Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
1985. JÚLIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tetőtér-beépítés, emeletráépítés Szolnokon (Folytatás Uz -I. oldalról.) (természetesen OTP-hitelt is kaphatnak) a tetőtér-beépítést az IKV lakbérrel törleszti a befektetést. (Magyarán mindaddig nem kell fizetniük lakbért, amíg az építés költségei meg nem térülnek.) Továbbá esélyük lehet arra, hogy mentesülnek a lakáshasználatbavételi díj fizetésének kötelezettsége alól. Magánemberek akkor kaphatnak erre lehetőséget, ha a tetőtérben csak két lakás alakítható ki. Ha több, akkor már nem bízzák rájuk. A vállalatok viszont ezekben az esetekben is érdekeltek lehetnek. Az anyagi hozzájárulás fejében megkapják a kialakítandó lakás bérlőkijelölési jogát. Az már is világosan látszik, hogy a 120 új lakás kialakítására nem lesz anyagi fedezete sem a tanácsnak, sem az Ingatlankezelő Vállalatnak. A vállalatok támogatása és a magánemberek vá- lalkozó kedve nélkül a közeljövőben nem lennének megvalósíthatók ezek a jó elképzelések. A jelenlegi elgondolások szerint a szerkezeti munkákat a megfelelő szakemberekkel és műszaki háttérrel rendelkező építőipari vállalatokra bíznák. Ügy'tervezik, hogy félig készen adják át a lakásokat, az utolsó simítások a bérlőkre vártiak. Ésszerű és olcsó megoldásnak tűnik. Milyen épületek kerültek a címlistára? Többek között a József A. u. 4. sz. ház, amely meglehetősen lerobbant állapotban van. A húszas években készült épületben jelenleg egy korszerűtlen udvari és két nagyobb lakás van. A tetőtérben két tágas, három szoba étkezős lakás alakítható ki. A szakemberek a ház stílusához illő portált terveztek a földszinti üzlethez is. Remélik, hogy a bolt gazdáját nem kell hatóságilag kötelezni a portál átalakítására. A Damjanich u. 1. sz. ház kilenc új lakás lehetőségét kínálja. Változó nagyságúak (36-tól 65 négyzetméterig) lesznek. Elsősorban fiatal házasoknak szánják. A ház jelenlegi lakóit az átalakítás idejére nem kell kiköltöztetni. Csak addig nem tartózkodhatnak a lakásukban, míg felettük az acélgerendát beemelik, a vendégfödémet felteszik. A Gutenberg tér 4. sz. ház oldalszárnyaira emelet- ráépítést és tetőtérbéépítést terveztek. Az itt kialakított új lakások kétszintesek lesznek.. Az épület főszárnyán pedig 15 lakást alakítanak ki tetőtér-beépítéssel. A Gutenberg tér 3—5. számú házakban épületenként két-két lakásnak van helye. a tetőtérben. A József Attila u. 4. és Gutenberg tér 4. sz. ház átalakításához és egyben a teljes felújításhoz még az idén hozzálátnak. A munka ütemezésének megfelelően költöztetik átmeneti lakásba a bérlőket. Nagyszabású emeletráépítést terveznek a Ságvári körút, Beloiannisz u. és Várko- nyi tér közötti szakaszán Emeletráépítést és teljes felújítást. Az új emeleteken összesen nyolcvan lakás lesz. És végül még egy jó hír. Ha így maradna, hamarosan összedőlne a Tanácsköztársaság u. 8. sz. épület, amelynek lakásaiban ma csak rosszhiszemű és jogcímnélküli bérlők élnek. De nem marad így. A ház lebombázott oldalszárnyát újból felépítik, a főszárnyban, a tetőtérben két szintet építenek négynégy, 80 négyzetméteres lakással. Dupla nyereség, mert azon túl, hogy új lakásokat alakítanak ki, végre visszanyeri eredeti szépségét, a felelőtlenül és méltatlanul tönkretett századeleji épület. K. K. Két órakor megpendült a kasza A részes aratók kint aludtak a tarlón Csak zsellér maradt az, aki annak született, hiába dolgozott ugyanúgy, vagy még keményebben, mint más parasztember, mégiscsak a másét művelte. Gyerekeit cselédnek adta, ő maga pedig napszámba járt. Biztos munka aratáskor adódott, de a ’30-as években messzi vidékekre is. eljártak a jászsági nincstelenek, hogy a kenyérnek valót megkeressék. Részes aratást vállaltak a néhány holdas parasztok, sőt az iparosok is megfogták nyaranként a kasza nyelét, de a nincstelen kubikusoknak a léte függött a nyári munkától. Egész részre egy szezonban 9—10 mázsa búza jött össze, ha a családnak nem futotta az újig, még a cséplő csapatba is el kellett szegődni. Kerek Bélának is kiszolgáltatott sorsa volt, de ezt a megalázó állapotot tűrnie kellett annak, aki cselédnek szegődött. Tizennégy évesen fogadták fel először félrószes marokszedőnek, ami pedig már tisztességes kenyérkeresetnek számított. A legények általában 20 éves koruktól vállaltak egész részes munkát, de ő már 18 évesen aratott. Háború volt, kevés férfi maradt otthon. Míves beszéddel Az aratókat már húsvét után megfogadták a gazdák. A kaszással egyezkedtek, az vitte magával a marokszedőjét is. Az aratópárok rendszerint évek óta együtt dolgoztak, munka közben keve-_ set beszéltek; tudták, mi a dolguk. Errefelé egy kaszásból és egy marokszedőből állt az aratópár, akik között a legapróbb mozdulatig beosztott munkamegosztás volt Az arató haladt elöl és a búzát nem rendre, — mint az árpát, vagy zabot —, hanem a falra, vagyis az álló gabonára vágta. Kezében sarlóval, vagy kajmóval követte őt társa: marokba szedte a levágott búzát, és sorba rakta. így dolgoztunk a reggeliig egyhuzamban, mert a hajnali harmatbán könnyebben ment a munka, nem szállt a por, nem égetett a nap. Ez elég is volt egyszerre, ugyanis kettőkor már megpendült a kasza. Rendszerint kint aludtunk a keresztek tövében, ha pedig közel volt a tanya, legfeljebb behúzódtunk a fészerbe, a boglyák közé. A reggelire kenyér, szalonna járta, ha a gazda ki akart tenni magáért aludt tejet is hozott Hordás után roboda — Kéveíkötéssel folytattuk a munkát. Két marok adott egy kévét, amit a félrészes rakott össze. Ö csinálta a kötelet is, az arató pedig megkötötte. Azután a ma- roík&zedő hordta a kévéket, a kaszás pedig rakta a keresztet, de úgy, hogy a tetejére mindig feltette a pap részét. A jobbágyidőkből maradt meg ez a szokás, és kísért még a tsz-ben is, csak a kombájnok szüntették meg. Mikor elfogytak a kévéik, kezdődött újra a kaszálás. Napjában kétszer vertük a kaszát, addig a marokszedő gereblyézte az elhullott szálakat. A gazda is besegített naponként néhány órát, nem volt ugyan benne az alkuiban, de a tisztesség ezt kívánta. Viaszérésben, Péter-Pál környékén kezdődött az aratás, és igyekezni kellett, •hogy 2 hét alatt a keresztben legyen a búza. Ott volt ideje kiszáradni a szemnek. Mikor már nem volt lábon egy* szál sem, a gazda és az arató végigjárták a táblát, kiszámolták a kereszteket. Minden tizenharmadikát, vagy tizennegyediket, — attól függően, hogy ki adta a kosztot —. kapták á részesek. A kiszámolt kereszten a pap kévéjét kicsóvázták, ezzel jelölték meg, hogy hordáskor azokat külön asztag- ba kell rakni. Ezt osztotta azután az aratópár cséplés- kor egy egész és egy fél részre. A marokszedőnek ezzel végétért a munkája, de az arató még segédkezett a hordásnál, sőt köteles volt 3—4 napot a gazdánál „robodá- ban” dolgozni (robotolni). Egy pár 7—8 hold búzát 10 nap alatt aratott le, az m\r nagy aratásnak számított, ha 2 hétnél tovább húzódott a munka. 1944 nyarán Kerek Bélát még a hetedik hét is a tarlón találta, akkor pedig csendőrök szedték össze az épkézláb embereket, mert a monostori határban íelbonf- lott az arató kaláka. Csikós Alajosné Atkáról ment férjhez Jászárokszál- lásra. Tizenegy éves korától dolgozott marokszedőként az uradalmi földeken az 55 páros aratócsoportban. A férfiak ugyanúgy kaszáltak, mint a Jászságban, hanem a maroksaedők között más volt a munkamegosztás. —- Az orromról, csörgött a verejték, de m'ég megtörölni sem volt idő, mert szégyen volt, ha a kévekötő utóiért. Itt, Árokszálláson már ritkán dolgozott együtt 3 pár. A kosztot legtöbbször a gazda adta, így az otthoniaknak nem volt gondja az ételhordóssal. A gyenge ebédnek pedig híre ment a faluban, igyekeztek is, hogy legalább aratás idején ne érje szó őket. A zsákos vezetésével Néhánynapos hordás után a búza asztagiban várta a csépiésit. A 21 tagú csapat a falu széli iközös rakodón kezdte a munkát, majd azután vonultak ki a gépek a tanyákra, összehangolt mozdulatokkal dolgozott ott is egymás keze alá a zsákos vezetésével a kévehányó, az etető, a szalma-, a törek-, a ■pelyvahordó, a kazlas. A 13. 1—14. zsák búzát kapta a csapat, amit a zsákos osztott szét, a 14 egész és a 7 háromnegyed-részes között A csépléssel szeptember elejére fejeződött be a legfontosabb paraszti -munka. A felszabadulás után már rendelet szabályozta a részes aratók és cséplők díjazását. Eltörölték az ingyenmunkát, tizenegyedik kereszt jutott az aratóknak és ugyancsak a tizenegyedik zsák a cséplőknek, a géptulajdonos pedig jóval kevesebbet részesedett a közösből, mint azelőtt. Nemsokára megkezdődött a tsrz-szervezés, ám még jő ideig az évszázadok óta rögződött mozdulatokkal folyt az aratás. Mikor a kombájnok először dübörögtek végig a táblákon, a parasztok ijedten szemlélték munkáját: szétszórja a gabonát, meghagyja a szalmát, elveszi a kenyeret... Nem teLt el néhány év, és már nem volt -kaszás, az asszonyok is elfelejtették a marokszedést, I* P. Egy KSH-a/emzés nyomóban A bérkép és színei Talán kevesen tudják: tavaly az állami iparban dolgozó fizikai munkavállalók havi átlagbére 5283 forin/t, átlagkeresete pedig 6465 forint volt. S talán van akit érdekel, hogy ugyan miként differenciálódtak — ha úgy tetszik: ..szóródtak” — az imént jelzett átlagbérek és átlagkeresetek az egyes iparágak, vállalatok-, sót a vállalatokon belüli egyes munkahelyek közölt. Végtére is ugye- azt hirdetjük. hogy az anyagi ösztönzésre fordítható összegeket differenciáltan, tehát a valóságos. munkateljesítményekkel arányosan kellfene) elosztani. Nos, a kérdésekre a Köz- portti Statisztikai Hivatal 1985 áprilisában kiadott —• a nagyipari munkásság jövedelmi viszonyait, élet- és munkakörülményeit elemző — jelentése ad választ. Az első megállapítási, hogy az iménti átlagokhoz képest 2,7 százalékkal vbltt magasabb a közlekedésben, a posta kötelékében és a távközlésben dolgozó fizikai munkások bére- illetve munkahelyi keresete. A vízgazdálkodásban dolgozók munkahelyi átlag- keresete pedig 1-6 százalékkal magasabb, miint az átlag. Márisi mondhatnánk, hogy no lám: nem is olyan lényegtelen differenciálódás, csak hát ugye nem tudni, hogy végül is mire vezethető vissza ez a különbség? A postások, a közlekedésiek, a távközlésiek, vagy a -vizesek” átlagosnál is magasabb — s vajon mi módon mérhető — munkateljesítményeire, vagy inkább csak arra, -hogy ezek az ágazatok is krónikus munkaerőhiánnyal bajlódnak? Gyaníthatóan még ma sem beszélhetünk igazán teljesítményelvű keresetdifferenciálódásról, különösen, ha meggondoljuk, hogy — ugyancsak a KSH már idézett, s a'liig. .kéj. thpn appal ezelőtti jelentése szerint — az elmúlt évtizedben a kohászatban- az építőanyag-iparban, és a könnyűiparban az átlaghoz közeli volt a kereset- növekedés. Vajon mi okból- amikor egyik sem nevezhető afféle sikeriparágnak ? Ami viszont érthető: az átlagosnál jóval magasabb keresethez jutottak a vegyiparban dolgozó fizikai munkások, ám a teljesítményeivel ugyancsak Inem tündöklő gépipar kereseti viszonyai jócskán — mintegy 8—10 százalékkal — elmaradtak az átlagtól. És még valamit a bányászatról: itt a keresetek növekedési üteme korábban fokozatosan csökkent, az elmúlt két évben viszont már megközelítette a nagyipari átlagot. (A legutóbbi központi bérintézkedések után remélhetőleg valamelyest — és ismét — az átlagon felüli kereseti lehetőségeket ígérhet a bányászat.) A bérkép .tehát meglehetősen színes, a differenciáltsággal kapcsolatos indítékok és megfontolások ' azonban aligha egyértelműek. Nyilván azért is, mer,t a mindenkori bér-, illetve kereseti arányokat nemcsak az egyes * iparágak valóságos teljesítményei, a piacom is értékesíthető produkciói, hanem a különböző okok miatt elhatározott központi bér- intézkedések — mondj ült ki: a teljesí Rímé nyéktől gyakor- . lati lag független központi bérpreferenriák — is befolyásolják. Ha például a papíriparban krónikus munkaerőgondokkal bajlódnak, akkor előbb-utúbb elhatározzák a központi forrásokból finanszírozott egyszeri béremelésit. Ha egyre többen hagyják el a ruházati ipariakkor — és végveszélyben — megint csak jön a központi segítség. Ha hovatovább nincs, aki vállalja a több műszakos munkarendet, akkor — mint legutóbb — emelik a műszakpótlékot, s meri röpke néhány hónap alatt kiderül, hogy nem eléggé emelték, hát újabban további ,. pótlékolásról” gondolkodnak és vitáznak. Részben — s alighanem nem kis részben — az ilyesfajta intézkedéseknek is köszönhető- hogy az elmúlt években átrendeződött a legjobban és legrosszabbul fizető ipari ágazatok sorrendje. Például: 1974-ben a kohászat1 volt a legjobban fizetők második helyén- s tavaly már a papíripar. Tíz évve] ezelőtt a nyomdaipar foglalta el a harmadik helyet, jelenleg még a legrosszabbul fizető öt alágazat között sem található. (Megkockáztatható: letöbb-utóbb, a már-már katasztrofális munkaerőgondokkal kínló-^ dó nyomdaipar is megkapja az ilyenkor esedékes központi segítséget, s ez esetben előbbre sorolhat a kereseti ranglistán, netán még a tíz évvel korábbi helyét is elfoglalhatja). Menjünk ,,lejjebb”, a vállalati szférába. Bér-- illetve keresetdifferenciálás ügyében itt részleges- de mindenképpen - figyelemreméltó változást a néhány évvel ezelőtt elhatározott bérszabályozási kísérlet hozott. A .kísérletezők esetenként megháromszorozhatták a normál szabályozás állta adómentesen engedélyezett bérszínvonal-növekményt. Jórészt ennek volt köszönhető, hogy tavaly, a legnagyobb ég a legkisebb mértékű béremelést végrehajtó vállalatok között nem kevesebb, mint 15 százalék- pontos eltérés volt kimutatható, s ez a vállalatok közötti differenciálódási tendencia — a KSH már többször is idézett, s idén áprilisban közzétett jelentése szerint -r— változatlanul érvényes, Ha arra gondolunk, hogy a korábbi bérszabályozási kísérlet — minden hivatalos elemzés es értékelés szerint — valóban megmozgatta a Vállalati belső tartalékokat és teljesítmérrynövelesre késztetett. akkor okkal gyanítható- hogy e bérdifferenciálódás -mögött valóságos teljesítménykülönbségek is fölfedezhetek. És ha most. már — még mélyebbre ásva — a vállalatokon belül Is vizsgálódunk- akkor megint csak megkérdőjelezhető a bér-, illetve a keresetdifferenciálási gyakorlat. Nagy általánosságban — de aligha vitatható ipádon — megállapítható, hogy a vgmk-tevékenységre, a pótlékokkal megfejelt, több műszakos munkarend vállalására ' vezethető vissza. Vagyis; a főmunkaidőben nyilván kimutatható teljesítménykülönbségek bér-, illetve kereseti konzekvenciái még aligha fölfedezhetek. E jelenség nem új keletű. Okainak boncolgatása messzire vezetne, s napjainkban — alig néhány hónappal az új keresetszabályozási rendszer bevezetése után —• talán célszerűtlen is. Egyelőre csak annyi gyanítható, hogy a munkateljesítmények szerinti 'kerasdtdáfferenciálá« elsősorban nem a mindenkor érvényes keresetszabályozás függvénye. Vezetési stílus. vezetői elhatározás — ha úgy tetszik: vezetői határozottság —- no és persze megfelelő belső ösztönzési rendszer függvénye is. S ahol erre nem figyelnek, ügyelnek, ott bizony valóságos a veszély, hogy tudniillik a legjobbak egyrészt a munkahelyi teljesítmény-visszatartás eszközével, módszerével élnek, másrészt ugyanők — és így fogalmaz az alig két hónappal ezelőtt megjelent KiSH-jelentés — ,.kompenzáció”; vagyis keresetkiegészítés után néznek- vagy az üzemen belül- vagy azon kívül”. Ám a legnagyobb veszély, hogy a kellőképpen meg nem fizetett legjobbak elhagyják a nagyipart, skény- szerűségből inkább a gazdaság nem haszontalan, de mégis csak kevésbé jelentős területein tevékenykednek- Csak azért, mert itt igen, amott pedig — a nagyiparban — anyagilag nem kamatoztathatják képességeiket, szaktudásukat és munkateljesítményeiket. Vértes Csaba A Túrkevei Városgazdálkodási Vállalat új terméke a külsőtéri biztosító- és elosztószekrény. A készülék előnye, hogy ellenáll a korróziónak, így karbantartást nem igényel
