Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-03 / 154. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚLIUS 3. Üdülő? Üzlet? Gazdaságunk új ágazata dülőszövetkezetnek hívják, de ez is lehetne a neve: üdülőüzlet. Alig évtizede született az első ilyen szövetkezés, kisemberek kis pénzén. Olyanok társultak, akiknek nem jutott zárt, önálló, netán fényűző nyári lakra, s a telek a víz- meg villanyvezeték ára közösben sokkal olcsóbb lett. Olcsóbb lett a lak is, hiszen egy-egy üdülőlakrészt többen használnak, felváltva. Mert társtulajdonosok. Az első években nem volt elegáns dolog egy üdülőszövetkezeti tagsággal dicsekedni, hiszen a bármikor használható, bárki elől elzárható, saját telken saját üdülő — nyilván rangosabb dolog. Csakhogy fordult a kocka. Az üdülőszövetkezet látványos rangját pótolta a nem látványos, de egyre növekvő — haszon. A pénz. Megnőtt idegenforgalmunk ugyanis egyre több olcsóbb, de közművesített, modern szállást kívánt. Szükség lett az üdülőszövetkezetekre is. Hiszen ezeket addig sem csak nyáron használták, akkor a tulajdonosok csupán töredékének jutott volna hely nyáridőben. Ezért inkább télen is „felkapott” helyen, gyógyfürdők közelében építették fel szinte valamennyit. Ami a lényeg: a magánüdülők többségével szemben az üdülőszövetkezetek minden lakása téliesített is, egész évben használható. A gyógyüdülőidegenforgalom így kapcsolódhatott be. Mint a SZÖVOSZ egyik hivatalos iratából tudjuk: „Ezekben az épületekben egy-egy lakrész általában kilenc tag hozzájárulásából épül fel. A tagok a beruházáshoz adott pénz fejében évente az alapszabályban meghatározott (általában kétszer kéthetes) üdülőhasználati jogot nyernek. Ennek megfelelően az üdülő befogadóképességének negyede felett a szövetkezet igazgatósága rendelkezik. De azzal a kötelezettséggel, hogy az idegenforgalmi hasznosításból származó bevétel lehetőleg fedezze az egész éves működés, fenntartás költségeit. A lakosság, a szövetkezeti tagság érdeklődése az ilyen üdülőszövetkezetek iránt rendkívül megélénkült, hiszen viszonylag kevés pénzért jut rendszeres üdülésjoghoz. Több üdülési jog is vásárolható, majd hasznosítható, tehát a tagsági viszony anyagi befektetése jövedelemszerzésre is alkalmas. Népgazdaságilag kedvező, hogy mindenféle állami támogatás nélkül, közös vállalkozással, az idegenforgalom céljára is felhasználható, magas használati értékű, egységes berendezésű, szálloda jellegű üdülők épülnek a gyógyüdülőhelyeken. Az eddigi tapasztalatok és a lakossági érdeklődés alapján a VU* ötéves tervidőszakban 20 épületben mintegy 1400 üdülőegység — 3200 férőhellyel — látszik megvalósíthatónak. Ezzel a tervciklus végén az üdülőszövetkezetek 4500 férőhellyel rendelkeznek majd. Az üzlet tehát megindult. Először is az üdülőrész fenntartása a tulajdonosnak szinte fillérekbe kerül. Aztán egyre többen jöttek rá: néha egy-egy külföldi üdülés ára is kijön abból, hogy az üdülőszövetkezeti lakrészt a tulajdonos a ráeső időben külföldinek engedi át. szervezéshez társ is adódott; az ugyancsak a SZÖVOSZ keretében működő COOPTOURIST utazási iroda. Az üdülésből üzlet lett, a lakrészből köny- nyen eladható, „mozgatható” tőke, s ez a pénz az ország javára is kamatozik. Hiszen nemzeti jövedelmünk harmadik legnagyobb forrását, az idegenforgalmat táplálja. Életképes, fontos gazdaság- politikai tényező lett az üdülőszövetkezeti hálózat. Nemcsak megbecsülésre, hanem további fejlesztésre is alkalmas. F. D. Soprontól 5 kilométerre új közúti határátkelőhely A magyar—osztrák államhatáron hétfőn új közúti határátkelőhelyet nyitottak meg a Kópháza és Deutsch- kreutz között. A Soprontól 5 kilométerre létesített korszerű, nagy áteresztőképességű, impozáns határátkelő — amely éjjel-nappal nyitva áll a nemzetközi személy- és áruforgalom számára — magyar beruházásban és osztrák kivitelezésben készült. Az átkelőhely jelentős mértékben tehermentesíti a soproni határátkelő teher- és személyforgalmát, valamint Sopron városát az átmenő forgalom alól. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy meggyorsuljon az Ausztriába és más nyugati országokba irányuló turista- és áruforgalom. Nyitás pénteken Különlegességek a pécsi vásáron A július ötödikén megnyíló X. Pécsi Ipari Vásár több különlegességet is tartogat látogatóinak. Szabadtéri színpadán naponta többször is tartanak majd divatbemutatókat, rendeznek bábszínházi előadást és néptáncműsort is. A vásár két fő helyszínét összekötő utcácskában negyven kisiparos és kiskereskedő pavilonjai állnak majd. Válogatott divatholmikat, műszaki lakásfelszerelési és népművészeti árukat kínálnak eladásra. A mecseki kul- túrpark mini-állatóvodát nyit a vásárban. A MÁV az ország bármely vidékéről Pécsre utazóknak a vásár nyitvatartása idején harminchárom százalékos kedvezményt ad. Díjkiosztás az Építési Minisztériumban Az év lakóháza lett Szentendrén ifj. és id. Fülöp Sándor háza, a Kovács László utca 19. szám alatt. Tervezője dr. Kuba Gellért Az év lakóházai Manapság hazánkban a lakásoknak mintegy hetven százaléka magánerőből épül, s ezek között az utóbbi fél évtizedben egyre több a családi ház. Jó harminc éve már, hogy megnövekedett anyagi lehetőségeink miatt szinte átformálódott a falvak, kisvárosok külső képe. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium — társszervekkel karöltve — két évvel ezelőtt hirdette meg ,,Az év lakóháza” elnevezésű pályázatot. Erre a pályázatra a megyék és a főváros építési hatóságai nevezik be a területükön épült", általuk díjra vagy dicséretre alkalmasnak tartott családi házakat. (Sajnos, az idén négy megye semmiféle anyagot nem küldött a pályázatra! (A pályázat elbírálásának szempontjai között szerepel, hogy a lakóház a nálunk bármikor kapható anyagok felhasználásával épüljön, jól illeszkedjék külsejével a környezetébe, feleljen meg a mind magasabb esztétikai igényeknek, legyen célszerű és gazdaságos a belső tér kihasználása, gazdaságosan lehessen fűteni, s — amennyiben erre is nyílik lehetőség — az építtető vegye figyelembe az általa is hasznosítható népi építészeti hagyományokat. Ezek az elbírálási szempontok jól mutatják: a pályázat meghirdetői nem mintát, hanem példát akarnak adni arra, hogy milyen a korszerű, a célnak megfelelően hasznosítható, gazdaságosan üzemeltethető, értékes esztétikai élményt is nyújtó családi ház. Tizenöt megye és Budapest összesen 40 épületet nevezett „Az év lakóháza ’84” pályázatra, s ezek közül a meghirdetők négy épületnek ítélték oda az egyenként 30 ezer forintos díjat, négy házat pedig dicséretre tartottak érdemesnek. Piac áldatlan körülmények között Nemcsak a Csák/ya utcaiak ügye A szolnoki haaználcikk- piac vagy ahogyan a köznyelv nevezi, „lengyel piac” sízbmiszédságáiban szerénykedik a Fenyő vendéglő. Tóth Mihály üzletvezető szerint ezzel a közelséggel alaposan megverte őket a sors. — A piacom olykor két, két és félezer ember is megfordul nyitástól zárásig. Mivel ott nincsen se mosdó, se WC, ide jármaik hozzánk a lengyel, román, meg a messziről érA piac körül, a Csáklya utcában keleti zűrzavar: portékáikat kocsijukból kínáló árusok, a földön papírdarabok, a bokrok táján kínos szagú „végitermékek”. Noha a naptár pénteket mutat, del köriül is ember, ember hátán. Odabenn pecsenyét, hurkát, kolbászt is kaphat a jámbor kíváncsiskodó, sőt ha szomjas, le is öblítheti a falatokat. Galiba csak abból lesz, ha vécére kellene mennie. Ezt mindenki úgy oldja meg, ahogyan tudja. Ott György használitcikk-keres- kedő például: — Én a Fenyő vendéglőbe ugróm át, de ott nem szívesen látják az embert, mert bizony olykor sokan vagyunk. — És a többiek? — Ha nem szégyenlős férfi az illető, és rendőrnek se híre. se hamva, akkor hátrább egyszerűen a kerítés felé fordult A nők messzebb mennek a lakótelepi parkba, esetleg valamelyik környékbeli házba, vagy a Fenyőbe Én négy éve járok ki, de bizony már régen kellett volna ide egy mellékhelyiséget építeni. Kitetszik, nem éppen hálás dolog errefelé élni. Ezt Lukács József zenész is megerősíti, aki átellenban lakik. A Ikapuajtójuk nem zárható, így olykor be-besur— Amikor az asztalnál ülök, és látom, nagyon tekinget egy ismeretlen férfi, vagy nő, tudom bejönnek, és a végcél a bokrok környéke. Részben megértem őket, mert muszáj, de hát erre a rendkívüli látványosságra 65 évesen él hiheti, nem vagyok kíváncsi. Felszólaltam én már négy éve a tanácstagi beszámolón, azután később a pártalapszervezetnél, a taggyűlésen, is. Változás azóta sem történt: úgy látom, senki nem akar segíteni rajtunk, javítani a körülményeken. Hasonló a véleménye Kovács Gézánénak, a körzet új tanácstagjának is, aki ezt mondja: — Mi, az itt élők azt szeretnénk, ha a piac erről a szűk betonerődből elköltözkezett hazai piacotzók. De nem ebédelni, hanem mosakodni meg a vécére. A tanács szerint nem tilthatjuk ki őket, miyel a vendéglő nyilvános üzlet. De hát n;m öt-tíz emberről, hanem százakról van szó! Olyan rendetlenséget hagynak maguk után, hogy mindennap tizenegykor zárunk, majd takarítunk azért, hogy fél 12- kor fogadhassuk az ebéde- lőket. ranmak, ha a szükség rákényszeríti őket. Hasonló a tapasztalata a pár házzal távolabb lakó Süveges Kálmán- nénak is. — Kezdetben, pár éve beenged tűk őket, ne mondják, hogy lelketlenek vagyunk. Az lett a következménye, hogy nem győztem takarítani. Mivel magas az ajtó, meg a kerítés is, beugrani nem bírnak, de az sűrűn előfordul, hogy a „névjegy” az utcai bejárat elé kerül. — Nem próbáltak panaszt tenni? — Jaj, dehogynem! Én például az ötös számú párt- alapszervezethez tartozom, és taggyűlésen is szóba került mindez. írtunk a tanácshoz, az újsághoz is. Annyit sikerült elérnünk, hogy a bejárati ajtót a másik oldalra rakták. A piac túlsó végéhez ápolt parkkal övezett emeletes épületek simulnak: a papírgyári lakótelep házai. A 29/a. szám felett zománcos tábla hirdeti a vasajtón: Magánterület. idegeneknek tilos átjárni!-A kaputól balra, kinn az utcán bokor: a szerencsétlen kinézete arra utal, ideális vécének tekintik egyes piacozók. De nem csak azt, hanem a kapun 'belüli bokrokat is. Zsarnaá György konyhájának ablaka éppen a bejárati ajtóra néz. ne. Vagy ha nem, a körülményeket javítanák, csinálnának valahová egy fizető vécét. Én ezt majd szóvá is teszem az elkövetkezendő tanácsülésen mivel úgy gondolom, akadnak a 'tanácsnak olyan emberei, akik a piacért felelnek... Mielőtt a tanácsnál kopogtattunk volna. -dr. Hajdú Imrét, a városi Közegészség- ügyi Járványügyi Szolgálat vezető főorvosát kerestük fel1. — Ez a piac már nem most, de jóval korábban kinőtte önmagát: túlzsúfolt, ideiglenes megoldás. . Ezér t szerintem az egészet sürgősen vagy máshová kell telepíteni, vagy íelszerelind. kiszolgáló létesítményekkel. Igaz, ettől nem lesz tágasabb. A terület használtcikkpiackónt szerepel; és lakossági érdekeket szolgál, ahol évenként már nem tíz-, hanem hovatovább százezrek fordulnak meg. így bezárás helyett inkább a működési feltételieket kell javítani. — Önök hányszor nézték meg az idén a piacot? — Eddig egyszer voltunk kinn.... Az előbb a feltételek javításáról esett szó, és ebben Bakos József, a városi tanács ’termelés éllátás ffelügyeleti osztálya vezetője az egyik érdekelt. — A terület mindössze kétszáz négyzetméter, és előfordul1, hogy két és fél ezer ember szorong itt. Ami a mellékhelyiség építését illeti, két vasúti sín és egy közút alatt kellene átfúrni, hogy a létesítményt rákapcsolhassuk a szennyvízhálózatra. Ez mintegy 1,2 millió forintba kerülne. Egyébként tudomásom szerint a piaccal kapcsolatban más elképzelés van, de erre nem én vagyok hivatott felelni. Akkor érdeklődünk tovább. Cziibulkáné dr. Németh Emília, a városi tanács elnökhelyettese szerint a piacot itt, ilyen formában nem lehet véglegesíteni. — Az egyik változat szerint olyan szabad helyre vinnék ahol nagyobb a terület, Már erre is van elképzelésünk, ibár ide sok mindent építeni kellene. így ez tűnik a drágább megoldásnak, mivel itt nem százezrekről', hanem milliókról van szó. A másik lehetőség az, hogy keresnénk és 'bérelnénk egy olyan helyet, amelyik a jelenlegi terület többszöröse, és ahol jó körülmények között működhetne a piac. Ki lóp először 7 A kör látszólag bezárult, hiszen majdnem minden érintett megszólalt az ügyben'. Mindezek ellenére néhány észrevételünk nekünk is akad. Többszőr megfordultunk a piacon, de Köjál-ellenőrrel nem találkoztunk, sőt közterületi felügyelővel — aki helyszíni bírságot is kiróhat — ds csak egyszer hozott össze bennünket a véletlen. Idézzük a 65 éves nyugdíjas szavait: úgy tűnik, senki sem akar segíteni a bajunkon. Tényleg, úgy tűnik, mi mégis azt valljuk: elsőnek a piac „gazdájának”, a városi tanácsnak kell lépnie. Ha rögtön nem is radikálisan, de a társszervek (Köjál, rendőrség, közterület-felügyelet, stb.). segítségével valamit orvosolni a helyzeten. Ha másért nem, azért, mert ezekre a jogos lakossági észrevételekre, panaszokra még véletlenül sem illik a friss és az újkeletű jelző. D. Szabó Miklós Papírdarabok az utcán Ha sürgős, ott a park A Szolnoki Közúti Igazgatóság jászberényi üzemmérnökségének dolgozói javítják az utat Jászágó és Jászárokszállás között
