Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
1985. JÚLIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Esőisten nem siratta el az indiánokat Képzőművészeti foglalkozás a gyékényen Napfényes csütörtökök Napközis tábor díjnyertes pályamunkából RÉGÉSZETI ÁSATÁS NÉGY TELEPÜLÉSEN A Damjanich Múzeum tervei Településkutatás, leletmentés, népművészeti album Ezen a nyáron a harmadik csütürtökön telik meg gyerekzsivajjal, no meg a zsi- vajgás forrásaival, azzal a negyvenöt-ötven gyerekkel a szolnoki Millér-parti Vízügyi Múzeum és Szabadidőközpont környéke, — azokkal akik a Széchenyi lakótelep napközis táborában töltik nyári vakációjuk egy részét. Ebben a zord nyáriban úgy tűnik, napsütéses csütörtökök ezek, mintha az „égiek” is szurkolnának egy pedagógiai kísérlet, vagy inkább csak egy jó kezdeményezés sikerének. A történet még a télen kezdődött. Decemberben a Művelődési Minisztérium pályázatot hirdetett nyári gyermekfoglalkozások, napközis táborok programjára. Ezen a pályázaton Lengyel Boldizsárné — a sziúk, a trójai és acháj harcosok, valamint a leendő városépítők és környezetvédők nyelvén: Éva nénj is indult, és nyert egy 50 ezer forintos díjat, amelyet a tábor megszervezésére és a pályázatban leírt programok megvalósítására fordított. Az előbbi talán kissé különösnek tűnő felsorolás magyarázata is ez a program. A tábor négy hete alatt megvalósulhatott minden kiskamasz titkos álma, lehettek a Tróját vívó görög harcosok és egy hét programja a városépítési, a városi környezet, majd újabb egy hét a természet és a művészet jegyében telt el. — A nyári napközis táborokról az utóbbi két évben szerzett elkeserítő szakfelügyelői tapasztalataim is arra késztettek, hogy részt vegyek a minisztériumnak ezen a pályázatán. Az elmúlt években ugyanis a szolnoki nyári napközis táborok egyi- ke-másika inkább egyfajta gyermekmegőrzőhöz. semmint kikapcsolódást, vidámságot jelentő vakációs táborokhoz hasonlított — mondja Lengyel Boldizsárné. Természetesen néhány sorban nehéz leírni az új program minden pedagógiai előnyét, a valóság azonban a gyermekek hangulata, viselkedése minden írott betűnél jobban igazolja a kezdeményezés létjogosultságát. A tábor hétközben a Széchenyi lakótelep „zöld iskolájában” működik. A gyermekek érdeklődési köre által alakított kiscsoportos foglalkozások folynak az iskola tantermeiben. Akinek kedve van az a számítástechnikai foglalkozásokon vesz részt, és mire az új tanév megkezdődik talán már az egyszerű programok készítésével is megbirkózhat. Ennek a tudásnak a tanév során hasznát is vehetik, hiszen az új tanterv lehetővé teszi, hogy az általános iskola 7—8. osztályában fakultációként tanulják a diákok a számítástechnikát. Ezen kívül úgynevezett kézműves foglalkozások is vannak, a szövéstől kezdve, a batikolásig a legkülönbözőbb technikákkal megismerkedhetnek a gyerekek. A tábor résztvevőivel, akik zömmel felső tagozatos tanulók, öt-hat Pedagógus foglalkozik mindennap, így nyolc-tíz fős kiscsoportokban folyhatnak a foglalkozások. A tábor szabályzatának kialakításában igyekeztek a gyerekek véleményét, érdeklődési körét is figyelembe venni. Hetente egyszer, csütörtökönként a Millér-partján táboroznak, s a héten végzett munka ilyenkor egységes program szerinti egésznapos vidámságba torkollik. Az első csütörtökön indiánok vették birtokukba a Millér-partját; második csütörtökön Homérosz hőseit elevenítették meg, maguk készítette sisakokban, pajzsokkal és kardokkal vívva meg Tróját, s közben egy kis történelmi leckét is tanultak a városállam demokráciájából. A harmadik hét a természet és a képzőművészet jegyében telt el. Ornitológus és néprajzos segítségével ismerkedtek meg közvetlen környezetük óvnivaló természeti értékeivel és kézműves hagyományaival. Ezen a csütörtökön pedig Fazekas Magda festőművészt látták vendégül, aki különböző rajz- és festőeszközökkel felszerelkezve érkezett vendégségbe, és a képzőművészet ifjú barátaival együtt festéssel, rajzolással töltötte a délelőttöt. A tábor utolsó hete a váiros jegyében zaj-ük majd; a város- építészettel ismerkednek a gyerekek, játékosan tanulva hogyan őrizzék, szépítsék épített környezetüket. — Sajnos a táborozás előkészítését nem sikerült úgy megoldanunk, ahogy szerettem volna, mert eredeti elképzelésem szerint már a tanév végén, áprilisban vagy májusban meg akartam szervezni az előkészítő foglalkozásokat, de csak május közepén tudtam meg. hogy a pályázaton díjat nyertem és elképzeléseimet a valóságban is kipróbálhatom — mondja Lengyel Boldizsárné. — De remélem, hogy a most megkezdett program nem ér véget a tábor zárásával. Szeretném, ha a tanévben is azok a gyerekek, akiknek az érdeklődését sikerűit felkelteni — irodalmi, történelmi, környezetvédelmi szakkörök keretében tovább ismerkednének az elkezdett témákkal, hiszen ez a négy hét nem egyszerűen csak játékkal telt el, hanem úgy érzem, hogy játékos formában sikerült «olyan néprajzi, környezletvédelmii, irodalmi, történelmi ismereteket is el- sajáttíttatni a gyerekekkel, amire az iskolai tanterv nem ad lehetőséget. Miiközben Lengyel Boldi- zsáméval a programról és a pedagógiai célkitűzésekről beszélgetünk, zajlik a tábor csütörtöki élete, a természet jegyében. Van aki a művészettől menetközben a „természethez” pártol és kedvet kap egy kis horgászásra, és a halász^zsákmánnyal visz. szatérők ebéd után talán Magdi néni mellé -kuporodnak rajztáblát fektetve a térdükre, és megpróbálják majd rajzban megörökíteni horgászélményeiket. Közben nagy kondérban fő a gulyás, önkéntes és szakavatott kis- szakácsok bőven adódnak, érdeklődésüket miindenbi- zonnyal' a mozgás és a jó levegő által fokozott éhségük is növeli. — Azt hiszem a gyerekek hangulatáról az a tény is árulkodik, hogy többen, akik eredetileg csak két hétre, vagy háromra jelentkeztek menetközben meghosszabbították részvételüket, és végig kitartanak mellettünk. Végül a díjnyertes pályázat utolsó mondatát szeretném idézni: „Jó lenne ezt a tábort megvalósítani, jó lenne tudni, hogy ötvenhatvan gyerek, ha csak négy hétre is, de boldog volt, „otthon volt” a világban.” Nem tudom, hogy e négy hét után a világban mennyire lesznek otthonosak, de azt tudom, hogy csütörtökönként szemmel láthatóan otthon érezték magukat a Millér. parton, és nekem úgy tűnt, hogy boldogok is voltak. — rideg — Fazekas Magdolna a tábor csütörtöki művész vendége ... és ,,növendékei” A túriak A kiállítás egy részlete parasztedények újjáalkotá- sában jeleskedik, munkáiból 6zép gyűjtést láthattunk. Sólyom Imre igen mutatós, a "körjhiűségétl fantáziával ötvöző edényein kívül Kozák Éva csipkés., áttört remekeiben gyönyörködhetnek a látogatók. A kevi szőnyegszövők munkái inkább csak a háttér hangulati elemeit erősítik, nem tudjuk személyekhez kötni — feliratozás hiányában — a pompás szőnyegeket. Szolnok megye területén igen korán, már a múlt század második felében megkezdődtek a régészeti kutatások. A Tiszazugi Archeológiái MagántársuLat és a Tiszafüredi Régészeti Egylet, illetve jónevű régészek út- törőmunkája révén olyan lelőhelyek váltak világhírűvé, miint például a tószegi Laposhalom, amely az európai bronzkor időrendjének egyik tialpköve volt, s ima is a régészek „Mekkájának” számít. De ugyancsak jelentős továbbá a nagyrévi bronzkori telep, s még hosz- szasian sorolhatnánk a híresebbnél híresebb lelőhelyeket. Jó, jó — mondhatná valaki — ez mind szép csak éppen nem tegnap fedezték fel a nevezetes bronzkori telepeket. Mostanában vajon mit tudnak felmutatni a régészek, folynak-e a megyében feltárások? Mint Tálas László, a Damjanich János Múzeum igazgatója elmondotta, a Közép-Tiszavidék múltjának kutatói jelenleg négy, úgynevezett tervásatáson dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag két lelőhelyen folyik konkrét ásatás, egy a jövő héten indul, további egy pedig augusztusiban kezdődik. Nézzük sorban! Mint arról korábban beszámoltunk, Jászapáti határában, a Jász- ivány felé vezető út meüett folyik ásatás. Itt — Madaras László vezetésével — egy avarkari temetőt tárnak fel, s a leletgyűjtés során eddig mintegy kétszáz sírt bontottak meg. Öcsöd mellett a neolitikum tárgyi emlékei után kutat Raczky Pál vezetésével az a fiatal régészekből álló csoport, amely a Magyar TudoA Jászapáti határában feltárt avar kori sírokból különféle ékszerek, fegyverek és használati tárgyak kerültek elő mányos Akadémia Régészeti Intézetének az ÉLTE Régészeti Tanszékének, a Nemzeti Múzeumnak és természetesen a Damjanich Múaeum- nak a megbízásából állt ösz- sze. Komplex munkát végeznek, a felszínre nozott tárgyi anyagot számítógéppel dolgozzák fel. A jövő hét elejétől Csányi Marietta vezetésével kis team indul a Tú-'ccoétöl tíz kilométerre fék/5 területre, hogy megkezdje az ásatást. Augusztusban pedig Selme- czi László Jászdózsa mellett kutatja majd tovább a jászok letelepedésének, életmódjának törté leti, régészeti emlékeit. Az utóbbi évek alighanem egyik legnagyobb tudományos kutatási vállalkozása kezdődik két hét múlva, július 15-én, amikor is Borsod- íAbaúj-Zemplén, Heves és Szolnok megye szakemberei közösen arra vállalkoznak, hogy feltárják a Tisza II. víztározó társadalmi-gazdasági környezetét, illetve hatását Tiszafüred várossá válásának folyamatára. Az első tábor tehát a nyár közepén nyitja kapuit, és két hétig ad otthont a három megyéből verbuválódott történész néprajzos, etnográfus, gazdaságföldrajzos szakembergárdának. A komplex kutatás a következő éve« ben minden nyáron folytatódik, és várhatóan a VII. ötéves terv végére fejeződik be. A Damjanich Múzeum közben folyamatosan térképezi fel Szolnok megye egész területét. Nemrég ugyanis hét megyét kért fel az MTA Régészeti Intézete a kulcsfontosságú leletelőfordulások alapos felderítésére. Az eddigi munkálatok során a Tiszazug területének mintegy nyolcvan százalékát szinte négyzetméterre végigpásztázták a muzeológusok, és bejelölték a lehetséges lelőhelyeket. A nagyszabású kutatás, illetve szaknyelven szólva „terepbejárás” a tervek szerint az 1990-es években zárul, s a feltárt eredményt -három kötetben kívánja megjelentetni a múzeum. A közeljövőben napvilágot látó kiadványokról elmondotta Tálas László, hogy a Szolnok megye népművészete címet viselő, hiányt pótló könyv várhatóan 1986 első felében készül el, míg a Szolnok megye néprajzi atlaszának második kötetéhez jelenleg pótgyűjtés folyik, de az anyag még ebben az évben nyomdába kerül. — jurkovics — Fotó: Dedc Géza Mám Gonda István étkészlete A két szomszédvár népművészei, fiataljai ezúttal Túrkevén találkoztak. Sok látogatója volt a túri fazekasok bemutatójának, ési a szőnyegszövést is igen sokan megcsodálták. A túrkevei 'fUmszính&zlbán rendezett gálaműsornak — túri citerá- sok, énekesek, kevi táncosok, stb — olyan sikere volt, hogy akár kétszer annyi jegyet is el lehetett volna adni. pedig majd ötszázan szorongtak a nézőtéren. A rendezvénysörozaij keretében a Finta Múzeumban a mezőtúri fazekasok és szőnyegszövők munkáit láthatjuk augusztus 20-ig, s uborkaszezon ide, vagy oda, az érdeklődés igen nagy a gyönyörű cserepek, szőnyegek iránt. A túri fazekasok közül Kozák Éva, Gonda István, Busi Lajos, Kőműves Lajos és Tóth Géza. Sólyom Imre állított ki. Nagy sikert aratott Gonda István 72 darabból álló túri étkészlete, a fantáziadús formák jól harmonizálnak a barnás árnyalatokkal. Busi Lajos, hűen önmagához, ezúttal isi a hagyományos túri formákkal jelentkezett, a színviláguk viszont jelen időben komponált, — ezt újabb hagyományteremtésnek is felfoghatjuk. Kőműves Lajos a túri alkotóműhely legfiatalabb tagja, kantái és bokályai zilahi ihletésnek eredetileg harsányabb színviláguk visszafogott, összhatásában nagyon mutatós. Tóth Géza. — szintén a legfiatalabb túri fazekasgenerációból — főleg a mázatlan Kozák Eva kerámiái
