Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

Félidejéhez érkezett a. kajszibarack felezése és magadása a Kecskeméti Konzervgyár tiszakfirti telepén. Eddig 600 mázsa barack került feldolgozásra, amelyből a központi gyárban befőttet, ivólevet és dzsemet készítenek Iz NKFV a díjazottak között Újító bányász- kollektívák elismerése Tegnap a bányászszak­szervezet székiházában kihir­dették a bányász újítók és- feltalálók részére kiírt pá­lyázat eredményeit. Az Ipari Minisztérium és a bányász­szakszervezet r közös pályá­zatán vállalati kollektívák vehettek részt, s a díjazásra azok voltak az esélyesek, amelyek a dolgozók minél szelesebb rétegét bevonva, összeségében a legnagyobb hasznot eredményezték a múlt évben vállalatuknak újításaikkal, találmányaik­kal. A legeredményesebbnek a Tatabányai Szénibányák kollektívája bizonyult, amely nek dolgozói tavaly több mint 1800 újítást és 14 talál­mányt nyújtottak be, s be­vezetésük 166 millió forint hasznot hozott a vállalatnak. Ezért csaknem 9 millió fo­rintot kaptak az ötletek gaz­dái, kidolgozói, akik egye­bek között új módszereket dolgoztak ki a fejtés meg­gyorsítására, a biztonság fo­kozására. A pályázat továb­bi helyezettjei: az Oroszlá­nyi Szénbányák, a Dorogi Szénbányák, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, valamint a Szén­hidrogénipari Kutató- Fej­lesztő Intézet dolgozói. Az újítómozgalomban elért eredményekért az öt válla­lat kollektívája most össze­sen 140 ezer forint jutalmat kapott Részben a pályázatnak is köszönhető, hogy a bánya- iparban tavaly több mint 6500 újítást nyújtottak be a dolgozók s ebből csaknem 5 ezret haszno­sítottak is, mintegy 651 millió forint1 értékben. Emellett 56 találmányt is be­adtak, amiből 39-et fogad­tak el a vállalti bizottságok. A tavaly bevezetett találmá­nyok összesen 348 millió fo­rintos tölbbleteredményt hoztak a vállalatoknak. Az újításokért és a találmá­nyokért 1984-ben 48 millió forintot fizettek ki a válla­latok dolgozóinak. A ruházati kereskedelmi vállalatok az idén is meg­rendezik a hagyományos nyári szezonvégi vásárt, amelyre ezúttal augusztus 5-től 17-ig kerül sor. Bár az árkockázati alap — amelyet kötelezően kedvezményes akciókra kellett fordítaniok — ettől az esztendőtől kezd­ve már nem áll rendelke­zésükre, nyereségük terhére a szokásos 20—40 százalé­kos kedvezményt adják, hi­szen ez 1 a forgalom és a Jkésziletgazdálkbdás szem­pontjából egyaránt gazdasá­gos számukra, összességé­ben mintegy 10 százalékkal lesz nagyobb a nyári vásár árualapja, mint tavaly volt. A Centrum áruházak ere­deti áron Budapesten 165, vidéken pedig 135 nilliió fo­rint értékű árut ínálnak a vásár idején. A legnagyobba választék konfekciótermé­kekből, főként is nyári ru­hákból, sortokból, vászon­nadrágokból, gyermekszan­dálokból, valamiint szabad­idő ruhákból. A lakástextí­liákat is olcsóbban árulják, s kaphatók lesznek kedvez­ményesen divatáruk kötött­áruk és fehérneműk is. A 65 Skála Áruház ösz- szesen 245 millió forint ér­tékű holmit szándékozik kedvezményesen eladni, fő­ként fürdőruhákat, női, bak­fis és gyermekiblúzokat, rö­vidujjú férfiingeket, vala­mint szandálokat * minden korosztálynak Hiányoznak a kínálatból 1 a könnyű anya­gokból készült férfiöltönyök, ezekből ugyanis mára nyári szezon kezdetén is kevés volt. A Ruházati Bolt vállalat 57 üzletében csaknem 60 milliió forint értékű — 30—40 százalékos enged­ménnyel árusított — női ru­ha, nadrág, szoknya, férfi nyári nadrág és zakó. vala­mint ballondzseki és gyer­mekruha várja a vevőket. A vállalat boltjaiban — külö­nösen a Hófehérke gyermek­ruházati szaküzletekben — minden esztendőben a nyári vásár idején a legnagyobb a k|ereslet az iskolaköpenyek, iskolaruházati cikkek iránt is. 1 Ezeket azonban ezúttal sem kedvezményesen áru­sítják. Munkánk alapja a kongresszus határozata Grósz Károly előadása a megyei pártaktíván Grósz Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára — mint arról lapunkban beszámoltunk — csütörtöki munkanapját Szolnok megyében töltötte. Látogatásának prog­ramja szerint a megyei pártbizottság székházában aktívaülésen elő­adást tartott időszerű gazdaságpolitikai, társadalmi és ideológiai kér­désekről. Előadásának rövidített változatát adjuk közre. Bevezetőjében hangsúlyozta Grósz Károly, hogy a párt XIII. kongresszusa után négy hónappal sem csökkent az a kedvező politikai aktivitás, amely párt­tagokra és páijtonkívüliekre egyaránt jellemző volt a pártkongresszus, vala­mint a képviselői és tanácstagi válasz­tások időszakbában. — Kiegyensúlyozott, nyugodt politi­kai légkör jellemző ma is az országra, ami jó alkalmat és lehetőséget ad szá­munkra, hogy tovább erősítve a politi­kai aktivitást és cselekvőkészséget, ké­szüljünk a Hazafias Népfront és szak- szervezetek kongresszusára. Egy újabb jó egy évre alkalmunk nyílik ismét a párbeszédre az emberekkel időszerű kérdésekről — hangsúlyozta. Ebben a kiegyensúlyozott politikai légkörben ugyanakkor azt is lehet tapasztalni, — és erről szólt Majoros elvtárs is tájé­koztatójában, — hogy van egy türelmet­lenség is a közvéleményben, amely sür­geti a kongresszusi határozatok végre­hajtását. Ezzel együtt egy nagyfokú tenniakarás is jelentkezik az emberek részéről, ami a megyében is megnyil­vánul. A pártkongresszusról elmondta, hogy egy nyílt, őszinte hangvételű kongresz- szus volt a XIII., de a nyíltság, őszin­teség egy párt számára azonban még nem program. Az csak feltétel és nem is az egyetlen feltétel a program meg­valósításához. — Az a feladatunk most, — fejtette ki, — hogy konkrét részintézkedésekkel apró munkával realizáljuk a kong­resszusi törekvéseket, és ami nem ke­vésbé fontos, a közvéleményt győzzük meg arról, hogy a kongresszusi hatá­rozatok végrehajtása nem egyszerűen szándék kérdése. Eszmecserék, viták során értessük meg az emberekkel, hogy a kongresszusi célkitűzések meg­valósítása nem egyszerűen szándék kér­dése. Azt a célt kell magunk elé tűz­nünk, hogy a kongresszusi határozatot kemény munkával, ellentmondásokkal terhes folyamatokban, sok részakadályt leküzdve, melyeket nem terveztünk be, kell végrehajtanunk. A magyar párt gyakorlatában sok nagy történelmi ér­ték halmozódott fel, de néhány gyenge­ség is meghonosodott. Az egyik, amely­ről szólni kell az az, hogy gyakran ösz- szekeverjük a határozatot a valósággal. Az, hogy még jó döntést hoztunk, ön­magában nem jelenti a megvalósulást. Tudatosítanunk kell ebben a felfogás­ban azt, hogv megkezdődött a kongresz- szusi határozatok következetes végre­hajtása. A gazdasági helyzet jellemzői Ezután példákat sorolt fel — Grósz elvtárs — annak bizonyítására, hogy illetékes irányító szervek milyen elem­zéseket végeztek és milyen döntéseket hoztak a kongresszusi határozatok szel­lemében. Így vizsgálták meg a mező- gazdaság helyzetét és döntöttek a követ­kező évekre szóló intézkedésekről. El­készül év végéig a VII. ötéves terv koncepciója. Dolgoznak az illetékes szervek a hosszú távra szóló iparpoli­tikai irányelveken is. Az illetékesek szorgalmazták a KGST-országok együtt­működésének továbbfejlesztését. Átte­kintették a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésének első tapasztalatait, mert már az idei első félév azt mutatta, hogy az alapvetően jó irányítási rend­szeren belül néhány dolgon sürgősen változtatni kell. Ezek között van pél­dául az exportösztönzés, amely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezeket a példákat annak bizonyítására említette Grósz Károly, hogy a kong­resszus után azonnal elkezdődött a ha­tározatok végrehajtása, és a feladatok beépülnek a párt és állami szervek munkájába, valamint a VII. ötéves terv programjába, a pártmunka különböző szintjén is ezek realizálását kell vál­lalni. — Ebből a helyzetből a politikai tö­megmunka számára levonható konzek­vencia: egyfelől bizonyítani kell, hogy nem tétlenkedünk, másfelől nem fo­gadhatjuk el azokat a türelmetlen han­gokat, amelyék azt hiszik, hogy a kong­resszuson meghirdetett program az élet- színvonallal vagy más fontos kérdéssel kapcsolatosan egy tollvonással megva­lósítható. A kongresszuson világosan megmondtuk, hogy céljaink elérését mindenekelőtt a munkahelyeken kell el­kezdeni, mégpedig a termelőmunkában — hangsúlyozta a Politikai Bizottság tagja. Előadásában Grósz elvtárs a gazda­sági helyzetről szólva elmondta: A VI. ötéves terv utolsó évének utolsó fél évét kezdtük el. Ez az esztendő eddig nem elképzeléseinknek megfelelően alakul és mielőtt az idei gondokról be­szélnék. szeretném hangsúlyozni, hogy ez az ötéves terv minden gondja elle­nére egy sikeres tervcikius lesz, mert alapvető céljait elérjük. Ügy tűnik azonban, hogy a pártmozgalom sem becsüli kellően azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt öt esztendő nagyon rideg és kemény nemzetközi gazdasági közegében elértünk. Eredménynek kell tartanunk a külgazdasági egyensúly és az ország fizetőképességének megőrzé­sét és azt is. hogy sikerült adósságállo­mányunkat számottevően csökkenteni. Megtartottuk a teljes foglalkoztatottsá­got is, amit sajnos a közvéleményünk nem becsül eléggé. —' Ugyanakkor gondot okoz — a kongresszus is bírálólag szól róla —. hogy céljaink között nem sikerüli el­érni az életszínvonal maradéktalan megőrzését. Ennek okait elsősorban ab­ban a nemzetközi gazdasági feltétel- rendszerben kell keresnünk, amely az elmúlt öt évet jellemezte. Mindenekelőtt Gró$z Károly előadását tartja a kamatterhek rendkívül ' gyors meg­növekedésében — amiben benne van a manipulált dollár nemzetközi piaci ha­tása — a hitelfelvételek megnehezülé­sében, és abban, hogy a magyar gaz­daság számára gyorsabb volt a csere­arányromlás, mint ahogyan azt koráb­ban tervezni lehetett. A gondok azon­ban nem takarhatják el erőfeszítésein­ket, hogy sokat tettünk annak érdeké­ben, hogy talpon maradjunk, és ezt. ér­tékén kell kezelnünk. Majd így folytat­ta: — Az ipar területén három olyan problémát kell számba vennünk, ame­lyeket külön-külön is meg kell vizsgál­ni, mert a gazdasági fejlődés, a kong­resszusi célkitűzések megvalósításának feltételei közé tartoznak. Az első az, hogy megnőtt a műszaki, technikai rés köztünk és a fejlett országok között és ez 1985-ben sem csökken. A második az, hogy a termelési célú tőkefelhal­mozás folyamatosan csökkent az öt év alatt. S a harmadik, a termelésben az indokoltnál magasabbak lettek a költ­ségek. A továbbiakban Grósz Károly arról szólt, hogy eredményeink között rang­ján kell kezelni a mezőgazdaság telje­sítményeit. Remélhetőleg, a VI. ötéves terv utolsó esztendejében is a tervezett színvonalon fog zárni a mezőgazdaság. — Az aratásnak gyakorlatilag a vé­gén járunk, s így már szinte biztosra vehető, akárhogyan is alakul ez az esz­tendő, gabonából a 15 millió tonnás tervcélt el tudtuk érni. Azon azonban nagyon sok múlik még, hogy miiyen lesz a kukoricatermés, mert nagy szük­ség lenne most az esőre. A magyar mezőgazdaság eredményeit büszkén vállalhatjuk annak eLlenére, hogy tisz­tában vagyunk vele, hogy az iparnál említett műszaki, technikai rés növeke­dése, a köLtségek emelkedése, mint probléma, megjelent a mezőgazdaság­ban is. Most olyan gazdasági viszonyok között élünk, amelyek arra kényszerí­tenek, hogy eszközeinket oda kell kon­centrálni a mezőgazdaságban is, ahol a leggyorsabb a megtérülési idő, és ahol a legnagyobb hatékonysággal tudják az eredményeket produkálni. Készül a hetedik ötéves terv A készülő hetedik ötéves terv kon­cepciójával kapcsolatosan hangsúlyozta, meg kell őrizni a gazdaságpolitika foly­tonosságát és fő céljait. El kell érni a nettó adósságállomány további csök­kentését és az életszínvonal fokozatos, szerény fejlesztését úgy, ahogy ezt a kongresszus megfogalmazta. A célkitű­zések megvalósítását a gyorsabb gazda­sági növekedés, a jövedelemtermelőké­pesség fokozása teszi lehetővé. — A módszerek között előtérbe kell állítanunk a termelés és a kivitel szerkezetének átalakítását, a ver­senyképesség javítását, a műsza­ki színvonal emelésének útján, mert számunkra ez a járható út a csere­arányromlás lassításához. Ez azt jelen­ti, hogy nemcsak az emberi tényezők­ben keressük a gyorsabb növekedés tartalékait, hanem a műszaki színvonal emelésében, a korszerű termelőberen­dezések hatékony kihasználásában, il­letve a termelésbe történő bevonásában. A továbbiakban a VII. ötéves terv indulásához adott feltételekről szólt. Utalt arra. hogy sok múlik az idei gaz­dasági program teljesítésén, közismert már, hogy az év első öt hónapjában a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul­tak az eredmények. Ebben szerepe van a gépipar tervtől való elmaradásának, az élelmiszeripari termékek cserearány- romlásának és a könnyűipari termékek minőségével kapcsolatos problémáknak. Milyen szerepe van a szokatlanul ke­mény télnek az első fél évi gazdasági lemaradásunkban? Erről szólva hang­súlyozta: — A közvélemény nem fogadja el azt a magyarázatot, hogy minden hiá­nyosságért. elmaradásért a telet okol­juk. Azt azonban világosan kell lát­nunk, hogy a szokatlan hideg tél való­ban közrejátszott a termeléskiesésben, amelynek értéke 20 milliárd forint. Majd megemlítette, hogy okulva a ta­valyi széngondokból, jelentős mennyi­ségű szén behozatalára kerül sor annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a lakosság tüzelőellátását. A továbbiak­ban hangsúlyozta: A közgondolkodás formálása — Gazdaságunk jelenlegi gondjaiban tehát nem a tél okozta károk játszanak alapvetően szerepet, hanem az, hogy nem következett be már a múlt évtől kezdődően a kívánt fordulat a gazda­ságban. Továbbra is rendkívül alacsony a munkafegyelem, még akkor is igaz ez, ha egyes munkahelyek kivételek ez alól. Nem történt érdemi előrelépés sem az energiatakarékosság, sem az anyagtakarékosság területén. Nem ki­elégítő a vállalatok kooperációs fegyel­me és alacsony az értékesítési kultúra foka is. Nem vált általánossá még az ösztönzésnek az a módja sem, amely kézzelfoghatóbbá tenné az egyéni ér­dekeltséget és mozgósítaná a tartaléko­kat. A gazdasági kérdések taglalását annak hangsúlyozásával fejezte be Grósz elvtárs, hogy csak nagyon ke­mény, szívós és következetes munkával tudjuk biztosítani a kongresszusi hatá­rozatok realizálását. Ez után a közgon­dolkodás formálásának feladatairól be­szélt : — A párt kongresszusa ebben két célt tűzött elénk: a szocializmusról egy reá­lisabb képet kialakítani a közvéle­ményben és biztosítani egy reálisabb történelmi önismeretet. A tömegek kö­zött végzett munkában ez a két téma­kör az, amely olyan politikai lehetősé­geket hordoz számunkra, amiket maxi­málisan ki kell használnunk. Ez azért is fontos, hogy ezzel is hozzájáruljunk a társadalom politikai fegyelmének és tűrőképességének erősödéséhez. Ahhoz, hogv a társadalom fejlődését a követ­kező ötéves tervben garantálni tudjuk, nemcsak a gazdasági programunkat kell végrehaitani. hanem ugyanilyen nagy­ságrendű feladatként nagyon fontos a szellemi tudat, a közgondolkodás kar­bantartása is. Ma az ideológiai munká­ban legfontosabb feladat a közgondol­kodás formálása, mert ebben és persze másban is, politikai tartalékok vannak. — A szocializmusról alkotott felfogá­sunkban az a probléma, hogy akara­tunkon kívül a szocializmusról egy olyan kép alakult ki, mintha az min­den gond és ellentmondás feloldásának csodatevő eszköze, módszere lenne. Márpedig a szocializmus csak a terme­lési eszközök és termelési viszonyok maximális kihasználásának lehe­tőségét biztosítja és ez nem ugyanaz. Ebben kell leginkább igazíta­ni a közgondolkodáson. Az út az, hogy a szocializmus értelmezésében vissza kell térni a marxi felfogáshoz. A mar­xi gondolatnak megfelelően azt is lát­nunk kell, hogy napjainkban minősé­gileg különböző társadalmi berendezé­sű, fejlettségű országok kerültek egy­mással függő kapcsolatba. S ez olyan kényszert és kompromisszumokat is be­épít a szocializmus fejlődési folyamatá­ba, amelyekre korábban nem gondol­tunk. vagy amelyeket nem könnyű ma megmagyarázni. A propagandamunká­ban tehát alapvetően fontos, hogy az emberek megértsék, hogy a gyengesé­geink nem eszméink korszerűtlenségé­ből, a rendszer konzervativizmusából, hanem azokból a külső, a tőkés világ körülményeiből, és a belső gyengesé­gekből fakadnak, amelyek között épít­jük a szocializmust. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a szocializmus értékrendjének megszilár­dítása mellett Marx szellemében át kell értékelni a kapitalizmus megítélését is. Tisztában kell lenni azzal, hogy a bur­zsoázia nem létezhet anélkül, hogy ne forradalmasítsa a termelést. A kapita­lizmus képes a megújulásra, ezért csak hosszan tartó, kemény küzdelemben le­het legvőzni. Előadása befejező részében Grósz elvtárs kitért a munka társadalmi meg­becsülésére, az ezzel kapcsolatos prob­lémákra. a teliesítménv szerinti diffe­renciálás szükségességére. Végezetül további sikeres munkát kívánt a me­gye dolgozóinak. Hétfőn Kezdődik a nyári vásár

Next

/
Thumbnails
Contents