Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
1985. JÚLIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Képzőművészeti Főiskola hat szobrásznövendéke mutatkozik be Szolnokon a művelődési központ galériáján. Kiállításukat mesterük, Somogyi József Kossutb-dí- jas szobrászművész, 3 főiskola rektora nyitotta meg június 21-én. A bemutatkozást, a megnyitót kivéve nem kíséri lázas érdeklődés, a részlegesen (hétköznapokon csak délután) nyitva tartó kiállításnak nincs se- regestöl látogatója. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen képzőművészeti hagyományokkal rendelkező városban mennyire nem tud a szó nemes értelmében eseménnyé válni egy-egy jobb sorsra érdemes kiállítás. Persze azon is érdemes lenne eltűnődni, hogy ebben mennyire ludas a város közönsége ég az érdektelenségért mennyire a kiállítások szervezői, rendezői, propagálói a felelősek. Itt van például a főiskolások bemutatkozása: Somogyi József a megnyitón bemutatta ég minden bizonynyal meleg szavakkal a közönség figyelmébe ajánlotta növendékeit, de akik nem hallották vagy a képzőművészeti életben nem annyira tájékozottak, hogy tudják miféle rang, státusz a mai magyar képzőművészetben Somogyi ^tanítványnak lenni azok azt sem érzékelhették, hogy amit láttak az nem egyszerűen rajzokkal megtűzdelt szoborkiállítás, hanem egy főiskolai művészi stúdium szerves része. Akik mindezt előzetesen nem tudják azoknak a látottak vajmi kevés infonmációt adnak a mesterről és. növendékeiről, illetőleg hetük (hat fiatal munkáit láthatjuk) tanár-növendék kapcsolatáról. Pedig hát a bemutatkozáshoz az ismerkedés is hozzátartozik. Nem drága katalógusra gondolok, amely tartalmazná a szükséges tudnivalókat. hanem olyan, a kiállításon Ss megjelenített rövid tájékoztató szövegekre, amelyek „how is how” - szerűen bemutatnák a növendékeket, ismertetnék azt a pedagógiai programot, metodikát, követelményt, amely alapján a munkák megszülettek. Egyszóval a bemutatásnak olyannak kellett vpilna lennie, amelyik felkelti a látogatóban azt az érdeklődésit, hogy a most induló fiatailök további művészi pályáját is figyelemmel akarja kísérni majdan. A hat fiatal modell utáni vázlatrajzokat, a mimtázási készséget vallató gipsz szobortanulmányokat, kompom zícáó-tanulmányakat, valamint önálló formaalakítást követelő kisplasztika ka t- plaketteket mutatott be. A hat művésznő vendék. névszerinti Bíró Lajos. Farkas Ferenc. Karnó Zoltán. Márkus Péter, Pogány Gábor és Stössel Nánda alkatukban, szemléletmódukban már látvezte ő is a stúdió óvó, védő, segítő hatását, hiszen korántsem bizonyos, hogy a most következő öt évben annyi közszereplésben lehet része, mint eddig. A festő most került a „felnőtt” művészi lét küszöbére és ez a felnőttség kezdődhet nagyobb maigára maradottsággal, d© kezdődhet önvizsgálattal is, az eddigi pályaművészi eredményeinek — és nem sikereinek — számbavételével egyfajta belső megméretéssel. A Túrkevén élő festő ugyanis, mint már említettem, bár már nem pályakezdő, de még korántsem érett művész. Bácskai könnyű kezű festő és ez a minősítés egyaránt értendő elismerésnek és kritikának. Elvont, de nem nonfiguratív képei frissek, lendületesek ég ez a lendület átsegíti a művészt a kisebb szakmai bizonytalanságokon is. De mintha túlon-túl is ráhagyatkozna ma még a köny- nyebb ecsetjárásra; képeiről még hiányzik számomra az elmélyültség, a dolgok szakmai, művészi végiggondolásának nagyobb koncentráltsága, intenzitása. Az a valami más, amit még szóvá akarok tenni, lényegében nagyon is hozzátartozik az elmondottakhoz. Az elmúlt években mind szakmai körökben, mind a város kulturális vezetésében egyre erőteljesebben fogalmazódott meg az az igény, hogy bizonyos intézkedésekkel kellene frissíteni, meg kellene pezsdíteni Szolnok képzőművészeti életét. E pezsdítés egyik eszközeként kézenfekvőnek látszott annak a régi hagyománynak a felújítása, mely szerint nyaranként a városban fiatal művészek, főiskolás növendékek dolgoztak, egy-egy Szolnokhoz kötődő mester tanítványai. A főiskola és az ott tanító mai mesterek részéről ez a készség adott. Már régebben szó volt arról, hogy Vígh Tamás Koss,u th- díjas szobrászművész öröm- f mel lehozná növendékeit, hogy a kötelező főiskolai nyári gyakorlatokat munkával, a várossal, a tájjal történő ismerkedéssel itt töltsék. Ügy gondolom azonban, hogy egy főiskolai tanár részéről elegendő maga a szándék, a puszta készség. A megvalósítás a nyári művészeti tábor megszervezése már nem az ő, hanem a fogadó vendéglátók gondja lenne. Érdemes lenne Szolnok illetékes kulturális ve-, zetőinek ezt a gondot fölvállalniuk és gondolom abban az esetben egy-egy nyár végi bemutatkozó főiskolás kiállítás iránt a város közönségének is nagyobb lenne az érdeklődése, hiszen előtte a fiatal művészpalánták már személyes ismerősükké váltak. Pogány Gábor női fej, brons Stössel Nánda férfi portré, bronz hatóan különböznek egymástól, annak ellenére, hogy még valamennyiükön erősen érződik mesterük hatása. Közülük a pillanatnyi teljesítmény alapján Pogány Gábor és Stössel Nánda látszik a legkarakteresebb egyéniségnek, de figyelemre méltó Bíró Lajos a többiektől eltérő zártabb formarendű plasztikai mintázása is. Már bemutatkozásnak nem nevezhető a Túrkevén élő Bácskai Bertalan kamarakiállítása, amelyet június 5- én Egri Márta művészettörténész nyitott meg a szolnoki Művésztelep kollektív műtermében, mégis ismerkedésre ad alkalmat az alföldi művészetben eddig nem oly megszokott, új festői látásmóddal, stílussal. Bácskai már nem pályakezdő, hisizen az e/múlt évben járt le „mandátuma” a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában. ami azt jelenti, hogy már elmúlt 35 éves. Az az eltelt 5 év, amelyet a stúdió tagjaként töltött, kiál- líásokban, csoportos és egyéni bemutatkozásokban gazdag időszak volt. Félig komolyan, félig tréfásan azt modhatom, a stúdió amolyan „puha fészek” a pályakezdők számára; a műhely jelenlegi rangja, múltja bizonyos szakmai védettséget jelent, ami sokakat fiatalos (vagy nagyon is öregesen megfontolt) 'vagabundosság- ra bátorít. Bácskai nem tartozik a szertelen fiatal művészek közé. nem ragadtatta magát sohasem a műfaj határokat feszegető túlzásokra. Ennek ellenére élFőIskolások tárlata — Bácskai Bertalan képei Gondolatok a két kiállításról, és valami másról Rideg Gábor Fotó; Tarpai Z. Eredményes tanév után Készülnek a középtávú tervek Javuló feltételek között A megye oktatásügyének irányítói, iskolaigazgatók — az előző néhány évi kísérlet kedvező tapasztalatai alapján — az jdén is összevont értekezleten elemezték az 1984—85-ös tanév eredményeit, s határozták meg a következő tanév feladatait is. A kísérlet eredményeként már szinte valamennyi megyében ugynezt a módszert követik, a korábbi két évzáró, évnyitó — tanácskozás helyett. Az összevont értekezlet jól tükrözi a nevelésoktatás folyamatosságát, amelyben egy-egy tanév csupán állomás. Minden iskolai év hozzátesz valamit az eddigi eredményekhez, s ugyanakkor új jelenségeket, új megoldásra váró feladatokat is a felszínre hoz. Milyen volt az előző tanév? A kérdésre részletes, alapos választ adnak az iskolatípusonként megtartott megyei értekezletek. A ne- ve lés-oktatás személyi és tárgyi feltételeinek alakulásáról, a tankötelezettségi törvény teljesíltéséről, illetve ennek hiányosságairól, a középfokú oktatási intézmények beiskolázásáról, a gyermek és ifjúságvédelem helyzetéről, a mozgalmi munkáról, az iskolán kívüli nevelésről, a családdal való együttműködésről, a sportról, a közművelődésiről — összefoglalva1 az iskolai élet, a nevelőmunka minden területéről szó esett a tanácskozásokon. A széles körű értékelésből a személyi-tárgyi feltételek alakulásáról, a tanév tartalmi munkájának néhány jellemzőjéről, s a további feladatokról adunk számot. Az 1984—85-ös tanévben folytatódott megyénkben a nevelés-oktatás személyi és tárgyi feltételeinek javítása. Kétszázötven új óyodaí hely létesült, a tervezett negyvenegy tanterem helyett pedig százötvennyolc valósult meg Így tovább növekedett az óvodába felvettek száma s a jelentkezők alig-alig kaptak elutasító választ.. Mi setm jellemzi jobban az eredményt mint az, hogy megyénkben a 3—6 évesek 92,8 százaléka jár óvodába. Közben tovább csökkent — 110,3 százalékra — a gyermekintézmények felítlöltöttsége. Igaz ez az utóbbi átlag aránytalanságokat takar; a városokban, elsősorban a megyeszékhelyen némelyik óvoda még ma is zsúfolt. Kétségtelen tény, hogy az óvodai eredményekben szerepe van annak is, hogy a nagy létszámú évfolyamok ma már elérték az általános iskolát. Érthető, hogy az út tantermek zömét éppen a kisdiákok vehették birtokukba. Hatvankét tanteremmel és harmincnégy napközis foglalkoztató-helyiséggel bővült az általános iskolai intézményhálózat. Igaz szükségtantermekben is tanultak a diákok. Így azonban sikerült a növekvő gyermeklétszám mellett megtartani, illetve néhol még javítani is a váltakozó tanítási arányt, valamint az egy csoportra jutó tanulók számát. A középfokú oktatási intézmények közül a szakmunkásképző intézetek tárgyi feltételei javultak jelentősebb mértékben. Ha lassan is, de tovább enyhültek az iskolák közötti felszereltségbeli különbségek. A nevelés-oktatás személyi feltételei érthető módon az óvodákban alakultak a legkedvezőbben. Tovább csökkent — 2,97 százalékra — a képesítés nélküliek aránya, növekedett viszont — 4,56 százalékra — az általános iskolákban diploma nélkül dolgozó nevelőké. Elsősorban magyar, orosz, ének és technika szakos pedagógusokból volt hiány, míg a középiskolákban az idegennyelvszakos állások egy része mau radt betöltetlen. Naigy segítséget nyújtottak a nyugdíjas pedagógusok azzal, hogy ismét munkát vállaltak. Az elmúlt tanévben százhatvan- kilencen válaszoltak igennel az iskolák hívó szavára. A meglévő gondok ellenére a személyi ég a tárgyi feltételek egyaránt megfelelőek voltak az elmúlt tanév feladatainak végrehajtásához. Számíts nevelésli-oktatási területen előbbre lépés tapasztalható, s tovább javult az iskolák közötti kiegyenlítődés a tartalmi munkában. Fejlődőnék és eredményesnek ítélték közoktatásunkat a Művelődésügyi Minisztérium képviselői is, akik a tanév folyamán felügyeleti vizsgálatot tartottak megyénkben. Hogy milyen újabb eredményeket hozott az elmúlt iskolai év? Az óvodákban tovább javult a gyerekek foglalkoztatása, egyre nagyobb teret kap a játék, mint a tanulás, a nevelés leghatékonyabb módszere. Gondot okoz viszont, hogy még mindig kimaradnak az óvodából azok a gyerekek, akiknek családi körülményeik miatt feltétlenül az lenne a legjobb megoldás ha három évig járnának oda, készülnének az iskolára. A tapasztalatok szerint többnyire közülük kerülnek ki a kallódó hatévesek, a tanév- vesiztők, osztályismétlők. Noha megyénkben évek óta jobban teljesül a tankötelezettségi törvény az országos átlagnál, akad még teendő bőven. A tankötelezettség teljesülése mellett általában a nyolc osztályt végzettek műveltségével, tudásszintjével mérik az általános iskolák tartalmi munkáját. Éhnek értékelése relatív ugyan, de a középiskolák tanárai úgy vélik, a diákok általános is- kolai érdemjegyei nem minden esetben fedik a valóságos tudást. A tanulók többsége viszont jól megállja a helyét a középfokú oktatási intézményekben is. Az elmúlt tanévben a nyolcadik osztályosok körében csökkent az érdeklődés a gimnázium .iránt. Némelyik oktatási intézmény beiskolázási gondokkal küszködik. A fiatalok inkább a szakközépiskolát, szakmunkásképző intézetet választják, hiszen a továbbtanulás, a felvételi sikere bizonytalan. Ez utóbbi igaz, bár megyénk gimnáziumaiban jobb az egyetemekre, főiskoláikra felvett fiatalok aránya az országos átlagnál. Az adatok egyértelműen hizbnyítják, hogy eredményes tanévet zártak megyénk iskolái. A siker mögött természetesen sok-sok munka húzódik. Fejlődött, színesedett a nevelők pedagógiai ku]l túrája, szakmaszeretetük példás, felkészültségük egyre inkább naprakészebbé válik. A következő tanév sem lesz könnyebb. Az MSZMP XIII. kongresszusa határom zalainak, az új oktatási törvénynek a megvalósítása, valamint az iskolák középtávú tervének elkészítése, végrehajtása kezdődik meg az új tanévben. A dokumentumok minden eddiginél erqteljesébben hangsúlyozzák a társadalmi igényeket: az iskola az eddigieknél is jobban formálja, alakítsa a fiatalok erkölcsi arculatát, íjleltemét magatartását, munkához való viszonyát, fegyelmét, eilköteJlezettségét. Röviden: még inkább kerüljön előtérbe a nevelési, a minőség. Ez természetesen nemcsak az iskolán múlik, éppen ezért fontos feladat a családdal, a különböző társadalmi szervezetekkel, vállalatokkal, üzemekkel való együttműködés hatékonyságának fokozása. Mindez nem a felelősség megosztását, sokkal inkább közös vállalását jelenti. A minden oktatási intézményre érvényes általános célok mellett a megyei értekezleteken természetesen meghatározták az óvodai nevelés, s az iskolai munka fejlesztésének sajátságos feladatait is, amelyek között az lesély egyenlőség megteremtése, s a tehetséggondozás továbbra is kiemelt helyen szerepel. A feladatok sora emellett kibővül az intézmények középtávú terveiből adódó teendőkkel, amelyek kidolgozása már az elmúlt tanév őszi nevelési értekezletein megkezdődött. T.G. „Nyári” sorozatok a rádióban Énekek éneke kilenc folytatásban Nyelvrokonaink zenéje Nyár — üdülés — rádiózás — s természetesen soksok jó zene. Július közepétől egyik sajátosain vonzó vállalkozásinak ígérkezik az Énekek énekét kilenc adásban bemutató sorozat. Az ókor e remeke Goethe szerint „a Legbájo- sabb és legután-o zh ala t la - nabb emléke a szenvedélyes, bátor szerelem kifejezésének.” Most az irodalom és a zene egyaránt felhangzik a bemutató és értelmező folytatásos összeállításban: az Énekek éneke dramatizált változata éppúgy, mint a szöveg megzenésítésének több formája, egyebek közt régi héber, továbbá reneszánsz és barokk mesterek kottájából. Korunk operaművészetének egyik fényes egyéniségét mutatja be kilenc dalmű megszóLalitatásávai egy sorozat, amelynek címe: A főszerepben: Marilyn Horne. Az amerikai mezzoszoprán énekesnő annak idején a Carmen Jones című film fő- saereplőjének énekhangját szinkronizál,ta, ennek révén vált világszerte ismertté. A július 22-éve! kezdődő héten „A hét zeneműve” lesz Rossini Olasz nő Algírban című operája, amelyben kivételes adottságait csillogtatja Marilyn Home. Az elmúlt esztendőkben a rádiósok felderítették, hogy a világirodalom nagy írói és költői között sok volt a zeneszerető. Júliusban Victor Hugo és a muzsika kapcsolatáról hallhatunk, augusztusban pedig Heine és a muzsika címmel hangzik el rádióadás. Sokféleképpen jelen lesz természetesen a népzene is a remélhetőleg forró hetek rádióműsoraiban. E hónap közepétől például megkezdődik Vikár László Nyelvrokonaink zenéje című sorozata, amely a déli finnugor népek zenevilágába nyújt betekintést. A másik érdekesség az immáron feloszlott debreceni Délibáb együttes tizenkét részes sorozata, amelyben az ifjú tanárokról, tanárjelöltekből verbuválódott. csoport össze felvétele elhangzik. Részlet a szobrásznövendékek szolnoki kiállításáról
