Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1 1985. JÚLIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Túl az aratás félidején Sürgető munkák a gyümölcsösökben A korai zöldbab szedésével sem várhatnak Ilyenkor, nyár derekán, az időszerű mezőgazdasági munkák közül érthetően a kalászosok betakarítására, az aratásra koncentrálódik a fő figyelem. Miközben a megye gabonájának betakarításán fáradozó mintegy hatezer mezőgazdasági dolgozó ezen a hétvégén maga mögött tud­hatja e nagy munka felét, sok ezer gazdának ad mun­kát százezer hektárnyi terü­leten a kukorica, a cukorré­pa és a napraforgó ápolása; 2600 hektáron a kertészeti növények termésének be­gyűjtése; az 1700 hektár ter­mő csürnötcsosiben az éppen aktuális ,szüret’’; valamint az állatállomány gondozása. Ágszaggató baracktermés A Tiszaburán is félidejé­nél tartó aratás mellett, az éppen érő gyümölcsfélék be­takarítása jelenti a másik nagy nyári kampánymunkát a Lenin Tsz dolgozóinak. Szalóczki Sándor kertészeti főágazatvezető jó hírrel fo­gad a 38 hektáros barackos szélén: — Igazán jó cseresznye-és meggyszezon után most gaz­dag barackszüret ad munkát a gyümölcsösünkben vagy nyolcvan téesztagnak, alkal­mi munkásnak. Nézze eze­ket a fákat! Alig ötévesek, de termett idén egyiken-má- sikon mázsányi gyümölcs. Az öregebb fákon sok he­lyütt törik, szakad az ág, lehúzza a nagy termés. A minőséggel már kevés­bé elégedett a főágazatveze­tő, de mint mondja, nincs ér­tékesítési gondja a téesznek. A tikkasztó nyárban gyor­san színesedik, egyik napról a másikra túlérik a kajszi. Igyekezni kell a szedéssel, jól jön hát most a hétvégén a segítség a buraiaknak. — A szomszédos tiszagyen- dai téesz tagjai, és Abádsza- lókról a Kötivizig dolgozói jönnek barackot szedni — újságolja Szalóczki Sándor. — Vagy gyümölccsel fizetjük ká őket, vagy aki akarja, pénzt kap a munkájáért. Ilyenkor, ha nagy termés van, jobban keresnek a sze­dők is. Tavaly, amikor gyak­rabban kellett egyik fától a másikig hurcolni a létrát, naponta három-négy mázsa volt a normájuk. A rogyásig teli fákról most leszednek reggeltől estig hat-hét má­zsát is. Hatvan forintot fi­zetünk minden 100 kilo­gramm barack ládába sze­déséért. Megszaporodott a közel­múltban a szarvasmarha-ál­lomány a kőtelki Ady Tsz nagykörűi kerületében: két­száz holstein fejőstehenet vásárolt a szövetkezet. Or­szágosan pedig, úgymond nem divat mostanság a tej­hasznú állomány növelése, összességében isi mintegy 30 ezerrel csökkent az utóbbi években a hazai tehénlét­szám. — Nem a divat határozza meg a termelésfejlesztési stratégiánkat — szögezi le Rottmayer Gusztáv, a szö­vetkezet termelési elnökhe­lyettese. — Kétségtelen, hogy a tejprémium megszűntével lekerült a tejtermelés a leg­jobban jövedelmező ágaza­tok listájáról, de nem tar­tom szerencsésnek, ha egy Hogy miben tartják ma­gukat előrelátónak a kőtel­kiek? A termelési elnökhe­lyettessel a több évtizedes tapasztalatok mondatják; el­képzelhetetlennek tartja a tejtermelés gazdaságosságá­nak javítását, a termelési kedv növelését újabb, ösz­tönző szabályozás nélkül. — Miért akkor kapkod­junk, amikor majd hirtelen mindenki fantáziát lát a te­henészet fejlesztésében? Volt már rá példa, éppen az említett tejprémium meg­hirdetésekor, hogy divatba jött a tejtermelés, és rosz- sízabbnál rosszabb hozamú tehenek cseréltek gazdát nagy pénzekért Mi most tartottuk időszerűnek, hogy kedvezőbb áron beszerez­zünk jól tejelő marhákat, és egy szelektált, stabil állo­mánnyal várjunk jobb szelet az ágazat vitorlájába. Egyéb­ként is, azonnal termelő, és gyorsan megtérülő beruhá­zás volt az a kétszáz holste- in. Harminckét ezer forint­ba került egy tehén, fejünk tőle még az idén 2500 liter Rendhagyó nyárközepi látvány a úszás ülyi határ­ban: egy kétszer nyolc soros nagy teljesítményű vetőgép csíkozza, a legalább félszáz hektáros táblát a Profnok- dűlőben. — Nem sokat tévedett. — hagyja helyben Nesuta Jó­zsef növénytermesztési fő­ágazatvezető — negyvenkét hektáros tábla ez, és egy héttel ezelőtt még a kon- zervborsót fejtették itt a gé­pek. Most silókukoricát ve­tünk, rövid tenyészidejűt, amiből még biztosan nagy tömeget takarítunk be, ha öntözzük. A főterményt, a borsót az idén termeltük elő­ször, okozott isi elég fejfá­jást az ágazatban dolgozók­nak. Volt Úgy, hogy már azt hittük, elköltözött a piló­tánk. pedig csak a nagykő­rösi konzervgyárban várta harminc órán át, hogy átve­gyék tőié a borsószállít­mányt. Érveltek a téesz vezetői, mint ahogyan a többi ter­melő is a gyárban, hogy a gazdaság nem tehet a kon­zervipar üvegproblémájá­ról, hogy a jelentős ráfordí­tással megtermelt borsó tönkremegy a várakozó jár­műveken, de mindez falra- hányt borsónak tűnt. Vagy mégsem? — ígérjek a gyáriak, ed­dig csak szóban, némi kár­térítést, De hát bennünket gazdaság csak a szintentar- tásban. vagy éppen a leépí­tésben látja a megoldást. Nem szabad csak a mában gondolkodni, és bennünket nagyon is az előrelátás ve­zetett, amikor hatmillió fo­rintot költöttünk tehénvá­sárlásra. tejet. Könyű hát kiszámolni, hogy nagyobbrészt az év vé­géig megtérül az áruk. Mondja Rottmayer Gusz­táv, hogy a tejelő tehénállo­mány növelése korántsem csak az állattenyésztési fő­ágazatban jelent előrelátó termelés fejlesztést. — A túlságosan kötött, le­vegőtlen, nagy agyagtartal­mú és szikes talajainkon so­ha nem termett több a ku­koricából négy-öt tonnánál. Köztudott, hogy a termő­föld szervesanyag-utánpói- lásának leggazdaságosabb módija, ha pillangósokat, például lucernát telepítünk elő véleménynek. Nos. a nagy tehénállománynak, a nagy tejtermeléshez sok lucerna kell. A növénytermesztőink évi 200 hektáros ütemben 1300—1500 hektárra növelik a lucerna területét, így négy­öt év múlva évenként 300— 400 hektár lucernatörésbe tudunk majd kukoricát vet­ni. A pillangós közben úgy helyrehozza a talajainkat, hogy hetven mázsás kukori­catermésre fogadok azokon a táblákon. nemcsak ezért ért veszteség, mert a 65-ből 18 hektáron elöregedett, és most már csak takarmánynak jó a borsó. Nevetséges; velőbor­sót etetünk majd a jószágok­kal! Mondom, nemcsak az árbevételünk lesz kevesebb, hanem elesünk attól az ár­bevételi kiegészítéstől is. amit a kedvezőtlen termő­helyi adottságunk miatt kap­na az ágazat. Egy másik hüvelyesnek, aminek a termesztése már hároméves múltra tekint vissza a sülyi téeszben, a héten kezdték meg a beta­karítását. Igyekeznek befejezni a hét végére a korai zöldbab be1 takarításált is, mert hétfőtől — sorolja Nesuta József — a másodvetósű táblánál lesz szükség a babkombájnok mellett segítkező téesztagok- ra. — Telepítjük az öntöző- berendezéseket, a jövő hét­főtől folyamatosan juttatunk mesterséges csapadékot a zöldborsó után vetett siló­kukoricára. A negyvennét hektár másodvetés helyet,t ugyanennyi fővetésű silóku­koricát meghagyhatunk szemtermésre. Érdemes, ment nagyon biztatóak a ku­koricatábláink. Látja, így is lehet növelni a kukoricater­melést! T. F. Lucerna-kukorica váltó „Falrahányt” zöldborsó A Túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet húsüzemében az idei terv szerint 13 eteer sertést dolgoznak fel. Az üzem főleg a környező településeket látja cl tőkehússal és külön­böző húskészítményekkel Eladó a szolnoki papír Mire a beruházás elkészült, a kereslet ősökként Amikor közgazdasági tanulmányaim során először hallottam az „időtényezőről”, igyekeztem magamba szívni ennek a legjobb döntést is időnként hibássá mi­nősíteni képes faktornak a jelentőségét taglaló eszme- futtatásokat. Mi tagadás először megmosolyogtam az okos embereket: úgy éreztem, már megint egy pofon- egyszerű dolgot igyekeznek misztifikálni. Igazán csak a gyakorlati gazdálkodás néhány tapasztalatát megismer­ve láttam be: minél korábban kell elérni céljainkat, ha a döntés kidolgozásakor még felmérhető feltételek kö­zött akarunk dolgozni. Ezt az igazságot pedig nem lehet elégszer megtanulni. Márcsak azért sem, mert azt is érhetik igen kártékony meglepetések, aki" az időik változékonyságával Lelj,csen tisztában va.n, és szinte min­dent megtesz az ebből eredő kockázat mérsékléséért. A Papíripari Vállalat szolnoki nagyberuházása esetében például a munkálatokban résztvevők közül senkit sem gyanúsíthatunk vétkes ha­nyagsággal, az építésben és a szerelésben résztvevőik alig tértek el a munkáik befeje­zésére tervezett határidők­től. Mi sem bizonyítja ezt kevésbé jól, mint a beruhá­zás ünnfcpélyes átadásakor az illetékes állami szervek­hez adott jelentés egyik mondata: a kiemelt állami nagyberuházás az előirány­zott költségkereten 'belül ké­szült el. A megújult, az új papi r- gép felállítása után' igénye­sebb feladatok megoldására (a berendezésen igen „ké­nyes” nyomdai termékek előállítására alkalmas pa­pírfajták készíthetők) alkal­massá vált üzem jelenleg kapacitáskihasználási gon­dokkal küzd. Pedig a gyár új termékeivel általában elé­gedettek voltak az eddigi vevők. Néhány reprezenta­tív kiadvány bizonyítja, a szolnoki új üzem képes azo­kat a feladatokat megoldani, amiért életre hívták. Csakhát a piac igényei a beruházási tervek elkészülte, még a kivitelezés öt évvel ezelőtti elkezdése óta is alaposan megváltoztak. A szolnoki V. számú papírgé­pet azért állították fel, hogy — mert a megfelelő alap­anyagot, a cellulózt a Szov­jetunióból és Jugoszláviából megkapjuk — itthon gyárt­hassunk a korábban impor­tált úgynevezett mázolt nyomdai papírokat. Műszaki­lag képes is az üzem az ere­deti elvárások teljesítésére, A Kossuth Rádióban is Éjszakai műsor A Magyar Rádió éjszakai műsoréit augusztus 6-án, 0 óra 15 perctől a solti kö­zéphullámú adó is sugá­rozza a Kossuth Rádió hul­lámhosszán. Az éjszakai műsort — amely ettől kezd­ve mindennap 0.15 órakor indul és hétköznap 4.20 órá­it* vasárnap pedig 5.50 óráig tart — a soWi adó mellett továbbra is közve­títi a Petőfi Rádió URÍH- \adóhí^tóaata, Sztereóban. elegendő megrendelést azon­ban nem kapott eddig. Ha­zánkban az utóbbi időkiben kevesebb olyan kiadvány ké­szül, amit a Szolnokon leg­kifizetődőbben gyártható igé­nyes papírféleségekre nyom­nának. (A könyvértékesítés nehézségeit az eladha'tatlan készletek, az árleszállítások is jelzik.) Jellemző, hogy amikor a téli energiakorlá­tozások szóiba kerülnek. a gyár vezetői nem panaszkod­nak : az év elején a folyama­tos munkához elegendő meg­rendelésük úgysem volt. Egy igen nagy anyagi ál­dozatok árán megvalósult beruházáshoz kell tehát az üzem felépülte után piacot keresni. Ilyen esetben — íbi­szen a mai kár már nyilván­való — a legalacsonyabb, a döntés megszületésekor még helytálló élveket is fölösle­ges citálni. Egyedül az se­gíthet, ha a vállalat és a gyár illetékesei mindent megtesznek a várhatóan több tízmillió forintos idei veszteség minél korábbi megszüntetésére. Ennek érdekében kétségte­lenül tettek lépéseket már eddig is Szolnokon és a bu­dapesti központban. Ha még nem is teljes sikerrel, meg­kezdték a színes folyóiratok nyomására alkalmas vé­kony, mázolt papírok gyár­tását, és ezzel a korábbi tő­kés import kiváltását. (A si­ker azért nem teljes, mért rövid kísérletezés után a szolnokiak egy ideig még is­mét csak a külföldről beho- feo'ttnáí valamivel nagyobb tömegű papírt tudnak biz­tonságosan szállítani példá­ul a Képes Sport nyomásá­hoz.) Felkészültek — közösen a Kner nyomdával díszes fcsomiagolópapa'irok gyártásá­ra is. Végeredményben az eredetileg tervezettnél lé­nyegesen töibb, mintegy 200, az ötös gépen készíthető pa­iMincten eddiginél válto­zatosabbnak ígérkezik az idei, augusztus 17-én meg­nyíló Országos /Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár ál­latbemutatója. A hozzá nem értőknek is igazi látványosságokat kí­nálnak a 13 nagy istállóban elhelyezett állatok; közöttük 465 szarvasmarha, 350 sertés, 485 juh és 64 ló. A bemuta­tott; fajták és hibridek a modem állattenyésztés leg­rangosabb „képviselői”, és ilyen együttesben csak egé­szen ritkán láthatók. Külön pírfajta közül több mint 30 a legutóbbi, a piachoz való alkalmazkodás jegyében megkezdett gyártmányfej­lesztési erőfeszítések ered­ménye. Az ©gyedül reményt adó kulcsszó tehát ma a piacku­tatás, minden lehetséges ve­vő megtalálása. Mert — leg­alábbis elméletileg — példá­ul Nyugat-Európában igen­is jól eladhatók a szép ki­vitelű nyomdai termékek elő­állítására alkalmas mázolt papírok. A Papíripari Válla­lat és a szolnoki gyár szak­emberei meg is tették az el­ső lépéseket az új piacra va­ló bejutás érdekében: az idei első félévben mintegy 4 ezer tonna papírt adtak el kül­földön konvertibilis valutá­ért, Igazán azonban még nem kifizetődő ez az üzlet, jórészt azért, mert eddig leginkább csak úgynevezett alappapírokra sikerült vevőt találni. Nagyon nehéz helyzetben vannak a szolnoki papírgyár­tók — a beruházás befejezé­se óta eltelt időszak mun­káját elemezve, a hiányos­ságokat számon kérve — ezt emelte ki a városi párt- végréhajtóibizottság a leg­utóbbi ülésén a gyár gazdál­kodását elemezve. Egy olyan időszakiban kell' új piacokat akár új termékek bevezeté­sével is megtalálni, amikor a kellő technológiai rutin megszerzése is meglehetősen nagy feladatot ró a dolgo­zókra. Ez az új üzem jelen­tősen: átrendezte az egész hazai papíripar termelési szerkezetét, a stratégiai fej­lesztés igazából gyümölcsö­zővé csak hosszú távon vál­hat, emelték ki a vitában résztvevők, ám ez nem jelen­ti azt, hogy ekkora vesztesé­get tovább el lehessen vi­selni. Ma a piaci kapcsola­tok, a termékszerkezet — eddigi túlzott óvatosságot nélkülöző — alakítása a legr főlbb teendő. Ehhez a válla­lati központnak minden se­gítséget meg kell adnia a gyárnak, de közben olyan gazdasági feltételeket kell teremtenie, hogy a szolno­kiak jó vagy rossz munkájuk <J.-edményét a mostaninál jóbban .érezzék saját 'bőrü­kön, És ezt minél rövidebb időn belül! V. (Sz. J. istállóban helyezik el az ős­honos állatokat. Ide kerül a Hortobágyról behozott ma­gyar szürke szarvasmarha, bemutatkozik az elmúlt év­század legkitűnőbb sertésé­nek számító szőke mangali­ca és oft lesz a fecskehasú mangalica, amely szintén sztár volt a maga idejében. A racka- és cigája-juhok egykor szinltén hatalmas nyájakban tenyésztek. ám időközben a modern fajták felváltották „őket”, ugyan­úgy mint a régi szarvas- marha- és juh-fajtákait. Az OMÉK-on Rangos állatbemutató

Next

/
Thumbnails
Contents