Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚLIUS 15. IA szerkesztőség postájából I Diána... ... vagy Dájána. így ne­vezné egy házaspár születen­dő gyermekét, ha kislány lenne. Azt szeretnék tudni, anyakönyvezhetők-e ezek a nevek? Sokan azt állítják — írta a feleség —, hogy Diána nem anyakönyvezhető, mert így hívják a walesi herceg­nőt (?!) ... Dájána név pe­dig nincs is ... Olvasónk hadd tudja meg (és mások is, akiket érdekel), hogy a névviselést az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet szabályozza. Anyakönyvezni lehet a Ladó János szerkesz­tette Magyar Utónévkönyv­ben (1971-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozá­sában), illetve az említett jogszabály mellékletében fel­sorolt utóneveket. A Diána ajánlott névként szerepel a Magyar Utónév­könyvben, s ez olvasható ró­la: „Az ókori rómaiaknál az erdők és a vadászat, a fény és a szülés Istennője, a gö­rög Artemisznak felel meg. Valószínűleg összefügg a la­tin dies (nap, nappal) szó­val, ősi jelentése szerint: ra­gyogó! Becézés: Dia, Diács- ka, Dianka ...” És „válasz­tani” lehet, mikor tartják a névnapot: június 10-én vagy szeptember 18-án. A Dájána — ami egyéb-, ként a Diána angol kiejtése — az említett törvényerejű rendelet mellékletében sem található. Így tehát nem le­het elnevezni az újszülöttet. Becézni azonban ... Megtudtuk, hogy a megye- székhelyen lányoknál a Mer­cedes és a Linda „vezet”, s mindez a tévésorozatoknak tudható be. A fiúknak szíve­sen adnak magyaros neve­ket: Péter, Gergely, Dávid.- fj ­Ligetcsúfítók Július 9. Fotóriporterünk vállára akasztotta fényképező­gépét és elindult témakereső útjára. Ebben segítik őt ol­vasóink is, akik féltik, sze­retik a természetet. így ju­tott el a szolnoki Tiszaliget- be. íme két felvétel „portyá­zásáról”. ,,Elhagyott” ostornyeles lámpa az úttörőtábor mellett „Csendélet” a gát mellett, az úttörő­tábor végén. Háti­zsák, edzőcipők, farmernadrágok, egyebek. Ottfelej­tették? Nincs már szüksége <á sen­kinek?!,.. Hm... A kollektíva segítsége Férjem egy 30 évvel ezelőt­ti sajnálatos baleset követ­kezményeként egyre nehe­zebben tud járni. Az utóbbi időben már bottal is csak a lakáson belül, a bútorokra támaszkodva képes mo­zogni. Nemrégiben kellemes meg­lepetés ért bennünket. A Pa- lotási Állami Gazdaság Ma­Nem is tudom, hol kezd­jem levelem, annyira fel va­gyok háborodva... Így kezdődnek egy édes­anya sorai. Mi sérti úgy ol­vasónk erkölcsi érzékét? Mi történt tulajdonképpen? Szá­zassal küldte 12 éves fiát d boltba: hozzon két kiló lisz­tet, két doboz Kossuth ciga­rettát. ........A gyerek sorban állt a pénztárnál. Az előtte levő asszony a kosárban felejtett egy csokoládét. A fiam, miu­tán fizetett, megkapta a visz- szajáró pénzt. A pénztáros­üzletvezető szólt, hogy vegye már gyorsan ki a csokoládét, amit otthagytak. A gyerek visszament és pakolta volna el a már kifizetetet árut. Ek­kor újra kifizettették vele az egészet. A férjem a történ­tek után elment a boltba, s elmondta, hogy ez így nem helyes. A válasz az volt, hogy dách Imre szocialista brigád­jának tagjai egy tolókocsit ajándékoztak a férjemnek, amelyben jó időben az ud­varra is kimehet. Leírni se lehet, milyen nagy örömet szerzett a kollektíva két idős embernek. (A levelet Besenyszögről küldte idős Bodrogi Mihály- né.) a gyerek 50 forintból fizetett. De ha összeadjuk a kétszer kifizetett árut, egyértelmű, hogy csak 100 forintossal fi­zethetett. Nem a kétszer kért 30 forint bosszant, ha­nem az a tudat, hogy itt a szünidő, az ember ilyenkor kisebb bevásárlást a gye­rekre biz, de hogyan merje? Én a becsületre, tisztességre nevelem a gyerekeimet és mit látnak? Azt, hogy a fel­nőttek másként csinálják ...” Levélírónknak igaza van, segíthet a gyerek a bevásár­lásban, s a szünidőben job­ban jut idő erre is. Egyenlő partnerként kell kezelnünk őket, kereskedőknek, felnőtt vásárlóknak (a gyerek vár­jon,. ráér ...) egyaránt. A jö­vő vásárlóinak, kereskedői­nek nem szabad csalódniuk bennünk! Szigorúbban a szabályt szegőkkel! A napokban Kaposvárról kaptunk egy levelet. Farkas Béla a következők miatt mél­tatlankodott: A közelmúltban a Szol­nokról 8 órakor induló Szen­tesig közlekedő személyvo­nattal utazott Martfűre. A nemdohányzó kocsiban fog­lalt helyet. Az utasok közül többen már a vonat indulása előtt rágyújtottak. Akik nem hódoltak e szenvedélynek csak magukban füstölögtek. „Sajnos, vannak értetlen em­berek, akik mások egészsé­gét rontják és megzavarják az utazását ...” — olvashat­tuk a kesergést. Levélírónk szerint az len­ne a jó, ha a MÁV illetékesei nagyobb gondot fordítaná­nak a kulturált utazásra. A rendbontókkal és a szabályo­kat szegőkkel szemben szigo­rúbban járnának el. Bizony, van igazság Farkas Béla soraiban. Hasonló je­lenségnek nap mint nap ta­A szolnoki, rövidke Tófe­nék út és környéke olyan mostanában, mint a felboly- dult méhkas. Lakóinak el kell viselniük egy építkezés minden, kellemesnek éppen nem mondható velejáróját. Zajt, port, piszkot, egyebet. A kis családi hajlékok gaz­dái nem tehetnek mást, tűr­nek s reménykednek, hogy vége lesz egyszer. Addig is azonban azt sze­Egy szolnoki olvasónktól (akinek férje régóta nyug­díjas fodrász) érkezett a fel­vetés. A KIOSZ-nak, az ipa­rosoknak meg kellene, meg lehetne szervezni, hogy nyí­ratkozhassanak, borotválkoz­hassanak azok az idős, eset­leg ágyhoz kötött emberek is, akiknek nehezére esik már, illetve nem is tudnak elmen­ni a fodrászüzletekbe. Levélírónkban úgy merült fel ez a gondolat, hogy meg­kereste őket egy asszony, aki núi vagyunk. Most nem az esztelen rongálásokra gondo­lunk, „csupán” arra, hogy vannak, akik a kulturált vi­selkedés elemi szabályait se képesek követni. Lehet do­hányozni, nem? — nekik az­tán mindegy. Pedig nem ők vannak többségben! retnék, hogy legalább köz- világítás legyen! Úgy tűnik, az építkezési terület előké­szítőinek el kellett tüntet­niük a lámpaoszlopokat is. Ez érthető. Ideiglenes megol­dást azonban kell találniuk az illetékeseknek. Az amúgy is hepehupás járdán veszé­lyes sötétedés után járni. És egyáltalán ... Érthetően nem szeretik — több okból — az esthomályt... ágyban fekvő párjához hívta volna a férjét. Nagyon saj­nálták a jelentkezőt, de ne­kik is van már gondjuk-ba- juk az egészséggel. A férj kötelességszerűen el-eljár azokhoz, akiket évekig, ne­tán egy életen át nyírt-borot­vált. Miért ne vállalkozhatna erre más is? Az igényes öre­geknek, betegeknek talán még dupla díjért is megér­né, ha házhoz menne a fod­rász. Válaszok, intézkedések Játszani is engedd... Ez volt a címe munkatár­sunk július 1-én megjelent írásának, amelyben egy ol­vasó jelzése alapján a szol­noki Széchenyi lakótelepen lévő játszótereket bírálta. Pusztai Tamás, a VTVB Köz­területi enntartó Intézmény igazgatója arról írt válaszá­ban, hogy ellenőrzéseik so­rán többször tapasztalták, hogy a felszereléseket nem rendeltetésszerűen használ­ják, esetenként erőszakosan megrongálják. Ez okozhatta az említett műanyag csúzda balesetveszélyességét is, melynek megjavítására in­tézkedett. A Jászi Ferenc úti játszó­tér hintái nem voltak rosz- szak hónapokig. Csupán egy hinta van, amelyet négy na­pon belül megjavítottak. Vé­dőlánc ... Ezeket olyan gyak­ran és gyorsan leszerelik a rongálok, hogy szinte nem győzik pótolni. Azt írtuk: a Bartha István úti játszótéren méternyi ma­gasan vannak a hinták. A válasz: a hinta és a föld kö­zötti távolságot maguk a gyerekek növelik: „kicsúsz­kálják”, ahol a víz is meg­áll. A térepfeltöltést, a hinta „beállítását” se tudják nap­rakészen elvégezni. Pusztai Tamás tájékoztatá­sa szerint a megyeszékhelyen — nagyrészt a társadalmi összefogás eredményeként is — mintegy 110 játszótér van. (Szegeden 70, Gyulán lOJ Amennyire örvendetes, hogy sok a játszótér, ugyanakkor gond is fenntartása. Egyrészt azért, mert a társadalmi ösz- szefogással készültek, így jó részüknél nem voltak biz­tosítva a megfelelő szakmai szempontok (pl. a víz elve­zetése) ; másrészt pedig a gazdasági körülmények ... kevés a pénz! Keresik a módját a felszerelések meg­őrzésének és folyamatos kar­bantartásának. Az idén spe­ciális műhelygépkocsit ál­lítottak munkába, amellyel gyorsabban, a helyszínen le­het a javítást elvégezni. Azon is fáradoznak, hogy a lakó­bizottságok, iskolák, üzemek, lakásszövetkezetek társadal­mi munkában is vállalják egy-egy játszótér fenntartá­sát, felújítását. Szélmalomharc Június 10-én e rovatunk­ban „Tikkadó növények” címmel jelent meg egy olva­sónk fotója, amelynek ké­szítője úgy gondolta: ... a Volán dolgozói közül vállal­hatnák néhányon — akár fel­váltva is — a környezetet szépítő növények locsolását." Nézzük Varga András üzem- igazgató-helyettes válaszát. A virágtartókban lévő nö­vények az örökzöld dísznö­vények kategóriájába tartoz­nak és Szépen kizöldeltek, kivételt képeznek azok, ame­lyek a rendkívüli hideg ha­tására kifagytak. (Növényt írtunk! — a szerk.) Öröm­mel olvastuk, hogy hetente egyszer meglocsolják a nö­vényeket (elég ennyiszer!), mert szeretik a kulturált, szép, tiszta környezetet. Ol­vasónkat bizonyára az elfa­gyott hajtások tévesztették meg. Varga András azt is megír­ta, hogy munkájuk eredmé­nyét nem élvezik zavartala­nul. Noha az autóbuszállo­máson kellő számú szeméttá­roló található, az utasok oly­kor mégis a virágtartókat használják szeméttároló­nak ... A buszpályaudvar szocialista brigádjainak tag­jai rendszeresen csinosítják környezetüket.' Az állpmús körforgalmi épülete körüli parkosított rész is a kezük munkája: füvet, fákat, dísz­cserjéket ültettek. Eseten­ként szélmalomharcot vívnak azokkal, akik a fiatal fákat, bokrokat kitördelik, a szeme­IA tárgyalóteremből I Vádlóként is megbukott a vádlott A történet legfontosabb ta­nulsága az, hogy a harag, a bosszú mindig rossz tanács­adó. Különösen az, ha mind ezt valaki a rács mögött fundálja ki. A nem mindennapi bűn­eset előzményéhez hozzátar­tozik. hogy a jelenleg 32 éves szölnoki Mondok Béla már jó néhány esztendeje törzs. vendégnek számított Szolno­kon a Stop bisztróban. Mi­vel a felesége elvált tőle, és két kiskorú gyerek után fi­zetett tarttásdíjat, elképzel­hető, italra nem sok pénze maradt. Pedig a „baráti” társaságban eltöltött prcsz- szós órák, a vissza-visszatérő torökaszály sokba került, s a rávalót egyre nehezebben tudta előteremteni. Ezért támadt egy zseniális­nak éppen nem nevezhető ottlété: ki kellene rabolni az üzletet, hiszen van ott min­den, ami szemszájnak inge­re. Nem beszélve arról hogy ha a terv sikerül, ez mégis olcsóbb módja az italozás­nak, mintha az ember min­den elfogyasztott tételért kü- lön-külön fizetne. Az „ak­cióra” 1981. december 27-én az éjszakai órákban került sor. A dolgok természetéhez tartozik, hogy nem egyedül követte el mindezt, hiszen valakinek figyelni is kellett. Cinikus módon aznap dél­után még beültek a helyiség- We„ kedélyesen diskuráitak az ismerősökkel, fogyasztot­tak, fizettek ési távoztak. Úgy is mondhatnám; átme­netileg hiszen záróra u:an visszatértek. Óvatosan be­törték az ajtót, ami nem ment könnyen. Nem csoda, hogy a „munkában” meg­éheztek, s bármennyire hi­hetetlen1: először ennivalót kerestek. Találtak is egy lábas pörköltet, azt jóízűen eltüntették, rá kubai rumot ittak. Gondolván, ha már ennyi fáradtságba került az éjszakai bisztróvizát, üresen nem távoznak, és cigarettá­ból, márkás italféleségekből úgy fel pakoltak, mintha ki­rakodóvásárra iparkodnának. Ezt bizonyítja az iá hogy — mint utóbb kiderült — 9 ezer 549 forint értékű áruval könnyítettek a készleten. Mondok Béla azonban — akinek a feje fölött ekkor már egy felfüggesztett bör­tönbüntetés réme is lebegett, — félt a lebukástól. ezért még egyszer visszaosont, az­zal a céllal, hogy minden nyomot eltüntet Rövid terep­szemle után egy karton gyu­fát leöntött égetett szesszel, majd az egészet meggyújtot­ta, és kimenekült a bisztró­ból. Ördögi terve félig sike­rült: a helyiség teljesen le­égett, amellyel 998 ezer' fo­rint kárt okozott az üzemel­tető vendéglátó vállalatnak. Hiába volt azonban a hibát­lannak tűnő kivitelezés, a itűzvéssz töntiáneitének fősze­replője hamarosan rendőr­kézre jutott. Nem volt mit tennie: beismerte a betörés és a gyújogatás tényét Ép­pen ezért a társtettesi mi­nőségben elkövetett lopás bűntette és különösen nagy kárt okozó bűntettének kísérlete miatt — a korábban kiszabott há­rom hónap felfüggesztett büntetéssel együtt — halma­zati büntetésként a szolnoki járásbíróság Mondok Bélát 3 év 9 hónapra ítélte. Az ügy ezzel korántsem fejeződött be. mert Mondok nem bírta megemészteni azt. hogy a csodálatosnak hitt le­bonyolítás ellenére gyorsan a rács mögé jutott. Eltöltött már jó néhány félévet oda­benn, amikor a cellájában újabb ötlet pattant ki a fejé­ből. Előbb levelet írt. a porig égett bisztró egyik dolgozó­jának, és abban azzal fenye­gette, ha a felgyújtáséri ígért 100 ezer forintot nem adja meg, feljelenti (Aki állítólag ezt az összeget azért ajánlot­ta, mert nagyobb tételű lel­tárhiánnyal küszködött.) Már kezdetben gyanúsnak tűnt az újabb fordulat, hi­szen ha ez így igaz, miért kellett ennek a közreadásá­val majdnem 24 hónapot várni. Erre Mondok képtelen volt válaszolni. Az újabb nyomozás arra is fényt derí­tett, hogy a gyanúsított veze­tőnek nemcsak leltárhiánya nem volt, hanem a tűzvész napján adott fel nagyobb összeget a postára. Ha való­ban ő kérte volna a gyújto­gatásba Mond okot, mindjén bizonnyal a feladott pénzt is veszni hagyja, hiszen lett volna mire hivatkozni. Így vi^ont alig maradt néhány fémtízes a kasszában, ame­lyet természetesen főszerep­lőnk a gyújtogatás előtt a saját zsebébe menekített. Mindezek figyelembevéte­lével a Szolnok Városi Bí­róság, dr. Fodor Erzsébet tanácsa Mondok Bélát hamis vád büntette miatt, mint különös visszaesőt a korábbi elítéltetésen kívül további tíz hónap, börtönben letöl­tendő szabadságivesztéssel sújtotta. A vádlott feltéte­les szabadságra nem bocsát­ható. Az ítélet jogerős, így az „élénk” fantáziájú Mon­dóknak szabadulásáig, 1986. július 11-ig marad egy szűk esztendeje gondolkozni azon. hogy az éjszakai betörés, gyújtogatás és az utólag ki­agyalt vádaskodás megérte-e a több mint négy év bünte­tést. D. Szabó Miklós tét szétszórják, a kutyáikat erre a területre viszik „meg­könnyebbülni” ... Naponta 28 ezer ember for­dul meg az autó busz-pályaud­varon. /*kad közöttük min­denféle! Kultúrálatlan, igény­telen is elegendő! Még egyszer a mosoly-albumról Lapunk korábbi számai­ban többször is írtunk arról, hogy különböző fényképé­szek szinte lerohanják mo- soly-album-ajánlataikkal a kisgyermekes szülőket. A rámenős fotósok házhoz mennek, és rábeszélik az egy-kéthónapos kicsijét ne­velő édesanyát, hogy rendel­jen fényképalbumot gyerme­kéről. A mama vagy rögtön kap az ajánlaton, vagy a már-már erőszakosnak mondható fényképész ostro­mának engedve belemegy az „üzletbe”. A fotós boldogan távozik a fölvett előleggel, aztán vagy felé se néz a kismamának, vagy egyre fel­jebb srófolja az album árát, netán olyan fénykép-soroza­tot nyom a szülő kezébe, amelynek minősége igen­csak kifogásolható. A panaszok során fölme­rült a kérdés, vajon honnan tudják a fotósok a kisgyer­mekes szülők címét? Ök ma­guk arra hivatkozva csön­getnek be a lakások ajtaján, hogy a városi tanácstól. Mint azt egy szolnoki taná­csi vizsgálat kiderítette, az ottani illetékesek nem adták ki a címeket, amelyeket egyébként hivatali titokként kezelnek. Oil vasóink bejelentései alapján a következő lehető­ségre derült fény: Szolnokon a gyermekkörzetben, az új­szülött nyilvántartás alapján, a védőnői szobában — rá­adásul főorvosi engedéllyel — kapják meg a címeket a fényképészek. Utánajártunk, a hír igaz­nak bizonyult. Hozzátehetjük még, hogy az újszülöttek adatainak kiadását azonnal megtiltották... — pé — összeállitatta: Farkas Fcremcné Sötétben botorkálva Dupla díjért is mégérné! Gyerek a boltban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents