Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 1 lipjj | i;#| : , 'i ...Vii'1': *• ■■ i" ; ' /' " 'r~: te • ■ A NÉPMŰVELÉS VONZÁSÁBAN ÉDEN, HARMINCHAT HOLDON Vakáció van a Homoki Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthonban is. Az árnyas fákon áttörő augusztusi napsugarak mégis meg- megsimogatják a parkban szorgoskodó gyermekeket. Édesanyák, édesapák helyett ... Mintegy harminc-negyven tizenéves vagy fiatalabb gyermeknek nincs hova mennie. Az intézet az otthona té- len-nyáron mindaddig, amíg nem válik nagykorúvá, alkalmassá arca, hogy megálljon a lábán. E kettő persze nem minden esetben jár együtt. Az iskola jelenleg 220 tanulója — százan állami gondozottak — ugyanis kisebb-nagyobbj mértékben értelmi fogyatékos. Nevelésük, tanításuk korlátokba ütközik. nének a fiatalok. Üjabb lépcsőfok lenne a társadalomba illeszkedésben. A homoki ne-' velők azonban addig sem hagyják magukra tanítványaikat, amíg ez megvalósul. Gonddal, türelemmel egyengetik az útjukat, rendszeresen látogatják őket. örülnek, ha valaki megtalálta a helyét — a diákok mintegy 60 százaléka képes erre önállóan — segítenek a bajba jutottakon. Nem véletlen, hogy a rendőrségi hírek között nemigen olvashatunk volt homoki diákokról. Elismerő levelet azonban annál többet kap az intézet vállalatoktól, üzemektől. Dicsérik a fiatalok munkáját, szorgalmát. A makarenkói mondat: „Munkával nevelünk az életre” nemcsak jelszóként díszíti az iskolát. A diákok számára az egyetlen út az élethez a munka. A Itt még az is siker, ha egy-egy diák eljut addig, hogy képes lesz tisztán tartani, ápolni önmagát. Vagy fel tud adni egy levelet a postán. S hogy mennyien eljutottak eddig az iskola fennállásának három és fél évtizede alatt, arról levélhe- gjyek tanúskodnak^ JHazia”' írt üzenetek, esetenként segítségért kiáltások vallanak arról, hogy Homok igazi otthona volt a gyerekeknek. Az iskola harminchat holdnyi parkjával, erdővel, szőlővel, gyümölcsössel, a kastéllyal akár egy édenkert. Az intézmény százharmincöt dolgozója azt vallja, hogy a leghatásosabb pedagógiai „módszer” a gyermekek sze- retete. Egész nap együtt vannak, tanulnak, dolgoznak, együtt örülnek az eredményeknek, együtt gyötrődnek a kudarcok után. Homokról nőm > szöknek meg diákok. Miért is tennék, hiszen többségüknek jobb tdolga van, mint a kapun kívül vagy otthon. S éppen ebből adódik, sokuk számára később a konfliktus. Amikor kikerülnek az iskola védőszárnyai alól egészen más világba csöppennek. Évtizedek óta megoldatlan a foglalkoztatásuk, nehezen megy a beilleszkedésük. Olyan átmeneti munkahelyek létesítését szorgalmazzák a gyógypedagógusok, ahol kevesebb munkaidővel, több törődéssel, foglalkozással néhány évig utógondozásban részesülhetSzeretetre éhesen hatalmas „gazdaságban” mindenki választhat pályát”. Akinek nem tetszik a mezőgazdaság, ötféle lipari — asztalos, villanyszerelő, kőműves, szobafestő, cipész — műhely közül válogathat. S szabad idejükben is gyakorolhatják a nekik leginkább megfelelő foglalatosságot. Több holdnyi játszótér, sportlétesítmények, medence, mini állatkert, televízió, magnó, lemezjátszó, sokféle szakkör, kirándulások; túrák várják a tanulástól elfáradt gyerekeket. A sokféle lehetőség, s megfelelő kihasználásuk meg is hozza a gyümölcsét. Nincs olyan kisegítő iskolai tanulmányi, sport- vagy vöröskeresztes „Munkával nevelünk...” verseny, amelyen ne szerepelnének az élvonalban a homoki diákok. Az intézet tantestületének a mindennapi munka mellett tudományos tevékenységre is futja az időből. Rendszeresen olvashatjuk tanulmányaikat a gyógypedagógiai szaklapokban. Az utóbbi évtizedekben mintegy húsz olyan tudományos értékű dolgozatot adtak közre, amely ismertté tette az intézet nevét a hazai gyógypedagógiában. Húszéves érettségi találkozó Mezőtúron, évekkel ezelőtt. Az egykori osztály diákjai mesélnek életükről. Sikerek, rosszul alakult életek, kinek mit hozott a sors. Molnár Sándorné csak eny- nyit mond: „Ugyanolyan vagyok, mint amilyen voltam”. A társak arcán csodálkozás. Hogy lehet az, hogy nem változott semmit, nem kopott meg a kitartása, hogy bírja el a régi tempót ez a törékeny asszony? olyan pályát, amelyen emberekkel kell foglalkoznia. Orvosnak készült, gyógyítani akart. S talán ez az egyetlen dolog az életében, amit feladott. Férjhez ment egy hozzá hasonló beállítottságú mezőtúri fiatalemberhez, akivel az ifjúsági mozgalomban találkozott. zőbb érdeklődésű csopor rétegek számára készül műsorterv. Molnár Sándorné az érettségi után dolgozott tanácson, bankban, majd immár A kérdés nemcsak az érettségi találkozó résztvevőiben merült fel, hanem mindenkiben, aki ismeri, szereti — se két dolog igencsak együtt jár — a mezőtúri művelődési ház igazgatónőjét. Hogy bírja? Mint ahogy nem tud visszafelé folyni a patak, ő sem tud másképpen élni, hiába az orvosok figyelmeztetése. Ezt szokta meg, ezt hozta magával a szülői házból. Kitartásra, becsületre, szeretetre tanította az édesanyja fáiéivá kislányát, s ezt erősítette benne a szigorú nagybácsi, s később nevelőapja is. Minden látogatás egykori otthonában azóta is feltöltődés. A sokat fáradozó közéleti édesanyának mindenre van Kitüntetettjeink A Homoki Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon pedagógusait, gyermekfelügyelőit, dolgozóit, igen eredményes munkájukért a Szolnok Megyei Tanács Nagydíjával tüntették ki tegnap délelőtt. Tál Gizella Fotó: Korányi gondja. Karácsonykor, hús- vétkor ajándékot küld a falu magányos öregjeinek, mindenkihez van jó szava, csak akkor teljes az öröme, ha nem lát könnyeket, szomorú arcot maga körül. Egy ilyen környezetből kikerülő diáknak aztán hiába mondta a mezőtúri gimnázium tanára, hogy legyen inkább kutató, ne válasszon 15 esztendeje a művelődési házban. Közben alig volt olyan év, hogy ne tanult volna, diplomákat szerzett, s közben dolgozott, becsülettel, megbízhatóan teljesítette feladatait, bármelyik munkakörben. Igazán azonban népművelőként talált önmagára. Elragadtatással, csupa felsőfokban beszél a hivatásáról. A mezőtúri művelődési házban és a kiállítóteremben évente 170—200 ezren fordulnak meg, találnak ki- kapcsolódást, szórakozást, aktív pihenést. A harminchat kiscsoportban pedig több mint ezerhatszázan tevékenykednek. Választék van bőven, a legkülönböA siker titkairól kérde rendkívülit nem mond a ; rény igazgatónő. Teszik dolgukat a munkatársak szorosan együttműködve város vezetőivel, munka lyeivel. Molnárnét pályá még egyszer sem érte darc, s ezzel aligha sok n művelő dicsekedhetne. K persze könnyű — mond néhányan — arra célo; hogy férjét időközben a rosi pártbizottság titkár; választották. Így azon! csak a kívülállók vélek nek, aki ismeri Molnári jól tudja, hogy dolgozha bárhol, akkor is sikere érne el, hiszen soha n adja fel a küzdelmet, pésről-lépésre, céltudí san tervezd a munka Hosszú évek alatt la ütemben ugyan, de eléri hogy a város lakói köréi népszerű lett a művelőc ház, olyan csoportokat, tegeket is sikerült megny ni, amelyek előtte nem ; gyón lelkesedtek a kultú ért. A mezőtúri művelőc ház 1977-ben elnyerte a 1 váló címet, s számos kiti tetőssel ismerték el az ig gatónő munkáját is. M kapta többek között a S cialista Kultúráért kitün tést, a Kiváló Népműv címet. A legjobban azon! a város; Pro Űrbe díjár örült. Élete, munkája öss fonódik Mezőtúrral. Nine nek tervei, csupán azt s: retné tenni, amit eddig. Molnár Sándorné tegr Budapesten átvehette újonnan alapított Bessen György emlékérmet, a ni művelők legmagasabb szí mai kitüntetését. Nem csupán személyes elismerés még növelni tudjuk a r vénytermesztési hozamok A megyei tanácsnál tegnap megtartott ünnepség után, túl az első gratulációkon az általa irányított gazdaságról kérdezem először Fekete Tibort, a Jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz elnökét, aki nemrég vette át a Szolnok Megyei Tanács Gazdaságfejlesztési díját. — Hosszú ideje élvezi a szentgyörgyi szövetkezeti gazdák bizalmát, hiszen öt vezetőségválasztáson újították meg elnöki tisztében. Mire jutott eközben a területileg nem nagy, mindössze 4500 hektáros alsójászsági közös gazdaság? — A négy téeszből egyesült Petőfinek 1967-ben 40 millió forint vagyona volt, most több mint a tízszerese. Az akkor még kizárólag a klasszikus mezőgazdasági alaptevékenységből származó árbevételűink épp, hogy elérte a 30 milliót. Tavaly, három aszályos esztendő után, megközelítette a 300 milliót, amiből 18 milliós nyereséget realizáltunk. Az egyesülés évében még csak 1,2 tonna búza termett egy hektáron a szentgyörgyi határban. Az idén hektárom ként 6,2 tonna búzát takarítottunk be, ez a megyében a harmadik legjobb eredmény. Az idősebb kombájnosok, amikor a két és fél, három tonna szemet adó napraforgótábla végén kiszállnak a gépük nyergéből, mindig szóba hozzák: örültek tizenöt évvel ezelőtt a hat-hétmá- zsás átlagtermésnek. Ezer- hatszáz literes átlagot fejtünk 1967-iben a 200 tehenünktől, most ezres tehenészetünkben öt és félezer liter a fejési átlag. — Kevés mezőgazdasági nagyüzem büszkélkedhet azzal hogy az egyik ötéves tervidőszakról a másikra rendre megduplázza a térFolyékonyműtrágya-üzem építünk, és a háztáji jószí tartás fokozott integráléi val, kocakáhelyezéssel és sí dőfeivásárlással növeljük hústermelést, az állat nyésztés jövedelmezőség Gondoltunk tagjaink és községbeli lakosság ellátás nak javítására is: húsfeld« gozó üzemet, kenyérsütöc hozunk létre, és cipőből nyitunk a martfűi gyári közösen. Mielőbb szeretné megoldani a szentgyörgyi régi gondiát, egy üzei anyag- és fűtőolaj-árus állomás üzembei helyezés vei. mellését. A Petőfi Tsz kollektívája az ötödik ötéves tervben elért 707 milliós árbevétellel szemben 1980 és 1985 között előirányzott egymilliárdos tervét is már idén márciusra, a pártkongresszus tiszteletére teljesítette. A gazdálkodás ilyen dinamikája elképzelhetetlen előrelátó fejlesztési program és annak következetes megvalósulása nélkül. — Fejlesztési stratégiánkról szólva meg kell említenem a legfontosabb alapel- vünket: igyekszünk mindig összhangban tartani a nép- gazdasági, az üzemi és az egyéni érdekeket. Hat-hét jövedelmezően termeszthető és gépesíthető kultúrára szakosodott a növénytermesztésünk. A munkaigényes, de az exportképességük révén fontos növényeket pedig a háztájiban termelik meg a tagjaink, hogy a pbigvü7iemii területet minél nagyobb arányban állíthassuk a gabonaprogram szolgálatába. A korábban 10 ■millió forint értékű állati terméket 15 helyen előállító másik fontos ágazatunkat koncentráltuk: három szaktelepünkről évente 80 millió forint értékű tejet, manha- és sertéshúst szállítunk a feldolgozó iparnak, a kereskedelemnek. A növénytermesztés időjárás miatti kockázatának ellensúlyozására 1972_ben negyven dolgozóval Létrehoztunk egy cipő- felsőirész-készítő üzemet, amelyben ma már haitszá- zan évente 3 millió pár torna-. tenisz-, kosárlabda-, posztó- és kismamacipőt gyártanak a martfűi Tisza Cipőgyárnak. — A most véget érő népgazdasága terv várhatóan 1,4 milliárdos árbevételét már aligha tudják ismét megduplázni 1990-re, de nem kevés a hetedik ötéves tervre előirányzott 55—60 százalékos termelésfejlesztés. Vannak még tartalékaik? — A legújabb tudományos eredmények és a korszerű technológiák alkalmazásával — Beszéljünk a most k pott díjról is, amely koré bi kitüntetéseinek tiszt sorát gazdagítja. — Ahogyan az edd: miunkásságom során kap< Kiváló Népművelő és a M zőgazdaság Kiváló Dolgozó kitüntetést, valamint aMu ka Érdemrend ezüst és ara: fokozatát sem, úgy ezt az £ kotmánynapi kitünteti sem tekintem csupán sz mélyes elismerésnek. A ge daságunk fejlődését Muss ráló számok, az elért ere imények mögött kollekt munka van. Megalapozó hosszú távon jó eredmén nyel biztató feladatokat I dolgozó vezetőtársak nélki a munkaszervezéshez jól é tő középvezető-gárda, és fejlesztési elképzeléseink megvalósító szövetkeze tagság szorgalma nélk nem lett volna képes ilye dinamikus fejlődésre a P tőfi Tsz. A most átvett c éppen ezért, úgy érzem, szövetkezet egész kollekt bájának is szóló elimeW így is ünnepeljük azt rm húszadikán, a cipőgyári i húsipari munkásokkal köz alkotmánynapi rendezvi nyűnkön. T. F.
