Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1985. AUGUSZTUS 3.

I Arcképvázlat I

KÉTSÉG NEM MARADHAT

Jót derül a történeten. Mondom ugyanis neki, elmeséltem kollégáimnak, hogy egy népi ülnökkel fogok beszélgetni, mire egyikőjük megjegyzi: „Ha Dürrenmatt Baleset című kisregénye Magyarországon játszódnék, a bíró, a hóhér, az ügyész és az ügyvéd mellé oda kerülne még egy szereplő ..Szóval felnevet- meg sem várva a poént. Azután komolyabbra fordul a szó, aminek olyasmi a lényege: „Remegő kézzel nem lehet operálni.” Valahogyan így van ez akkor is, amikor az igazságot hámozza ki a tanács, a bíró és a népi ülnökök, meghozva utána a döntést, az ítéletet. A népi ülnökök munkájában igen sokat számít a gyakorlat, a tapasztalat — mondja Kenyeres Károly. S társalgásunk során kiderül- mindezeken túl még se szeri se szánta a megbízatás megfelelő ellátásához szükséges tényezőknek.

Ami a legfontosabb — ezt a TITÁSZ üzemvezetője jól összefoglalja —, az, hogy érdeklődéssel üljön be megtisztelő székébe az ülnök. Említi: ezt a munkát — hiszen munka ez, társadalmi munka a javából — nem lehet fásultan, nemtörődömséggel végezni. Majd két évtizedes gyakorlata mondatja vele, nincs két egyforma ügy, mégha hasonlóak lennének is, mint ahogyan nincs két egyforma ujj.

Lassan morzsolja a szavakat, megfontolja mondandóját. Előbukkan egy emlék. Az első tárgyalás. Titászos ügy volt. Ismerte munkája kapcsán a per minden alanyát. Benzincsalás volt a -,téma”, ahogyan ez kiderült, mellé adódott a kérdés a kártérítés nagyságáról. Összeszorult gyomorral helyezkedett el az ülnöki poszton, de szorongása a tények felsorakoztatása után egyre oldódott. Mert mint mondja, az a legfontosabb, hogy az ítélet után ne maiadjon az emberben semmi kétség. Ha szükséges, akkor újabb tanúkat kel-1 beidézni, ha szükséges, szakértőket kell bevonni, ha szükséges, skiccen, kis rajzon kell magyarázni az ülnöktársnak, a bírónak — mondjuk egy beálló kerekű targonca műszaki megoldását, amely a balesetet okozhatta — újra és újra átgondolni a tények sorozatát.

Segítve egymást... Ez egy nagyon lényeges gondolat Kenyeres Károly mondanivalójában. Igen fontos, hogy harmonikusan dolgozzon együtt az ülnök a bíróval, hiszen így születhet alaposan átgondolt döntés. Ami nem jelenti azt, hogy az ülnök mindenáron alkalmazkodjék ítélkező társaihoz. Többször előfordult már, hogy ő másképp látta

a dolgokat, amikor visszavonultak tanácskozásra. A bíró és az ülnök jogai azonosak a tárgyaláson, azonosak gondjaik, töprengéseik is. Meséli a példát: az egyik üzemben nagy teljesítményű ventilátor ékszíja vágta le egy ember ujjait. A védő- burkolat hiányos volt. Szándékosan vagy véletlenül nyúlt a tiltott helyre az illető? Érvek mellé tények kellettek, mindezeket bizonyítani vagy cáfolni. Milyen magasan volt a ventilátor, milyen magas a károsult, meddig ér le a karja, mozdulhatott-e úgy, hogy keze a

tárcsa és az ékszíj közé szoruljon? S lám, kiderült, az alany „csak meg akarta fogni”.

Milyenek a felperesek és az alperesek a tárgyalásokon? Néha tisztára olyanok, mint az „életben’’. Megfeledkezve magukról, hogy a bíróság előtt állnak, agresz- szívak, harsogóak, mások bőbeszédűek, megint mások szerények, igazukhoz képest hallgatagok, csendesek. A bíró, természetesen, medrében tartja az ügy folyamatát, az ülnök pedig véleményével, azt megelőzően pedig kérdéseivel segít. „Persze előfordul, hogy rosszul kérdez az ember — így Kenyeres Kárdly —, de a bíró korrigál.”

Majd elfelejtettem mondani, a fiatal népi ülnök a munkaügyi döntőbíróságon tevékenykedik! Ahogyan említi, általában egy évben egy hónapig, persze nem folyamatosan, hanem akként, ahogyan az ügymenet megkívánja. Ilyenkor a népi ülnök a rendes, vagy ahogyan mondják, az átlagfizetését kapja. Egy-egy napra úgy átlagosan öt-hat tárgyalás jut, bonyolultabb esetekben természetesen énnél kevesebb. Kérdezem, mennyire „húzza” ki egy ilyen nap az embert? A válasz szerényen hangzik: figyelni kell, . ez magától értetődő, hiszen nyilvánvalóan, aki ide kerül, mind azt akarja, hogy a bíróság ügyével a legnagyobb elmélyültséggel foglalkozzék.

Ezért is lenne jó — hangzik felvetése —, ha a népi ülnökök megkaphatnák a periratok kivonatát, hiszen . ahogyan a bíró készül — márpedig állítja Kenyeres Károly, igen jelentős energia-befektetéssel készülnek a bírák egy-egy tárgyalásra — úgy a népi ülnököknek is jobb, ha nem a tárgyalóteremben ismerik meg a döntésié váró kérdéseket. Igaz, segítenek a továbbképzések, amelyeket a szakbírók tartanak, segít a szükséges törvények ismerete, de mégis... „Nem tudom, hogyan győzné adminisztrációval a bíróság — lamentál Kenyeres Károly —. jó volna valami rövid, tömör értesítésben az anyagot megkapni”.

Ahogy beszélgetésünk fonalát gombolyítjuk, megszólal a telefon. Illetlenség belehallgatni mások diskurzusába, de a párbeszéd egy vonás a vázlathoz, a határozottságról :

— Halló, szevasz Lajos- kám, mondjad!

— Ne sírjál öregem, hanem mondd el, mi bajotok van. A daru?

— Nem tudunk segíteni rajtatok, sajnálom, talán fordulj . ..

És mondja, kihez forduljon az alkatrészért kilincselő. Merthogy Kenyeres Károly a TITASZ szolnoki üzemigazgatóságán gépjármű és szállítási üzemvezető. Közvetlenül harminckét ember és általuk százharminc jármű irányítója. Közvetetten ennél sokkal többé, hiszen nagy területen dolgozik az üzemigazgatóság. Arról beszél, hogy a .gépjárművezetőket nehéz fiúknak tartják, pedig ugyanolyanok, mint bármilyen más munka'-' körben az emberek. Van közöttük olyan, akivel köny- nyebb, van olyan, akivel nehezebb szót érteni. Az elavult gépjárműpark meglehetősen sok gondolt okoz, hiszen a szolgáltatások ezen ágában nem létezik a nincs Az áram — ahogyan manapság már az avatatlanok is mondják — kimaradása hatalmas károkat okozhat. Gondoljunk csal-c egy szel- lőzetlen csirketelepre, egy folyamatosan működő nagyüzemre, de még otthon is úgy vagyunk, hogy a gáz, a víz hiányát kis ideig elviseljük, de az áram nélkülözése felborzolja a kedélyeket. Szóval itt, ennél az üzemnél menni mindig tudni kell. A kollégák sűrűn felkeresik Kenyeres Károlyt, nemcsak tnint üzemvezetőt, hanem mint a párt- vezetőség egyik tagját, vagy mint népi ülnököt. Aki érthetően, ma már munkaügyi kérdésekben „szakértő”.

Hajnal József

Pécs főterén ismét régi szépségében áll a nevezetes „vasalóház”, a vasaló alakjához hasonlító Lóránt palota, a történelmi belváros rekonstrukciójának részeként megújult épülettömb helyreállítása 30 millió forintba került. A régi pompáját visszanyert épület földszintjét üzletsor — köztük Pécs legnagyobb gyógyszertára — foglalja el

Nagykörűi

pillanatok

A komp mellett, a folyó partján, közvetlenül a falu alatt van a tóalji rész. Ho- mokos-hordalékos földjét nem mindig tudják a nyári gátak megvédeni a Tiszától. Átok is, áldás is az áradás. Pusztít a víz és egyúttal táplál is. Amikor odafent. Nagykörű .másik részén, a homokon nem győznek öntözni, itt őrzi a talaj a nedvességet.

Kiss Tibor nyugdíjas gyermekjáték-traktorával porzik a dűlőúton. A pótkocsiban kétéves-sincs unokája. Megáll, beszédbe elegyedünk. Szépen gondozott telkére invitál. Szemet gyönyörködtető szőlősorok között almafák díszlenek.

— Az öregek mindig azt mondták; ezen a részen nem érdemes almafát ültetni, mégis telepítettem.

Az enyhén savanykás gyümölcs jólesik a fuUasz- tó hőségben. A házigazda érthető örömmel mondja:

— ötvennégy napig ástam ezt a kertet, mire rendbe tettem. Volt olyan töke, amelyik harminc ágat is eresztett.

Szőlő a szilvafán

A szomszédban mintha dzsungel lenne, úgy elvadult a kert. Az öreg szilvafákra felfutott a szőlő. Egy helyen terem a pálinkának és a bornak való. Kiss Tibor borzolt idegekkel szemléli:

— Erre a telekre huszonöt éven ált csak az isten nézett. A tanácselnök ígérte, hogy lesz majd határszemle, de nem lett! És az elnök sem elnök már.

Való igaz, az ilyen elhanyagolt földeket ki kellene sajátítani. Jó gazdájuk könnyen kerülne. Kiss Tibor folytatja:

— Nyolcvan százalékban vidékiek már itt a tulajdonosok. Tószegiek, szolnokiak, újszásiziak, meg a jó ég tudja, hová valók. Az itteni öregek kihalnak, és máris jön az új gazda. Nézze azt a szép telket. A szolnoki vegyiművekben dolgozik a gazdája. Hallom, "hogy tíz- egynéhányezerért vette harmadéve, a tavasszal meg ugyanannyiért eladta a felét.

Ismét az elvadult kertre néz. Érthető az indulata:

— Rovarbarlang ez kérem, rovarbarlang. Emiatt hatszor kapálok, míg más egyszer.

Volna pedig munka egyébként is bőven. Odafenn, a homoki részen is. Az a sok „idegen”, aki itt tölti a nyarat, jószerével sosem piheni ki magát, pedig az volt az elképzelése, amikor a kórengetegbőL ide menekült.

— El tudja képzelni, milyen fáradt voltam, mire leszedtük a 15 mázsa cseresznyét? — kérdi egyikük.

Már majdnem megsajnálom. amikor eszembe jut, hogy ugyan mennyi pénzt kapott ezért az európai hírű germesdorti cseresznyéért.

Persze van a/, itt nyaralóknak egy másik csoportja is. Néhányan itt is telelnek. Főleg a régi, nádtetős, vertfalú házakat keresik, leginkább a gát tövében. Fel is verték az árakat. Egy-egy düledező házikóért nyolcNagy Illésné anyakönyvvezető — talán már a falun is jellemző meggondolatlan házasságkötések, válások hatására — azt mondja:

— Mindenki úgy ki van idegelve, azért jönnek ide az emberek. Itt csend van, harmónia, szép a Tisza és nagy a nyugalom.

Az. új háztulajdonosok között található budapesti orvosprofesszor, a HÖTERV mérnöke, történész, építész- mérnök, az Országos Műem- lékfelügyeJőség munkatársa, operaénekes és ki győzné felsorolni. A televízió egyik vezető riportere is túlesett a háztűznézésen. Ide tehát — jónéhány faluval ellentétben — áramlik az értelmiség. Akár klubot is alakíthatnának számukra.

Nagy Illésné sorolja a bevándorlók nevét és foglalkozását. Ha megakad, előveszi a földkönyvet, abból tájékoztat. A végén visszatér a családi háborúkra:

— A válásokért nem lehet az anyakönyvvezetőt hibáztatni. Ügy örülök, amikor olyan esemény van, mint a csataszögi Kiló Ferencék aranylakodalma. Most tartják majd, augusztus 18-án. Ott laknak a Szeibb Élet utcában.

Szép is lenne, ha az ebben az utcában lakók nem mutatnának példát. „Az élet úgyis tovaszáll”. A germers- dorfi cseresznyét Amerikából behozó öreg Petrov ainak a leszármazottai is kihaltak már. A szolnoki épitőipari vállalat akarja házukat megszerezni. Nem ö lesz az első fecske. A tervezők már kialakítottak egy üdülőt egy régi paraaztházban.

A szabad strandon az alkony már csak két kisfiút talál. Az áradás-marta partról nézem birkózásukat a zavaros folyóban, önfeledten, mindenről megfeledkezve viháncolnak. Máskor van itt csónak, dobókötél és mentőöv. Most semmi. Valahol máshol pihen ilyen későn a fürdőőr, Szabó Ferenc is.

Megborzongok, amikor arra gondolok, hány embert ragadott már el a Tisza. Ezen a strandon három évvel ezelőtt a 18 éves Kozák Károly geodéta volt az utolsó áldozat. Tavaly Tiszasző- lősről hozott a víz egy nénit. Olyan is volt, akiről nem derült ki, hogy kicsoda. Nagy Illésné azt mondja róla:

— Eltemettük. Vettünk neki egy koszorút. A tanácselnök mondott beszédet. Van az emberben érzés, kutyamódra nem temetünk el senkjt.

Megnyugszom, amikor a két lurkó kikecmereg a vízből. Havasi István Kőbányávanezret is megadnak. A vétel után természetesen saját ízlésük szerint átalakítják azokat.

A GANZVILL más megoldást választott. A falu közepén, a sportpálya szomszédságában faházakat épített, sátrakat vert. fel. A fák alatt kellemes hűvös van. Veres Ernőék harmadik éve töltik itt a nyarat,. A 'férj kisiparos, felesége dolgozik a vállalat pesti üzemében, így kerültek ide.

— Itt minden az idő függvénye. Ha az jó, akkor minden jó — vélekedik Veres Ernő, — mégis szívesen jövünk ide, pedig a Balatonnál, Almádiban is van házunk. Ott az a baj, hogy sokan vannak és agyonkultu- rált az élet.

A felesége közbeszól:

— Itt meg a gyerekek nagyon élvezik a természetes környezetet. Az enyém is elcsodálkozott ; „Hát ilyen egy liba?”

Nagykörűben sok az „utazó nyaraló” is. A vízitúrák résztvevőinek kedves kikötőhelye. A komp melletti parányi tisztáson a Szolhoki Vízügy SE pólóspalántái ütöttek tanyát. Cseh Sándor edző a vezetőjük, néhány szülő a kísérőjük. Tokajból ereszkednek Szolnokra. A tikkasztó hőségben lehúztak vagy negyven kilométert. Alig lehetett tartani bennük a lelket. Ám amint felverték a sátrakat, azonnal elkéredzkedtek futballozni. Estébe hajlik az idő, amikor a pálya szélén haladva hallom az esdeklést:

— Sanyi bácsi, legalább a győztes gólt várja ki!

Az edző azonban kemény, mint az akác.

— Azonnal abbahagyni! A vendéglős már így is türelmetlen, régen kihűlt a vacsora.

ról jött le a nagyanyjához, íía úgy vesszük, ő hazakerült. Társa, a Nagykovácsiba való Klein István csak áttételesen. Ok öt évvel ezelőtt vettek telket itt. Amikor azzal ugratom, hogy jobb Nagykovácsiban, hiszen ott zavarászhat ja az erdőiben a vadmalacokat, derűsen csak annyit mond:

— Itt sokkal jobb.

A gátra kapaszkodó erdőn át jutok vissza a falu szélére. Idős gazda öreg lovat vezet. Dicsekszik vele.

— Most kapott új csizmát.

Fényes patkó után porzik

az út. Az öreg kissé kapatos hangon folytatja:

— Négy lovam is volt, főnök úr, négy jó ló. Volt pénzem bőven, most meg nyugdíjam sincs, csak ez a ló. Tudja, micsoda élet volt itt régen? Ott lent a strandon állt egy italkimérés. Éjfél után tömegesen hordtam onnan kocsival a részegeket. Az volt a jó világ. Az bizony !

Simon Béla

Csend és harménia

Vettünk egy koszorút

fl csend szigete

í k.***

.....>A