Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚLIUS 22. ÍÁ szerkesztőség postájából I Délutáni csalogató A bátor pilóta nyughelye Szolnokon születtem, itt élek, dolgozom. Olvasom a Néplapot is; érthető, hogy mindenről szeretnék tájékozódni, ami szűkebb pátriámban történik, történt. Mostanában a szokásosnál jobban vártam az újságot, hogy minél többet megtudjak a szolnoki sportrepülés ötven évéről. A cikksorozatban szereplő nevek nem is voltak mind ismeretlenek, így az első részben Lovas Istváné, akinek nyughelye előtt az utóbbi, közel két évtizedben többször elmegyek, mint szeretném . .. Soha nem láttam a sírnál látogatót, csak az elmúlt hónapokban egy házaspárt egyszer. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem is jár oda senki. Lovas Istvánról eddig mindössze annyit tudtam, hogy repülőgéppel lezuhant. A cikkből nyertem több információt róla, így az is érthető, hogy sírját ritkán látogatják. Pártfogásukba vehetnék bátor utódai, követői — gondoltam magamban, s kérem, nézzék el nekem, hogy ezt meg is írtam. Abban biztos vagyok, hogy ezentúl olykor leteszek néhány szál virágot Lovas István sírjára. (F. J.-né szolnoki olvasónk leveléből.) Szolnokon, a Jubileum téri Y-ház mögötti játszótéren július 12-ig egy héten át minden délután műsor fogadta a gyerekeket és a felnőtteket. A MÁV csomóponti művelő- dési ház a vasutasnap tiszteletére — hagyományosan — különböző szórakoztató programokat szervezett. Citeraze- nekar, játékos sportvetélkedő, videovetítés, WU—2 koncert, MHSZ-modellezők bemutatója, játszóház és még sok más rendezvény csalogatta a környék lakóit a térre. Fotósunkat egy olvasónk „csalogatta” oda. A felvételen: a gyerekek egyik legnépszerűbb programja, a játszóház. Kapcsolat A jó időt is megrendelték a brigád tagjai július másodikára, amikor a jászberényi öregek napközijébe járókat vitték mátrai kirándulásra. — Így kezdődik az Egyesített Szociális Intézetből érkezett beszámoló, amelyből megismerhettük a programdús nap eseményeit. Egy biztos: felejthetetlen marad a résztvevőknek. Azt is megtudtuk: nem az első alkalommal találkoztak az idős emberek a Munka- és Védőruházati Ipari Szövetkezet jászberényi részlege Hámán Kató brigádjának dolgozóival. Kapcsolatuk 15 éves! És ha már a Hámán Kató kilencszeres aranykoszorús brigád szóba került, megírjuk, noha úgy tűnik, idejét múlta ... Talán mégsem! Sárközi Sándorné brigádvezető soraiból értesültünk a következőkről. Májusban az anyák napjára készültek. Kis ajándékkal, virággal szokták köszönteni a gondozottakat. A virágárak valahogy nem voltak „szinkronban" a kollektíva pénztárcájával... Már-már úgy volt, hogy harminc asszony hiába várja a megszokott kedveskedést. A Zója brigád tagjai megne- szelték, hogy a „hámánkató- sok" gondban vannak. Tüstént akcióba léptek. Kinek, melyik szomszédnak milyen virágja van? — És hát a saját kert!... Végül is nem maradt el a virág az ajándék mellől. A brigádvezető az igazi emberi jóindulatot hangsúlyozta levelében, az önzetlen segítőkészséget értékelte nagyobbra — jogosan! Emberségből: kitűnő! Férjem július 15-én a délutáni órákban rosszul lett Berekfürdőn. Rosszulléte sokáig tartott. Amikorra Karcagról a mentő megérkezett, a helybeli orvos elsősegélyben részesítette. Egy ismeretlen hölgy elkísérte a mentővel, kivárta a vizsgálatot, majd taxival visszakísérte Berekfürdőre. Onnan a férGólya hozta a fiát? Megjelentek az első kispályák a hatalmas fészkekben Jászjákóhalmán is. A felvétel elkészülte óta a fiókák talán már ki is röpültek fészkükből, maguk szerzik be napi eledelüket. jem Trabantjával Karcagra szállította a páromat az öcsémhez. Köszönöm dr. Hajdú Lajos körzeti orvosnak, és az ismeretlen hölgynek a segítséget. Emberségből mindketten kitűnőre vizsgáztak. Kósáné Vál Irma Mezőtúr Kedvezményes kölcsön fiataloknak B. M. törökszentmiklósi olvasónk értesülései helytállóak. Kár, hogy már korábban nem érdeklődött, akár az OTP helyi fiókjánál is. Elmúlt már egy éve, hogy érvényben van a 21/1984. (VI. 29.) PM számú rendelet. Eszerint a 35 éven aluli fiatal házasok, illetőleg gyermeküket egyedül nevelők által felvehető előtörlesztés nélküli kedvezményes kölcsön összegének felső határa 1984. július 1-i hatállyal 30 ezer forintról 40 ezer forintra emelkedett. Változatlanul legfeljebb három év a kölcsön lejárati ideje és évi 8 százalék a fizetendő kamat. A bábcsoport merész tervei Aki rendszeresen olvassa lapunkat, bizonyára emlékszik rá, hogy január 21-én „Prespánt keres a bábcsoport” címmel közöltük Sós Sándorné jászszentandrási pedagógus levelét. Február 11-én már arról írtunk: Készülhet a bábcsoport — kaptak prespánt. Négy kollektíva is jelentkezett a Napsugár segítésére. Július 12-én érkezett soraiban így írt Sós Sándorné: „Miután a prespánt megkaptuk, lázas sietséggel fogtam a bábok készítéséhez. A jászberényi Lehel vezér gimnázium volt I. d. osztályos tanulóiból is alakult egy csoport, így még részt vehettek az országos ifjúsági napok rendezvényein. Mivel kevés volt az idő, a technikai tudásuk még nem volt megfelelő: műsor közben egy rossz mozdulat, a damil elszakadt és hibás bábbal fejezték be a számot. Így is bronz minősítést kaptak a lányok. Az úttörő csoportom se tudott szép eredményt elérni. Sajnos, nem kaptak sötét termet (a bábcsoport kínai árnytechnikával dolgozik — a szerk.), teljesen megvilágított helyiségben adták elő a számokat. A Napsugár bábcsoport tagjai nem mehettek Zánkára, engem viszont meghívtak. Az ősszel — az ígéret szerint — a fővárosban szerepelhetünk. Megemlítem, hogy közben Török- szentmiklóson lépett fel az együttes nagy-nagy sikerrel. A jövő évi tervünk: kínai mesét adunk elő, ha lehetséges színesben, eredeti kínai figurákkal, kínai zenével ... Mit tehetünk ehhez? Sok sikert kívánunk! A tiszasülyi „lábbeli-doktor” Tiszasüly és Kőtelek lakói- Vígh Ignác 28 éve javítja a nak nyújt szolgáltatást a két község lakóinak lábbeli- Bőrtex tiszasülyi részlege, jeit. „A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz” — ezzel a Vörösmarty-idé- zettel ékesített meghívó invitálta június 29-re osztály- találkozóra a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum 1960-ban érettségizett IV/C. tanulóit és tanárait. A negyedszázad alatt szétszóródott a hajdani osztály. Most boldogan ölelkeztek össze, emlékezve a tanórákra, a felejthetetlen kirándulásokra. A 25 éve ballagó diákok szeretettel köszöntötték megjelent négy tanárukat, volt osztályfőnöküket, Rózsa Imrét, aki azon a napon ünnepelte 60. születésnapját. Számot adtak egymásnak élet- útjukról, családjukról, gyerekekről, a rossz sorsforduA Néplapban, másutt is gyakran olvasok olyan híreket, amiből rájövök: elképesztő, milyen felelőtlenek az emberek. Rengeteg ballókról, elvesztett szülőkről. Előbbiekről felszabadultan, örömmel, utóbbiakról halkan, akadozva. Felelős beosztású, munkájukat, családjukat szerető emberekké váltak az egykori kislányok, rö- vidnadrágos fiúk. Kemény László igazgató 90. évében van, ő nem vett részt az osztályfőnöki órán, táviratban köszöntötte* volt tanítványait. „Laci bácsi velünk együtt búcsúzott 1960- ban az iskolától. Az osztály- főnöki óra után őt lakásán köszöntöttük. A találkozó a Tisza Szállóban folytatódott. Megfogadtuk, hogy öt év múlva újra együtt töltünk néhány órát, ha lehet, egy közös kirándulással összekötve ...” — zárta sorait Deák Jánosné egykori diáklány. eset forrása a nemtörődömség, a figyelmetlenség. Visz- szatérö téma az ágyban dohányzás, esetleg ittasan . .. s máris megvan a baj ... (Egy IA tárgyalóteremből I Rossz szomszédság, török átok Az ügyet tanulmányozva az embernek önkéntelenül is Arany János mának is szóló költeménye jut az eszébe, ahol a két főszereplő: Péter és Pál minden alkalmat megragadott a másik bosz- szantására. Hogy esetünkben mikor és mivel kezdődött a két szomszéd között a háborúskodás — akik ráadásul még rokonok is egymással — igaz hitelességgel ma már lehetetlen kideríteni. Esztendők óta tart ez a hadüzenet nélküli villongás, amelyre néhány napja a Szolnoki Városi Bíróság tett pontot. A nem éppen mindennapi incidenssorozat teljes megértésének a kulcsa az, hogy az 58 éves Papp László (Nagykörű, Köztársaság út 4. szám alatti lakos) szemében Tóta Kál- mánné, a szomszédasszony vörös posztó. Azt azért még véletlenül se gondolja senki, hogy egyoldalú a gyűlölet, kölcsönös ez a javából, amely tavaly ősszel új színekkel gazdagodott. Hogyan, és miért, de azon a napon is válogatott gorombaságokat vágtak egymás fejéhez. Papp László mérgében azt kiabálta, hogy „szappant főz” a szomszédasszonyból, ami ugye becézgetésnek még nyelvjárási szinten sem nevezhető. A válasz sem késett, de azt azért nem idézem, mert csak a „legmodernebb” novellákban lehet effélét manapság nyomtatásban látni. Tótáné felelete annyira feldühítette Pappo-t, hogy a magas, szikár férfi szinte átröpült a kerítésen, és máris a szomszéd portáján találta magát. A bottal járó idős asszony a hirtelen kerekedett ostrom elől még menekülni sem tudott. Ezután a fürge szomszéd a karját megragadva belökte a lakás előszobájába, majd a másodpercek alatt lezajló akciót olymódon fejezte be, hogy rázárta az ajtót, a kulcsot eldobta és távozott. Dörömbölt az asszony, de a férje lent dolgozott a kertben, akinek nagysokára tűnt fel'a furcsa helyzet: a nejét valaki bezárta a saját lakásába. Keresni kezdte a kulcsot és jó negyedóra után találta meg, és szabadította ki feleségét. A rendhagyó „szomszédolás” ügye a szolnoki városi bíróság elé került, ahol Papp Lászlót Tótáné személyes szabadságának megsértése miatt 4 hónapi szabadság- vesztéssel sújtották, aminek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették. Az ugrása sem lett olcsó, hiszen ezért, mint magánlaksértésért 2 ezer forint pénzbírságot róttak ki Pappra. -Mivel az ítéletbe mindannyian belenyugodtak, így az jogerős lett. Azért némi tanulság mégis ide kívánkozik: erre egyikő- jüknek sem volt szüksége, hiszen végső soron mindketten vesztesek lettek. Az egyik oldalon az elzárás réme lebeg az elkövető feje felett, no, meg a pénzbírság; a másikon pedig az az idegi, fizikai megrázkódtatás, amelyet ez az ügy okozott a különben is betegeskedő asz- szonynak. Remélhetőleg a bírósági végzés után lecsendesednek az indulatuk, és ha könnyes szemmel nem is borulnak egymás nyakába, de legalább a másik bosz- szantása nélkül élik mindennapjaikat Valahogyan úgy, ahogyan azon a településen is az emberek döntő többsége teszi. D. Sz. M. tiszafüredi olvasónk leveléből idéztük e sorokat.) Kétségkívül igaz, az ágyban dohányzás meglehetősen veszélyes! Nemcsak a káros szenvedély és a megszokás rabjaira, hanem a környezetükre is! Családtagok, hozzátartozók körében kisebb a veszély, mivel ott ismerik az illető szokásait, főleg ha ittas, jobban ügyelnek rá. Magányosoknál ilyen lehetőség nincs. Az ö esetükben legfeljebb a lakásból kiszivárgó füst figyelmezteti a szomszédokat, hogy valami baj történt, de ekkor már rendszerint nincs mód a segítésre. Az egyén tragédiáján túl, az ilyen tüzek nemcsak a lakást és annak berendezését pusztítják el, hanem olykor az épület egészére kiterjednek. Ha mindez különálló, kertes házban történik, a környezet veszélyeztetettsége jóval kisebb, mivel az égés viszonylag könnyebben behatárolható. Egészen más azonban a helyzet, ha ugyanez egy tízemeletes lakóépület valamelyik szintjén következik be, netán egy középfolyosós lakóházban. ~-Ez utóbbi megállapítás egyébként — a keletkezés okától függetlenül minden tűzesetfajtára vonatkozik. Az ilyen épületekben nemcsak a bennlakók veszélyeztetettsége nagyobb, hanem tűz esetén az életmentés és az oltás is sokszorosan nehezebb, körülményesebb. És ha az ilyen épületekben lakók ezzel nincsenek tisztában, az adott esetben tömeges tragédiához vezethet. Válasz cikkünkre Az áruház csendesebb A Szolnok Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál július 18-án keltezték az alábbi levelet: „A június 3-i lapszámukban, A szerkesztőség postájából rovatban „Ezután elkerüljük” című olvasói levélre válaszolva közöljük, hogy vásárlónk észrevétele- zésést kivizsgáltuk, azt jogosnak tartjuk. Figyelmeztettük a bolt vezetőjét és a magnó kezelőjét, hogy a jövőben halkabban zenéljenek. Azóta több alkalommal, szúrópróbaszerűen ellenőriztük a 90-es boltunkat és nem tapasztaltunk a vásárlónk által is jogosan kifogásolt hangos zeneszót. Reméljük, intézkedésünk megnyugtatja a levél íróját és bízunk abban, hogy ismét üdvözölhetjük a 90-es boltunkban, mint visszatért vásárlónkat, akitől ezúttal is elnézést kérünk.” összeállította: Farkas Ferencné Osztályfőnöki — 25 év után Dohányzás az ágyban
