Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚLIUS 30. Az idén Is... Találkozunk az ország közepén Békecentrum — Műsorról műsorra —Vásár mindenkinek Légiparádó — Kiállítások A panelházak egyhangúságához szokott ember egyre nagyobb nosztalgiával fordul az olyan szép, a régi építkezés hagyományait őrző parasztházak felé, mint amilyenben Horváth Imre és felesége lakik Földesen a Vörös Hadsereg utcában. A 80 éves, vályogfalú épületet jó karban tartják tulajdonosai, az időjárás okozta károkat 3—4 évenként kijavítják, így még évekig áll majd a parasztépítészet egyre ritkuló emlékeinek egyike Földesen Rosszullétek, balesetek, sok rovarcsípés Telefon az ügyeletre Forgalmas hétvége a jászberényi rendelőkben Éppen 12-ikor nyitok be a jászberényi Thököly úti gyermekorvosi rendelőbe. A váró gyermeksírástól visszhangzik. A falakon fényképek, mesafigurák, a bejárattal szemben akvárium. Hamarosan egy fiatal házaspár lép ki a rendelőből. — Valami történt a gyerek szemével — mondja a fiatalember, amíg a felesége a csöppséget öltözteti, — Sokszor igénybe vesszőik a hétvégi ügyeletet, de néhány hónapja, mikor még' Fényszarun laktunk, nehezen jutottunk el az orvoshoz. Augusztus 3-án és 4-én ismét megrendezik a Képes Üjság békefesztiválját Puszi- tavacson. A két nap programját országos szervezetekkel és intézményekkel — mindenekelőtt a Hazafias Népfronttal — közösen alakították ki. A műsor összeállításánál a kulturált szórakozásra igényt tartó, sokféle érdeklődésű közönségre gondoltak. És arra, amit a hely szelleme sugall: az ország közepén mutatkozzék be dallal, tánccal az egész, ország. A különböző tájak, vidékek, nemzetiségek küldik el jeles öntevékeny művészeti csoportjaikat: együtteseket, szólistákat. Föllépnek néhányan a muzsika, a dal, az előadóművészét országhírű kiválóságai közül is. Természetesen nem maradnak ki a műsorból a rock, a dzsessz, a könnyűzene képviselői sem. Az Országos Béketanács békeeentrumáiban vitafórumot rendeznek. Ismert közéleti emberekkel találkozhat a közönség. Az érdeklődök eszmét cserélhetnek időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, a békéről, a leszerelésről. Lesznek sportversenyék, autós, motoros vetélkedők. Az MHSZ a repülő- és ejtőernyős parádén kívül technikai bemutatóval — videojátékok, gépjármű-, rádió-, modellezőképzés — is szerepel a fesztiválon. Az idén is várják a fesztiválra az amatőr festőket, grafikusokat. A fogyasztási szövetkezetek egész tevékenységükkel kívánnak bemutatkozni. Tehát nem csak vendéglátó- és könyvsátraikkal, termékbemutatóval szerepelnek, hanem bemutatják négy évtizedes múltjukat és néhány amatőr művészeti együttesüket Föllépnek a Magyar Néphadsereg fúvósai és más együttesei is. A helyi tanács most is megrendezi az országos kirakodóvásárt. Akik tölbb napot szeretnének eltölteni Busztavacson, azok a rendezvény színhelyétől néhány száz, méterre vüllany- nyal, vízzel ellátott helyen verhetik le sátraikat. A körülbelül 5 ezer sátor befogadására kialakított területen egy sátorhelyért 50 forintot kell fizetni. „Mire VIT-tük” — olvasható majdt a fesztivál egyik színpadán, s ebből bárki tüstént megtudhatja, hogy itt a fiatalok, a KISZ-esek nagyméretű, 9-szer 10 méteres pódiuma található. Az idei találkozó az eddigiekhez hasonlóan a béke jegyében zajlik. A béke gondolatköréhez pedig jól illik a hagyományok ápolása. A KISZ- esek színpadán magyar, román, bolgár, délszláv és görög táncokat ismerhet meg, és tanulhat a közönség. A fiatalok színpadának egyik meglepetése a péntek esti filmvetítés, ahol egy premier előtti filmet mutatnak be. A címe egyelőre meglepetés, •dé bizonyos, hogy nem csalódnak a nézők. Vasárnap délután a KISZ- esek újabb meglepetéssel szolgálnak a közönségnek. Előző nap lesz a moszkvai VTT zárónapja, és az ott szereplő művészek közül az, éppen hazaérkezők fellépnek Busztavacson is. Dr. Ragó Edit, ügyeletes gyermekorvos a 4 órás, délelőtti rendelés után indul haza, hogy majd 3 órától folytassa a munkát. — Láz, köhögés, hasmenés. szemgyulladás, — ilyen esetek voltak ma. Eddig tizenheten kerestek fel, közöttük egy jásaboldogházi kis beteg is, akinek a hétvégi injekciót kellett beadni. Négy-öt éve, hogy a városban bevezették a szombat- vasárnapi nappali ügyeletet. Hétvégén 30—40, de néha 100 esetben is keresik a rendelőt Az épület utcafronti szárnyában a felnőtteknél nem tartanak szünetet. Szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig fogadják a betegeket és a 12-226-os telefonszámon ti hívásokat. Jászberényben ez már így megy 1963 óta, a tavaly januári központi orvosi ügyelet megszervezésével pedig ide tartozik 6 település is. Mindezt az ügyeletes nővér szobájában Bó- dis Magdolnától tudom meg, miközben mellettünk meg- megszólal az URH-készülék. — Dr. Szabó László, a területi ügyeletes éppen Busz- tamonostoron volt, amikor IFényszarulból hívást kaptunk. Egy idős asszonyhoz hívták. URH-val azonnal értesítettem a doktor urat. ő rögtön indult is tovább. A másik ügyeletes orvos nem sokkal a kezdés után indult, azóta a jászberényi betegeket látogatja. Az autójában gyógyszerek és az alapvető orvosi műszerek, és vele is URH-készülékkel tartják a kapcsolatot. A rövid időre üres váróba egy középkorú hőt vezetnek be. Munka közben rosszul lett az Aprítógépgyár konyháján. Dr. Debreczeni Líviát, a járóbeteg-ügyeletest a dél- előttről kérdezem. — ötvenhárom betegünk volt edldiig és kilencszer hívták az orvost. Jöttek az injekciós betegek, jöttek vírusos torokgyulladással, lázasan. Feltűnően sok volt a rovarcsípés. — A városiak már ismerik, a környékbeliek meg- szokták-e a központi orvosi ügyeletet? — Segélykérő telefonnal gyorsan értesíthetnek. A rászorulók és a beérkezett hívások álapján a területi ügyeletes a sürgősség szerint ütemezi az útját Az a tapasztalatom. hogy beválik az ügyelet, panaszt még riem hallottam rá. A bejelentőktől kérjük, lehetőleg minél többet mondjanak el a panaszokról, hogy az orvos indulás előtt a legfontosabb tüneteket már ismerje. Üjabb beteg érkezik, rovarcsípéstől megdagadt lábbal, majd autó áll meg a parkolóban. Így megy ez hétfő reggelig, az éjszakák sem szabadok. A kórház sebészeti osztályának bejáratánál mentőautó áll. a folyosón két tolókocsis fiatalember, valószínűleg felvételre várakoznak. A vizsgálóban dr. Kutd Lajos ügyeletes orvos éppen telefonál, majd hozzám fordul, mi a panaszom. Mondom, egészséges vagyok, a hét végi ügyeletről érdeklődöm. — Alig egy órája ért véget a szomszédos szakorvosi rendelőben a sebészeti rendelés, azóta érkezett 2 boka- törött fiatalember, két vakbélgyanús és egy bélcsava- rodásos beteg. Most készülünk egy 8 éves fiú vakbéi- műtétóre. Az egyik kollégát hívtam be telefonon, mert egyedül vagyok az osztályon. A feladatunk egyébként hét végén a Jászság egész területén a baleseti sérültek és az akut esetek ellátása Erre vagyunk összesen hatan a beteghordóval együtt > A Szövetkezet úti gyógyszertár bejárata melletti kis ablaknál felirat: az ügyelet csak sürgős eseteidben vehető igényibe. Nyomom a csengőt hamarosan nyílik az ablak. Megtudom, hogy a felirat ellenére mindenkit kiszolgálnak, így, ablaíkon keresztül. Rövid beszélgetésünket hárman is „megzavarják”, gyógyszer,kiváltással. — lp — ogy engedett az idő, az öregember kiballagott a pályaudvarra, s kiváltotta a nyugdíjasok kedvezményes autóbuszbérletét. — Eddig nem volt érdemes, — magyarázta a vasárnapi ebédnél a kisebbik lánya családjának, — ezen a kegyetlen télen szegény anyátok sem kívánta volna, hogy napjában álldogáljak, fagyoskod- jak a sírja mellett. Már ezután — hacsak nyári zápor el nem veszi a kedvem — akár minden nap vihetek neki virágot. de meg a sír előtti ládikáha ültethetek is szagos mentát, rozmaringot. Az volt a lelkem kedvence, s ha nagy lesz a szárazság, öntözni is kell. Jó éve elmúlt, hogy az öregember árván maradt, elhagyta a párja, nem ébredt föl egy téli reggelen álmából. Az öregember azóta sokat szomorkodott. Negyvenkét év jóban, rosszban nem semmiség. Megszokták ők úgy egymást, hogy egy ránézésből kitalálták a másik gondolatát. No jó, jó, csörrent a kanál isi, villa is, de hát aki azt hiszi, a madarak csak jókedvükben csivitelnek. nem ismeri az életet. Az öreg különösen hétvégeken érezte a magányt. Bár két lánya — gondosan beosztván. a páros és páratlan hét vasárnapjait — ebéddel várta,- s az ágyneműjét is vihette az öregebbik automata gépébe — kicsit húzódozott a gyerekei világától. Nem mondta. volna, de magában sokszor elgondolta: úgy volt az ls jó, ahogyan régen, az anyjuk életében. Esztendős ünnepieken hozzájuk jöttek a lányaik családostól. várták őket tyúkkal, kaláccsal, ök akkor mentek, ha valamelyik unoka beteg volt. A lányuk olyankor nem ment táppénzre, se szabadságra. Kettecskén reggel föl- szedelődzködtek, s ott töltötték a napjaikat. Nem haszontalanul : a nagymama ebédet főzött, a nagypapa bevásárolt. s ha délután kedvük tartotta, még a lakást is rendbetették. Ez most nagyot változott. Az öregember ült a vasárnapi ebédnél. Már megtanulta: az idősebb lánya kicsit só- sabban főz, a fiatalabb meg a borssal cseppet se takarékos. Kérdezgették sokszor, jó-e így, meg kívánna-e valami mást a rántott szelet, marhahúsleves helyett, de neki mindkét helyen minden nagyon jó volt. Egyszer azért elszólta magát, amikor arról beszéltek, hogy a mama sok csirkehúst főzött. — Beteges, öreg gyomornak jobb a ba-. ramfi — mondta, de gyorsan kiigazította magát: — Anyátok ugye szives volt. félt az érelmeszesedéstől, főleg miatta ettük a csirkét, nekem vasgyomrom van, én nagyon szeretem a sertéskarajt is. Néha azért nem várta meg lányainál a vasárnapi vacsorát. Hazasétált délután, sí este lágy tojást főzött magának, teát forrázott. Mindezt sokszor végiggondolta «már a temetőben, ahová kis műanyag öntözőkannával járt. A szerény síremlék mellett volt már egy k;s padja is. azon elidőzött. Lassan ahhoz is hozzászokott hogy milyen népes a temető tavasszal, nyáron, özvegyek lehetnek — állapította meg magában a feketébe öltözött asszonyokról, a botra támaszkodó öreg-arakról. Később már szinte ismerősként vetett rájuk egy-egy pillantást. A kút kicsit messze volt a sírtól, s egy nap látta, megbotlik egy fekete ruhás asz- szony, alighogy megmerítette kannáját. A víz kiömlött, rá a ruhájára,^ harisnyájára. Szó nélkül odalépett, elvette, újból megmerítette a kis locsolót, s az asszony minden tiltakozása ellenére a magáéval összefogva vitte. Az asz- szony először szótlanul, utóbb beszédesen ment mögötte. Már két éve, hogy magára maradt, egy fia van, de kétszáz kilométerre él tőle. — Legalább nem kell vasárnapi ebédre menni — szaladt ki az öregember száján. Ezen leginkább maga csodálkozott ugyan, de hát visszanyelni nem lehetett. — Óh, nekem inkább az hi, ányzik, hogy nincs kire főzni, vasalni — mondta percnyi gondolkodás nélkül az asszony. — Tudja, szeretek férfiinget vasalni, sok dicséretet is kaptam érte. a férjemtől, a fiamtól. Bár hét múlva az öregember felfedezte, hogy az özvegy kedden, csütörtökön és szombaton jár a sírjához. Ö is úgy osztotta be a locsolásokat. Egyre többet beszélgettek, s volt, amikor estefelé buszra is együtt szálltak. Az özvegynek kis öröklakása volt, a városközpontig utazott, az öregember a kertvárosig, ott volt a szép. családi háza. Egy szombaton délután az asszony megkérdezte, megy-e vasárnap családi ebédre. Az öregember füllentett, maga sie tudta, miért: — Elutaznak a lányomék. mind a kettő. — Marhafarkot kaptam a hentesnél, — mondta az özvegy — főzök egy jó kis leves^ meg gyenge csirkéből tejfölös paprikást. Szívesen látnám Az öreg reggel végigmustrálta a nyíló rózsákat, a bimbós szegfűket a kertjében. Gondosan öt szál rózsát vágott le. Egyforma hosszúságú szárral, s leveleiből külön bokrétát kötött hozzá. A virággal nem ült autóbuszra rögtöm elsétált a kertvárosi maszek cukrászhoz, vett négy finom csokoládés szeletet. A jó ebéd után együtt mentek a temetőbe. Az özvegy nem vitt locsolót, csak egy nejlonszatyrot. — Elég lesz kettőnknek, — mondta. — megöntjük azt a kis virágot ebből is. A férfi nem ellenkezett. s este otthon a saját fürdőszobájában szembenézett önmagával: — Lehetséges, hogy idős korban is szerelmes lehet az ember? Kedden, ahogy a kúthoz igyekeztek a locsolókkal, megállt egy pillanatra, megnézte jól, jönnek-e mások is az úton, s hogy nem, kezet csókolt. Az özvegy elpirult, lángolt az arca. Nem tiltakozott, nem mondta, hogy ugyan már. Aznap hallgattak egész délután. Csütörtökön a férfi azt mondta: — Van egy halász ismerősöm. Adna vasárnapra egy pontyot rántani.' — Fejéből, farkából jó halászlevet főzünk, — mondta az özvegy, s valami nevetésféle bujkált az arcán. — Fogadja el, nagyon szeretem a halat. Az öregember vasárnap hajnalban a csarnokban a legficánkolóbb pontyot kereste, Hogy megtalálta, egyenest elindult vele az asszonyhoz. — Nem kell azért anya- könyvvezetőhöz menni — mondta délután az özvegy. — Manapság a fiatalok is összeköltöznek bagóhitre. Még a gyerekeink megharagudnának, azt mondanák, ki akarjuk semmizni őket az örökségből. Télen mindig nálam leszünk, ez jó meleg lakás, nyáron meg megyünk a kertvárosba. Már csak a gyerekekkel kellett tudatni a hírt. Az asszony megmutatta a levelet amit a fiának írt. Az ember szabódott az olvasástól, de mire letette a szemüveget, elhomályosult a látása. — Kis csillagom — mondta, s óvatosan megsimogatta az asszony arcát. — Hát én is ettől tartok, hogy én is magába szerettem egy kicsit. De hisz akkor, ha mindketten így vagyunk, csak elhiszik nekünk, hogy szedetnénk még tartozni valakihez. Elhitték. A két lánya kicsit fellélegzett. Igen, észrevették. hogy a papának sós a sós, borsos a borsos, s nyáron ők nem is, főznének vasárnap, hanem hol kirándulási, hol uszoda, a gyerekekkel menni szeretnének. De hát nem ez a fő'ok: mi lesz, ha megbetegszik, ha valami éri? Ök ugye dolgoznak, hogy látják el akkor. Különben is. — Papa — mondta az idősebb ve je. amikor bemutatta egy szombat délután az özvegyet — maga nem is választott rosszul. Csinos, is, a kor se látszik rajta, még majd szerelmesek is lesznek he? — Jaj, de utálom, ha hülyéskedsz. — fakadt ki a lánya. — Hogy is lehetne már szerelmes két ilyen öregember? Neked sos%ipő be a fejed lágya! — No, lányom, akkor nekem se — mondta az apja. s nem tudott másra gondolni, mint arra, de jó is, hogy rátalált erre a tiszta kis asz- szonyra. — Miért ne szerethetném a kis csillagomat? Sóskúti Júlia Kis csillagom A nagyszínpadon zajló produkciókat figyeli — 1984-ben a közönség
