Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
I A. A. Meldere: Kisfiú madarakkal fevdsdon* művészet 1985. JÚLIUS 6. Pető Sándor: Elmúlásunk gyökerei tán lassan leereszkedett a földre, s a szitát az esőbe tartva rázni kezdte. A szomszéd ház kinyíló ablakában egy kíváncsi arc jelent meg, meghökkenve nézte a látomást. — Te... -te — dadogta maga mögé — odanézz, egy exhibicionista. — Mi van? — hallattszott egy rekedtes hang. — Mi van, mi van... a kutyának meg azt mondod^ tessék? — Tessék? — Egy exhibicionista ott lenn. — Miért — nyomult az ablakhoz egy hang tulajdonosa. — Azért mert meztelen. — Nem látod? — Azt a nudistát? — Nem nudista, exhibicionista. Kis János persze mit sem hallott ebből a beszélgetésből. Arcán a boldogság biztos tudatával állta az eső meg-megújuló rohamait, s fáradhatatlanul rázta nagyapja szitáját, amelyen pergett az eső. Kis Jánosné számviteli előadó első pillantása a lepedőire esett. Nézte a megkeményedett, sárga foltokat, de nem értett meg belőle semmit. Óvatosan megtapogatta, mintha valami rejtvény akart volna megfejteni. Aztán felkelt, a tükörhöz lépett arcát vizsgálta, testének vonalait, melyet az idő egyre inkább elmosott. Lerogyott a székbe, s az ágyat bámulta. Érezte, remegni kezd, sírás fojtogatta. De a sírás miértjére sem kapott választ belülről. Arra eszmélt, hogy fázik. Ekkor vette észre, hogy nyitva az ablak, s a sízél besodorja az esőszálakat, melyek apró ütésekkel verték a padlót. — Vajon miért, vajon miért? — motyogta maga elé. Szemének fókuszába gyűjtötte a szobát, a falakat, a bútorokat, melyek még kj sincsenek fizetve, a vázákat, a térítőkét. melyek egy részét 6 maga horgolta, a képeket a falról, az egyik éppen az esküvőn készült, családi körben. — Én lennék az? — vetítette maga elé a szobát. — Ezek a tárgyak? Ezek a formák, ez az egész, valóban én vagyok? Az ablakhoz ment, hogy becsukja, de valami megállította ebben, Reggel volt, szombat reggel, szabad szombat reggel, a jóleső semmittevések órái, amikor nem riaszt az ébresztőóra kelepelése. A teljes elernyedés stádiuma következik, vissza a takaró alá, ámbár a kora őszi napfény, szeptember nemtudomhányadika. a nyár melegét hordozva lassan fölforrósítja a szobát. Kis János utókalkulátor felébredt. Első pillanatban, még észre sem vette, hogy az ágy fölött lebeg. A lecsúszott takaró, mint valami hófödte hegyvonulat gyúródott alatta. Görcsös éjjeli vágyakozásának nyomai megkeményedett foltokban maszatolták a lepedője ráncait. Nem emlékezett rá, mikor is volt utolsó éjjeli magömlése, talán még kamasz korában, első félelmei idején, amikor a bizonytalanság útvesztőit taposta, s a kilátástalan jövő nyomasztó érzése hatalmasodott el rajta. Azokat a lányokat, akiket mindig kedvelt. .. hol vannak már. elérhetetlenül messze kerültek már akkor, kamaszkori álmodozásainak idején is. Ámbár ha el is feledjük fiatalkori álmainkat, azért a sejtek mélye őrzi, s olykor bizony igencsak meglepődünk, ha életünk helyzeteiben újra felszínre kerülnek. Kis János utókalkulátor a számok embere lévén rögtön megállapíthatta, mintegy másfél méternyi magasságban az ágy fölött, s hetven centivel a plafon alatt foglalta el új helyzetét. Ezekből az adatokból arra a következtetésre juthatunk, hogy Kis Jánost egy lakótelepi lakásban érte utói ez a furcsa véletlennek, vagy éppen földöntúli csodának isi betudható dolog. Kis János utókalkulátor életének utolsó tíz évét a biztonság jellemezte, utolsó két évét pedig. ez már az új lakásba költözés idejére esik, a polgári jólét, mely számára a viszonylagos adósságmentességet jelentette, függőviszonya mindössze az OTP- vel volt, mely végsősoron nem hatott rá nyomasztólag. Mivel új helyzetét egy idő után megszokta; már arra is érzett bátorságot, hogy kinézzen az ablakon. Az esőt bámulta, mely hirtelen jött, ahogyan a nyári záporok, nem is értette, szeptemberben, hogy történhet ilyen. Nem tudni, mit érzett, mire gondolt, egyszercsak elkezdett úszni a levegőben, a szekrény felé, melynek tetején nagyapja egyetlen emlékét, egy öreg szitát őrzött. Aztán visszaű- szott az ablakhoz, kezében már az öreg, porlepte szitával. Kinyitotta az ablakot; egy pillanatra még visszanézett, az ágyban szuszogó feleségét nézte. Most már így öregedtünk volna meg. ez volt a tekintetében, mikor a nyitott ablakon át kiúszott az esőbe. Az egyforma házak között keringett, azV. J. Romanov: Marija Pedcsenkú portréja Tavaszi zápor mondatát írta egykor a világ írt. kihúzott az a kéz — hány izzó pont, mennyi és! Eltörölte, újra írt. betűztem, de írt megint. Irta ismét mondatát, sok betűjét, sok szavát. Irta, írta, el nem állt, mennyi tinta csöpp je szállt! Győri László: Zápor Hány befirkált tiszta lap, rajta dib-dáb, tört szavak! Szavak: féltárgy, félige, szavak. némák, hűlt helye! Amit paskol, nem lehet, elolvasnom nem lehet! Szétlapozta azt a szél, szétlapozta azt a szél! Régi zápor mit leírt, olyan sátor, mely kinyílt, aláhúnynom nem lehet, aláhúnynom nem lehet! Az a sátor szétszakadt, az a zápor szétszaladt. Az a zápor amit írt, föld porából mind kirítt. Elolvasnom nem lehet, elolvasnom nem lehet! Tavaszi zápor lapjait csukom lassan magamra. Bárány Tamás: A tökéletes ember Az utolsó jelentékeny probléma a dezoxiribonukleinsiav hatékony befolyásolása volt; a kutatás néhány évtizedét ez a gond foglalta le. De a huszadik század utolsó esztendejében végre siker koronázta a hosszas kísérletezésit: az angol, a szovjet és az amerikai tudomány szinte egy időben jelentette, hogy az emberélet művi előállításának problémája megoldottnak tekinthető. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése nyomban állást foglalt az ügy- ' ben, s az UNESCO feladatává tette, hogy a biokémia tudományának óriási nemzetközi eredményét koordinálja, és a mesterséges ember, azaz régi terminológiával a homunculus első példányának, illetve most már egyedének lelki alkatát meghatározza. A különbizottság, amelyet az UNESCO e célból kiküldött, roppant körültekintéssel látott munkához. Az elektronikus agyak kerek egy esztendőn keresztül kivonatolták és kódolták az emberi kultúra kincseit; szellemes, betáplálható formulákba rendszerezvén a filozófia, a tudományok és művészetek minden kimagasló eredményét. A szellemügyi, jellemügyi ési erőnléti albizottság újabb egy esztendő múltán benyújtotta javaslatait a tökéletes ember központi idegrendszerének betáplálására. Elsőül a szellemügyi albizottság javaslatát tárgyalták. Platón, ideatanától kezdve az egzisztencialista és strukturalista irányzatokig, a filozófia minden jelentősebb elméletének, a korszerű tudomány és művészet minden fontos eredményének betáplálása szerepelt a javaslatok között. Az erőnléti albizottság — Avery Brundage-nak, az Olimpiai Bizottság örökös elnökének vezetése, valamint kiváló orvosprofesszorok közreműködése mellett — a testi erőnlét kívánatos normáit dolgozta ki; a méretek, a testsúly adatait, az izomerő teherbírását s az akceleráció ütemét. A jellemügyi albizottság — a vezető világegyházak, pártok, tömegszervezetek szakértőinek bevonásával — a mesterséges ember jellemstruktúráját határozta meg hosszas tárgyalások során. Nais János utókalkulátor egy reggel arra ébredt... Verőfényes, kora őszi reggel volt, a nagy nyújtózások ideje, szombat, amikor utolsó álmáért még egysizer falnak fordul az ember... .. .töredékek egy képből, egy nem e világi tájból, színes karikák egy furcsán fodrozódó mező fölött, hullámzó, parttalan vizek, arcok nélküli ködgomolygás, s ott távolabb e pusztának tűnő világ legszélén a máshogy is megélhető múlt cserepei. s az éppen az a látvány volt, melyet az imént a szomszéd házban is észleltek. A férjét látta odakint meztelenül állni az esőben, kezében nagyapja szitájával. Magára kapta pongyoláját, férje hálóköntösét hóna alá gyűrte, s egy esernyővel kiszaladt az ajtón. — János — állt meg a férje előtt — János — sírta el magát. Miért, mondd meg, hogy miért? A férfi ránézett és sajnálni kezdte. Húsz éve éltek együtt, a múló napok örvényében. — Nézd, Irén, ezt nem lehet csak úgy megmagyarázni. Ezt nem lehet, mert nincs rá okos magyarázat. Csak az eső van, ez a szita és a csillagok. Én kimosom nekünk az aranyat a csiillagok aranyát, mely odafentről jön. Mást nem tudok mondani. Nem vagyunk már fiatalok, de még nem veszett el minden.. Még segíthetünk magunkon. — Vedd fel a köntösöd — tuszkolta rá az asszony, de a férfi nem engedte. — Nem inkább vetkőzz le te is. — Mindenki minket néz — muj tátott körbe az asszony. — Az ablakok tele voltak kíváncsi arcokkal, dühös, kárörvendő, sajnálkozó tekintetekkel. — Nem baj, ne is figyelj oda, ez a mi aranyunk, a mi örömünk, a mi gazdaságunk, a mi álmunk, és ezt nem veheti el tőlünk senki — próbálta feleségét nyugtatni Kis János. ehát János, mi olyan szépen éltünk, nemsokára a bútor résizlete is lejár — mondta, s közben a lakásra gondolt, mely itt az esőben, a csillagok közelségében távolinak és értelmetlennek tetszett. — Add a kezed, Irén — hagyta abba a szitálást a férfi. — És né gondolj többé ilyenekre. — De mindenki azt hiszi, hogy megbolondultál. A férfi nem szólt csak nézte a haját, a szemét, a száját. — Mi lesz velünk. János? — motyogta az asszony, de már nem félt annyira. Amikor a rendőrkocsi befordult a sarkon, a benneülők egy meztelen férfit láttak,-----------í aki egy csuromvizes, p ongyolás nő kezét fogta, másik kezében pedig egy szitát tartott. A bejelentés pontos volt, állapította meg az őrmester, s már fogalmazni is kezdte magában a jegyzőkönyv szövegét. Az ............. lakótelep en egy meztelen férfi magamutogatás céljából, mely a közbotrányokozás esetét meríti ki... De aztán abbahagyta, hisz hogyan is tudná feletteseinek megmagyarázni. hogy az a két ember, akit részegnek, magamutatónak hitt, egyszer csak felemelkedik, s elkezd fölfelé szállni az esővel szemben, míg a szemük elől el nem tűnik. A házkutatás nem állapított meg semmit. A szomszédok kikérdezése sem. Kiegyensúlyozott. anyagi problémáktól mentes házaspárnak ismerték őket, akik havonta egyszer színházba, kéthetente moziba mentek, s esetenként egymás mellett feküdve nézték a televíziót. Az esetre logikus magyarázat nem volt. A lakást lezárták, s Kisi János utókalkulátor és Kis .Tánosné számviteli előadó kartonjára rányomták a pecsétet: engedély nél..........-J kül külföldre távoztak.
