Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

10 Fiatalokról-fiataloknak 1985. AUGUSZTUS 31. Korán kell kezdeni Gyakori panasz: az emberek nem tud­nak igazán közéletet élni, gyakran nem képesek mihez kezdeni még a meglévő le­hetőségekkel sem. Sajnos, e jelenség gyö­kerei a fiatalabb korba nyúlnak vissza. Sokan nem tanulják meg már ifjúságuk­ban a helyes nyilvános viselkedést. Még ha nem is adunk teljesen igazat a régi szólásmondásnak, ami szerint: „Amit nem tanult meg Jancsi, nem tudia azt János”, elfogadhatjuk, hogy a közéleti szereplést már a gyermek-, a serdülőkorban meg kell ismerni. A fiatalok politikai szervezete, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség. Természetes tehát, hogy a közéletre való nevelést en­nek keli magára vállalnia. Ennek a szer­vezetnek kell kialakítania azt az ifjúsági közéletet, amely közösségi emberré for­málja a fiatalokat. S mi legyen azokkal, akik nem tagjai a szövetségnek? Különö­sen a vállalati, szövetkezeti szervezettség marad el az oktatási intézményektől. A KISZ érdekképviseleti feladatából is kö­vetkezik, hogy a KISZ-en kívüliek ilyen irányú nevelését vállalnia kell. De hol élnek manapság a fiatalok köz­életet? Elsősorban munkahelyeiken, isko­láikban. Ma már összehasonlíthatatlanul több lehetőség van erre, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A KISZ-nek ugyanis olyan úgynevezett jogosítványai vannak, ame­lyek korábban nem is voltak. Viszont ha­marabb jöttek létre a közéleti formák, mint azok a KISZ-tagság belső igényéből következtek volna. Sok helyen sokáig nem is tudtak kellőképpen élni olyan lehetősé­gekkel, mint az ifjúsági parlament vagy mint a képviselet a különböző vállalati szervekben stb. Így aztán előfordult, hogy a fiatalok afféle fejbólintó jánosokként mentek a felnőttek testületéinek az ülései­re. Mások nem az őket küldő testületek, hanem legföljebb a saját véleményük alapján szóltak a megvitatott témákhoz. Legtöbbször azért, mert nem adtak elég időt a. fiatal, tapasztalatlan küldötteknek arra, hogy az ügyeket — amelyekben a KISZ-eseknek is állást kellett foglalniuk — saját testületeikben is véleményezzék. Igaz az is; sokszor a fiatalokon múlott, hogy megbukott a KISZ-képviselet, saját bátortalanságuk miatt. Mindezek az ifjúsági közélet gyermek- betegségei voltak, amelyek közül jónéhá- nyat már ki is nőttek, főleg ott, ahol a felnőttek is segítettek. Ma már a KISZ- tagságot véleményezési, egyetértési jog illeti meg, sőt, képviselőinek bizonyos kér­désekben vétójoga is van. Mondani sem kell, milyen fontos eme jogok gyakorlása éppen akkor, amikor a politikai, gazdasá­gi, társadalmi fórumoknak is megnőtt a jelentőségük az intézmények, vállalatok életében. Részvétel a döntések előkészíté­sében, beleszólás saját sorsuk intézésébe, ez fontos szerepe ma az ifjúsági közélet­nek. A vitathatatlan fejlődés ellenére még ma is gyakran hallani: a fiatalok nem él­nek igazán közéletet. Mi a tartózkodás oka? Kétségtelen, hogy az ifjúsági Szövetség nem szakítható el a társadalomtól. Az if­júság is a társadalom jellemző jegyeit vi­seli magán. Például nehéz a fiatalok pá­lyakezdése. Éppen abban az időszakban kell szakmai tudásukat bizonyítaniuk, amikor a családalapítással járó gondok kötik le őket: a beilleszkedés, a lakásszer­zés ... Bizony jócskán van, ami lekösse erejüket, s egyhamar kiderülhet; a köz­életi tevékenységre nem marad sem idő, sem energia, elviszi azt a túlórázás, a kü­lönmunkavállalás. Hogyan lehet e kivéd­hetetlennek látszó érveket ellensúlyozni? Csakis egyféleképpen. Ha olyan közéleti körülményeket teremtünk, amelyek között a fiatal úgy érzi, érdemes részt venni a mindennapi politizálásban. Ha azt tapasz­talja, hogy szavának súlya van, hogy vé­leményét figyelembe veszik a döntések meghozatal előtt, ha nemcsak fejbólintást várnak tőle, hanem érdemi beleszólást is, akkor bizonyára megtalálja módját, hogy jobban, cselekvőbben részt vehessen az if­júsági és a felnőtt közéletben egyaránt. g. a. Minden tárgyaláson döntenem keli Beszélgetés a külkereskedővel Becsukom magam mögött az iroda ajtaját Jászbe­rényben, a Hűtőgépgyár „pa­godájában”, és elbizonyta­lanodom: hogy lesz ebből cikk? Jókat kérdeztem a csinos fiatal üzletkötőtől? Még sose beszélgettem „iga­za” külkereskedővel. Igaz, nem is nagyon lett volna módom rá, nem olyan sokan vannak a megyében. Tud­tommal a nagyvállalatok közül csak a Hűtőgépgyár rendelkezik önálló külkeres­kedelmi joggal, 1977 óta. De hogy jutott eszébe Szabó Ágnesnek, hogy éppen kül­kereskedő legyen? Szervezni, tárgyalni, emberekkel bánni — A nyelvek érdekeltek, orosz—angol tagozatos vol­tam a Lehelben. A pedagó­gusok mindenképpen nyelv­tanárt akartak faragni be­lőlem, így jelentkeztem érettségi után a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem orosz—angol szakára. Nem is tudom, hogy fogal­mazzak; hál’ istennek nem vettek fel? Egy évet itt dol­goztam a kereskedelmi osz­tályon, aztán vállalati ösz­töndíjai végeztem el a Kül­kereskedelmi Főiskola ide­gen nyelvű levelező karát. — Mik >voltak a legfonto­sabb tantárgyak? — Természetesen a nyel­vek, napi négy-hat éráiban. Áztájn a külkereskiedeltni technika, a levelezés, a tol­mácsolás, az országismeret. A „Hűtőben” a nemzetkö­zi kapcsolatok osztályának fordítócsoportjába kerültem tolmács-fordítónak. Megta­nultam a műszaki szakkife­jezéseket angolul és az itteni terminológiát. Amikor meg­kaptuk az önálló export jo­got, az exportosztályra jöt­tem. A háztartási hűtőszek­rények tőkés exportjával fog­lalkozunk. A munka nyelv­területenként oszlik meg kö­zöttünk, enyém az angol. — Mát jelent az önálló exp ortjog a Hűtőgépgyár számára, hogyan látja ezt az üzletkötő? — Mindenképpen előnyös. A vevőink szerint sokkal kö­zelebb kerültünk egymáshoz, a telefonok, a telexek köz­vetlenül ide jönnek a gyár­ba, rugalmasabban intézhet­jük a szállításokat. A szál­lító eszközökkel például eléggé bajban vagyunk, ne­hezen tudom elképzelni, hogy ha még mindig egy külke­reskedelmi vállalat intézné a dolgot, hogy menne. — Mii a jó pldala a mun­kájának? Bizonyára sokat utazik Nyugat-Európában. — Igen, valóiban elég so­kat utazom, és nemcsak Európában. Legutóbb pél­dául Amerikában és Kana­dában. jártam. Talán sze­rénytelenségnek tűnik, pedig nem annak szánom; nekem nem elsősorban a gyakori utazással járó előnyök a vonzóak, hanem a munka sokoldalúsága tetszik: szer­vezni, tárgyalni, emberekkel bánni, új helyzetekhez al­kalmazkodni. Van, amiről nem beszélünk — Minden tárgyalás ered­ményes? — Azt hiszem igen. Infor­mációhoz mindenképpen hozzájut az ember, és ez már előny. — Mi lehet a (tárgyalás konkrét célja? — Áremelés, új termék be­vezetése a piacon. — Milyen a „Hűtő” rangja Európában? — A vevőink azt mondják, hogy elég jó. és én is úgy ta­pasztalom, hiszen az összeha­sonlításra mód nyílik a nagy nemzetközi kiállításokon, — Emlékszik az első üzle­tére? — Még ’77 végén jártunk piacfelitáró úton Belgium­ban, Hollandiában. A tőkés partnerek meglehetősen gyorsan reagáltak az önálló külkereskedelmi jogra, egy csomó forgalmazó vállala­tot „örököltünk” a Trans- elektrotól, és új vevőkre is hamarosan szert tettünk. — Mii a legnehezebb 'mun­kájában? — Minden tárgyaláson dönteni kell. Soha nem kel­lemes egy reklamációt elin­tézni. Igaz, a partnereink tisztességesek, semmit sem kifogásolnak fölöslegesen. Nem könnyű egy ártárgyalás sem. Az üzletkötő érvékkel, infonmációkkal, dokumentá­ciókkal felszerelkezve érke­zik. Ám az utóbbi években nem könnyű árat emelni. A nyugat-európai piacok telí­tettek, nagy a túltermelés. Asztalán a Financial Ti­mes angol gazdasági napilap számai. — Illik elolvasni, ha itt nem, akkor otthon. Három­négyféle angol nyelvű napi- és hetilapot forgatok rend­szeresen. Beszélgetésünk elején arra kértem az üzletkötőt, ha olyan területre tévednék, amiről nem beszél szívesen nyugodtan mondja meg őszintén. Eddig készségesen válaszolt. — lEzek szerint nincs ti­tok? — Hogyne lenne! Biztos észrevette, hogy nem mond­tam számokat, mennyisége­ket. árakat, nem neveztem meg a vevőket. — És az üzleti tárgyalá­son szintén titkolóznak”? — Nem titkolózunk, csak éppen egy sor dolog nem tartozik a partnerre. Sem az, hogy én milyen dokumentu­mokból készültem fel, sem a vállalat tervei, a gyártási ütemezés. — Játsszuk azt, hogy be­osztanak ön \mellé kezdő külkereskedőnek. Milyen ta­nácsokkal lát el leghama­rabb? — Legfontosabb a fontos­ság, a precizitás. Itt neim le­het az ember felületes. Egri Sándor Az ifjúság és a társadalom Tokaji írótábor — Miskolcon Idén már tizennegyedik alkalommal rendezi meg szeptember 15—19. között a Magyar írók Szővetsége^ a Napjaink szerkesztősége és a Hazafias Népfront Borsod— Abaúj—Zemplén megyei Bi­zottsága a tokaji írótábort, most kivételesen Miskolcon. A megyében élő és elszárma­zott írók, költők mintegy félszázan a hagyományoknak megfelelően Tokajban gyü­lekeznek. majd Tiszaladány- ban a tokaji találkozók egyik megteremtőjének, Darvas Józsefnek az emléktáblájá­nál helyeznek el koszorút. A tanácskozás másnap Miskolc con kezdődik, amikor a be­szélgetés az ifjúság és a tár­sadalom sokrétű viszonyának vizsgálata, az ifjúság szo­cializációjának elemzése. Ha ilyenkor ősszel évente az írótábor megrendezéséről kapunk hírt, érdemes fel­idézni, hogy milyen irodalmi és politikai gyökerei vannak ennek a kétségtelenül eddig egyedülálló és sajátos mű­velődési fórumnak. Tiszaladányban 1940 má­jusában Móricz Zsi gmond, Kovács Ismre és Veres Péter a ladányi falunapon találko­zott a taktaközi parasztság­gal. Az írók és a parasztok párbeszéde, az ország sorsát ért való közös aggódás egy­úttal hitvallás volt a nemzet, a magyar nép jobb, béké­sebb jövője mellett 1942-ben a második iró-paraszttalál- kozó megrendezése a foko­zódó terror légkörében bátor magatartásnak, nyílt állás- foglalásnak számított. A szervezők többek között meghívták Darvas Józsefet, Gulyás Pált, Sinka Istvánt Veres Pétert. Amikor 1960- ban az első ladányi találko­zó huszadik évfordulóján, a megjelent írók a háború előtti feszült hangultú be­szélgetésekre emlékeztek, Darvas József azt mondta: „Itt engem egy embererdő védett, amikor bujkálnom kellett. Itt mindenki ismer, és én is ismerek mindenkit.” Majd néhány évvel később elsőként kezdeményezte, hogy Tokaj évente adjon helyet olyan találkozóknak, ahol az irodalom képviselői a helybéli parasztsággal, a témához értő szakemberek, társadalompolitikus csoport­jával megvitatják a közélet, a gazdaság- és településpoli tika, a művelődéspolitika legaktuálisabb kérdéseit a megoldás keresésével, a job­bítás szándékával, így és ezért volt téma a munkásság megyei helyzete és művelő­désének körülményei, a szo­cialista életmód, a demokrá­cia és érvényesülése a szo­cialista közösségekben, a la­kótelep és a szocialista élet­mód viszonya, a családpoli­tika feladatai a szocialista társadalomban. Az írótábori viták olyan társadalmi sors- kérdéseket tűztek napirend­re, amelyek egyúttal a ma­Immár hagyományosan, minden évben az alkotmány ünnepére adták át az arra érdemeseknek a népművészet ifjú mestere kitüntető cí­met. Cseh Magda Mezőtúron tanult, 5 éve dolgozik, több kiállításon szerepelt már si­kerrel. Mintái, motívumai szorgos gyűjtés eredménye, elsősorban Mezőtúrról és Vásárhelyről, valamint Er­délyből valók. gyár irodalmat is foglalkoz­tathatják, táplálhatják. Mi a teendőnk, a felelős­ségünk, hogyan éljünk, cse­lekedjünk, mi módon lehe­tünk egy alkotó közösségben nélkülözhetetlen társ, építő erő. E gondolatkör szellemé­ben hittel és elszántsággal fogalmazták meg észrevéte­leiket íróik, politikusok, tudó­sok a tanácskozásokon, an­nak szüneteiben, az esti be­szélgetéseken vagy éppen az „irodalmi zarándokutak” közben, amikor Hegyalja gazdasági, kulturális fejlődé­sével ismerkedtek. Az üzemi, a szövetkezeti, a családi lá­togatások, az irodalmi, törté­nelmi emlékhelyek felkere­sése mindenkor a táborozás szerves tartozéka volt így lesz idén is, amikor fiatal mezőgazdászokkal, műsza­kiakkal, egyetemi hallgatók­kal együtt fűzik tovább a napközben felvetett gondola­tokat Mennyire tekinthető egy fiatalember érett állampol­gárnak iskolai tanulmányai­nak befejeztével, ismeri és képes-e gyakorolni jogait és kötelességeit? Az ifjúság szellemi arculatának alakítá­sában milyen módozatai le­hetnek a társadalmi beillesz­kedésnek közösségbe, köz­életbe, az alkotó munka fo­lyamatába? Szó lesz a fiatal értelmiségiek sajátos szere­péről, s ennek a szerepválla­lásnak gondjairól, zavarai­ról Korreferátum vizsgálja majd az eszmények és pél­dák hatását az ifjúság szel­lemi és erkölcsi nevelésében. Tapasztalati tények segítsé­gével megismerkedhetünk a falun élő, dolgozó fiatalok sajátos helyzetével, az el­vándorlás jogos és indokolat­lan körülményeivel. Az írótábor tanácskozásain nincsenek állásfoglalások, határozatok. Gondolataira, javaslataira viszont étrdemes odafigyelni, azokat megszív­lelni, estleg megvalósítani. M. I. Fiatal újítók munkál az OMÉK-on Díszciterától a csokorcséplőgépig Szolnok megyeiek sikere a mezőgazdaság ás élelmiszeripar Alkotó Ifjúság pályázatán A budapesti vásárváros hatalmas területéből egészen kicsi helyet foglalt el az Al­kotó Ifjúság kiállítása az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítá­son. Áz Alkotó Ifjúság moz­galom keretében a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium és a társadalmi szervezetek 1981. tavaszán adták ki a felhívást a mező- gazdaságban, az élelmiszer­iparban, a fagazdaságban, a földügyi igazgatásban, az ok­tatásban és a tudományos kutatásban tevékenykedő fiataloknak — dolgozóknak és tanulóknak —, a termelés fejlesztésére, újítására, pá­lyamunkák készítésére A felhívásra közel félezer pá­lyamű érkezett, közülük 169 szerepel abban a katalógus­ban, amelyet a pályázat eredményhirdetésére adtak ki. A 169 értékelhető Pálya­munka közül 17 Szolnok me­gyéből került a bíráló bi­zottság asztalára, s már ma­ga az arány — az, hogy a 19 megye között Szolnok adta a pályamunkák egytizedét — is imponáló. Még inkább tiszteleghetünk a két má­sodik díjas — forgódobos héjrosta (Martfű Növény­olaj). zöldborsócséplőgóp, (DATE Mezőtúr) — és a négy harmadik díjas pálya­műnek, valamint a KISZ Központi Bizottsága kiilön- díjával jutalmazottaknak, a megyei Állatfiorgalmi és Hús- ipari Vállalat csikós és tea- kolbászai készítőinek. 1 És itt, ennél a különdíjnál álljunk meg egy pillanatra! Az ifjúsági szövetség 10 éve vállalt védnökséget a hús- program fölött, mozgósítva a fiatalokat, a több. a jobb minőségű, a gazdaságosabb termelésért. A védnökség­ben 25 ezer fiatal vett és vesz részt; állattenyésztők, feldolgozók és forgalmazók. A hősprogram évtizede alatt közel 200 szakosított állattar­tó telep, több élelmiszeripa­ri nagyüzem felépítésében működtek közre a fiatalok. Talán nem véletlen, éppen a védnökségnek köszönhető —, hogy a Szolnok megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat fiataljai négy pálya­munkával szerepelnek a ka­talógusban. De kitűnik az összefogla­lóból, hogy a fiatalok a me­gye más munkahelyein is keresik az újat. Talán érthe­tően a Deoreeeni Agrártu­dományi Egyetem Mezőtúri Gépészeti Főiskolai Kara az első a sorban. A címben em­lített csokorcséplőgép is on­nan került ki. Aztán nyilván büszkeséggel tölti el a mart­fűi növényolajgyár dolgo­zóit, fiataljait a pályázaton elért második és harmadik díj. Szívesen soroljuk a töb­bieket: a cukorgyárat, a Kö- tivíziget, a TRV-t, a megyei víz- és csatornamű vállala­tot, a bútrogyárat, amelynek dolgozója, Tóth János hon- foglalási jelenetekkel díszí­tett citerát készített a pályá­zatra. A tudományos munkálko­dásnak úgy látszik, jó fóru­mot teremetenek a mezőgaz­dasági üzemekben a fiatal agrárszakemberek tanácsai és más munkahelyeken a fiatal műszakiak és közgaz­dászok tanácsai. Műhelyei a közös gondolkodásnak, a kö­zös alkotásnak, szolgálják a szakmai ismeretek fejleszté­sét. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar mostani pá­lyázatára is megmutatja; a fiatalok tisztában vannak azzal, hogy a termelés fej­lesztésében lépést kell tarta­nunk a világ élvonalával. Láthatóan az új utak kere­séséből is kiveszik részüket, tudják, hogy sok múlik raj­tuk, hiszen a mezőgazdaság­ban dolgozók 35 százaléka fiatal. Ez az arány azt is je­lenti, hogy a fiatalok felké­szültsége, tudása az élelmi­szertermelés egyik meghatá­rozója. És öiröm hírül adni, hogy a megye fiataljai szí­vesen vállalnak részt a fel­adatokból.

Next

/
Thumbnails
Contents