes elnevezése — befolyásolja a francia belpolitikát, felkavarja a szenvedélyeket, éles vitákat vált ki a nemzetgyűlésben. Néha már úgy tűnik, mintha az algériai háború indulata térne vissza. Üj-Kaledóniát — amely egy nagyobb és több kisebb szigetből áll —, James Cook kapitány fedezte fel 1774- ben. Ekkor még egy időre sikerült a sziget lakóinak elkerülniük a gyarmati sorsot, de egy francia hajóval történt incidens után Párizs megtorlásként büntetőexpe- díciót küldött a szigetre, amely megtörte az őslako- sok ellenállását, Franciaország gyarmatának nyilvánította Új-Kaledóniát. Az akkori Fort-de-France-ban — ma Noumea, a sziget fővárosa — fegyenctelepet hoztak létre. Kezdetben köztörvényes bűnözők kerültek ide, majd a párizsi kommün leverése után deportált forradalmárok lakhelyévé vált a sziget. Később nagy számban érkeztek európai telepesek, akiket a kellemes klíma a ' paradicsomi szépségű környezet. és nem. utolsó sorban a kedvező természeti adottságok: vonzottak. A múlt század végén az őslakosság szembeszegült az idegen uralommal, ám ekkor visszaszorították őket a hegyekbe, a terméketlenebb területekre. Amikor 1917ben újabb felkelés tört ki az őslakos ikanakok között, a gyarmattartók rezervátumokat jelöltek ki számukra. Napjainkban a mintegy 20 ezer négyzetkilométernyi területen 145 ezren élnek. A melanéziai őslakosság aránya 43 százalék, az európai származású kaldosoké 37 százalék. A fennmaradó 20 százalék a csendes-óceáni szigetvilág más részeiről bevándorolt népesség. Az egyéb tényezők mellett nem hanyagolható el a sziget gazdasági vonzereje sem. Üj-Kaledónián található a világ nikkelkészletének negyede, de jelentékeny mennyiségű krórp, mangán, réz és nemesfém is felleLheA legkonokabb kanak, Jean-Marie TJibaon, a függetlenségi mozgalom vezetője Kanak harcosok kitűzik az őslakosság zászlaját egy barrikádra tő. A tengerfenéken olajat remélnek a kutatók. A gazdasági konjunktúra időszakában nem is volt különösebb feszültség a szigeten, a problémák a gazdasági nehézségekkel egyidőben jelentkeztek. Párizs ekkor — 1976-ban — úgy próbálta a belpolitikai feszültséget oldani, hogy kibővítette az ön- kormányzat hatáskörét. Ennek volt köszönhető, hogy a nyugalom ideiglenesen helyreállt, de a függetlenség követelését továbbra sem adták fel a kanakok. A belpolitikai életben 1984 hozta a döntő változást. A sziget belső önkormányzati státust kapott, s az akkori francia tervek szerint 1989- ben népszavazáson dönthetnek jövőjükről Űj-Kaledó- nia lakói. Múlt év novemberében a terv első lépéseként Farmerek tiltakozása az USA-ban. Tízezreket fenyeget csőd (Fotó: Spiegel) „Tanultunk az EGK-től” — tette hozzá. Elsőként Algériának, az európai közösség hagyományosan jó partnerének ajánlottak „baráti áron” egymillió tonna gabonát. Hasonló ajánlatot tettek Egyiptomnak is. Block azt tervezi, hogy az elkövetkező három évben húsz — a Közös Piaccal szoros kapcsolatban álló — országot hódítanak Baráti áron A brüsszeliek jól tudják, hogy hosszú távon nem vehetik fel a versenyt a tengerentúliakkal, mert a támogatások összegének emelésére nem futja a Közös Piac költségvetéséből. „A spagetti-háború operett, de egy gabona-háború dráma lehet” — vélekedik egy EGK szakértő. Ha az USA tovább folytatja a vevők el- szipkázását, a brüsszeli bizottság számára csak egy lehetőség marad: meg fogja adóztatni az amerikai szója- exportot. Az USA évente 3 és fél milliárd dollár értékben szállít szójababot a közösségnek, tehát a veszteség tetemesnek ígérkezik. Ez lenne az a pont, ahol a kereskedelmi háború végleg ellenőrizhetetlenné válna. g- t Összeállította: Majnár József helyi választásokat rendeztek a parlament megteremtésére. Ám az őslakosok mozgalma, a Kanak Felsza- badítási és Szocialista Front maga is megosztott volt ebben a kérdésben. A mérsékeltek a tárgyalások mellett voltak, a szélsőségesek a szavazás bojkottjára szólítottak fel. azonnali függetlenséget követelve. Miután a lakosság többsége eleget tett e felhívásnak és nem ment el szavazni, a 42 tagú parlamentben 34 mandátum az európai telepeseké lett — tehát ők alakíthattak kormányt. Az új kabinet első ténykedése volt, hogy lázadásnak minősítette a kanak mozgalmat és elfojtására Párizstól kért segítséget. Válaszul az őslakosak a választások eredményének megsemmisítését követelték. A kanakok akadályokat emeltek az utakon, napirendre kerültek a francia csendőrökkel az összetűzések, lövöldözések. A francia kormány teljhatalmú kormánybiztost küldött a szigetre Edgar Pisani személyében, aki tervet dolgozott ki a probléma rendezésére. Ennek értelmében idén júliusban népszavazáson kellett volna dönteni a függetlenség kérdéséről, de végül is a feszült helyzet miatt nem lehetett biztosítani a szavazáshoz szükséges nyugodt légkört. Párizs ezután egy négypontos tervet dolgozott ki, amelynek értelmében 1987 végéig népszavazást tartanak a ..Franciaországgal való társulásban” megvalósítandó függetlenségről. Az átmeneti időszakban meghatározott önkormányzati jogkörrel rendelkező regionális tanácsokat választanak, ezeket a választásokat idén őszre tervezik. A Nemzetgyűlés elfogadta ugyan a javaslatot, amely ezzel törvényerőre emelkedett, de az alkotmányjogi tanács, — ahol a jobboldal képviselői vannak túlsúlyban —* néhány rendelkezést kifogásolt. A francia kormány nincs könnyű helyzetben, amikor a megoldást keresi. Hiszen a sziget stratégiai jelentőségének megértéséhez azt is tudni kell, hogy itt terül el az a Mururoa korallzátony, ahol a francia "nukleáris kísérleteket végrehajtják. Mindenesetre Párizs manőverezése közben a konok kanakok elszántan folytatják harcukat a sziget függetlenségének elnyeréséért. Déc&l Katalin
