Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-23 / 171. szám
1985. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kunszentmártoni malomba ezen a héten naponta 28—31" vagon új búzát szállítanak a N agy r évi Tiszazug Termelőszövetkezet pótkocsis teherautói Hatvanöt méter magasan 3 és félezer tonnás kehely Normális víznyomás csúcsfogyasztáskor is Legkésöl az év vé{ bekötik Néhány hete újra látványos szakaszához érkezett a szolnoki Széchenyi lakótelepen készülő 3000 köbméteres víztorony I építése. Az építmény már hosszú ideje álló törzse körül összeállították a később 65 méter magasba kerülő kehelyt. Az 1982-ben kezdődött építkezésről, a munkálatok várható befejezéséről a beruházás lebonyolításával megbízott Szolnok- terv igazgatóját, Kádár Zoltánt kérdeztük: — A megyeszékhely új városrészének vízellátását biztonságosabbá tévő torony építése négy éve kezdődött, az építmény törzse igen gyorsan elkészült, hosz- szú ideig azonban mintha semmi sem történt volna. Feltétlenül szükség volt eny- nyi időre a beruházáshoz? — A technológiailag feltétlenül szükséges kivitelezési idő valóban rövidebb, az országban eddig ilyen .módszerrel elkészült három (két budapesti és kecskeméti) létesítménynél körülbelül két év volt. Nekünk azonban a beruházás ütemtervét a pénzügyi lehetőségekhez kellett igazítanunk, az évenként rendelkezésre álló pénz határozta meg, mennyi munkát végezhetünk. Tehát a víztornyon rendszeresen dolgoztak a kivitelező, a Vízügyi Építőipari Vállalat emberei, és ha kívülről úgy is tűnt, hogy alig történik valami, a kehely készítésének elkezdésére, a törzsben elkészült a lift, megépítették a lépcsőt, összeszerelték a függőleges vízvezetékeket, készek a belső födémek is. — Mennyibe kerül a beruházás, és kinek a pénzéből készül? — A torony 136 millió forintba kerül, az építkezést a beruházó, a városi tanács saját pénzéből és az OHV által a megyei tanács rendelkezésére bocsátott, úgynevezett vízügyi keret egy részéből finanszírozza. — Az előbb azt mondta, hogy ilyen módszerrel az országban eddig csak három víztorony épült. Viszont például a szolnoki famunkás emlékműnél lévő víztoronynak is a földön készítették el a kelyhét, és később emelték fel. — A két technológia valóban hasonlít, de lényeges különbség is van közöttük. A Széchenyi lakótelepi torony esetében a kehelynek nemcsak a külső vázát építették meg a földön, a 30 centiméter vastag vízzáró vasbeton réteget is a magasba emelés előtt készítették el. így sokkal jöbb minőségű munka végezhető, csakhát a teljesen kész kehely felemeléséhez (a Széchenyi lakótelepi súlya 3 és félezer tonna) nagyon erős gépek kellenek, ilyenekkel pedig régebben senki nem rendelkezett az országban. — Az építkezésnek milyen szakaszai vannak még hátra, mikorra kapcsolódhat be az új létesítmény a város vízellátásába? — Június közepére készült el előregyártott elemekből a kehely külső része, ez zsaluként is szolgált a 30 centiméteres vízálló belső szerkezet betonozásakor. (Az Legkésőbb az év végén bekötik a hálózatba az új víztornyot utóbbi munkán négy napig folyamatosan dolgoztak a kivitelezők, hiszen az ilyen szerkezet csak akkor lesz vízzáró, ha egyszerre köt meg) Most a kehely fedőszerkezetét betonozzák, és augusztus közepére várható az emelés megkezdése. Legalább két hétig tart, amíg a kehely 65 méter magasságban lévő végső helyére kerül — az időjárás persze jelentősen lassíthatja ezt a munkát. A felemelés után a kehelyt rögzítik, a törzs és a kehely gépészeti berendezéseit összekötik, és elvégzik a födém szigetelését. Legkésőbb az év végére a város vízhálózatára kötik az új tornyot — Mit javít ez a 3000 köbméteres víztorony a város vízellátásán? — A torony víztározóul is szolgál, készletével kiegészíti a hálózatból érkező víz- mennyiséget, és — ez legalább ugyanilyen fontos — javítja a nyomásviszonyokat. Üzembe lépése után a Széchenyi lakótelepen és a város északi részén normális nyomású víznek kell folynia a csapokból, csúcsfogyasztás idején is. A városnak ebben a részében nagyon hiányzik már az új víztorony, hiszen az egyre szaporodó lakások miatt a nyomásfokozó gépházak sem juttatnak ma elég Vizet a felsőbb emeletekre. V. Sz. J. Mérettartó műanyagpadlók Közvélemény-kutatás után drágább, de korszerűbb termék A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat pvc-padló- kat gyártó üzemében korszerűsítik a termékszerkezetet: csökkentették a hagyományos kemény pvc-szőnyegek előállítását, s fokozták az újszerű, habszerkezetes műanyagpadlók termelését. Az idén készülő mintegy 8 millió négyzetméternyi műanyagpadlónak a fele már habosított termék lesz. A döntést széles körű közvélemény-kutatás előzte meg. A vállalat szakembereinek kérdéseire sok ezer válasz érkezett, amelyek többsége szerint a vásárlók lakásuk felújításához vagy újonnan épült otthonuk csinosításához a hagyományos műanyagpadlókkal szemben előnyben részesítik a drágább, ám sokkal jobb minőségű, hő- és hangszigetelő habosított padlókat. Különösen népszerűnek bizonyult a vállalat egyik újdonsága, az üvegszállal erősített mérettartó padló, amelynek a habosított termékek kedvező tulajdonságain túl további előnye, hogy a használat során semmit sem veszít eredeti formájából, az illesztések évek múlva is úgy simulnak egymáshoz, ahogy a padlót leragasztották. A Hungáriában, éppen 30 esztendeje kezdték meg a pvc-padlók gyártását. Kőbányai Textilmüvek - Taurus Vállalatok együttműködése A Taurus Gumiipari Vállalat 30 darab szovjet SZTtB szövőgépet vásárolt a Kőbányai Textilműveknek, amely áruval fizet a műszaki fejlesztésért. A nem mindennapi beruházás mindkét fél számára előnyös, a Kőbányai Textilművektől ugyanis a Taurus régóta rendel gumimatracok gyártásához szükséges alapanyagot. Az utóbbi időben a gumimatrac külföldön is igen kelendővé vált, és a Taurus is képes többet készíteni belőle, de az alap- anyaggyártó a szűk szövődéi kapacitás miatt nem tudott lépést tartani az igényekkel. E helyzet megváltoztatására kötött megállapodást a két vállalat. Árak és ellenőrzések I. Az elmúlt esztendő tapasztalatai Az elmúlt években a/, ármozgás több területen megélénkült. Az indokolt árszínvonal változás a gazdálkodás egyes területeire ugyan serkentőleg hat, a -túlzott árdinamika, a íbgyasiztói árszínvonal tervezettet meghaladó emelkedése azonban nem kívánatos jelenségekkel, is párosulhat. Az önkényes áremelések, a jogtalan bevételek, az el nem végzett munkák, be nem épített anyagok felszámítása időlegesen leplezi a gazdálkodási fogyatékosságait és ingérli a közvéleményt. Szolnok megyében a tanácsok 1984-ben 4958 esetben ellenőrizték az árakat, többségében helyszínen. A feltárt szabálytalanságokat 862 alkalommal követte valamilyen intézkedés. Az árellenőrzések során olyan tapasztalatok gyűltek össze, melyek ismerete segítheti a további időszak ármunkáját, különös tekintettel a szabálytalanságok megelőzésére. Az ipari gazdálkodó szervezeteknél az ármunka belső szabályozottsága általában megfelelő. Az árkialakítás dokumentálása a külkereskedelmi árakhoz igazodókövető vállalatok részére bizonyult nehéz feladatnak az összehasonlítható termékek, illetve termékárak ismeretének hiánya miatt. A kalkulá- ciókésaítési kötelezettségüknek általában eleget tettek a vizsgált szervek, bár ennek jelentősége az érvényesített ár minősítése szempontjából — elsősorban a kompetitiv szférában — csökkent. A gazdálkodók törekednek az export növelésére, a tőkés piacon azonban a magas anyagárak és a költségnövekedés miatt versenyképességük nem javult. Az export jövedelmezőségi korláthoz való igazodás egyes esetekben nehézségeket okozott. Áremelésekhez az ártartalékot használták ki, ennek dokumentálása néhány esetben hiányos volt. Az áremelések motiváló tényezőjének a begyűrűződő költségváltozások továbbhárítása bizonyult. Ezzel szemben hatékony eszközként szolgáltak az adminisztratív árkorlátok. A piaci viszonyok felmérését a gazdálkodó szervezetek nagy száma még mindig nem tekintette elsődleges feladatának. A megfelelő információk hiánya sok esetben kedvezőtlen eredményeket hozó üzlet- és árpolitikai döntéseket vont maga után. A vállalati gazdasági munkaközösségek jelentős mértékben elősegítették egyes gazdasági feladatok gyorsabb teljesítését, a szűk kereszt- metszetek felszámolását. Árcsökkentő szerepük azonban többségében nem érvényesült. A szolgáltatási szférában a széles körben alkalmazott iránydíjak megfelelő orientációt nyújtottak az egységes díjérvényesítéshez. Súlyos szabálytalanságot az ellenőrzések ugyan nem állapítottak meg, de számlázási hiba (főként túlszámlázás) majdnem minden szolgáltatási fajtánál előfordult. A szabálytalan számlakitöltések, olvashatatlan javítási tételek vezettek árdrágításhoz. A szolgáltatások értékének megállapításakor gyakori a nem kért, de elvégzett munkáért felszámított díj, viszont egyre szűkül az olcsóbb szolgáltatások köre. Az építőiparban az ármunka belső szabályozását igen eltérő színvonal és mélység jellemezte. Ezen a területen találták a vizsgálatok a legsúlyosabb szabálytalanságokat. Az ellenőrzött gazdálkodók egy része az elszámolásoknál vegyes árképzést alkalmazott. Többször előfordult, hogy az átalányáron vállalt munkáknál szabályellenesen az árkülönbözeti mutatót, valamint az árkockázati fedezetet is felszámolták. Nem volt még eléggé következetes a minőségnek megfelelő áralkalmazás. A súlyos szabálytalanságok közül kiemelést érdemel a műszakilag indokolatlan vagy fel sem merült ráfordítások árban történő érvényesítése. Ez visszavezethető a beruházók, műszaki ellenőrök elnéző magatartására, esetenkénti összefonódására, néhány esetben pedig a valóságot elfedő minőségtanúsításra. A vizsgálatok hiányosságokat, tévedéseket tártak fel több belső árszabályzatban, a kalkulációs tényezők költségtartalmának, helyének, vetítési alapjának megválasztásában, a költségek elhatárolásában, árban át nem hárítható költségek megítélésében, ismételt költségelszámolás lehetőségének kizárásában, naturáliák meghatározásában. Sok ellenőrzött számla nem felelt meg az elvárásoknak. önkényes megoldásokat választva megsértették a szakaszszámlázás tartalmi követelményeit, illetve a tételes vagy átalányáras elszámolás alapvető előírásait. Gyakori tévedés adódott az árkülönbözeti mutatók alkalmazásánál. A kivitelezők szerződéses kapcsolatai összességében javultak, azonban voltak itt is jellegzetes fogyatékosságok. Például a rész- és szakasz számlázások lehetőségeit nem rögzítették, anyagárváltozások érvényesítésének módját nem rendezték, a különszolgáltatásokért, akadályoztatásért járó ellenértékben nem állapodtak meg. A gazdálkodó szervezetek legtöbbjénél a belső ellenőri vizsgálat megállapításai viszont felszínesek, érdemi intézkedésekre nem tettek javaslatot. A mezőgazdasági nagyüzemek önálló ár- és üzletpolitikájának kialakítását alapvetően korlátozza a széles körre kiterjedő hatósági árrendszer. A nagyüzemek rendelkeznek önköltségszámítási és árképzési szabályzatokkal, de több esetben előforduló hiányosság, hogy a belső szabályzatok és a gyakorlat között nincs meg a kellő összhang. Mindezek ellenére jogszabályt sértő árképzés, áralkalmazás az alap- tevékenységen kívüli tevékenységek szűk kiegészítő területén, főként az építőipari tevékenységnél fordult elő. Az itteni szabálytalanságok tartalmilag megegyeztek az építőiparban tapasztaltakkal. A fogyasztási cikkek kereskedelmi ár- és üzletpolitikájában első helyen az árukínálat színvonalának megőrzése, illetve javítása szerepelt. A piaci viszonyok változásának hatására egyre gyakoribbá vált a kalkulált kereskedelmi eladási árak eltérítése. Az áreltérítések vezetése nem volt mindig pontos. sok esetben nem végeztek erre vonatkozó elemzést. A vizsgált szervezeteknél a haszonkulcs számításával, alkalmazásával kapcsolatban kisebb számítási, nyilvántartási hibákat is találtak az ellenőrök. Egy áfész a szállítóktól kapott árrésengedményt jogtalanul megtartotta, csak árhatósági intézkedésre juttatta vissza a fogyasztóknak. Egy másik áfész saját hatáskörű áreltérítésből származó árréstöbbletből jogtalanul egyik üzletének veszteségét kívánta rendezni, azonban az árhatóság a többletbevételt a fogyasztók részére visz- szaadatta. A szocialista kereskedelem 1133 kiskereskedelmi egységében 1984-ben 1517 ellenőrzés volt, ez azt jelenti, hogy évente minden egységet legalább egyszer ellenőriztek. A 332 vendégláóipari egységre 558 ellenőrzés jutott, tehát a vizsgálatok száma évente átlagosan megközelíti egységenként a kettőt. Figyelmeztető, hogy minden ötödik ellenőrzés valamilyen szankcióval zárult. A feltárt több szabálytalanságok közé az árdrágítás, a lejárt szavatosságú áruk tartása, hiányos árjelzés, a beszerzési bizonylatok, továbbá az ár és minőség összhangjának hiánya tartozott. A közlekedési ágazatban a tevékenységet nem alaptevékenységként végzők gyakran megsértették a vonatkozó jogszabályokat. A menetlevelek kitöltése sokszor nem pontosan, nem eseményszerűen történt. Több olyan adat is hiányzott róluk, mely visz- szaélést, pontatlan elszámolást eredményezett. így többek között hiányos a jelentkezés és elbocsátás pontos helye és ide.ie, a rakodási mód megjelölése, állásidő vezetése, fel- és lerakás helye, a feladóra, címzettre és fuvarköltséget viselőre vonatkozó adatok. A tételes számfejtés leggyakoribb hibái közé a téves alapdíimegállapí- tás. az állásidő-pótdíj, illetve kedvezmény helytelen alkalmazása, az igazolt mennyiségtől eltérő billentési díj felszámítása, téves időalap megállapítása tartozik. A felsorolt hiányosságok miatt kisebb összegű alul- és túlszámlázások egyaránt gyakran előfordultak. A magánvállalkozók körében végzett vizsgálatok során minden ötödik esetben valamilyen intézkedésre került sor. Az ellenőrzési tapasztalatok szerint a kisiparosok, gazdasági munkaközösségek árképzési kötelezettségeiknek általában eleget tesznek. A gmk-ban az ügyviteli és ármunka szakszerűbb, mint a kisiparban. Az ügyvitel során tapasztalt leggyakoribb hiányosságok, szabálytalanságok közé többek között a tényleges költségnél magasabb anyagköltség érvényesítése, a minőség tanúsítására vonatkozó előírások elmulasztása, árjelzési, árfeltüntetési kötelezettség megszegése, a számlaadási kötelezettség nem tel- lesítése, a pénztárkönyv helytelen vezetése tartoztak. Az épitökisiparban iránydíjak és becsült anyaga szükséglet figyelembevételével alakították ki az árakat. A nagyvonalú számítások és pontatlan becslések következtében több esetben aránytalanul magas ár érvényesítésére is sor került. A magánkereskedelemben minden negyedik árellenőrzés zárult hiányosság feltárásával és szankcionálással. Jellemző a minőséghez viszonyítva aránytalanul magas ár érvényesítése, a hiányos árjelzés és árfeltüntetés, bizonylatok hiánya, a termék- forgalmazás árubeszerzési szabályainak megszegése, vagy helytelen, sajátos értelmezése. (Folytatása következik) Benedek János az MTVB ipari osztályának helyettes vezetője
