Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

1985. JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Gorkij Sokan felsőfokú Nyelviskolában vizsgát tettek A Zöglingtől a motoros „sárkányig” 2. Arcok, epizódok a szolnoki sporlrepUlés ötven évéből Június végén tizenkettedik tanévét zárta az MSZBT Központi Gorkij Nyelvisko­lája Szolnok, megyei tagoza­ta. Ez idő alatt 538 orosz nyelvtanfolyamon csaknem hétezerötszáz hallgató ta­nulta a nyelvet. Közel há­romszázan tettek sikeres alaip-, közép- és felsőfokú állami nyelvvizsgát, egyete­mi és főiskolai felvételi vizs­gát, illetve eredményesen szerepeltek a különböző ta­nulmányi versenyeken. A tanfolyamok iránt Szolnok. Jászberény, Karcag, Kisúj­szállás és Túrkeve városok­ban és ezek vonzáskörzeté­ben volt a legnagyobb az ér­deklődés. A tanfolyamok ta­nárai közül munkájuk elis­meréseként többen megkap­ták a Munka Érdemrend ezüst vagy bronz fokozatát, az MSZBT aranykoszorús ki­tüntetését, illetve az orosz nyelvtanfolyamok megindu­lásának 40. évfordulója al­kalmából alapított emlék- plaJkettet, oklevelet; mások pedig szovjetunióbeli juta­lomutazáson vehettek részt A legutóbbi tanévben 62 tanfolyamon i hétszáznyolc- vannégy hallgató tanult: Szolnokon tizennyolc, Jász­berényiben 22 csoport műkö­dött A felnőttek részére in­dított tanfolyamok között si­keres kísérlet volt a Gorkij K^elviskola megyei tagoza­Varázsló legyen aki Karel Capek írói világát úgy filmre tudja vinni, hogy mindenki és mindenhol maradéktalan­nak érezze ... Nem az a „gond”, hogy Capek témái, művei nem „tűrik” a cellu­loid szalagot, — sőt szinte kiálltának utána! A baj ott van, ha egyáltalán van, hogy a Capek alkotta világ benne él az emberek képzeletében, ki-ki lejátszotta a saját „bel­ső” mozijában kedvenc cape- ki történetét. Ezért aztán a „Capek-filmek” — kevéske kivételtől eltekintve — rend­szerint csalódást okoznak. Törvényszerű ez, hiszen az „én nem ilyennek képzeltem” meggondolás nagy úr! Mindezeket a fiatal cseh­szlovák rendezők „mentségé­re” írtuk le, mert — az álta­luk filmrevitt három Capek novella közül kettő sehogy sem nyerte meg tetszésünket. A novellák az 1930-as évek elején közre adott Betörők, bírák, bűvészek és társaik Az alföldi megyék tanya- világa még ma is létezik, sőt imitt-amott gyarapodik. Ám ezek a tanyacsokrok már nem a múlt mementójaként mutatják az elhagyott, szá­nalmasan rogyadozó épüle­tek kietlen világát. Napja­inkban idegenforgalmi vál­lalkozók, jól gépesített kis­ta és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közös, heti 4 órás tanfolyama. A foglal­kozások aktív látogatása bizonyította, hogy a dolgozók szívesen fordítják szabad idejüket nyelvtanulásra. A résztvevők 60 százaléka ál­lami nyelvvizsgára jelentke­zett. Ugyancsak ebben az éviben teszik le a nyelvvizs­gát a Magyar Szénhidrogén­ipari Kutató-Fejlesztő Inté­zet szolnoki telephelyén szer­vezett intenvíz tanfolyam hallgatói is. A szolnoki Peli­kán Szálló tanfolyamán pe­dig a szobalányok olyan kife­jezéseket tanultak meg, ame­lyeknek munkájuk köziben hasznát vehetik. A Túrkevei Autójavító Vállalat tanfo­lyamát az Elnöki Tanács tit­kára is meglátogatta, és meg­hívta a csoport tagjait a Parlamentbe. A Martfűi Ti­sza Cipőgyárban már har­madik éve tanul egy csoport. A középiskolai csoportok közül a Mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium nyelv­vizsga-előkészítőjének min­den tagja részt vett az OKTV első fordulóján. Hat tanuló állami nyelvvizsgát tett. három pedig sikeres fel­vételi vizsga után a Szovjet­unióban folytatja tanulmá­nyait A Törökszentmiklósi Percsényi Miklós Gimnázi­um tanulói a tanfolyam cél­jaként az érettségire való című gyűjteményből valók, az átlagolvasó számára is jól ismert történeteket tartal­maznak. Közülük is legnép­szerűbb talán a Merénylet című elbeszélés. Nem tudjuk, nem értjük, hogy milyen megközelítésből válhatott ez a tömör írói remeklés hossza­dalmas „film-értekezéssé”. Nem igen bírja el a Kék krizantém története sem a terjengős feldolgozást, a me­lankóliába hajló meditációt. A három film közül a Re­kord című elbeszélés alapján készült munkát véljük legsi­keresebbnek. Ebben igazán él a capeki világ, ugyanakkor felfedezhető benne a cseh­szlovák „új hullámra” jel­lemző finom irónia; a mulat­ságos epizódok igen jól elő­készítettek, kidolgozottak. A Merénylet és a Kék kri- zantén viszonylagos gyengél­kedése ellenére is jó nyár esti szórakozás a három Capek adoptáció. termelő gazdaságok, művész- tanyák, romantikát kedvelő családok hétvégi házai is fellelhetők egy-egy ápolt ta­nyasoron. Az alföldi tanyá­kat mutatják be változó sze­repben a Szolnoki Stúdió munkatársai: Cseh Éva és Dalocsa István. (Csütörtök, Kossuth 13.40). fel,készülést jelölték meg. A Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium 11, csaknem ki­vétel nélkül első osztályos tanulója már júniusban le­tette az alapfokú nyelvvizs­gát. A jászapáti gimnázium tanulói hazánk felszabadulá­sénak 40. évfordulója alkal­mával leveleket írtak Moszk­vába, Jerevánba, Bakuiba "és Habarovszkba. Az általános iskolák ered­ményei is biztatóak. A jász­árokszállási, a jászalsószent- györgyi kisdobos csoportok tagjai már az óvodában el­kezdték az orosz nyelv tanu­lását. A szolnoki városi tan­folyam 25 hallgatója közül 14 készített pályamunkát, 8 tanuló kapott meghívást a megyei találkozóra, négyen pedig bejutottak az orszá­gos döntőbe. Az óvodai tanfolyamok kö­zött most is a kunmadarasiak dolgoztak a legsikeresebben. A gyerekek mintegy 100 szót, számos mesét, verset, mon­dókát, játékot, dalt tanultak meg. A következő tanévre az új tanfolyamok szervezése már augusztus végén megkezdő­dik, az első órákat október első napjaiban tartják a tan­folyamok tanárai. Könyvről—könyvre Első világháborús hadifogoly- irodalom Nem véletlen, hogy Bányai Kornél nevét alcímben is kiemeltük: a költő hosszabb ideig élt a ma Tiszaföld- várthoz tartozó Homokon, s még mindig kevésbé méltá­nyolt életművének jelentős darabjait írta ott. Botka Fe­renc Üzenetek Szibériából — Hadifogság és irodalom 1914 —1921 című, friss megjelené­sű könyvének egyik fontos pillére Bányai Kornél kézi­ratos hagyatéka. Az előszó­ban így utal a szerző a ha­gyatékra: „Bányai Kornél, a magyar hadifogoly-költészet e kiemelkedő jelentőségű képviselője megfordított nép­vándorlásihoz hasonlította az első világháború orosz hadi­fogságát. Valóban: 1914 au­gusztusától, a hadműveletek megindulásától megszám­lálhatatlan tömegekben árad­tak a fogságba esett katonák nyugatról keletre”. Hozzáve­tőlegesen 500—600 ezer ma­gyar anyanyelvű katona ke­rült a hadifogolytáborokba, a legkülönbözőbb rendű, rangú, származású, iskolá- zóttságú emberek. S mi sem természetesebb: a táborok zárt világában, az emberi lét normális formáihoz képest irracionális keretek között, a házától ezer és ezer kilo­méterekre távol, irodalom, színház, művészet születik. Karikás Frigyes. Gyóni fié- za, Zalka Máté, Műnk Ar­tur, Bányai Kornél, és má­sok életműve itt kezdődik — vagy itt teljesedik ki. A kö­tetben ízelítőként közreadott írások és visszaemlékezések jól tükrözik a hadifogoly- irodalom és sajtó forradal­mivá válását. (Az epizódsze­replők közt feltűnik — má­sok mellett — Jaroslav Ha- sék alakjai, akinek kijevi vö- röskatona színhazáról Zalka Máté ad hírt). Botka Ferenc munkájára ráillik a „többrétegű mű” kifejezés, hiszen a bevezető tanulmány, az alapos forrás- jegyzék és jegyzetapparátus nemcsak böngészésre való, hanem a szakembereket to­vábbi kutatásra is serkent­heti. a szemelvények pedig jó olvasmányok. A kötet képanyaga, java­részt eddig nyomtatásiban meg nem jelent dokumentu­mokból (például Bányai Kor- nél-rajzokból) áll. — vágncr — Egy síremlék a szolnoki te­metőben, rajta a hálás utó­kor fogalmazta jelmondat: „S mi mégis repülünk”! Lo­vas István, 1910—1935. Ki volt a repülés első szol­noki hősi halottja? Hogyan zuhant le? Lovas István apja MÁV- lakatos volt, a későbbi piló­ta is a MAV-műhalyben kezdte életpályáját, az inas­évek után 1927-ben „szaba­dult” és évekig ott is dolgo­zott. Közben — magánúton — tanult, amikor lezuhant, az évben végezte el a gimná­zium 6. osztályát — akkor még 8 éves volt ez az iskola­típus — a műegyetemre sze­retett volna beiratkozni. Mű­vezetője így jellemezte: „Pontos, megbízható ember, nagyszerű tudással és meg­lepő konstruáló képességgel. Nappal dolgozott, éjjel ta­nult, sokszor figyelmeztet­tem, hogy idő előtt tönkre megy, ha ennyire igénybe veszi a szervezetét". Nagy szerelme a repülés volt. Havonta 140—150 pen­gőt keresett, ebből tartotta el özvegy édesanyját, és nő­vérét, magára nem költött semmit, — emlékeznek rá, akik ismerték. Éhezett, kop­lalt, minden pénzét a repü­lésre fordította. Igen tehetsé­ges pilóta volt, hamarosan Oktatód minősítést kapott. Kora viitorlázórepülö-vilóg- ranglistáján a legjobbak kö­zött emlegették. A tragikus napon oktatást vezetett a szandai réten. Mi­előtt a növendékét ültette volna a gépbe, próbafelszál­lást végzett. A szemtanú er­re így emlékezik: „Lovas a gépbe ült, jobb­ról balról vezették a szár­nyakat, amíg a kellő sebes­séget elérte a gép, s ekkor a magassági kormányt hozta működésbe. Azonban nem fokozatosan emelkedett, mint eddigi szolnoki repüléseinél, amelynek során az Imre ne­vű géppel már 100—150 mé­terre is felszállt, hanem hir­telen emelte meg gépét — úgynevezett cavalüier meg­oldással —, úgyhogy a von­tatókötél — a gépet autó húzta — már szinte függő­legesre feszült ki. Hirtelen lekapcsolt a vontatókötélről, a gép hátrabiilent, a pilóta még így is ura maradt vol­na a Zögliingnek, de lába le­csúszott az oldalkormányról, teste szinte a levegőben ló­gott, tehát a gép kormányoz- hatatdanná vált, a fölbe csa­pódott”. Lovas István 1935. augusz­tus 24-én este 8 órakor halt meg a szolnoki közkórház­Lovas István, az első szol­noki repülőoktató ban. Nagy részvét mellett temették ed. Az első szolnoki pilóta ha­lála átmenetalleg visszavetet­te a városban a repülés fej­lődését, de 1937-ben Schnei­der Emil főaktaitó irányítá­sával újra repültek a Zög- limgek a szandai réten. Ha­marosan levegőbe emelke­dett a Rubik Ernő tervezte Tücsök nevű siklógép, majd a legendás Vöcsök is. Schneider Emil motoros pilóta volt, 1930-tól repült, katonás, szigorú ember, vas­fegyelmet tartott a szandai repülőtéren. 1937. augusztusában újból repülőnapot rendeztek Szol­nokon, a bevételből a han­gárépítés alapjait próbálták megteremteni. A következő évben megrendezett repülő­nap — a repülés népszerűsí­tésén túl — ugyanezt a célt szolgálta. A Magyar szárnyak című repülési szaklap részletes tu­dósítást közölt az országos eseményről — a Rádió Buda­pest I. előadásban közvetí­tette — méltatta Horti Kál­mán „B” vizsgás növendék stílusos, szép repülését. A repülőnapot hirdető falra­gasz szerint Horti Kálmán 16 óra 47 perckor szállít fel, s 16 óra 50 percig tartózko­dott a levegőben, Zögling B., típusú gépével Horti Kál­mánt különben a szolnoki sportrepülők lapja, a Légi út is bemutatja, az 1938. július 3-d számában. Nem is akár­hogyan: „Horti Kálmán csu­pa komolyság. Hogy is ke­rülhetett rendes fiú létére mi közénk, ez is titok. Elüt a többiektől. Egy, hogy szé­pen, nyugodtan repül, kettő az, hogy keveset beszél, de amit beszél, az nem mindig rossz..." A csaknem félévszázaddal ezelőtti emlékeket gödöllői házában idéztük Horti Kál­mánnak, a Jászberényi Aprí- tógépgyár volt főtechnológu­sának, aki már természete­sen nyugdíjas. — Először is kapcsolód­junk a Légi út humoros be­mutatójához:. Tényleg, hogy került „közéjük”? — A fa- és fémipari szak­iskolában voltam diák, Szol­nokon, s a „Miklóst” az isko­laépületében tárolták, onnan vitték ki — szétszedve a szandai rétre... A következ­ményeket már felesleges Schneider Emil főoktató fel­szállásra készíti elő az első női repülőnövendékek egyi­két, Czékus Erzsébetet. (1938.) mondanom. Egyszer ón is beleültem a Miklósba, s ben­ne ragadtam. — Tehát ön még repült a Kubik János építette — ne­vezzük 2-es számúnak — gépen, az összetört Imre ikertestvérén. Hogyan tör­tént a kiképzés? — Miután megtanultuk a szerény elméleti részt, meg­ismertük a kormányok mű­ködését, csúsztunk egyet a géppel Vagyis a földön re­pültünk, nem volt szabad felemelkedni a jó öreg szan­dai rétroL Ezután követke­zett az ugrás. Ez azt jelentet­te, hogy néhány méterre el­hagyhattuk az édes anyaföl­det, s ez természetesen már önálló leszállást is jelentett. Ezután következett a siklás. 10—15—20 méter magasra csőröltek fel bennünket, sik­lani kellett. Ez mór valódi repülés volt. Ha már az el­hajláson — ez olyan kanyar féle volt — túljutott az em­berfia, s 30 másodpercig a levegőben tartózkodott, meg­kapta az „A" vizsgás jel­vényt. Nagy büszkeség volt ez akkoriban! A „B” vizsgás „repülőnek” már vissza kel­lett szállania oda, ahonnan elindult. — Az oktatójára emlék­szik? — Hogyne! Schneider Emil kemény ember volt, nagyon jó repülőpedagógus. Semmit sem kockáztatott, mindig biztosra ment. Akit ő elen­gedett repülni, azt nem ér­hette baj. A „vesénkbe” lá­tott. Különben én együtt kezdtem — 1937-ben — Mol­nár Istvánnal, a későbbi Thissandler diplomás repü­lőoktatóval, de ón „civil” pályán maradtam, „csak” a „C” vizsgáig vittem „fel”. Ez akkoriban 10 vagy 15 per­ces egyedül repülést jelen­tett. A legnagyobbik fiam ma is aktív repülő. Tiszai Lajos Fotó Ips reprodukció: Tarpai Zoltán Akik netán a kényelmes fotelben hátradőlnek, úgy nézik ezt a képet, bizonyára ,,megborzonganak” a látványtól. Igen, így ebben a pozícióban emelkedtek 150—200 méteres magasság­ba még az 1940-es években is a Tücsök-pilóták. Képünkön Bognár György startra készen a Tücsökkel, a Zögling ma­gyar „testvérével” Dr. Nagy János tagozatvezető A hét filmj Kínos történetek —ti— Mit hallunk? Szolnok megyeieké a szó (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents