Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚLIUS 31 Közpénz, közegészség A táppénzen lévők napi átlagos száma 1983-ban, 258 ezer főt tett ki. Ami nemzetközi összehasonlításban is sok. Az iparban az összes foglalkoztatottnak átlagosan hét százaléka van táppénzen, azaz gyakorlatilag ennyivel kisebb létszámmal kell megoldani a folyamatosan növekvő, nehezedő feladatokat. Kiterjedt körben, sokféle formában nyílik lehetőségünk egészségünk felügyeletére, helyreállítására. Így például megemlítjük a tüdő-, a nőgyógyászati szűrővizsgálatokat, a rákszűrést, a család- és nővédelmi tanácsadó szolgálatot, a munkahelyi, munkaköri ártalmak felderítésére megindított következetes kutató- és ellen- őraőmunkát. Utalhatunk a már százezer felett levő kórházi ágyak mennyiségére is. ám arra úgyszintén, hogy az osztályok — az ágyak — összetétele, szervezete lassan igazodik a megváltozott és a változóban lévő igényekhez. A házi szociális gondozás ‘keretében ötvenezer idős ember kap mindennapos segítséget, gyakran azonban szemérmességük okán a hivatalos szerveknek nem jut a tudomására q rászorultságuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusának határozata kimondja : „Az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, az intézményhálózat és az irányítás fejlesztése továbbra is fontos feladat." A legfőbb három terület, ahol az elértekre támaszkodva lépni kell: az alapellátás, a járóbetegek ellátása — némi leegyszerűsítéssel a szakorvosi rendelők hálózata kapcsolódik ide —, a közegészségügyi tevékenység. Lépni kell; lépni lehet, mert vannak tartalékok, lehetőségek ehhez. A többi között ilyen mind az irányítás, ■mind a tárgyi feltételek korszerűsítése. a jobb szervezés, a meglévő eszközök célszerűbb hasznosítása, az ellátás indokolatlan területi különbségeinek csökkentése, a szociális otthoni hálózat fejlesztése, (mert ennek híján a csupán gondozást igénylők a kórházi ágyakat foglalják le a tényleges kórházi ápolásra szorulók elől) ilyen tartalék, lehetőség a házi beteggondozás bővítése, a betegségék megelőzése ... fekete és fehér váltakozásából bőségesen kiemelhetők a teendők. Nagy kérdés persze, miiként látják ezt ellátók és ellátandók. Jelenleg Magyarországon — az orvosokat és az egészségügyi szakdolgozói létszámot tekintve — 165 ezer ember próbálja megelőzni megbetegedésünket, illetve fáradozik gyógyításunkon. Erős sereg ez! Csak éppen abban nem lehetünk bizonyosak, hogy ereje mindig osztatlan, egységes, s a hátország pedig megfelelően szilárd. Sok vita volt a szakemberek, a laikusok körében egyaránt például a központi orvosi ügyeletek létjogosultságán, hasznosságán. Ma már az orvosi körzetek több mint háromnegyedét átfogják, ám ezeknek az ügyeleteknek az elhelyezése, felszereltsége területenként szembeszökő eltéréseket mutat... Jelentős apyagdak fejében korszerűsödött, bővült a szívgyógyászat, -sebészet eszköztára, de még napjainkban is az ösz- szes halálozás ötvenhárom százalékát a keringési rendszer ‘betegségei okozzák, mert sokak hajszája, egészségtelen életmódja ellen milyen medicinát kínálhat a szakterület? Esztendők óta 29 millió napot töltünk el — mi, az ország lakossága — kórházi ápoltként, 2.1 millió elbocsátott beteg áll az adat hátterében. Valóban ennyire betegek lennénk, s ha betegek, kizárólag rajtunk kívül álló, meg- és elkerülhetetlen okok következtében? Az belügyinek látszik, hogy az orvosi kar 11,3 százaléka belgyógyász — mivel így különböző ún. nem népszerű szakmák helyeinek betöltése egyre nehezebb —, ám az mar a szó szoros ertelme- ben mindannyiunk ügye, hogy átlagosan 1955 lakos jut egy körzeti — általános és gyermekkörzeti — orvosra, de az átlag mögött jelentős területi kiegyensúlyozatlanságok húzódnak meg, orvos és orvos, rendelő és rendelő közötti különbségekről csupán említést téve. Az előbbi képre azután olyan ecsetvonásokat is meg kell húznunk, mint az például, hogy egy-egy körzeti orvosra négyszázötven, hatvan évnél idősebb ember jut átlagosan, de sok olyan körzet van. ahol ennek az egy tizede, illetve kétszerese! Tükröződik ez vajon a körzetnek nyújtott tárgyi ellátottságban, az orvos javadalmazásában? Meghaladja a kétezer-háromszázat azoknak a vállalatoknak a száma, ahol üzemegészségügyi szolgálat tevékenykedik, de mint az előzőekben kérdeztük, itt is megfogalmazhatjuk, milyen indokolatlan elétéréseket kényszerül tudomásul venni, aki a vizsgálatra jelentkezik. Szakmapolitikai irányelvek készülnek a hetedik ötéves terv időszakára. Ezek eligazítást kínálnak a helyi szerveknek bizonyos átfogó feladatok megítéléséhez a maguk viszonyaira való alkalmazásához. A hetedik ötéves terv mai — kialakítás alatt levő — koncepciója szerint 1986 és 1990 között a jelenleginél jóval több jutna az egészségügyi intézmények felújítására, gép- és műszervásárlásokra, hiszen ez utóbbiak esetében rendkívül elöregedett a meglévő állomány. A kiragadott példa érzékelteti, hogy bár a népgazdaság nem bővelkedik fölös forrásokban, a szükséges többletet igyekszik előteremteni az országos irányítás az egészségügyben is, a kongresszusi határozatnak megfelelően. Mészáros Ottó Jászapátiban, a Petőfi úton új OTP-fiók, felette pedig 6 lakás épült. A beruházó az OTP Szolnok Megyei Igazgatósága, a kivitelező a Jászsági Építőipari Szövet- keaet volt ulek úr roppant akkurátus ember volt Akármit művelt, 'mindent gondosan mérlegelt előkészített. Napok óta készült a straml- fürdőbe. A meteorológiai intézet jelentését hallgatta a Petőfin, s nem volt megelégedve a szakember jóslataival. -Hol a gomolyfelhő-kép- ződés nem tetszett neki. hol túlságosan alacsonynak tartotta a levegő hőmérsékletét hogy elszánja magát és kisétáljon, a strandra. Azért nem . tétlenkedett felkészült alaposan a nyári kiruccanásra. Kissé ómódi fürdlőnadrágját Tomi mosóporral .tisztára mosta. Aztán nejlonszatyorba rakta, a Ni- vea napolajjal együtt Rozmaringillatú szappant és egy fürdőlepedőt is csomagolt Minden együtt volt. Csak a megfelelő gomolyképzödést és hőmérsékletet várta. A június hónap azonban rettenetesen, szeszélyes volt Hol nyolc Celsius-fokot -mutatott csupán a hőmérő, hol özönvízszerű eső zúdult a városkára. Azj egyik nap apró Strandidény zöldszám! békák is hullottak a záporral. Suták úr undorodott a békáktól, pláne nem ment ki a strandra. Egyik nap a szomszéd lakó, a Keszegnek! még cukkolta is Sulek urat: „Lusták vagyunk egy kis fürdőzésre, Sulek úr! Legalább pofafürdőt vegyen!” Sulek legszívesebben képen nyalta volna Keszegnekit, de annyira akkurátusán készülődött az inzultusnak, hogy mire felemelte a tenyerét Keszegnek! már hetedhét határon túl járt Végre elérkezett a várva várit nap! Kedd volt. S ha kedd, akkor Sulek úr a strandra megy! Minden stimmelt. A gomoiyíelhő- képzódési hajlam zéró volt. Esőt csak a Karib-térségből jelentettek. Szél csak a főutcái aluljáróban lengedezett az is huzat alakjában. Sulek úr még elővette személyi számítógépét betáplálta az összes rendelkezésére álló időjárási adatot, s amikor a kis komputer két nagy nullát mutatott, akikor elöntött végre: irány a strand! A strandfelszerelésekkel teli szatyort karjára akasztotta, a biztonság kedvéért még egy családi esernyőt is mellé akasztott. Nem olyan messze van az a Karib-ten- ger, s mostanában olyan gyorsan járnak a felhőrendszerek! Aztán elkacsázott a strandfürdő irányába ... Sulek úr megváltotta a nem éppen olcsó fürdőjegyet. Nagyon boldog volt. Szinte tánclépéstíkkel ment a strandfürdő területén működő maszek sütögetőbódé fejé. Türelmesen beállt a kígyózó sorba. S végre! Teljesülhetett szíve vágya: megvásárolhatta a csokiöntetes amerikai palacsintát! Aztán (földöntúli boldogsággal hazasétált a strandról, s jóízűen falatozta az amerikai palacsintát, miközben azt gondolta: Csakhogy elkezdődhetett végre az idei strandidény! Donkó László Vízsugarak huvösőísan, kapával, geroblyévaí Szolnok szép város — vallják az első környezetvédő építőtábor résztvevői Munkában atr, építőtábor«*ók a Kossuth téren Rövidnadrágos, barna tri- kós fiatalemberek locsolnak, kapálnak, gereblyéznek a szolnoki Kossuth téren. A trikón felirat: „Szolnok 1985” és a fiúk, akikről szó van, a városi tanács közterületfenntartó intézménye által első alkalommal szervezett környezetvédelmi építőtábor „dolgozói”. — Honann az ötlet? — faggatom Rontó Antalt, az intézmény társadalmimunkaszervezőjét. Segítő zalai fiúk — A közterületfenntartó intézmény egyetlen dolgozójára 30 ezer négyzetméter gondozása jut a városban — magyarázza. — Kénytelenek vagyunk a város közterületeit fontosságuk szerint kategóriákba osztani, és őszintén be kell ismernünk, hogy elsősorban a kiemelt, „A” kategóriájú körzetek kötik le az energiánkat, a városszéli lakótelepekre — Vosztok út, Széchenyi lakótelep — jószerével alig jut emberünk, örülünk, ha ott a füvet győzzük lekaszálni. Szerencsére a megyeszékhelyen elég sok a zöldterület, igaz nem a fa, inkább a fű, a gyep, a cserje a jellemző, ami ráadásul sokkal aprólékosabb gondozást igényel. Ezért határozta el az intézmény vezetése a környezetvédelmi építőtábor megszervezését. Két turnusban — kétszer két héten át — hatvan Zala megyei középiskolás fiú segíti munkánkat, ráadásul teljesen önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában vállalták a két hetet. — Lassan végéhez közeledik a második turnus. Hogyan értékelhető a fiatalok teljesítménye? — Megvallom, napi 6 órában példát mutatnak saját dolgozóinknak is! Vajon hogy érzik magukat a dél-dunántűli fiúk a Tisza partján? Egyáltalán hogy esett a választásuk éppen Szolnokra, éppen egy olyan építőtáborra, ahol — a többi építőtábortól eltérően — nem jár fizetség? Pethö Árpád a zalaegerszegi Ganz Ábrahám Gépészeti és Autóforgalmi Szak- középiskola harmadik C osztályának gépszerkesztő tanulója. Tapasztalt építőtáiboro- zó, ez a harmadik tábora, úgyhogy az összehasonlításra .is módja nyílik. — Szolnok és Cegléd közül választhattunk. A Duna—Tisza közén kukoricacímere- zés várt ránk, inkább a parkrendezés mellett döntöttünk. Bekalkuláltuk azt is, hogy Szolnok nagy város, itt a Tisza, amit most látunk először. Azért jöttünk ide, hogy a becsülettel elvégzett munka után megismerjük’ a várost, üdüljünk, szórakozzunk, együtt dolgozzunk, éljünk és vitatkozzunk, egyszóval jól érezzük magunkat. Diszkó drágán Vörös Tamás, Árpád osztálytársa: — A munka köny- nyű, szép a város. Csak nagyon kifogtuk, hogy éppen most, ebben az időszakban tartott egy teljes hónapig zárva a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Táncol-, ni, ismerkedni kénytelenek voltunk az Aranyiakat étterem diszkóját választani. Meglehetősen drágának találtuk. Nálunk Zalaegerszegen a nyár minden napján rendeznek zenés, táncos esteket, kifejezetten a középiskolásoknak. a fiataloknak, ahol nem ötven forint a belépő, hanem ennek legfeljebb a fele! Egyébként örömmel tapasztaltuk, hogy Szolnokon rengeteg látnivaló akad. Ellátogattunk például a repülőműszaki főiskolára, láttunk ejtőernyős bemutatót, voltunk hajókiránduláson a Tiszán, megtekintettük a vegyiműveket és a papírgyárat. Szabó Levente: — Nekem nagyon tetszik Szolnok, különösen a Zagyva-torkolat fogott meg. A vízi sportoknak is hódoltunk, Deme József irányításával kajak-ke nu délutánt rendeztünk i Holt-Tiszán. Először ültén kajakban, nagyon élveztem egész életemben kelleme emlékkel fogok visszagondol ni arra, hogy éppen egy ilyei nagyszerű sportolótól tanul tam meg az alapfogásokat Azt azonban észrevettük hogy a város lakói kevésbi használják ki ezt a kitűn« fürdési, sportolási lehetősé get. Jövőre talólkozunk Szóljunk még egyszer í munkáról! A fiúk egyöntetűen dicsérték irányítójukat Simon Istvánt, aki türelemmel segítette őket, megmutatta a munkafogásokat, sőt ő maga is együtt dolgozott s fiúkkal. A tábor sikere tehát számos tanulságot szolgáltathatott a szervezőknek, i résztvevőknek, a város vezetőinek egyaránt. Kiderüli ugyanis, hogy van mit megmutatni a Szolnokra érkeze vendégeknek, olyasmit, ami csak itt, a Tisza partján található. Kiderült az is, hogj a dunántúli fiatalok érdeklődnek a Tisza-táj iránt pénzt, más építőtábort feledve szívesen vállalnak munkát a város zöldterületein ráadásul példát mutatnak a tapasztalt dolgozóknak is. £ méltán lehet elégedett a közterületfenntartó intézmény is, hiszen az ötlet, a kitűnő szervezés az élményt adó programok, az intézmény dolgozóit dicsérik. S a fiúk észlelte apróságok — például tiszai fürdőzés, a vízisportok, a számukra újdonságnak ható nevezetességek — talán hasznos gondolatokat is ébresztenek. A kölcsönös jó kapcsolat, az elégedettség mondatja a közterületfenntartó intézmény vezetőivel, hogy a jövő nyáron természetesen ismét megszervezik a környezetvédelmi építőtábort Szolnokon. Egri Sándor Fotó: Tárpái Zoltán Jászborényben Táncosok tábora 27. alkalommal Népek barátsága nyári egyetem Pécsett immár a huszon- hetediik alkalommal nyitotta meg kapuit ‘hétfőn a Népek barátsága nyári egyetem. A TIT által szervezett nemzetközi találkozónak a Pécsi Akadémiai Bizottság székháza ad otthont. A megnyitó előadást a tíz európai és tengerentúli országból érkezett vendégek, többségében fiatal értelmiségiek előtt Herczeg Géza akadémikus, a Janus Pannonius Tudományegyetem professzora tartotta a Magyar Népköz- társaság tevékenységéről a helsinki záródokumentum elveinek megvalósításáért. A többszörös díjnyertes jászssági népi együttes rendezésében nemzetközi néptánc - és népzenei tábort nyitottak hétfőn Jászberényben, Szolnok megye néptáncmódszertani központjában. Az augusztus 8-ig tartó táborozásra a magyar fiatalokon kívül még tíz országból érkeztek résztvevők. Százharmincán jöttek el. hogy megismerkedjenek a magyar néptáncokkal és népzenével. A szomszédos baráti országok képviselőin kívüli érkeztek vendégek a tengerentúlról az Egyesült Államokból. Brazí - liá'ból, Venezuelából, Kanadáiból és Japánból is. Naponta két foglalkozást tartanak, a résztvevők délelőtt a gyakorlatban ismerkednek a magyar táncokkal és a népzenével, az esti órákban pedig előadásokat hallgatnak meg a népi kultúra hagyományairól és jelenéről. A kempingben lakó táborozok népzenei szakmai programját Halmos Béla és a Téka együttes a néptáncosokét pedig Tímár Sándor, Zsuráf- szki Zoltán és Fairkas Zoltán koreográfusok vezetik a jászsági együttes tagjainak közreműködésével. s
