Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
1985. AUGUSZTUS 31. Irodalom» művészet 9 Péter Vladimir: Figura Péntek Imre: Két nem nem tudom nem tudom elmondani egy év után sem (ha élnék - száz év után sem), mit adtál könnyű kézzel alig figyelve - mit adtál nekem... rezzenés addig menekültünk, míg egyszer egymásra leltünk, (ma is hallom lihegésänket a világvárosi falu éjeinek mélyén. . .) ki-ki hozta a maga poklát, tisztítótüzét, elfuserált üdvösségét - s alig mertük elhinni, hogy valami össze akar kötődni bennünk széttéphetetlenül, végképp. Duba Gyula: I vasom az újságban, hogy Svédföldön létrehozták a házasságbiztosító intézményt. Az ötlet kétségtelenül zseniális. Lényege a következő: a házasság kötelékében élő férj és feleség lelkiismeretesen fizeti a biztosítási díjat, minek fejében házasságuk felbomlása — azaz válásuk — esetén a biztosító fedezi a bírósági tárgyalások és a válás költségeit. Sőt, szükség esetén a bírósági eljárást is megszervezi. Nincs gondmegszűnt a válással kapcsolatos anyagiak okozta nyomasztó érzés. Aki okos és előrelátó, bebiztosítja házasságát, hogy esetleges válása ne juttassa a tönk szélére. Ismétlem, a gondolat valóban zseniális. Ilyen feltételek mellett érdemes nősülni, de férjhez menni isi. Nincs többé veszély, garasos kicsinyeskedés. ha a dolog nem sikerül, a biztosító fizet. Zátonyra fut a házasság, megfeneklik? A biztosító mentőcsónakot küld a veszélyben lévőkért, és azok immár külön-külön sodrásiban eveznek boldogan tovább az élet vizén. Megszűnt a kockázat, a vállalkozás veszélymentes, mindenki nyugodtan nősülhet vagy férjhez mehet- aki bírja fizetni a biztosítási illetéket. Már pedig ezt valószínűleg minden svéd polgár köny- nyen kifizeti, mert ahogy hallom, náluk módfelett nagy a jómód. Ilyen, viszonyok között könnyű elképzelni a szőke hajú, férfias Olson,t, ahogy megkéri a szép, szeplős orrú Helga kezét: — Ne félj- szívem^ ha nem, sikerül a dolog, a • biztosító elintézi, minden költséget fedez! — Mennyi a biztosítási díj? — érdeklődik szemlesütve a szemérmes Helga. — Potom ötven korona évente... — Akkor oké... — pirul a szende leányzó —, akkor hozzád megyek. De a te gondod lesz fizetni a részleteket! Ó, örök női gyakorlatiasság, mely a legszívélyesiebb érzések füzében sem hamvad el! A férfias Olson és a bűbájos Helga összeházasodnak, két álló esztendeig nagy akaraterővel együtt élnek, és akkor tanácstalanul egymásra néznek: hát nem, mégsem megy! — Nem baj — mondja biztatóan Olson —, majd a biztosító... — Fizetted a részleteket? — kérdi tárgyilagosan Helga, akit a kétévi asszonysággal járó örömök és kötelességek még vonzóbbá, már-már észbontóan éretté tették. — Pontosan — nyugtatja . férje —, az utolsó részletet is időben kifizettem. A lány gondolkodik. — Nem tudom. Talán efféle kényszerhelyzetben ... A rendőrök a vezetőfülkéhez lépnek, tisztelegnek. Barbár komoly, elnézést kérő hangon szólal meg: — Vallomást teszek. Bűnöző ül a kocsiban. Szerelmes vagyok e szép leányba. Tudom, ennél nagyobb bűn nincs. Rosszabb a csecsemőgyilkosságnál. — Kászálódjon le. Barbár a lánynak panaszolja. — Mindig, mindig veszekednek. Termelik a gyomorsavat. A rendőr türelmetlen. — Ne játsszon, nem vagyok én pojáca. Szánjanak le mind a ketten. Szaporán. — Látod? Így készül a gyomorfekély. Ezért van gyógyszerhiány. Lekászálódnak a vezetőfülkéből, a rendőrökhöz lépnek. Barbár fázósan összehúzza magát, eljátssza, a foga is kocog. — Könnyű nekik. Jégeralsót viselnek. A hatalom fölkészült a zord időre. A rendőr nyersen kérdezi a lányt. — Hogy került a kocsira? Barbár szelíden magyaráz:-— A féltékeny természetem miatt. Ha egy percig nincs mellettem, megőrülök. — A személyi igazolványát! A lány ijedten nézi Barbárt, aki barátságosan hunyorít rá. — A baj nem itt kezdődik. Ha megcsalnál, az volna baj. — Sok szeretettel nyugtatja. — Táncolunk még a Casanovában. A lány nem visizi el tekintetét Barbár arcáról. Fél. A rendőr érzi a feszültséget. — Meddig várjak? Barbár elmosolyodik megértőén. — Kíméld őket. A rendőrnek sincs két torka. A lány végre kinyitja a táskáját- keresgél benne. Ijedten figyeli Barbártt miközben átnyújtja a rendőrnek igazolványát. A rendőr lapoz, vizsgálja a lány arcát, majd az autó mellett álló tiszthez megy. A tiszt egyedül hozza vissza az igazolványt a rezzenéstelen arccal álló Barbárhoz, az őszintén megriadt lányhoz. Sapkájához emeli' kezét. Udvariasan,, árnyalatnyi zavarral mondja: — Tessék eltenni, köszönöm. Barbár szó nélkül indít- jó tempóban, egyenletesen vezet. Az utat figyeli. — Menetrendre dolgoztok? — Hogyan másként? — Szoros az időtök? — Nem veszélyes. Nyomja a gázpedált, fölgyorsul a kocsi, személyautókat előz meg. — Késésben vagy? — Még pattogatott kukoricát kell szereznem. Ma én vagyok a soros. — Nem bolondozik. Komoly, kemény arccal figyeli az utat, miközben kérdi: — Értesiz az orvostudományhoz? — Betűt sem. Beteg valakid? Befutnak Pest külvárosába. Erősen alkonyodik, Barbár bekapcsolja a városi világítást az egyre sűrűbb forgalomban. — Kemény hideg van. Nem tud havazni. — Holnap mikor indulsz? — érdeklődik. Barbár kanyarog egyik utcából a másikba. Már világítanak a kirakatok- az utcai lámpák. Mintha nem hallotta volna a kérdésit, úgy mondja: — Éjszaka talán húsz fok alá is süllyed. Mínusz húsz, szép lesz. — Igazítunk a termosztáton. Tilosat jelez a lámpa. Barbár cigarettára gyújt, nézi az úttestet, az átkelő gyalogosokat, a járda szélén álló két rendőrt. Arca fáradt, borostás- gondolatai messze járnak. Hangija is távoli, idegen. — Ismered a jogot? — Mire gondolsz? A lámpa zöldre vált, indulnak. — Amit a törvénykönyv vigyáz. — Valamennyire. Mi érdekel? Polgári jog? — Büntető. — Gázolás-? — Mulatságosabb. Van nálad pénz? — Van. Miért? Ingyen csak Mercédeszben fuvarozunk. Taxiállomás mellé gurul, az első taxinál állítja meg teherautóját. Letekeri az ablakot, kiszól: — Szakikám, lépj ki a dobozból. Fuvart hoztam. A taxisofőr kinyitja kocsija ajtaját. kilép az úttestre, a teherautó mellé. —- Miféle fuvart, Barbár? — Nagy embert. Pénze van, a többi a te dolgod. De igyekezz, mert kihűl a lakása. Igazítani akar a termosztáton. Átnyúl a lány előtt, kinyitja az ajtót. A lány leszáll, beül a taxiba. Hátra. — Miért hívják a kollégáját Barbárnak? — Mindenki így hívja. — És a valódi neve? — Érdektelen. Egy napon majd megtudhatja akárkii — Milyen- napon? — Amikor a koporsójára írják. De akkor is érdektelen lesz. Jövőbiztosítás Hála Olson rendszeretetének, néhány hónap múlva Helga már a zömök, de házias Nilsionnal, Olson pedig a kacér Sonjával lép új frigyre, és köti meg a házassági biztosítást. Mi történik- ha a házastársak nem fizették rendesen a biztosítási illetéket? Érvényét veszti a biztosítás, a biztosító nem köteles fizetni. A helyzet egyszerre fülledtté válik, a családi légkör botrány- szagú. A lakás megtelik feszültséggel, házi vihar kitörése fenyeget. — Ez vagy te... Mindig is ilyen voltál — sikoltozik Helga —, nem törődtél a családdal, a magad útjait jártad. Sosem érdekeltek a kettőnk közös ügyei... — Hát persze — védekezik Olson —■ mindenért én felelek! Eszedbe sem jut, hogy te is befizethetted volna az illetéket, de csak a ruháiddal, a frizuráddal és az udvarlóiddal törődsz... — Én — zokog a szerencsétlen Helga —, mindenért csak én... Egyszer azonban minden vihar csattogása elcsitul, a házi viharoké is nemkülönben. Beáll a nagy csend- a felek kifáradtak és élet- úntak, de a kérdés meglmarad: most mi legyen? Hogyan tovább? Helga könnyes, szemmel, de bizakodva néz Oisonra, ő a férfi, most legyen találékony és határozott. — Oj biztosításit kötünk — mondja az habozva —. és amíg érvénybe lép- együtt maradunk? Helga belátja, hogy mást nem tehetnek, és leplezetlen csodálattal néz Oisonra, hölgy ilyen okosan megoldotta a helyzetet. De az új helyzet bizonyos változást, több alkalmazkodást követel. Olson többet törődik a családi ügyekkel, és pontosan fizeti a biztosítási illetéket- Helga pedig kevesebbet bíbelődik ruhákkal és kozmetikával. Udvarlóit szélnek ereszti. Észre sem veszik, tartósan együtt maradnak, és közösen élik tovább életüket. — Jó, hogy akkor nem fizetted be a biztosítási díjat — rebegi sok év múltán az ős-z Helga. — Bizony mondom, hogy a jó sorsunk irányította feledékenységedet! — Igazad volt, hogy magaddal törődtél — meditál Olson a karosszékben csibukozva —■ mindig gyönyörű voltál, egy szép asszony csak mindig magával törődjön. Hasznos dolog az új házasság- biztosítás. Utánozni kellene, széleskörűen alkalmazni, és az ötletet bevezetni az élet más területein. A dolgok természetéből és rokon voltából következik, hogy gyermek-, illetve utódbiztosítást is lehetne alapítani. A gondos szülők gyermekük születésétől foglva fizetnék a biztosítási díjat, minek fejében, a biztosító megtérítené a növekvő, majd felserdülő gyermekkel s később a felnövő ifjúval kapcsolatos rendkívüli kiadásokat. Fiúgyermekeknél a kővel, parity- tyával és futball-labdával bezúzott ablakok és tompa tárgyakkal betört fejek reparálásával kapcsolatos költségek fedezésével kezdődnének a biztosító szolgáltatásai. Kislányoknál az elcsavargások és országos körözések anyagi fedezetét vállalhatná a biztosító. A kamaszkor időszakában zajos házibulik és mámoros csikuli-szippan- tások utáni a biztosító biztosíthatná a gyomormosásokat, ifjú csőlakójelöltek számára viharbiztosi és kényelmes betoncsöveket szállítana, majd lányoknál a művi vetélések — internupciók —, fiúiknál pedig az apasági keresetek és gyermektartás költségeit fedezné. Nem kevésbé hozzájárulhatna az érettségiző fiatalok egyetemi felvételével kapcsolatos rendkívüli kiadások — lásd: kenőpénz- korrupció — terhének a viseléséhez, tovább bűnös útra tért és jogerősen elítélt fiatalemberek és magányos úton járó leányanyák anyagi gondjainak enyhítéséhez. Ilyen gyermeki» ztosító vállalkozás jelszava a következő lehetne: „Gyermeked jövője illetmény kérdése!” Vérmes szurkolóknak sportbiz- tosíitást kellene kötniük. Sikertelen, Európa- és világbajnokságok után, izgalmas nemzeti ligák idején a biztosító kártalanítaná ügyfeleit a baltával összehasogatott televíziós készülékekért, a sörös- palackkal agyoncsapott rádiókért- bevert fejű szurkolóknak fájdalomdíjat juttatna, és a csapatukból kiábrándult sportharátakat egzotikus üdülésekre küldené, hogy felejtsenek. Az üzletvezetők és eladók biztosítótársulata méltányos illeték ellenében kifizetné a különféle mankókat és hiányokat, váratlan ellenőrzések alkalmával helyrebillentené a könyvelési mérleget, lefizetné az ellenőröket, és az üzletekben kidobóembert alkalmazna, aki móresre tanítja az elszemtéle- nedett vevőket. A fogyasztók biztosítója viszont csekély illetékért vádat emelne a goromba eladók ellen, befalaztat- ná a pultok alját, és olyan üzleteket nyittatna, melyekben az összes hiánycikk hiánytalanul kapható. A közéleti tényezők és társadalmi vezetők biztosítóintézete súlyos bírálatok alkalmával gyógyírkúrában részesítené ügyfeleit, a megsemmisítő kritikákkal szemben pedig védetté nyilvánítaná őket, mint a műtárgyakat. Felelősségre vonás és fegyelmi tárgyalások esetén központi védőt biztosítana számukra, leváltott ügyfeleit pedig elhelyezné az alkalmatlan vezetők zárt intézetében, ahol egymást vezetgetnék. magyar írók biztosító- intézetének szakemberei verseket- novellákat és elbeszéléseket írnának az írók helyett, és a biztosító pót-Nobel-díjakat osztana számukra. A kritikusoknak hatlövetű esztétikai elveket biztosítana ég- kielégítené bunkóigényüket. Szinte végtelenek a lehetőségek, hatásuk határtalanul kiterjeszthető, hogy életünk minden terén biztosított legyen. Éb ha valóban a legnagyobb nyugalomban akarunk élni, akkor egy atomháború-ellenes, kozmikus biztosítót is létre kellene hozni. Ez a világűrintézet az egész emberiséget ügyfelének fogadná el, ési egy esetleges atomháború után- csekély havi illeték ellenében felmérné a károkat, össziegezné a veszteségeket,! és az utolsó fillérig!, hiánytalanul kifizetné a pusztulás végösszegét. Az ám. De kinek?! Összeállította: Békasy Ildikó Mohácsi Regős Ferenc rajza A O
