Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

Nemzetközi körkép 1985. JÚLIUS 27. Helsinki 1975 — 1985 Európa biztonságáért Moncada után egy emberöltővel Lausanne-ban nyomtatták. Halványzöld bor borítású, három kilogramm súlyú kö­tet. A finn állam levéltárá­ban őrzik. Fedelén aranybe­tűs felirat: „Az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet záródokumentu­ma”. Pontosabban angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű, egybekö­tött példányok, hiteles for­dításban, harmincöt aláírás­sal. Tíz éve, 1975. augusztus 1-án került bele a világtör­ténelembe és Európa törté­nelmébe a Helsinki Záróok­mány, a politika szótárába a „helsinki folyamat”, kon­tinensünk értekezleti króni­kájába Belgrád, Madrid, Stockholm és még jónéhány nagyváros, ahol „utótalálko­zók”, szakértői értekezletek, konferenciák folytak és folynak, építve egy európai kollektív biztonsági rend­szert és együttműködési struktúrát. ,.Az értekezleten elfoga­dott dokumentum történel­mi jelentőségű, véglegesen azonban az időnek kell azt igazolnia, a közös akarat va- lóraváltásával.” „Nincsenek győztesek és legyőzőitek, nyertesek és vesztesék. A konferencia nyereség mind­azoknak, akiknek drága Föl­dünk békéje és biztonsága.” „A Helsinkiben létrejött megállapodással a jelen rea­litásait és az európai népek több évszázados tapasztala­tait összegezték.” A tíz évvel ezelőtti érté­keléseket olvasva igazat kell adni annak, hogy Európa, amelynek konfliktusai az év­századok folyamán az egész világra kihatottak, az eny­hülés sajátos „laboratóriu­mává” vált Helsinkivel, s történelmi lehetőséget kí­nált arra, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés kövesse és szilárdítsa. Amikor 1973. július 3-án harminchárom európai or­szág, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvé­telével megkezdte munkáját a finn fővárosban az euró-« pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet első sza­kasza. egyetértés volt ab­ban, hogy különleges jelen­tőségű tény maga a konfe­rencia létrejötte. Az általá­nos politikai nyilatkozatok, majd a Genfiben megtartott szakértői második szakasz több mint 22 hónapos ke­mény, szenvedélyes vitái azonban megmutatták, hogy a résztvevők között az alap­vető érdekazonosságon túl mélyreható ellentétek van­nak. Ezek egy részét lehet csak egyeztetni, nagyobb ré­szét tükröztetni kell a ké­szülő okmányban, mégpedig olymódon, hogy az állam- csoportok vagy egyes álla­mok akkor járulnak hozza mások álláspontjának téte­les tekintetbevételéhez, ha ezt azok megfelelően viszo­nozzák. A Helsinki Záróokmány ilymódon csak igen terje­delmes formában tudta a né­zetek hallatlanul törékeny egyensúlyát rögzíteni, lehe­tőséget adva ezáltal nem­csak ellentétes értelmezé­sekre, hanem arra is, hogy az áliamcsoportok később azt emeljék ki az okmány­ból, ami elképzeléseikkel összhangban áll, és a végre­hajtás is kemény alkudozás tárgya maradjon. A közel száz oldalas záróokmány nem tartozott a könnyen emészthető, a közvélemény számára egyszerűen értel­mezhető dokumentumok kö­zé. A konszenzus hagyomá­nyos értelmében talán leg­inkább a résztvevő államok kapcsolatait szabályozó el­vek kidolgozásánál érvénye­sült. Ezek az eLvek a nem­zetközi jog általánosan el­fogadott normái, amelyek már 1975. előtt is számos nemzetközi okmányban sze­repeltek. Ilyen a szuverén egyenlőség elve, az erőszak nemzetközi kizárása, a ha­tárok sérthetetlenségének és az államok területi épségé­nek követelménye, a vitás kérdések békés rendezése, az államok bel- és külügyeibe való be nem avatkozás. A Helsinki Záróokmány rögzí­ti továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának el­vét, a népek egyenjogúságát és önrendelkezési jogát, szorgalmazza általában az egyenlőségen alapuló nem­zetközi együttműködést, vé­gül a nemzetközi jogi köte­lezettségek jóhiszemű telje­sítését. A két nagy szakaszra ter­vezett és másfél éve folyó stockholmi konferencia mind a bizalom- és biztonságerő­sítő intézkedések, mind a későbbi európai leszerelési folyamat vonalán az 1975-ös helsinki záróokmány ajánlá­sait követi és igyekszik to­vábbfejleszteni. A tíz évvel ezelőtti szer­kesztési problémákra emlé­keztet, hogy a gazdasági, tudományos, műszaki és kör­nyezetvédelmi együttműkö­dést tartalmazó „második kosár” közé furakodtak a záróokmányban a Földközi tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüg­gő kérdések, amelyekkel szemben a genfi szakértői szakaszban oly sok ellenvé­lemény hangzott el. Valójában „negyedik ko­sárból” végülis ötödik feje­zetté váltak az „értekezletet követő intézkedések”, ame­lyek keretében a hetvenes évek végefelé került sor a belgrádi „utótalálkozóra” a nyolcvanas évek elején a madridira, majd 1986 őszétől kezdődően Bécs ad szállást a harma­dik „utótalálkozónak”. A zá­róokmány lehetőséget kínált az „utótalálkozók” között a legkülönbözőbb szakértői ér­tekezletek, konferenciák, szemináriumok megtartásá­ra, és a 35-ök éltek is ezzel a lehetőséggel. így vált Bu­dapest az 1985-ös európai Kulturális Fórum megren- dezőjévé. A Helsinki Záróokmány sajátos természetéből kiin­dulva minden résztvevő ál­lam saját szuverenitása ke­retében hajtja végre annak ajánlásait, mindegyik állam maga dönti el, milyen ütem­ben, milyen formákban és milyen határok között cél­szerű cselekednie ebben a folyamatban. Bármilyen vi­ták folyjanak a záróokmány vagy egyes részei kötelező voltáról, nemzetközi jogi erejéről, az elfogadásban meghatározó szerepet ját­szott önkéntes konszenzus komoly erkölcsi-politikai erővel sugallja a „jóhisze­mű teljesítést”. Pirityi Sándor Kuba ünnepén Harminckét év, emberöltő- nyi idő telt el azóta, hogy Fidel Castro Ruz fiatal ügy­véd vezetésével egy ifjak,ból álló fegyveres csoport meg­támadta a gyűlölt Batista- rendszer jelképét, a Santiago de Cuiba-i Moncada lakta­nyát. A maroknyi fiatal vál­lalkozása elbukott, de az ak­ció következményeként a szi­getországban felgyorsult a forradalmi erjedés folyama­ta. Pár évvel később a Sran- rna nevű jacht fedélzetén — újból Fidel Castro vezetésé­vel — fegyveresek szálltak partra, akik a nép támoga­tását élvezve győzelemre vit­ték Jósé Marti eszméit. A kubai nép, amely évszá­zadokon keresztül harcolt az elnyomás különböző formái ellen, a saját kezébe vehette sorsa alakítását; megszűnt a külföldi monopóliumok ural­ma, az egyenlőtlenség, az igazságtalanság. Ugyanak­kor a fegyveres harc befeje­zése nem jelentett még auto­matikus győzelmet, hiszen a fiatal demokráciának ke­mény küzdelmet kellett vív­nia minden haladó intézke­désért. Az új havannai lépések természetesen kiváltották Washington nemtetszését, sőt haragját is, ami gazda­sági bojkottban, politikai el­szigetelésben, majd a Disz­nó-öböl beli katonai agresz- szióban öltött testet. A soká várt' igazi függetlenséget azonban nem lehetett meg­fojtani, s Havanna a szocia­lista országok támogatásától kísérve meghirdette a szo­cialista átalakulás program­ját. A Kubai Kommunista Párt állásfoglalásai alapján Kuba ma már a fejlődés mi­nőségileg új szakaszát éli át. Még akkor is, ha az utóbbi időben itt is megszaporodtak a főleg gazdasági eredetű gondok. Ez azonban egyáltalán nem mond ellent annak a tény­nek, hogy Kuba kiállta az amerikai blokád nehéz idő­szakát, és szép sikereket ért el az ország építésében, amelyre ugyanakkor tovább­ra sem fordíthatja minden energiáját, hiszen a nagy szomszéd vezetése nem ké­pes elfogadni a realitásokat. Washington szemében Ha­vanna látszik a közép-ame­rikai konfliktusok fő mozga­tórugójának, az első számú közellenségnek. Pedig a ku­bai vezetők készek a normá­lis kapcsolatokra, ám a némi felmelegedést ismét gyors le­hűlés követte, amikor Flori­dában megkezdte működését a Kuba-ellenes Jósé Marti rádióadó. Amennyire vak az Egye­sült Államok Kuba felé irá­nyuló politikája, annyira ör­vendetes tény, hogy Latin- Amerika egyre több államá­ban — az általános demok­ratizálódási folyamattal pár­huzamosan — ismerik fel a „havannai kapcsolat” szük­ségességét. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy Bolíviától Brazíliáig sorra jelentik be a diplomáciai viszony vissza­állítását. Hazánk és a többi szocia­lista ország sokoldalú segít­séget nyújt az ország fejlesz­tési tervei megvalósításához, s az élet minden területét felölelik a kölcsönösen elő­nyös, mindkét nép érdekeit figyelembe vevő magyar— kubai kapcsolatok. Moncada 32. évfordulóján Kuba erő­sebb. mint valaha. Hozzá kí­ván járulni a * térség igazi, békés fejlődéséhez, s egyút­tal nem engedi, hogy bárki letérítse a maga választott útról. Ehhez az úthoz kívá­nunk Kuba lakóinak és ve­zetőinek sok sikert! — dl — A sikertelen akció után bíróság elé vezetik a 26 éves Fidel Castrót (balról); az egykori laktanyából kialakított iskola főépülete napjainkban (jobbról) „Szabad száj” a Hyde parkban Kevesebb közbeszólást Houréka Euréka 7 Hz európai űrkutatási terv hullámai Vonják meg a szólássza­badságot a közbeszólóktól — ezt követeli mind hangosab­ban néhány szónok, aki a londoni Hyde park sarkán, a nevezetes Speaker’s Corne- ren hirdeti tanait, öregbítve a brit szólásszabadság e part­talan, de kicsiny szigetének (hírnevét. Éppen e jó hírnevet féltik azoktól, akik újabban szetmimel láthatóan szerve­zetten közbeszólnak, bekia­bálnak, félbeszakítják a be­szédeket. A közbeszólók „tör­zse” viszont azzal vág visz- sza, hogy a mai szónokokból kiveszett a humorérzék, sha ők közbeszólásaikkal nem színesítenék a „műsort”,, ak­kor ez az ódon műfaj, a Hyde parki ,szabad száj” műfaja hamarosan érdekte­lenségbe fulladna. A szónokok följelentései alapján a rendesség másfél éves vizsgálatot végzett és az összeállított jelentés allapián több vádindítvány is szüle­tett. Ám a főügyész megsem­misítette az eljárásokat, mert elégtelennek találta a rend­őrség által gyűjtött bizonyí­tékokat. A ibélügyminiszté- riumot mégis felkérte. hogy vizsgálja tovább a kérdést, úgyhogy a szónok—közbe­szóló háborúság folyik to­vább. Egyes szónokok „go­nosz szadistának” nevezik a közbeszólókat, akik viszont továbbra is gúnyos tréfákkal vágpak vissza. A gyepes, ligetes Hyde park ma már aszfaltozott —i egyik sarkán még az 1860-as években alakult ki a Szónokok Sarka. Manapság vasárnaponként jelenhetnek meg ott a szónokok, botcsi­nálta próféták és reklámem- berek. Tucatnyian férnek el közülük a kis térségen, s lá­dára, sörösirekeszre állva, népboldogítástól kezdve a mélylégzés hasznáig mindent hirdetnek. Közönségük cse­kély számú, vagy népes 1— ez a szónok, vagy, mitaga­dás, a közbeszólók tehetségé­től, a „beköpések” színvona­lától függ. Úgyhogy hiába minden til­takozás, a Szónokok Sarka lassacskán átalakul páros felelgetőssé. A tapasztalat szerint a közbeszólókkal fő­ként azoknak a szónokoknak van bajuk, főleg idősebb pró­fétáknak, akik túlságosan komolyan veszik magukat. A szónokok fiatalabb nemzedé­ke jobban kijön a közbe­szólókkal. Az egyik — egyéb­ként amerikai — közbeszólót néhány hete rendőrségi fel­jelentésre perbe fogták, bé­kebontás címén. De fölmen­tették, mert az érintett szó­nok mellette tanúskodott. So­kan élnek a gyanúperrel: a korral haladó szónokok ma már szervezik saját közbe­szóló-kíséretüket, megérez- vén. hogy talán nincs is olyan eszme, ami a Szónokok Sarkán el ne hangzott volna az elmúlt 120 évben, a fon­tos dolgok pedig úgysem ott dőlnek el — humor nélkül tehát ma má,r unalmas len­ne a műsor. És mitagadás: a szólásszabadsághoz az ellen- vélemény is hozzátartozik, még a patinás Speaker’s Cor- neren is. Összeállította: Constantin Lajos A monda szerint Arkhimé­dész csupaszon rohant végig a városon önömében, amikor a fürdőkádban ülve rájött a folyadékok felhajtóerejének később róla elnevezett tör­vényére. Heuréka! Megvan! — kiabálta, miközben a de­rék szürakuszaiak döbbenten néztek a hibbantnak vélt tu­dósra. Francois Mitterrand francia elnök kétségkívül jól öltözött volt, amikor április­ban bejelentette az Euréka- program beindítását — nem is tartotta senki féleszűnek, sőt! Ám ami a döbbenetét il­leti, abban nem volt hiány: Ronald Reagen köreit — ezt a mondást is Arkhimédész­nek tulajdonítják — alapo­san megzavarta az európai űrkutatási terv. Az Euréka-programot azóta is gyakran emlegetik a nagy hírügynökségek — jobbára anélkül, hogy megkísérelnék körvonalazni a nagyszabású elképzelést. Nem véletlen ez a látszólagos felületesség. Az Euréka-terv részletei egyelő­re nem ismeretesek olyan mértékben, mántt az ameri­kai „stratégiái védelmi kez­deményezés” (SDI), a csilla­gok háborúja néven ismert reageni program összetevői. Látszólag úgy tűnhet, a fran­ciák előbb „bedobták a köz­véleménybe” ötletüket, s csak később kezdték kidol­gozná azt. Bárhogyan legyen is, logi­kus lépésnek látszik egy nyu­gat-európai űrkutatási prog­ram beindítása, hiszen az SDI, esetleges megvalósulá­sa esetén még jobban kiszol­gáltatná az Egyesült Álla­moknak a NATO többi tag­ját. Ráadásul az esetleges és elkerülhetetlen — szovjet válaszintézkedéseket is be­számítva, tovább nőne a szakadék a nagyhatalmak és a középhatalmi státusra igényt tartó Franciaország között. Harmadszor pedig egész Nyugat-Európa óriási hátrányba kerülne az ame­rikai és a japán elektroni­kai, űrkutatási iparral szem­ben, ami rontaná helyzetét a gazdasági versenyfutásban. Ebben a helyzetben Nyugat- Európának csak két lehető­sége maradt. Vagy teljes energiájával részt vesz az SDI-ben, és megpróbál mi­nél nagyobb részesedésre szert tenni benne, vagy sa­ját kutatási programba kezd. Nem lehetett kétséges, hogy Franciaország ez utóbbit tartja egyedül elfogadható­nak, s a Közös Piac tagjai közül többen támogatják is ezt az elképzelést. Az Euréka lényege az ed­dig kiszivárogtatott hírek szerint az lenne, hogy Nyu­gat-Európa összehangolná kutatásait a nagyteljesítmé­nyű, ötödik generációs szá­mítógépek, a mikroelektro­nika, a teljesen integrált gyártó rendszerek, a roboti­ka, a mesterséges értelem, a lézer, az új anyagok, az op­tikai elektronika és a szélső­séges hőmérsékleti viszonyok között felhasználható techno­lógiák fejlesztése területén. Ezek az irányok nagyrészt egybeesnek az SDI célkitűzé­seivel, ám amíg az SDI ka­tonai terv másodlagos polgá­ri vonatkozásokkal, az Euré­ka nagyrészt „civil” program — letagadhatatlan katonai felhangokkal. Ha nem is tel­jesen meggyőző a ,.csillagok békéje” elnevezés — utalva az amerikai változat „csilla­gok háborúja” gúnynévre —, bizonyos, hogy az Euréka egészen más jellegű prog­ram lenne, mint a világ köz­véleménye által folyamato­san bírált SDI. A nagy nyugat-európai cé­gek máris fölfigyeltek a le­hetőségre, s legtöbbjük mindkét programban szeret­ne részt venni. Ezzel meg kívánják akadályozni hogy az Egyesült Államok olcsón hozzájusson az SDI-hoz alkalmazható technológiák­hoz, melyeket továbbfejleszt­ve már nem juttatna vissza szövetségeseinek. Másrészt annak is gátat szeretnének szabni, hogy a nyugat-euró­pai tudósok egész nemzedé­két csábítsák á,t az óceán túlsó partjára a csillagászati összegekért folytatott űrku­tatás ígéretével. Bár Mitterrandnak eddig még nem sikerült véglege­sen és visszavonhatatlanul megteremtenie az Euréka- terv anyagi alapjait, az első üzletkötések máris megtör­téntek. Az úttörők az állami tulajdonban levő francia ka­tonai cég, a Matra, és a nor­vég Norsk Data voltak: kis­méretű, nagy sebességű új számi tógépe salád kifejlesz­tésében állapodtak meg. A nyugatnémet Siemens. a francia Buli, és a brit ICL nagyméretű számítógépek közös gyártásról gondolkod­nak. A Siemens . ráadásul még egy tervben szeretne részt venni a holland Phi­lips, a brit General Electric, és a francia Thomson társa­ságában : új mikroproeesz- szor-nemzedék, gallium-ar- zenid integrált áramkörök, mikrohullámú alkatrészek, nagyérzékenységű memóri­ák, lapos képernyők, és ren­geteg különböző típusú ér­zékelőműszer szerepel az elő­zetes „étlapon”. Az Euréka egyelőre persze nem versenyezhet az SDI- val anyagi fedezet dolgá­ban. hiszen mindössze egy milliárd dollárnak megfelelő alappal rendelkezik, szemben az amerikai versenytárs hu­szonhat milliárdos költségve­tésével, 1990-ig bezárólag. Am a te,rv beindítói szerint az Euréka részeredményei hamarosan komoly hasznot hajthatnak majd a minden­napi életben, s ez segíteni fogja a további programok finanszírozását is. S ha a kedves olvasó számára kissé sok volt a műszaki kifejezé­sek listája, ne magára ves­sen. Az Eu róka-program, akárcsak az SDI, egyelőre még nem a jeleni. De nagyon hamar azzá válhat, ennek minden katonai, politikai, gazdasági és társadalmi kö­vetkezményével. Arkhimédész azt mondta, hogy egy szilárd pontról ki tudná mozdítani sarkaiból a Földet. Mi már tud juk, hogy a világmindenségben nincs ilyen szilárd pont. Az SDI és az Euréka sem lesz képes egycsapásra mindent a visz- szájára fordítani, s a szilárd pont helyett egyre ingová­nyosabb talajra tévednek a görög matematikus kései utódai. Horváth Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents