Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
Nemzetközi körkép 1985. JÚLIUS 13. A Közös Piac Milánó után Aszerint, hogy ki milyen mércét szab az eseményeknek, — élesen • ellentmondó értékelések kerültek forgalomba a Közös Piac immár tizenkét tagországának részvételével tartott milánói csúcsértekezletéről. Nos, az értékelés attól függ, hogy miihez hasonlítjuk az elért kompromisszumot. Ameny- nyiben a hét tőkés nagyhatalom bonni csúcsértekezletén kibontakozott francia elszigetelődést, majd a nyomában következő elkeseredett francia—nyugatnémet agrárvitát tekintjük normának, — akkor a milánói csúcs jelentős előrehaladás színhelye volt Amennyiben viszont a csúcsértekezlet előtt huszonnégy órával meglepetésszerűen nyilvánosságra hozott francia— nyugatnémet tervezetből indulva ki, amely a leghatározottabban el akarta indítani a Közös Piacot a politikai unió felé vezető úton — akkor a tanácskozás egyértelműen csalódást okozott. Sorra véve az eseményeket. mindenekelőtt azzal a kompromisszummal kell fog- 1 átkozni,- amely valójában létrejött. A Közös Piac eddigi története ugyanis azt mutatja, hogy a nyugateurópai integráció éppen a rendkívül elkeseredett, és sokszpr végletekig kiélezett vitákból meríti az energiát a további előrehaladásihoz. Az integráció hatásfokát követő kompromisszum i mindig a nemzeti érdekek rendkívül nyílt és egyértelmű védelme során alakult ki. Némileg leegyszerűsítve elmondható, hogy Milánóban a politikai uin ió tervéből kiválasztották a gazdasági természetű elemeket, amelyek nem érintik közvetlenül a tagállamok szuverén döntési jogát. Ezek lényegében a következők: Együttműködés a csúcstechnológia kutatására a francia Euréka-terv keretein belül, mnd a kutatás polgári, mind pedig katonai céljainak figyelembevételével. Az előrelépés itt annak köszönhető, hogy a bonni tőkés csúcson tapasztalt francia elszigetelődés feloldódott, a nyugatnémetek pedig felismerték. hogy az amerikai „űriháborús” terv kutatási programjához történő csatlakozás nem jelent számukra garanciát a csúcstechnológia kétirányú áramlására. Emellett az Egyesült Államokban is hajlékonyabbá vált a taktika: elismerték a párhuzamosság lehetőségét. Ennek következtében az NSZK korábbi magatartásán módosítva i csatlakozott az A csúcs résztvevőinek egy csoportja a tárgyalóteremben Eu róka-tervihez. Hasonló irányba mozdult el Nagy- Britanmia, így már a csúcs- értekezlet időpontjában bejelentették Nyugat-Európa . négy legnagyobb elektronikai vállalatának (Siemens, Philips, a francia állami kézben levő Thimson, és az angol General Electric Co.) megállapodását a közös kutatásra. A második téma: Nyilván nem független az elmondottaktól annak a tézisnek az elfogadása, hogy a Közös Piac országainak „technológiai közösséget” kell farmálmok, valamint egységesíteniük kell szabványrendszerüket. Harmadszor: A tagállamok elivhen megállapodnak abban is, hogy 1992-ig létrehozzák a Közös Piac teljesen integrált belső piacát. Mindezeknek a problémáknak megtárgyalására a tervet elsősorban támogató hat tagországnak (NSZK, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok) sikerült kikényszerítenie egy október 31-én külügyminiszteri szinten tartandó rendkívüli konferenciát, ameLy majd javaslatokat készít elő a következő, i decemberi közös piaci csúcsértekezlet számára. Azok a tagállamok (az első vonalban Nagy-Britan- nia, mellette pedig Dánia, és más okokból Görögország,) amelyek súlyos fenntartásokat hangoztatnak a politikai unióval szemben. azért egyeztek bele az októberi rendkívüli értekezlet megtartásába, mert a felsorolt gazdasági lépésekkel egyetértenek. A fentiek értelmében . a milánói csúcs eredménye az, hogy kifejezi a Közös Piac tagállamainak meggyőződését, miszerint a világpiaci és technológiai lépéstartás az Egyesült Államokkal és Japánnal csak az integrációs elemek erősítésével képzelhető el. Ami a negatív oldalhoz tartozik, az a gazdasági integráció politikai unióvá történő formálása. Egyelőre rendkívüli az ellenállás a gyakorlatban azzal az elméletben elfogadott koncepcióval szemben, hogy a Közös Piac országainak közös, ösz- széhangolt külügyi- és katonapolitikával kellene rendelkezniük. Ezek a fenntartások a mindennapos vitákban (és így Milánóban is) a „vétójog” körül éleződtek ki. A Közös Piac eredeti alapító okmánya, a Római Szerződés a nemzetek felettiség elvét hirdeti meg. Ennek megfelelően többségi döntést igényel. A gyakorlatban ez sohasem valósult meg, mert De Gaulle 1966 januárja előtt hét hónapon keresztül távoltartotta Franciaországot a Közös Piac tanácskozásaitól. Mindmáig ez a tisztázatlan elvi alapon álló gyakorlat 'érvén yósült. Nagy-iBri- tannia anak idején a vétójog fenntartását egyenesen Úgy értékelte, mint feltételét annak, hogy belépjen a Közös Piacba. A most egység- zászlót lobogtató NSZK pedig alig néhány hete alkalmazott vétót egy olyan távoliról sem alapvető kérdésben, mint a gabona árának csökkentése. Ebben a vonatkozásban tehát a milánói csúcs sem tudott eredményeket elérni. A résztvevőik inkább megkerülték a kényes politikai kérdéseket, hogy előbbre tudjanak lépni a gazdasági integráció elmélyítésének néhány .gyakorlati kérdésében. (—i—e) A Reagan-doktrina közelről Ügy tűnik. Washingtonban mind nagyobb hangsúlyt kap az ellenforradalom exportálását hirdető Feagen- doktrina. A Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA eddig’ „titkos műveleteik címkével leplezett akcióit ma már látványosan törvényesítették. A Reagen-kormányzat emberei a beavatkozásra a leg- kápteleneblb ürügyeket találják ki. Az „antidemokratikus” címkét önkényesen ráragásztják például a ni- caraguai vezetésre, amely pedig az ország történetében először (valóban szabad általános választások eredményeként került hatalomra. Nicaragua lakóinak többsége támogatósáról biztosította a népi forradalom élén álló sandinistákat. Rea- gen amerikai elnök viszont CIA-zsoldosokat, olyan egykori nemzeti gárdistákat küldött ellenük, akik kiszolgálták a népelnyomó Somoza- diktatúrát. Ezek a hivatásos fejvadászok békés polgárokat gyilkolnak, iskolákat, kórházakat, farmokat, üzemeket gyújtanak fel. lAz. Egyesült Állaimak így akar 'hosszút állni azon a kis közép-amerikai országon, amely elhatározta, hogy leszámol az évszázados elmaradottsággal, a nyomorral, a félgyarmati függőséggel. De nemcsak a nicaraguai kontrák kapnak washingtoni anyagi támogatást. A afgán ellenforradalmárok részére szintén bőven áramlik a pénz: 1981 óta 340 millió dolláros támogatóst kaptak, A Reagen-doktrina nem csupán az ellenforradalmi bandák leplezetlen hivatalos támogatását teszi lehetővé, hanem azt is forszírozza, hogy valamiféle szövetségbe tömörítse őket. Ennek érdekében.. hol az Egyesült Államokban, hal Salvadorban, vagy Angolában, az Unita titkos táboraiban gyűjtik össze a hivatásos gyilkosokat. Emellett a jelentések szerint a Fehér Ház égisze alatt külön intézményt létesítenek a CIA-ibandák különféle tevékenységének koordinálására. Ezzel párhuzamosan az USA szilárdítja kapcsolatait a diktatúrákkal, mint például a chilei, pakisztáni és más államok népellenes rendszereivel. Az Üj-Délhi- ben megjelenő Patriot pontosan fogalmaz: 'Washington szabadságharcosnak és a demokrácia bajnokának kiáltja ki bármely diktátort és katonai ,kényurat, ha az megengedd az amerikai tőkének a saját népe kizsákmányolását. A Reagen-doktrina semmibe veszi a békés egymás mellett élés általánosan elfogadott elveit. A törvénytelenséget törvényerőre emeli. Ez az önkényeskedós még jobban kiélezi a nemzetközi helyzetet, szaporítja az úgynevezett forró pontokat, különösen a harmadik világban. A világ közvéleménye joggal követeli az ellenforradalom exportálásának beszüntetését, az ENSZ Alapokmányának betartását. Erre irányul a többi között a Szovjetunió legutóbbi javaslata, amely indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai vállaljanak kötelezettséget: az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal szemben szigorúan betartják a be nem avatkozás, az erőszakról való lemondás elveit, és azt, hogy ezeket az országokat erőszakkal nem vonják be katonai tömbjeikbe Kérdés, hogy az Egyesült Államok reagál-e Moszkva felhívására, vagy pedig továbbra is arra törekszik, hogy az ENSZ Alapokmányát a Reagen-doktrimá- val, vagy .más. interve,nciós „találmánnyal” cserélje fel? J. G. Bolívia Puccsország katonái és polgárai A címben szereplő közel sem hízelgő jelzőt méltán érdemelte ki Bolívia, ez a Dél- Amerika közepén elterülő, hazánknál 12-szer nagyobb, ám csak mintegy hatmillió lakost számláló ország. Meghökkentő, de igaz, hogy a függetlenség 160 éve alatt az ország közel 200 puccsot élt át. A pontos számról vita folyik, ugyanis többször előfordult, hogy az erőszakos hatalomátvevőket még a hatalom, tényleges megragadása előtt máris újabb puccs söpörte el. A köztársaság 70 elnöke közül csak Victor Paz Estenssoro töltötte le alkotmányosan biztosított négy esztendejét 1960—64. között. Az 1982-től elnökösiködő Hernan Siles Zuazonak sikerült megismételni elődje „.bravúrját”, és bársonyszékét saját akaratából hagyja el. Igaz, azzal a szépséghibával, hogy hivatali idejét lerövidítve, egy évvel a tervezett előtt, már július 14-re az urnákhoz hívta a választókat. A sokesélyes harc tétje nem kicsi: a pártok kimondatlanul is annak eldöntéséért ütköznek meg, hogy fenntartható-e a demokratizálódási folyamat, avagy a gazdasági csődtömegre nincs orvosság. A bolíviai helyzetnek jelenleg egyetlen világos és egyértelmű képlete van: a gazdaságban kaotikus állapotok alakultak ki. A katonai diktatúrák által hátrahagyott örökség túlságosan is súlyos volt ahhoz, hogy a demokratikus kormánykoalíció megbirkózzék vele. A leköszönő kormány — az alkotmány értelmében az elnököt nem lehet újjáválasztani — kétségbeesett lépésekkel próbálta i menteni a menthetőt, de többnyire eredménytelenül. Az Andok lejtőin fekvő ország csak eseményekben volt gazdag, az államkincstár azonban üres. A válság mélységét jól érzékelteti a peso zuhanórepülése: egy USA-dollár értéke meghaladja a 75 ezer pesót, de a feketepiacon 300 ezret is megadnak érte. Az infláció is példátlan rekordokat döntöget, hiszen a tavalyi 3000 százalékos pénzromlás már a múlté... i Még egy igen fontos tényező befolyásolja Bolívia belső helyzetét, ez .pedig a kábítószer, pontosabban a kokain. Nem véletlenül nevezték a puccsokat „kokain- puccsnak”, a tábornokokat pedig „kokaintábornokoknak”: az ország a kokain- cserje egyik fő termelője. A növény termesztése és az értékesítés elvben állami ellenőrzés alatt folyik, így igyekeznek megakadályozni az illegális kereskedelmet, de minden, szál a tábornoki kar kezében fut össze. A puccsok egy részét az váltja ki: ki milyen mértékben részesedjék a több milliárd dolláros bevételből. A kábí- tószerkeresikedelemből befolyó összegek meghatározzák az ország lehetőségét, szinte a kábítószertől függ a gazdaság. A hatalomért induló pártok és pártocskák száma több tucat, s ez is mutatja, hogy teljes a politikai megosztottság. Ez elsősorban a baloldalt sújtja, mivel a demokratikus folyamat továbbvitelére hivatott koalíció gyakorlatilag szétesett, s a túlélésre nincs is esélye. A választási „ki kivel van” kibogozhatatlan szövevényében csak egy dolog tűnik biztosnak: a jobboldali pártok már akkor megnyertek egy csatát, amikor elérték a választások előbbre hozását. Éppen ezért nem alaptalan az elemzők többségének véleménye, hogy a választások nyomán a jobboldal teret nyerhet, mégha fokozatosan 1 is. Más kérdés, hogy az új vezető képes-e kiutat lelni a gazdasági káoszból. Ez annál is inkább nehéz feladatnak Ígérkezik, mert vélhetőleg ezután is egymást követik I majd a béremelést követelő tüntetések, a magánvállalkozók ezen túl sem fizetnek több adót, a külföldi hitelezőik pedig továbbra is nemmel felelnek a kérelmekre. Alaposan fel kell tehát készülnie annak, aki - július 14-e után i lesz olyan bátor, és feláll egy süllyedő hajó . . ,, ...... kapitányi hídjára. La Pa«, a fovaros. Utcarészlet, jobbról Simon Bolivar■'Smlékmű Daróczi László ínséges Szudán „össze sem tudjuk számolni a holttesteket, hiszen akik segélyt' kapnak, nem jelentik be, ha elveszítik családtagjukat” — mondja az új-zélandi Winston Pratt- ley, aki az ENSZ képviselőjeként a szállítmányok szétosztásával [foglalkozik az éhínség sújtotta Szudánban. A helyszínen járt újságírók beszámolóiból megdöbbentő kép bontakozik ki az afrikai tragédia méreteiről és mélységeiről. Korábban Etiópia, most inkább Szudán van a legka- tasztrofálisabfo helyzetiben — ha egyáltalán sorrendet lehet felállítani országok között olyan ismérvek alapján, hogy például milyen sűrűn bukkanni összeaszott csecsemőikre és bőrrel alig borított csontvázakra a száraz, forró szél által felkavart homokban. A fél kontinensre kiterjedő éhínség okai legkevesebb kettő, Szudánban azonban mindenképpen három síkon elemezhetők. A közvetlen kiváltó tényező .természeti jellegű: az egyébként is gyenge termőtalajra évek óta alig hullik eső, ennek folytán mezőigazdasáigi termelésről szánté nem lehet .beszélni. A második az általános .társadalmi-gazdasági ok: a minden tekintetben fejletlen harmadik világ legelmaradottabb, egykori gyarmati területei ezek,. áhol nincs ipari, infrastrukturális, egészségügyi háttér a gondok hatékony orvoslására. A harmadik probléma most leginkább Szudánban érzékelhető!, bár korántsem ismeretlen más afrikai országokban sem. A kontinensen az utóbbi évek sem hoztak politikai megnyugvást és Katasztrofális helyzet ez elvonja az erőforrásokat. Korrupt rendszerek többet költenek nyugati fegyverek és luxusautók . vásárlására, mint a mezőgazdaság fejlesztésére, a haladó kormányzatoknak viszont külső támadásokkal, ellenforradalmi szabotázssal kell megküzdeniük. Szudánban idén áprilisban buktatta meg a hadsereg a hosszas, meddő utóvédharcot vívó Dzsaafar Nimeri elnök rendszerét A katonák gazdasági csődtömeget, burjánzó korrupciót, politikaieszmei káoszt és egyes országrészeken polgárháborús állapotokat, lázongó szaka- dárok támasztotta fenyegetettséget örököltek. Alig pár hónappal a hatalomátvétel után, sokféle törekvés erővonalai közt egyensúlyozva, Szuvar ed-Dahab tábornokot és híveit még mindig túlságosan. lefoglalja a hatalom megőrzése, a politikai tisztázás és „tisztogatás”. így aztán mindennapos kép, ho.gy a katonákkal, tömött teherautók száguldanak az ország nyugtalankodó tartományaiba, miközben a Vörös-tenger partján fekvő Port Sudan kikötői raktáraiban ne- gyedlmidilió tonna élelmiszer hiába várja, hogy elszállítsák rendeltetési helyére >— nincs elég szállítóeszköz erre a célra. Az éhínségtől leginkább sújtott körzetek távol a .tengerparttól fekszenek.. Az 1500 kilométer hosszú Port Sudan—NyaJa vasútvonalon mindössze 16 darab, a brit gyarmati időkből maradt gőzmozdony köhög, füstöli és zihál a hozzákapcsolt tehervagonokkal. Az .ENSZ terepjáró teherautókat igyekszik beszerezni, hogy úttalan utakon célba érjenek az életet jelentős szállítmányok. A sors keserű fintora,,.- hogy ebben a helyzetben a kiadós esőzés okozná a legnagyobb bajt, hiszen akkor járhatatlan sórtengerré változnának a földutak. A júliussal kezdődött néhány hónap ígérkezik aleg- kritikusabbnak. Októberre talán már i lehet számítani némi termésre a kedvezőbb adottságú területeken, de addig 4—5 millió embert fenyeget közvetlenül az éhhalál. Negyvenhat millió dollárt hozott eddig a jótékonysági alap számlájára a „We Are The World” című szám, az amerikai slágerlista egvik éllovasa. Harry Belafonte énekes a minap kéthetes utat tett Afrikában, hogy felmérje, miképpen lehet a leghasznosabban felhasználni ezt az összeget. Ü.tja végén csüggedten nyilatkozott: „Azt tapasztaltam, hogy a vészhelyzetben hozott mostani intézkedések csak a dolog legkisebb részét jelentik. Átfogóan kell foglalkoznunk az elmaradottság egész problémakörével”. A megállapítás (helytálló, de nem csupán egy viághírű énekes feladata. Súlyos felelősség .terheli azokat a nyugati országokat is, amelyek a gyarmati idők elmúltával is csupán ollcsó nyersanyaglelőhely ekként, vagy egyoldalú előnyöket adó tőkebefektetések helyszíneként hajlandók „partnerül” fogadni a legelmaradottabb országokat, s ezzel hozzájárultak ahhoz a katasztrófához, amelyen a segélyek valóban keveset enyhítenek. Összeállította; Constantin Lajos