Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 14. Gyakorlati intézkedésekre van szükség fl Boeing 747 katasztrófája után Négy túlélőt találtak Elszállítják a japán légiszerencsétlenség egyik túlélőjét (Folytatás az 1. oldalról) gedheti maginak a lélegzet­vételnyi szünetet. Ez igaz? Az atomrobbantások egy­oldalú beszüntetéséről hozott döntés előtt a szovjet veze­tés gondosan, behatóan meg­vizsgálta ezt a kérdést. Nem volt egyszerű elszánni ma­gunkat. Azért, hogy kimond­juk az egyoldalú moratóriu­mot, meg kellett szakítani a kísérletek programját, s a programot nem fejeztük be. Az év folyamán a morató­rium bejelentéséig a Szov­jetunióban gyakorlatilag ugyanannyi atomrobbantás történt, mint az Egyesült Ál­lamokban. Amennyiben vi­szont a mostanáig végrehaj­tott összes atomkísérletekről beszélünk, úgy az Egyesült Államokban jóval több volt belőlük, mint a Szovjetunió­ban. Ezt a Fehér Ház is na­gyon jól tudja. A Szovjetunió az egyolda­lú moratóriumról döntve, nem matematikai mérlegelé­sekből indult ki, hanem elvi politikai elképzelésekből, arra törekedve, hogy elő­mozdítsa a atomfegyverkezé­si hajsza beszüntetését, ugyanerre buzdítsa az Egye­sült Államokat és az atom- fepvverrel rendelkező többi országot. Célunk nem vala­miféle lélegzetvétel a rob­bantások között, hanem az atomfegyver-kísérletek- álta­lános és teljes beszüntetése. Olyan vélemények is hall­hatók, hogy az atomrobban­tások moratóriuma nem fe­lel meg az Egyesült Államok érdekeinek. Márpedig a mo­ratórium fontos lépés a ha- lálthozó atomfegyverek to­vábbi tökéletesítésének be­szüntetéséhez vezető úton. Minél tovább szünetelnek a kísérletek, annál gyorsabban avulnak el a felhalmozott fegyverek. Végül pedig a moratórium a lehető legked­vezőbb feltételeket teremti ahhoz, hogy megállapodhas­sunk az atomkísérletek be­szüntetésében. ahhoz. hogy további lépést tehessünk az atomfegyverek általános fel­számolása felé. Felvetődik a kérdés: mi az. ami itt nem felel meg az Egyesült Államok, az ame­rikai nép érdekeinek? Ez az út csak azoknak nem alkal­mas, akik az erőszakra építe­nek, akik terveket szövöget­nek újabb és újabb atom­fegyverfajták létrehozására, akik célul tűzték ki a fegy­verkezési hajsza kiterjesz­tését a világűrre. De mit ér­nek akkor a béke és a nem­zetközi biztonság megszilár­dításáról tett többszöri Wa- shnigtoni kijelentések? A Egyesült Államok az atomfegyverkezésben való lemaradásával próbálja ma­gyarázni, hogy miért nem kívánja az atomkísérletek beszüntetését. Ez csupán ki­búvó. Annak idején is arról beszélt, hogy „lemaradt” a bombázó repülőgépek, ké­sőbb pedig a rakéták kifej­lesztésében. Ez minden eset­ben tudatos megtévesztés volt, s ezt később Washing­ton is beismerte. Más szóval, az állítólagos lemaradást rendszerint akkor veszik elő, amikor a katonai fölény megszerzésére törnek, s egy­általán nem törekednek fegyverzetkorkátozásra. Pe­dig éppen ezek azok a kér­dések, amelyekben a politi­kai vezetésnek nem a szov­jet veszélyt ecsetelő legen­dák alapján, hanem a reá­lis helyzetből kiindulva, a saját biztonság, * a nemzet­közi biztonság érdekeinek szem előtt tartásával kell döntést hoznia. Hogyan látja az ellenőr­zés problémáját az atomrob­bantások beszüntetésére tett javaslat összefüggésében? A nálunk, az Egyesült Ál­lamokban és más országok­ban meglévő tudományos­műszaki lehetőségek kellő biztonságot kínálnak ahhoz, hogy még a csekélyebb ere­jű atomrobbantás is észlel­hető legyen. Aki az ellenke­zőjét állítja, az is nagyon jól tudja, hogy így van. Az atomrobbantások be­szüntetésével kapcsolatos egyoldalú lépések önma­gukban nem vezetnek az atomfegyverkísérletek álta­lános és teljes beszüntetésé­hez. Ahhoz, hogy ez a prob­léma egyszer s mindenkorra megoldódjék, nemzetközi megállapodásra van szük­ség. A kötelezettségeken kí­vül az ilyen megállapodás tartalmazná mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi el­lenőrzés megfelelő rendsze­rét is. Röviden: mi az atom­robbantások beszüntetésének ellenőrzése mellett vagyunk, de ellenezzük, hogy a kísér­letek beszüntetése helyett megfigyelők jelenlétében folytassák azokat. Mellesleg, az atomfegyver­kísérletek általános és tel­jes beszüntetésének problé­mája egyáltalán nem új ke­letű. A kérdést néhány évvel ezelőtt részletesen áttekin-) tették a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között folyó háromoldalú tárgyalásokon. Ezeken rész­letekbe menően megvitatták az ellenőrzés kérdéseit is. A felek sok tekintetben kö­zel álltak a kölcsönös meg­értéshez. Az Egyesült Álla­mok azonban megszakította a tárgyalásokat, mégpedig azért, mert a felvázolt kor­látozások zavarták a Penta­gon terveit. Töbször javasoltuk az Egyesült Államoknak a tár­gyalások felújítását, és most is az atomfegyverkísérletek teljes beszüntetését sürget­jük. Sokkal könnyebb len­ne tárgyalni és eredménye­ket elérni olyan körülmé­nyek között, amikor sem a Szovjetunióban, sem az Egyesült Államokban nem folynak atomkísérletek. Az Egyesült Államok azon­ban nem akar visszatérni a tárgyalóasztalhoz. Ez nem je­lenthet mást, mint azt, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja sem az atomkísérle­tek beszüntetését, sem a megbízható ellenőrzési rend­szert. Más következtetés nem vonható le. Vannak, akik azt mond­ják, hogy az atomfegyverkí­sérletek beszüntetésének kérdését a genfi leszerelési konferencián kell megvizs­gálni. Nos, mi erre ott is ké­szen állunk. Genfben azon­ban az Egyesült Államok és más nyugati orszá­gok már hosszú ideje szabo­tálják az ilyen tárgyaláso­kat. a kérdés tehát nem az, hogy hol vizsgáljuk meg az atomfegyverkísérletek be­szüntetését. A lényeg az, hogy komolyan és halogatás nél­kül lássunk hozzá a kérdés megvizsgálásához, egyebek között tekintetbe véve a közelgő szovjet—amerikai találkozót is. Véleménye szerint számít­hatunk-e arra■ hogy végül is kedvező döntés születik az atomkísérletek kérdésében? Gondolom, igen. Az Egye­sült Államoknak a javasla­tunkkal kapcsolatos jelenle­gi magatartása nem ad ugyan okot a derűlátsára, a reményt mégsem szabad fel­adni. A következőkről van szó: túl nagy a Szovjetunió és az Egyesült Államok fe­lelőssége ahhoz, hogy elzár­kózzanak a biztonság lénye­gi kérdéseinek megoldása elől. Amit javaslunk, az reá­lis lehetőségeket kínál a nukleáris fegyverkészletek növekedésének leállításához, ahhoz, hogy végre hozzálát­hassunk az atomfegyverek korlátozásához, és végsőso­ron megsemmisítéséhez. Bmerikai atomfegyverek lapánban Az Egyesült Államok 1950 és 1957 között atomfegyvert tárolt Japánban, megsértve ezzel a két ország között fennálló „biztonsági szerző­dést” és a szigetország anti- nukleáris alapelveit — tárta fel legújabb számában a The Nation című amerikai havi magazin. A The Nation szerint Oki- naván, az Ogaszavara- (Bo­nin) szigeteken, valamint Guam szigetén — amely 1950 óta önkormányzattal ren­delkező, az Egyesült Álla­mokhoz tartozó terület — az említett időszakban az ame­rikaiak atomfegyvereket tá­roltak. Nicaragua-Tiltakozás a békeharcosok elrablása miatt A nicaraguai kormány hétfőn tiltakozott az Egye­sült Államoknál amiatt, hogy a Washington'által tá­mogatott ellenforradalmárok elhurcolták és egy ideig fog­va tartották a Costa Rica és Nicaragua közötti San Juan határfolyón hajózó amerikai békeharcosok és újságírók csoportját. A George Shultz amerikai külügyminiszterhez eljuttatott tiltakozó jegyzék rámutat: az amerikai állam­polgárok elrablásáért a fele­lősség az amerikai Köziponti Hírszerző Hivatalt (CIA) ter­heli. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége meg­vizsgálta a lakásellátás és lakásfelújítás helyzetét az irkutszki területen. Mint az ülésen elfogadott határozat rámutat, a feltárt komoly hiányosságok jellemzőek az orítzág sok más körzetére. A Legfelsőbb Tanács Elnök­sége kötelezte az irkutszki területi, városi, járási és kerületi tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a határozatban is feltárt hiá­nyosságok felszámolásáért. A testület által elfogadott ha­tározat intézkedik arról is, hogy a jövőben növekedjék a lakások átvételével foglalko­zó állami bizottságok felelős­sége. A Mentőosztagok tegnap estig csak négy olyan sze­mélyt találtak, akik túlél­ték a hétfői japán légika­tasztrófát. A nehéz terepen folytatott mentést a zuhogó eső és a sötétség miatt az éjszakai órákra felfüggesz­tették. A súlyosan. sebesült négy személy — egy anya s a lá­nya, egy másik kislány, va­lamint az egyik légikisasz- szony — a gép hátsó részén egymás mellett ült, s a men­tőosztag még mindig az Ülésekbe beszíjazva bukkan­tak rójuk A mentőalakulatok több mint 4500 tagja helikopteren vagy gyalog jutott el a távo­li hegyvidékre, ahol a gép égő roncsai ötkilométeres TRIPOLI Tripoliban hétfőn este folytatódtak Radovan Vlaj- kovics, a JSZSZK elnöksé­géne elnöke és Moamer el- Kadhafi, a líbiai forradalom vezetőjének tárgyalásai. A tárgyalás fő témaköre a ju­goszláv—líbiai kapcsolatok mellett az el nem kötelezet­tek mozgalmának helyzete volt NEW YORK Az Egyesült Államokban jelenleg 9,6 millió munka- nélküli van, 14 százalékkal tooo mint amennyiről a kor­mány hivatalos jelentései körzetben szóródtak szét az erdőben. Közben a Tokióból Oszaka felé tartó óriásgép útvona­lán, a szerencsétlenség szín­helyétől 160 kilométerre dél­keletre a tengerben megta­lálták a Boeing 747 függőle­ges vezérsíkjának egy részét. A japán Kyodo hírügynök­ség á tokiói rendőrség infor­mációi alapján közölte: két névtelen, magát „radikális­nak” nevező telefonáló azt állította, hogy ők robbantot­ták fel hétfőn a Boeing 747 utasszállító gépet. Az ügy­ben nyomozó rendőrség egyelőre blöffnek tekinti a telefonhívásokat, amelyek körülbelül egy órával az után érkeztek, hogy az óriás­gép eltűnt a tokiói irányító- torony radar képernyőjéről. szólnak. — közölte hétfőn a AFL—CIO News szakszerve­zeti lap. A kormány statisz­tikai jelentéseiből hiányzik az az 1,1 millió munkanél­küli, aki nem jegyezteti be magát a munkát keresők kö­zé. Az említett adatokon túl még mintegy 5,5 millió sze­mély tartozik a részfoglal­koztatottak közé, és csök­kentett fizetést kap. WASHINGTON Ronald Reagan amerikai elnök háromhetes szabad­ságra Kaliforniában levő Santa Barbara-i birtokára utazott — jelentette be hiva­talosan tegnap a Fehér Ház. Larry Speakes szóvivő új­ságírókkal közölte, hogy erre az időszakra nem várható semmilyen fontosabb elnöki intézkedési. Terrorizmus — Kiirtbatatlan métely? 2. Burjánzás Gyerekkocsiba rejtett bombaszerkezetet vizsgálnak a szak­értők az NSZK-beli Stuttgartban Dél-IIrika Folytatódtak az összecsapások Argentína hazarendelte a Dél-afrikai Köztársaságban akkreditált ügyvivőjét. A kedden kiadott külügymi- nisztériumi nyilatkozat sze­rint Argentína ezzel a lé­péssel kíván tiltakozni a pre. toriai rendszer apartheid po­litikája és az orsizágban be­vezetett rendkívüli állapot ellen. Kedden az ügyvezető bra­zil külügyminiszter, Paulo Tarso tiltakozott a brazíliai dél-afrikai nagykövet koráb­bi kijelentése miatt. A dip­lomata bírálta Brazília leg­utóbbi lépését, amellyel be­tiltotta korábbi kőolaj- és fegyvereladásait a fajüldöző rendszernek. Dél-Afrikában a fajüldöző rendszer elleni tüntetések­nek újabb halálos áldozatai vannak. Hétfőn a hatóságok és a tüntetők közötti leghe­vesebb összecsapások Dur­ban városban és az Indiai- óceán partján lévő East Lon­don feketék lakta negyedei­ben folytak. Rendőrségi je­lentés szerint hatan meghal­ták, hetvennégy személyt pedig őrizetbe vettek. Az 1972-es müncheni olimpia még csak néhány napja zajlott, amikor durván csapta arcul a világot né­hány fanatikus palesztin fiatalember akciója. Azon a szeptemberi napon nem csu­pán az olimpiai faluba tört be egy csoport mindenre el­szánt fegyveres, hanem a világpolitikába is. S az akció célja alighanem épp ez volt: olyan ponton támadni, ahol a legnagyobb figyelmet és megdöbbenést lehet kelteni. Álarcok és fegyverek — az ETA emberei Az a pár szál palesztin egy nép sorsára akarta felhívni a figyelmet. Ám a legrosz- szabb eszközökkel: ártatlan izraeli sportolókra szegeztek fegyvert, s ezeket a fegyve­reket el is sütötték. A vétle- nekre, mert ők hozzáférhe­tők voltak —, szemben a vétkesekkel. A hetvenes évek nagy ter­rorista áramlatai a világ fé­lelmét és haragját hívták ki, mert vélt, vagy valódi igaz­ságokért küzdve a vétlene- ket sújtották. Még akkor is, ha az akciók jó része a ha­talom ilyen, vagy olyan leté­teményesei ellen irányul. Fegyveresek szegezik gyil­kos eszközeiket fegyvertele­nekre — s ezzel a legiga- zabb ügyeket is sárba ránt­ják. A történelemmel indokol­ják a baszkföldi gerillák harcukat, miközben kímélet­lenül lépnek fel a demokra­tikus spanyol állam rendőrei és hivatalnokai ellen. Hiába hivatkozik az örvény szélső­ségesek illegális harcosa a török hatóságok egykori népirtásaira, ha ő maga ma ártatlan, szolgálatot teljesí­tő diplomatákat végez ki. Hiába érvel az észak-ír ult­rák bombaelhelyezője a brit politika kíméletlenségével, ha a robbanás többnyire egyszerű járókelőket tép szét. Ráadásul egyazon meggyő­ződéssel a baloldali és a jobboldali nézetű terrorista. De a hit és a meggyőződés nem moshatja le a sötét bé­lyeget: a terrorizmus riasztó címkéje ma joggal sorolja egy kategóriába a legkülön­bözőbb célú összeesküvőket. München óta ez a jelenség számtalan változatban fe­nyegeti békéért esengő vilá­gunkat. Burjánzása vitatha­tatlan tény. A hetvenes években naponta lehetett tanúja a világ egy-egy ter­rorakciónak. A központ Európa volt, s ott is néhány nagymúltú kapitalista állam. A nemzetiségi, etnikai prob­lémák szülte terrorizmust részben felváltotta az ultra- baloldal szokatlanul kímé­letlen és látványos harca a tőkés állam ellen. Az NSZK kormányzásának például li­berális irányzatú korszaká­ban támadtak a legheveseb­ben a szélsőjobboldali „vá­rosi” gerillák. A Vörös Had­sereg Frakció (RAF) neveze­tű csoport pár éven ke­resztül valóban rettegést okozott. Bankokat raboltak ki, hogy pénzük legyen a na­gyobb akciókhoz. Aztán meg­rohantak követséget, lemé­szároltak ügyészeket, banká­rokat, elraboltak gyárosokat, merényletet kíséreltek meg az amerikai katonaság eu­rópai irányító gócai ellen. Az államhatalom ellenállt, egyre keményebben lépett fel — így a terrorista akciók bukásra ítéltettek. A német szélsőségesek ku­darca mégsem tántorította el olasz társaikat. Itáliában Moro miniszterelnök esett áldozatul a terroristák nagy hullámának, több irtózato­san kegyetlen bombame­rényletet szerveztek a neo­fasiszta illegális csoportok. Spanyolország, Franciaor­szág, Belgium, Nagy-Britan- nia ugyancsak gyakori, vé­res merényletek színhelyei volt pár esztendővel ezelőtt. Az akciók felrázták az érin­tett államokat: nem a hata­lom gyengült, hanem a ter­rorizmus, hiszen a kormány­zatok nagy erővel léptek fel a csekély bázisú földalatti szervezetek ellen. Leginkább az európai terrorizmusnak még azok az osztagai vészel­ték át a számukra nehéz időket, ahol a valódi nem­zetiségi-társadalmi problé-: mák szilárdabb, szélesebb hátországot kínáltak. A töb­biek már-már megsemmi­sülni, eltűnni látszottak. A látszat azonban ismét csak csalt. , Avar Károly (Következik: 3. Hálózat)

Next

/
Thumbnails
Contents