Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-15 / 191. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 15. IA tudomány világa 1 Mindennapi nyugalmunk Rákkutatás és ideggyógyászat Sok évtizede már, hogy egyik mindennapi félelmünket így hívják: rák! Az ollóval lerázhatatlanul kapaszkodó ál­latka módján mar szervezetünkbe, és legtöbb esetben a sírig lerázhatatlan. Sok részletterületen nyert már csatát vele szemben a tudomány, de egyelőre még mindig a rák az erő­sebb. A legyőzésére — kiszámíthatóságára, megelőzésére, csökkentésére, gyógyítására — utáló minden jó hír tiszteletet parancsol tehát az orvos számára, és reményt nyújt az em­bernek. Most újabb részterületen támad az orvostudomány: a pszichoonkológiával. Legfeljebb negyedszázada, hogy ennek az új tudomány­nak a körvonalai egyre job­ban kirajzolódnak. Legered­ményesebb kutatója a svájci származású, s az Egyesült Államokban élő orvosnő, E. Kübler Ross. De Európa sem marad le. Az új tudomány­ágnak Európában működő nemzetközi szervezete két- három évente tartja kong­resszusait, legutóbb Kijev- ben volt ilyen 1984-ben, 1981-ben Európában jelent meg a tudomány első össze­foglaló műve, F. Meerwein szerkesztésében, a zürichi Hans Huber Verlag kiadá­sában, „Bevezetés a pszicho- onkológiába” címmel. Mo­hácson pedig élethivatásá­nak választotta a témát dr. Kovács Miklós ideg-elme- gyógyász szakfőorvos. Gyakorlati munkájának, elméleti rendszerező tevé­kenységének több iránya van. Ezek közül néhány nem kívánkozik a nagy nyilvá­nosság elé. Például az orvo­sok magatartása, önfegyel­me, arcának nemegyszer szí­nészi igényű szerepjátszása, a nővérek hasonló gondjai, a rákos beteg lelki alakulá­sának folyamata, annak gyógykezelése — jobb, ha megmarad az orvosok ^tó­gában. Ami viszont személy­telenebb, de alapvetőbb: a rák keletkezésének ideg- rendszeri összefüggése. Erről beszélgettünk tehát dr. Ko­vács Miklós főorvossal: — Azt hiszem, a rákból gyógyult betegek viszonylag kevés propagandát kapnak — mondja. — Hiszen a tár­sadalom sajátos módon csak a veszteségeket könyveli el. Ezt azért mondom, mert egyre nő a remény, hogy a pszichoonkológia nemcsak a rák egyik eredőjét tár­hatja majd fel megbízható pontossággal, hanem ennek alapján több esetben a gyó­gyítást is sikerre viheti. Hi­szen a tudomány abban megegyezik, hogy a rákbe­tegségek okrendszere sokré­tű. Ezek között egyre gyűl­nek az adatok, miszerint a rák keletkezésében és kórle­folyásában a psizichoszociális tényezőknek, vagyis például a veszteségélményeknek, az­tán a depressziónak, — bús­komorságnak — is tulajdoní­tanak jelentőséget. Másfelől pedig úgy tűnik, a lelki al­kat szerepét is egyre többen bizonyítják. Például LeShan szerint a majdani rákbete­gek 70 százaléka gyermekko­rától kezdve sajátos érzelmi világgal rendelkezik, míg a rákbetegségbe nem esett fel­nőttekben ugyanezek az ér­zelmi vonások csak 10 szá­zalékban voltak meg gyer­mekkorban. A pszichoszociá- lis tényezők szerepére utal sok állatkísérlet eredménye is. Például 1982-ben Vernon Riley állatkísérleti adatokat közölt. Két egércsoportot be­oltott emlőrák keltésére al­kalmas vírussal. Egyik cso­portot folyamatosan megter­helték erős stresszel. Ezek 80 százalékában egy éven belül kifejlődött az emlőrák. Az idegileg nem terhelt cso­portban a rákkeltő vírusin­jekció ellenére is csak 10 százalékos volt az emlőrákos állatok aránya. — Az emberek? — E tekintetben Le Shan és munkacsoportja vélt ki­mutatható összefüggést az életkrízis és a rák keletke­zése között. De arra már nem tudott választ adni, hogy miért csak bizonyos idővel a krízis keletkezése után alakul ki a rák. Érde­kes, fontos viszont Bartrop és munkatársai kutatása. A régi jelenségből indultak ki, hogy ha meghal egy házas­társ, akkor az özvegy nők, vagy férfiak megbetegedése és halálozási aránya nagyobb mint a hasonló korú, de há­zastársát el nem vesztett né­pességé. Az utóbbi években több nagy vizsgálat eredmé­nyeként többféle rákkeletke­zési folyamatot írtak le. Az egyik szerint ilyenkor káro­sodik a szervezet immun- (védekező) -rendszere. Bart­rop csoportja olyan férfiakat választott, akiknek felesége gyógyíthatatlan emlőrákban szenvedett. Néhány év múl­va a Schliefer kutatócsoport újravizsgálta őket. A felesé­gek halála után az özvegy férjek nyiroksejt-működése jelentősen gátolt lett, s en­nek a gátoltságnak a csúcsa a temetés utáni második hó­napban volt. A bostoni S. Locke szerint kifejezett és tartós stressz­hatások során a szervezet természetes sejtölő tevé­kenysége jelentős mértékben gyengül. Erre az űrhajósok is példát szolgáltattak. Ez a tudományág még fiatal, eredményei alapos igazolás­ra szorulnak, és sok kérdés­re még nem tud pontos vá­laszt adni. Magam elsősor­ban a gyakorlati szemponto­kat hangsúlyozom. De végül- is a kutató és gyógyító or­vosnak közös hivatása, köte­lessége, hogy felvegye a har­cot a rák ellen. A lelki élet problémáinak lehetőség sze­rinti megoldása, a lelki ere­detű környezeti helyzet javí­tása esetleg csökkentheti a rák kialakulásának kockáza­ti tényezőit, és ez a kórlefo­lyásra is kedvezően hat. F. D. A mágneses tartományok — vagy ahogy a fizikusok mondják, a domének — a ferromágneses anyagoknak (a vasnak, a nikkelnek, a kobaltnak s jó néhány ötvö­zetnek) a sajátosságai. Ezek­ben az anyagokban az elemi mágnesek kisebb-nagyobb csoportja rendezetten —egy­mással párhuzamosan — he­lyezkedik el. Tudjuk, hogy külső mágneses térrel a ferromágneses anyagokat mágnesezhetjük. Ilyenkor a domének — s velük együtt az őket alkotó elemi mágne­sek is — rendeződnek, be­fordulnak a külső mágneses tér irányába. A kristályos anyagokban van egy olyan irány, amely­nek mentén viszonylag gyenge mágneses térrel te­líthetjük az anyagot. így bizonyos föltételek között hengeij alakú doméneket alakíthatunk ki. Ezek — megfelelő külső teret alkal­mazva — kicsi, hengerpa­lásttal határolt terekbe hú­zódnak össze. Az ilyen, a környezetüktől eltérő mág- nesezettségű kis szigeteket mágneses buborékoknak ne­vezzük. Az ortoferrit anya­gok különösen alkalmasak arra, hogy bennük mágne­ses buborékokat hozzunk létre. E mágneses buborékokat napjainkban számítástech­nikai információk, adatok tárolására használja fel a technika. A buboréktároló­nak az a legfőbb erénye, hogy benne — ellentétben a hagyományos mágneses tá­rolókkal — az adatok mo­zognak, mégpedig mágneses jelek formájában, s maga a tárolóanyag mozdulatlan. Mechanikai szerkezetekre tehát nincs szükség. Ez az adatok kiolvasásának idő­tartamát erősen csökkenti, s az ilyen tárak igen hosszú életűek is. Képünkön a Központi Fi­zikai Kutató Intézet által kifejlesztett buboréktároló rendszer készülékeit láthat­juk. Szerszámgépek vezérlé­sénél, orvosdiagnosztikai fel­adatok ellátásánál, ipari fo­lyamatszabályozásnál, és még több más területen te­het jó szolgálatot. Lepipálnak egy súlyemelőt Milyen erősek a rovarok? A rovarok bámulatos erő- mutatványai ősidőktől fogva csodálatra késztetik az em­bert. Testük méreteihez vi­szonyítva aránytalanul na­gyobb teljesítményekre ké­pesek, mint az ember, vagy akár az emlősállatok. Példá­ul) arányosan számítva az ember át tudna ugrani egy magas épületet, ha a szöcs­ke képességeivel rendelkez­ne. Távolugrásban is messze túl kellene szárnyalnia min­den eddigi rekordot — kb. 180 méteres távolságra kel­lene ugrania —, ha a bolhá­val hasonlítanánk össze. A rovarok a levegőben is fel­mutatnak néhány figyelemre méltó teljesítményt. A mind­össze néhány milligramm sú­lyú moszkitó például öt mil­ligramm vért szív magába, és azzal repül tovább. A méhek ugyancsak a saját súlyuk többszörörsét viszik magukkal a légi úton. De a repülés távolsági eredmé­nyeiben is élen járnak: egyes lepkefajok tagjai oly­kor 700—800 kilométert is megtesznek leszállás nélkül. Ezek után nem meglepő, hogy a húzási teljesítmé­nyek ugyancsak a rovarok javára dőltek el. Egy ap­rócska- 175 gramm súllyal megrakott szekér elé egy 1,9 gramm súlyú poloskát fogtak be a rovarkutatók. Csodálatukra, az könnyedén elhúzta a terhet, ami össze­hasonlítást téve annyit je­lent, mintha egyetlen ember húzna el könnyedén egy kb. 7,5 tonna súlyú vasúti te­herkocsit. A lovat nagyon erős ál­latnak tartjuk, márpedig az ereje arányítva meg sem kö­zelíti a méh erejét. Az előbbi a saját súlyának kb. a felét tudja felemelni, míg az utóbb 18—24-szeresét. De rajta is túl tesz a hangya. A kutatók megfigyeltek egy ál­latkát, mely a hangyaboly be­járatánál egy kövecskét emelt ki. A megmért hangya súlya 0,0028 gramm, kő sú­lya pedig 0-15 gramm volt, a rovar így saját súlyának 53-szorosát emelte fel, ami megfelel annak, mintha egy átlagember kb. 4,2 tonnát emelne. Még egy jó képessé­gű súlyemelő is ennek csak a huszadrészt képes a feje fölé nyomni. Képünkön: az elmondot­tak igazolását láthatjuk; a kis kődarab elszállításával foglalatoskodó hangyát. Leállni, mozogni A fáradtság rontja a biztonságot A gépjármű vezetésekor a különböző hatások miatt el­fáradunk. Figyelemkihagyás, hibás mozdulatok, helytelen megítélés, szendergés- álom­kép, tudatkiesés, sőt elalvás is bekövetkezhet vezetés köz­ben. A fő veszély az, hogy az elfáradás kezdeti jéleit nem vesszük észre mindig. A biológia szerint a fá­radtságot a testben felhal­mozódott salakanyagok idé­zik elő. Egyedüli ellenszere az alvás, amely alatt a fel­gyülemlett .méreganyagok elbomlanak. A hosszú út fárasztó hatá­sa ellen csag úgy lehet véde­kezni, ha leállunk egy ki­csit mozgunk, szellőztetjük a vezetőfülkét. Ez minden élénkítőszernél jobb hatású. Fárasztó hatásokat kelte­nek a rezgések is. A gépjár­művek motorjai élénk rez­gésbe hozzák a karosszériát, amelyet átvesz a benne ülő ember teste is. Belső szer­veink (a gyomor, a vesék, stb.), amelyek laza rögzíté- sűek, különösen érzékenyek a rezgésekre. A testben ugyanis a rezgések egy része hővé alakul át, más része az izmok rugalmas ellenál­lásán megtörik. Az izomel­lenállás — a munkavégzés­hez hasonlóan — igénybe veszi az izmokat, tehát fá­raszt. Ezenkívül a rezgések zavarják a vérkeringést és a belső elválasztású mirigye­ket is. Elfáradást okoz a ké­nyelmetlen vezetőülés is, amelyből nem lehet jól ki­látni a forgalomra, vagy nem illeszkedik testünk mé­reteihez, formájához, túl­zottan előre vagy hátra van döntve. Az a jó vezetőülés, amely a gerincoszlopot vé­gig megtámasztja, mert másképpen a test rugózik és fárad. A rosszul elhelyezett kezelőpedálok szintén igen fárasztóak. A helyes meg­oldás az, amikor a pedál nyújtott, támasztott lábbal működtethető. A veztőfülke levegőcse­réjéről is gondoskodni kell, mert a befülledt oxigénhiá­nyos levegő álmosít. Fárasz­tó lehet az út a forgalom egyhangúságával, kicsi vagy éppen túl nagy forgalmá-; val, éjjel a mögöttes forga­lom erős reflektorával, va­lamint a borús, esős idő. a hőség, az időjárás-változás. Ezek a hatások semmiféle gyógyszerrel nem ellensú­lyozhatok, csak a fokozott figyelem, az éberség, a nyu­godtság segíthet. A nagyobb gépjárművek vezetése mindig, kisebbeké pe­dig huzamosabb ideig fárasztó, akkor is. ha egyébként minden rendben van. A gép működtetése, irányítása ugyanis szellemi és fizikai munkát követel- a fáradtság pedig a biztonsá­got veszélyezteti, ezért köz­beiktatott pihenők szüksé­gesek. Ahhoz, hogy a fáradtság ellen sikeresen védekezzünk elsősorban ismernünk kell a tüneteit. Melyek azok? Közismert a szemhéj elnehe- zedése, az ásítás, a melegér­zés, az alvás vágya. Van akinél úgy jelentkezik a fá­radtság, hogy szúrást érez a szemében, szeme előtt ket­tős kép jelenik meg, kiszá­rad a szája, szomjas lesz. Ilyenkor meg kell szakíta­ni bizonyos időre a vezetést, és a gépkocsiból kiszállva pihenni, mozogni kell, frissí­tőt kell fogyasztani. A hosszú, nyílegyenes sza­kaszokkal épített autópályák fárasztó jellege ismert do­log. Van olyanfajta veszé­lye, amely autóhipnózis né­ven kezd ismertté válni. A hipnotikus állapotnak egy bizonyos válfaja ez, amikor a vezető nem alszik, mégis nem létező tárgyakat lát, és nem lát meg olyanokat, amelyek viszont léteznek. Nem kell magyarázni, mi­lyen veszélyes állapot! Egyébként nemcsak a hosz- szú. egyenes útszakasz vált­hatja ki, hanem az is, ha egyhangú úton nagyobb se­bességgel halad, ha minden idegszálával összpontosít a gépkocsivezető. B. I. Cukuba Vasubot, a zongorista Japán 3. világkiállítása Cukubában „a tudomány és technika az ember szolgála­tában” jelszót írta zászlajá­ra más szavakkal: hogyan élünk majd a XXI. század­ban. A kiállított csodák között mindig sok látogatót vonza­nak az embert helyettesítő robotok. (Ezek ^mindent tudnak”. A Fujitsu cég pél­dául olyan tolmácsautoma­tát mutatott be, amely a ja­pán szöveget automatikusan fordítja angol, francia vagy német nyelvre. A Matsushi­ta robotjai ecsettel a kezük­ben villámgyors portrékat festenek élő modellekről. A legnagyobb nézősikere azon­ban a „Vasubot”-nak volt, így nevezik a Sumitomo cég robotemberét. Csak mellé­kesen jegyezzük meg, hogy az előállítása több mint 1 millió dollárba került. A Vasubot a feje helyén levő tévékamera segítségével kot­tát olvas. Az információt kis komputer elektronikus vezérlésével viszik át az uj- jakra és a lábakra. A robot- zongorista egyelőre kilenc darab eljátszására képes, Mozarttól a Beatlesek „Yes­terday” című számáig. A Sumitomo technikusai részére a tokiói Vaseda egyetem robotrészlege vé­gezte az előkísérleteket. A kutatók most Ichiro Kató professzor vezetésével arra törekszenek, hogy az elektro­mos zongorista saját lábán mehessen a zongorához. Az ehhez szükséges komputer- irányítású „lábak” ugyan­csak a kiállítás látványossá­gai közé tartoztak. Vasubot a zongoránál. Mo­zarttól a Beatlesig Az adatok mozoanak Adattárolás - buborékokkal

Next

/
Thumbnails
Contents