Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám

1985. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnoki Tejipari Vállalat kunszentmártoni üzemében havonta 100 tonna Hajdú sajtot gyártanak. Az utóbbi időben igen keresett termék lett a nyugati piacokon. Képünkön a tej minőségét vizsgálja Kutas Péterné Keresik a megoldást Csak a szakképzetleneket nehéz elhelyezni Azt tudtuk, hogy az új jövedelemszabályozási rendszer­nek lesznek „mellékhatásai”, amelyek néhány területen ta­lán feszültségekhez is vezetnek. Azt azonban nem, vagy nem egészen pontosan, hogy e feszültségeket milyen módszerek­kel lehet levezetni. Változások várhatók — többek között — a vállalatok munkaerő-gazdálkodásában, átrendeződés lehet­séges egy-egy terület miunkaerőtérképén. A közelmúltban Túrkevén érdeklődtünk, hogy mit ho­zott, milyen folyamatokat in­dított el a városban és a he­lyi üzemek gazdálkodásában az új szabályozás. Az álta­lános foglalkoztatási hely­zetről Kőrizs István, a váro­si tanács elnöke tájékoztatott. — Tudjuk, hogy az idei év elejétől merőben új hely­zetei ke|l:l pzembenéznü aki. Az új jövedelemszabályozás­ra gondolok, ami arra kény­szeríti a mi üzemeinket is. hogy ne tűrjenek meg tovább „vattaembereket”, akikre eddig a bérszínvonal-szabá­lyozás idején esetleg szüksé­gük volt. Városunkban je­lenleg — hangsúlyozom: je­lenleg! — még nincsenek sú­lyosabb foglalkoztatási ne­hézségek. Kisebb gondok azonban már most is jelent­keznek. Az egyik ilyen, a szakképzetlen női munkaerő lassan növekvő túlkínálatá­nak lekötése. Viszonylag nagy számban élnek ugyanis Túrkevén olyan, szakképzett­séggel nem rendelkező nők, akik a háztájiban dolgoznak, s munkaviszonyban nem áll­nak. Közülük egyre többen jelentkeznek a munkaköz­vetítést végző tanácsi szerv­nél, hogy munkaviszonyt lé­tesítenének. Jelenleg hozzá­vetőleg negyvenre tehető a számuk, őket, úgy gondolom, a nyugdíjjogosultság ösztön­zi a munkavállalásra, ©on- dolni sem merek arra, mi­le nmei ha most egyszerre mind felhagynának a háztájival, s el akarnának helyezkedni va­lahol. Próbálkoztunk, és pró­bálkozunk továbbra is le­kötni a női munkaerő-feles­leget. Ám nagy gond a szak­képzetlenségük. A Május 1. Ruhagyár túnkevei telepe például felvenne harminc varrni tudó asszonyt vagy lányt. A mezőtúri Ruhaipari Szövetkezet szintén alkal­mazna húszat, de ugyanazzal a feltétellel: varrni tudja­nak. Az üzemek, úgy látszik, nem szívesen vállalják a tel­jes betanítással járó költsé­geket. így aztán átmeneti patthelyzet alakult ki. A munkaviszonyban álló túrkeveieknek közel a fele a két nagy gazdálkodó egy­ségben. a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben és az Autójavító Vállalatnál dol­gozik. Ez azt is jelenti, hogy a város foglalkoztatási hely­zetében. s a jelentkező gon­dok megoldásában kulcssze­rep jut nekik. Most például figyelemmel várjuk, hogy e két nagyüzem hogyan lép, milyen munkaerő^politikát alakít ki, a szabályozók vál­tozásának hatására. Nagyon reméljük, — s erre próbáljuk ösztönözni őket —, hogy nem a látszólag könnyebb megol­dást Választják, nem megsza­badulni igyekeznek a fölös létszámtól. Túrkeve speciális helyzetben van. Itt ugyanis a felszabaduló munkaerő nem tud hová átáramlani, ahogy ez a nagyvárosokban lehetsé­ges. Várospolitikai jelentősé­ge van annak, hogy a fel­szabaduló munkaerőnek pró­báljanak üzemen belül értel­mes, hasznos munkát bizto­sítani. Ha pedig ez nem megy. akkor a város üzemei között kooperációs lehetősé­geket kell keresni. Erre már van jó példa az autójaví­tó és termelőszövetkezet kö­zött. A Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben Tóth István termelési elnökhelyettest kérdeztem az üzem foglal­koztatási helyzetéről. — Az a törekvésünk, s ko­rábban is az volt. hogy csak oiyan munkabért fizessünk ki, ami mögött hasznos telje­sítmény van. Atkív tagjaink száma ugyan az utóbbi idő­ben csökkent, de ez a nyug­díjazások, a kilépések, s egyéb természetes okok miatt történt. Elsődlegesen szövet­kezeten belül próbáljuk megoldani az egyes munka­helyeken felszabaduló mun­kaerő foglalkoztatását.' Az utóbbi időszakban — szűkös beruházási lehetőségeink el­lenére — sikerült újabb ki­egészítő tevékenységet telepí­tenünk, ahol összesen ötven embert tudunk foglalkoz­tatni. A mezőgazdasági termelés sajátságaiból adódik, hogy bizonyos időszakban munka­erő szabadul fel az alaptevé­kenységben. Nélkülözhető dolgozóinkat erre az időszak­ra az Autójavító Vállalatnak adjuk át. Jelenleg is náluk dolgoznak tizenöten, de ez a szám, télen felmehet akár százig is. A kört az Autójavító Vál­lalatnál zártam, ahol Finta Imre a személyzeti és mun­kaügyi osztály vezetője szol­gált információkkal. — A szakképzett férfi munkaerő foglalkoztatásával nincs gondunk, még tud­nánk is felvenni embereket A foglalkoztatás gondjai Túrkevén Vannak viszont — egyre nö­vekvő — nehézségeink a női munkaerővel. Jelenleg ugyanis nődolgozóink közül kétszázan fizikai állományú­ak, zömük az IPA-olajhűtő- betétek felújításában dolgo­zik. Ez a tevékenységünk vi­szont különböző okok miatt, leszálló ágban van, s nem is várható változás. Meg kell tehát oldanunk a fokozato­san felszabaduló női munka­erő foglalkoztatását, ami na­gyon nehéz. Ezek az. asszo­nyok ugyanis — szakkép­zettség híján — csak egy-két munkafázist ismernek, azt is a kifutóban levő tevékeny­ségből. Az átképzésük pedig akadozik. Nem akarnak sem­miféle betanító tanfolyamot váltatni. Nehezíti a helyze­tünket hogy a vállalatnál előforduló segéd- és betaní­tott munkák nagy része fizi­kailag megterhelő, nem vál- laliák a nők. így sajnos, hiá- bavalóak a próbálkozásaink, jelenleg még nem tudjuk, mit fogunk kezdeni a szakkép­zetlen munkaerővel. Nem akarunk senkit elküldeni, de nehéz lesz megoldani a vál­lalaton belül a hatékony fog­lalkoztatásukat .. . Murányi László Folytatódnak a VII előkészületei Megnyílt a sajtóközpont Moszkvában Tegnap ülést tartott a VIT magyar nemzeti előkészítő bizottsága. A testület jelen­tést hallgatott meg a világ- ifjúsági és diáktalálkozó nemzetközi és hazai előké­születeinek helyzetéről, majd döntött a fesztiválra utazó magyar delegáció politikai mandátumáról. A nemzeti előkészítő bi­zottság a küldöttségtől azt várja, hogy a VIT-en a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány kül- és belpolitikája szellemében, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség törekvéseivel össz­hangban képviselje a magyar fiatalokat. Mutassa be ha­zánk szocialista fejlődésének négy évtizedét, az ifjúságnak a fejlett szocialista társada­lom építésében betöltött sze­repét. Juttassa kifejezésre: a fiataloknak alapvető érde­kük és feladatuk, hogy hoz­zájáruljanak a béke megőr­zéséhez Földünkön. A dele­gáció fordítson megkülön­böztetett figyelmet a szovjet néppel és ifjúsággal, a Lenini Komszomollal való barátsá­gunk erősítésére. Segítse a szocialista országok ifjúsági testvérszervezeteivel folyta­tott együttműködésünk bő­vítését, hangsúlyozza, hogy szolidárisak vagyunk a fej­lett tőkés országok kommu­nista szervezeteinek a tár­sadalmi haladást, az ifjúság jogainak védelmét szolgáló harcával. Biztosítsa a ma­gyar fiatalok aktív támoga­tásáról a nemzeti független­ség kivívásáért és megszi­lárdításáért, az imperializ­mus, a neokoloniai,izmus, a faji megkülönböztetés ellen küzdő erőket. A küldöttség feladata, hogy segítse a kü­lönböző ideológiai, politikai orientációjú ifjúsági szerve­zetek közötti . párbeszéd fenntartását és bővítését. * * * A helyszínen tartott első sajtóértekezlettel tegnap Moszkvában a szakszerveze­tek házának Október-termé­ben megnyílt a XII-ik Vi­lágifjúsági és Diáktalálkozó nemzetközi sajtóközpontja. A világ ifjúságának nem­zetközi seregszemléjére több mint 70 országból eddig mintegy ezer újságíró jelezte érkezését, köztük valameny- nyi fontosabb hírügynökség és lap munkatársa. A napon­ta megrendezésre kerülő tá­jékoztatókon klívül telefon- és telex vonalak, valamint térképek szolgálják a minél jobb tájékoztató munkát. A megnyitó- és záróünnepély helyszínén, a Lenin-stadion- ban is külön sajtóközpontot rendeznek be. Korengedménnyel A világ fejlődésének iramára meg­szokottá váltak a jelzők: ssédítő, félelmetes, követhe­tetlen. Az ember csak kap­kodja fejét, milyen iramúak a haladás, a változás hírei: sokukat feldolgozni, megje­gyezni sincs idő. máris le­köti figyelmünket az újabb és legújabb információ. A kommunikációs esizközök ontják a híreket a tudo­mány, a kultúra, a gazdasá­gi élet változásairól. A gazdasági események is szokatlanul gyorsan követik egymást. Az újdonságokat ma már nemcsak a termé­kek jelzik a kirakatokban, hanem a szokatlan módsze­rek, sosemvolt szervezetek, korábban elképzelhetetlen­nek vélt együttműködések is. Habár nálunk 1968-ban bon­takozott ki a gazdaság re­formfolyamata, szelleméhez hozzászokni, elveit a min­dennapok gyakorlatában megvalósítani még nem mindenkinek sikerült. Egy­mást érik az új és legújabb szabályozók, ‘egyiket még meg sem tanultuk, máris egy következő szerint kell irányítani és dolgozni.- A napra kész tájékozódás, eligazodás az átlagember számára is próbatétellel jár. Még inkább érvényes ez a kisebb-nagyobb beosztásban dolgozó vezetőkre, hiszen ők csak akkor tudnak helytáll­ni, egyáltalán a beosztásuk­ban maradni, ha gyors és félreérthetetlen tanújelét ad­ják annak: megértették az idők szavát, ennek szellemé­ben végzik a munkájukat. Talán nem is mindenki képes erre. Talán nem is­merjük eléggé az emberi alkalmazkodóképességnek egyéni határait, amelyek megszabják, ki meddig vi­seli el sérülés nélkül a foly­tonosan érkező külső válto­zásokat. Azért gondolom ezt. mert amióta új módon iktatják pozíciójukba a vál­lalati vezetőket, a dolgozók véleménye és választása út­ján hirtelen megszaporodtak azok a kérvények, amelyek­ben vezetők kérik koren­gedményes nyugdíjaztatá­sukat Vajon mi mehet végbe egy igazgatóban, aki ötven évesen letenni készül a „lan­tot”? Feltételezzük a két szélsőséget: vagy beismeri, hogy képtelen átállni a mun­ka felgyorsult ritmusára, és nem képes követni a na­ponként változó gazdasági környezet eseményeit: vagy pedig kivetítve önnön te­hetetlenségét, az őt fenyegető újat ítéli rossznak, amit szolgálni ő már nem akar. Akárhogy van is, nem irigy­lésre méltó azok sorsa, akik úgy érezhetik magukat, mint a pályaudvarra későn érke­ző utas, akit már minden vonat otthagyott. Nemcsak saját lelkiisme­retük előtt kell számot ad­niuk azoknak a vezetőknek, akik azt az utat választják, hogy a helytállás elől a nyugdíjba menekülnek, ha­nem környezetük ítéletével is szembesülniük kell. A motivációk pontos ismerete nélkül — ismét a két végle­tet idézve —, lehet, hogy azt sütik rá az ilyen vezetőre: képtelen az alkalmazkodás­ra. inkább bedobta a törül­közőt. De az is lehet, hogy megébtően tudomásul ve­szik: fáradt ez az ember. Megtört a lendülete a szá­guldásban, elfogyott az ere­je. Az alkalmazkodás nehéz­ségeit még azok is elisme­rik, akiknek sikerül min­dennapi harcukból győztesen kikerülni, akik alkatuknál fogva és környezetük segít­ségével könnyebben viselik el a változások okozta meg­rázkódtatásokat. Mit kezd­jen hát a sűrűn érkező új rendeletek, ismeretlen hely­zetek szikrázó levegőjében az, aki hosszú éveken, évti­zedeken át a kívülről és felülről érkező irányítás ké­nyelmességéhez szokott? Aki azért nem hasznosította szellemi kvalitásait, mert ötleteire nem volt szükség: akiknek nem kellett agyát kínzó gondolatokon törnie, megoldások között válogat­nia mert írásban utasítot­ták, mit és hogyan tegyen? Nem ringathatjuk magun­kat abban az illúzióban, hogy hamarosan csillapul az élet változásának üteme. A felgyorsult ritmust átvenni csak azok lesznek képesek, akik ebben a szellemben és mentalitásban növekedtek fel és értek vezetőkké, akik­nek belső szükségletük a nyitottság, a fogékonyság minden, új iránt, és akikben megvan a képesség a szün­telen megújulásra, a fárad­hatatlan fizikai és idegi, lelki kitartásra. Ebből a . szempontból a megélt életévek nem sokat számí­tanak. Ugyanis nem kor kérdése a szellemi frisse­ség, hiszen mindnyájan is­merünk koravén fiatalokat, éveik száma szerint ifjú, ám mentalitásukat tekintve megcsontosodott embereket: de olyanokat is, akiknek születési éve egysizerűen ér­dektelen, mert fiatalok írigy- lik kiválóságaikat. Annak belátása, hogy ki milyen tulajdonságokkal vállal el egy vezetői megbízatást, nem kor kérdése tehát. Ha­nem az önismereté. Ami ugyancsak nem az évek szá­mától függ. SZ.K. A Jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat a pontosabb és gyorsabb adatkezelés ér­dekében egy Commodore 64 típusú személyi számítógépet állított üzembe. A gépet egyelő­re számlázásra, a vevők és cikkek nyilvántartására használják, de a jövőben a személyi és munkaügyi nyilvántartást és a kereseti adó kiszámítását is a számítógépre kívánják bízni Megvannak a korszerű gépek Tanácskozás az öntözésről Az osztrák—magyar öntö­zésfejlesztési program kere­tében csaknem száz nagy­üzemi gazdaság szakemberei­nek részvételével tanácsko­zást tartottak tegnap Nádud­varon, a KITE központjá­ban. Ott voltak a szakmai konferencián az öntözési be­rendezéseket gyártó osztrák Bauer cég képviselői is. A KITE sorozatos vizsgála­tokkal kereste a lehetőséget, hogy a meglévő vízkivételi művekre, csatornahálózatra építve, nagyobb beruházások nélkül milyen módon lehet­séges a szántóföldi öntözés beillesztése az általuk ki­dolgozott technológiába. Megállapodást kötöttek az osztrák Bauer céggel, és az általa gyártott esőztető be­rendezésekre alapozva kezd­ték meg harmincnyolc gaz­daság öntözési programjának tervezését. Az osztrák cég a szerződés alapján mintegy 300 millió forint értékben leszállította a berendezéseket

Next

/
Thumbnails
Contents