Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

Nemzetközi körkép 1985. JÚLIUS 13. A Közös Piac Milánó után Aszerint, hogy ki milyen mércét szab az események­nek, — élesen • ellentmondó értékelések kerültek forga­lomba a Közös Piac immár tizenkét tagországának rész­vételével tartott milánói csúcsértekezletéről. Nos, az értékelés attól függ, hogy miihez hasonlítjuk az elért kompromisszumot. Ameny- nyiben a hét tőkés nagyha­talom bonni csúcsértekezle­tén kibontakozott francia el­szigetelődést, majd a nyo­mában következő elkesere­dett francia—nyugatnémet agrárvitát tekintjük normá­nak, — akkor a milánói csúcs jelentős előrehaladás színhelye volt Amennyiben viszont a csúcsértekezlet előtt huszonnégy órával meglepetésszerűen nyilvá­nosságra hozott francia— nyugatnémet tervezetből in­dulva ki, amely a leghatáro­zottabban el akarta indítani a Közös Piacot a politikai unió felé vezető úton — ak­kor a tanácskozás egyértel­műen csalódást okozott. Sorra véve az eseménye­ket. mindenekelőtt azzal a kompromisszummal kell fog- 1 átkozni,- amely valójában létrejött. A Közös Piac ed­digi története ugyanis azt mutatja, hogy a nyugat­európai integráció éppen a rendkívül elkeseredett, és sokszpr végletekig kiélezett vitákból meríti az energiát a további előrehaladásihoz. Az integráció hatásfokát kö­vető kompromisszum i min­dig a nemzeti érdekek rend­kívül nyílt és egyértelmű vé­delme során alakult ki. Né­mileg leegyszerűsítve el­mondható, hogy Milánóban a politikai uin ió tervéből kivá­lasztották a gazdasági ter­mészetű elemeket, amelyek nem érintik közvetlenül a tagállamok szuverén döntési jogát. Ezek lényegében a következők: Együttműködés a csúcstechnológia kutatásá­ra a francia Euréka-terv ke­retein belül, mnd a kutatás polgári, mind pedig katonai céljainak figyelembevételé­vel. Az előrelépés itt annak köszönhető, hogy a bonni tő­kés csúcson tapasztalt fran­cia elszigetelődés feloldódott, a nyugatnémetek pedig fel­ismerték. hogy az amerikai „űriháborús” terv kutatási programjához történő csat­lakozás nem jelent számuk­ra garanciát a csúcstechno­lógia kétirányú áramlására. Emellett az Egyesült Álla­mokban is hajlékonyabbá vált a taktika: elismerték a párhuzamosság lehetőségét. Ennek következtében az NSZK korábbi magatartásán módosítva i csatlakozott az A csúcs résztvevőinek egy csoportja a tárgyalóteremben Eu róka-tervihez. Hasonló irányba mozdult el Nagy- Britanmia, így már a csúcs- értekezlet időpontjában be­jelentették Nyugat-Európa . négy legnagyobb elektroni­kai vállalatának (Siemens, Philips, a francia állami kéz­ben levő Thimson, és az an­gol General Electric Co.) megállapodását a közös ku­tatásra. A második téma: Nyilván nem független az elmondot­taktól annak a tézisnek az elfogadása, hogy a Közös Piac országainak „technoló­giai közösséget” kell far­málmok, valamint egysége­síteniük kell szabványrend­szerüket. Harmadszor: A tagállamok elivhen megállapodnak abban is, hogy 1992-ig létrehozzák a Közös Piac teljesen integ­rált belső piacát. Mindezeknek a problé­máknak megtárgyalására a tervet elsősorban támogató hat tagországnak (NSZK, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok) sike­rült kikényszerítenie egy ok­tóber 31-én külügyminiszteri szinten tartandó rendkívüli konferenciát, ameLy majd javaslatokat készít elő a kö­vetkező, i decemberi közös piaci csúcsértekezlet számá­ra. Azok a tagállamok (az első vonalban Nagy-Britan- nia, mellette pedig Dánia, és más okokból Görögország,) amelyek súlyos fenntartáso­kat hangoztatnak a politikai unióval szemben. azért egyeztek bele az októberi rendkívüli értekezlet meg­tartásába, mert a felsorolt gazdasági lépésekkel egyet­értenek. A fentiek értelmében . a milánói csúcs eredménye az, hogy kifejezi a Közös Piac tagállamainak meggyőző­dését, miszerint a világpiaci és technológiai lépéstartás az Egyesült Államokkal és Japánnal csak az integrációs elemek erősítésével képzel­hető el. Ami a negatív oldalhoz tartozik, az a gazdasági in­tegráció politikai unióvá történő formálása. Egyelőre rendkívüli az ellenállás a gyakorlatban azzal az elmé­letben elfogadott koncepció­val szemben, hogy a Közös Piac országainak közös, ösz- széhangolt külügyi- és kato­napolitikával kellene ren­delkezniük. Ezek a fenntar­tások a mindennapos viták­ban (és így Milánóban is) a „vétójog” körül éleződtek ki. A Közös Piac eredeti alapí­tó okmánya, a Római Szer­ződés a nemzetek felettiség elvét hirdeti meg. Ennek megfelelően többségi dön­tést igényel. A gyakorlatban ez soha­sem valósult meg, mert De Gaulle 1966 januárja előtt hét hónapon keresztül távol­tartotta Franciaországot a Közös Piac tanácskozásaitól. Mindmáig ez a tisztázat­lan elvi alapon álló gyakor­lat 'érvén yósült. Nagy-iBri- tannia anak idején a vétó­jog fenntartását egyenesen Úgy értékelte, mint feltételét annak, hogy belépjen a Kö­zös Piacba. A most egység- zászlót lobogtató NSZK pe­dig alig néhány hete alkal­mazott vétót egy olyan tá­voliról sem alapvető kérdés­ben, mint a gabona árának csökkentése. Ebben a vonatkozásban te­hát a milánói csúcs sem tu­dott eredményeket elérni. A résztvevőik inkább megkerül­ték a kényes politikai kérdé­seket, hogy előbbre tudjanak lépni a gazdasági integráció elmélyítésének néhány .gya­korlati kérdésében. (—i—e) A Reagan-doktrina közelről Ügy tűnik. Washingtonban mind nagyobb hangsúlyt kap az ellenforradalom ex­portálását hirdető Feagen- doktrina. A Központi Hír­szerző Ügynökség, a CIA ed­dig’ „titkos műveleteik cím­kével leplezett akcióit ma már látványosan törvényesí­tették. A Reagen-kormányzat em­berei a beavatkozásra a leg- kápteleneblb ürügyeket ta­lálják ki. Az „antidemokra­tikus” címkét önkényesen ráragásztják például a ni- caraguai vezetésre, amely pedig az ország történe­tében először (valóban sza­bad általános választások eredményeként került hata­lomra. Nicaragua lakóinak többsége támogatósáról biz­tosította a népi forradalom élén álló sandinistákat. Rea- gen amerikai elnök viszont CIA-zsoldosokat, olyan egy­kori nemzeti gárdistákat kül­dött ellenük, akik kiszolgál­ták a népelnyomó Somoza- diktatúrát. Ezek a hivatásos fejvadászok békés polgáro­kat gyilkolnak, iskolákat, kórházakat, farmokat, üze­meket gyújtanak fel. lAz. Egyesült Állaimak így akar 'hosszút állni azon a kis kö­zép-amerikai országon, amely elhatározta, hogy le­számol az évszázados elma­radottsággal, a nyomorral, a félgyarmati függőséggel. De nemcsak a nicaraguai kont­rák kapnak washingtoni anyagi támogatást. A afgán ellenforradalmárok részére szintén bőven áramlik a pénz: 1981 óta 340 millió dolláros támogatóst kaptak, A Reagen-doktrina nem csupán az ellenforradalmi bandák leplezetlen hivatalos támogatását teszi lehetővé, hanem azt is forszírozza, hogy valamiféle szövetségbe tömörítse őket. Ennek érde­kében.. hol az Egyesült Álla­mokban, hal Salvadorban, vagy Angolában, az Unita titkos táboraiban gyűjtik össze a hivatásos gyilkoso­kat. Emellett a jelentések szerint a Fehér Ház égisze alatt külön intézményt léte­sítenek a CIA-ibandák kü­lönféle tevékenységének koordinálására. Ezzel párhuzamosan az USA szilárdítja kapcsolatait a diktatúrákkal, mint példá­ul a chilei, pakisztáni és más államok népellenes rendszereivel. Az Üj-Délhi- ben megjelenő Patriot pon­tosan fogalmaz: 'Washington szabadságharcosnak és a de­mokrácia bajnokának kiált­ja ki bármely diktátort és katonai ,kényurat, ha az megengedd az amerikai tő­kének a saját népe kizsák­mányolását. A Reagen-doktrina semmi­be veszi a békés egymás mellett élés általánosan el­fogadott elveit. A törvény­telenséget törvényerőre eme­li. Ez az önkényeskedós még jobban kiélezi a nemzetközi helyzetet, szaporítja az úgy­nevezett forró pontokat, kü­lönösen a harmadik világ­ban. A világ közvéleménye joggal követeli az ellenfor­radalom exportálásának be­szüntetését, az ENSZ Alap­okmányának betartását. Er­re irányul a többi között a Szovjetunió legutóbbi javas­lata, amely indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai vállaljanak kötelezettséget: az ázsiai, af­rikai és latin-amerikai or­szágokkal szemben szigorúan betartják a be nem avatko­zás, az erőszakról való le­mondás elveit, és azt, hogy ezeket az országokat erőszak­kal nem vonják be katonai tömbjeikbe Kérdés, hogy az Egyesült Államok reagál-e Moszkva felhívására, vagy pedig továbbra is arra törek­szik, hogy az ENSZ Alapok­mányát a Reagen-doktrimá- val, vagy .más. interve,nciós „találmánnyal” cserélje fel? J. G. Bolívia Puccsország katonái és polgárai A címben szereplő közel sem hízelgő jelzőt méltán érde­melte ki Bolívia, ez a Dél- Amerika közepén elterülő, hazánknál 12-szer nagyobb, ám csak mintegy hatmillió lakost számláló ország. Meg­hökkentő, de igaz, hogy a függetlenség 160 éve alatt az ország közel 200 puccsot élt át. A pontos számról vi­ta folyik, ugyanis többször előfordult, hogy az erősza­kos hatalomátvevőket még a hatalom, tényleges megraga­dása előtt máris újabb puccs söpörte el. A köztársaság 70 elnöke közül csak Victor Paz Estenssoro töltötte le al­kotmányosan biztosított négy esztendejét 1960—64. között. Az 1982-től elnökösiködő Hernan Siles Zuazonak si­került megismételni elődje „.bravúrját”, és bársonyszé­két saját akaratából hagyja el. Igaz, azzal a szépséghi­bával, hogy hivatali idejét lerövidítve, egy évvel a ter­vezett előtt, már július 14-re az urnákhoz hívta a válasz­tókat. A sokesélyes harc tétje nem kicsi: a pártok ki­mondatlanul is annak eldön­téséért ütköznek meg, hogy fenntartható-e a demokrati­zálódási folyamat, avagy a gazdasági csődtömegre nincs orvosság. A bolíviai helyzetnek je­lenleg egyetlen világos és egyértelmű képlete van: a gazdaságban kaotikus álla­potok alakultak ki. A kato­nai diktatúrák által hátraha­gyott örökség túlságosan is súlyos volt ahhoz, hogy a de­mokratikus kormánykoalíció megbirkózzék vele. A lekö­szönő kormány — az alkot­mány értelmében az elnököt nem lehet újjáválasztani — kétségbeesett lépésekkel pró­bálta i menteni a menthetőt, de többnyire eredménytele­nül. Az Andok lejtőin fekvő ország csak eseményekben volt gazdag, az államkincs­tár azonban üres. A válság mélységét jól érzékelteti a peso zuhanórepülése: egy USA-dollár értéke megha­ladja a 75 ezer pesót, de a feketepiacon 300 ezret is megadnak érte. Az infláció is példátlan rekordokat dön­töget, hiszen a tavalyi 3000 százalékos pénzromlás már a múlté... i Még egy igen fontos té­nyező befolyásolja Bolívia belső helyzetét, ez .pedig a kábítószer, pontosabban a kokain. Nem véletlenül ne­vezték a puccsokat „kokain- puccsnak”, a tábornokokat pedig „kokaintábornokok­nak”: az ország a kokain- cserje egyik fő termelője. A növény termesztése és az ér­tékesítés elvben állami el­lenőrzés alatt folyik, így igyekeznek megakadályozni az illegális kereskedelmet, de minden, szál a tábornoki kar kezében fut össze. A puccsok egy részét az váltja ki: ki milyen mértékben ré­szesedjék a több milliárd dolláros bevételből. A kábí- tószerkeresikedelemből befo­lyó összegek meghatározzák az ország lehetőségét, szin­te a kábítószertől függ a gazdaság. A hatalomért induló pár­tok és pártocskák száma több tucat, s ez is mutatja, hogy teljes a politikai meg­osztottság. Ez elsősorban a baloldalt sújtja, mivel a de­mokratikus folyamat tovább­vitelére hivatott koalíció gyakorlatilag szétesett, s a túlélésre nincs is esélye. A választási „ki kivel van” kibogozhatatlan szövevé­nyében csak egy dolog tű­nik biztosnak: a jobboldali pártok már akkor megnyer­tek egy csatát, amikor elér­ték a választások előbbre hozását. Éppen ezért nem alaptalan az elemzők többsé­gének véleménye, hogy a választá­sok nyomán a jobboldal teret nyerhet, mégha fokozatosan 1 is. Más kérdés, hogy az új vezető ké­pes-e kiutat lelni a gazdasági ká­oszból. Ez annál is inkább nehéz feladatnak Ígér­kezik, mert vél­hetőleg ezután is egymást követik I majd a béremelést követelő tünteté­sek, a magánvál­lalkozók ezen túl sem fizetnek több adót, a külföldi hitelezőik pedig továbbra is nem­mel felelnek a ké­relmekre. Alapo­san fel kell tehát készülnie annak, aki - július 14-e után i lesz olyan bátor, és feláll egy süllyedő hajó . . ,, ...... kapitányi hídjára. La Pa«, a fovaros. Utcarészlet, jobb­ról Simon Bolivar■'Smlékmű Daróczi László ínséges Szudán „össze sem tudjuk szá­molni a holttesteket, hiszen akik segélyt' kapnak, nem jelentik be, ha elveszítik családtagjukat” — mondja az új-zélandi Winston Pratt- ley, aki az ENSZ képviselő­jeként a szállítmányok szét­osztásával [foglalkozik az éhínség sújtotta Szudánban. A helyszínen járt újságírók beszámolóiból megdöbbentő kép bontakozik ki az afri­kai tragédia méreteiről és mélységeiről. Korábban Etiópia, most inkább Szudán van a legka- tasztrofálisabfo helyzetiben — ha egyáltalán sorrendet le­het felállítani országok kö­zött olyan ismérvek alapján, hogy például milyen sűrűn bukkanni összeaszott csecse­mőikre és bőrrel alig borított csontvázakra a száraz, forró szél által felkavart homok­ban. A fél kontinensre kiterje­dő éhínség okai legkevesebb kettő, Szudánban azonban mindenképpen három síkon elemezhetők. A közvetlen kiváltó tényező .természeti jellegű: az egyébként is gyenge termőtalajra évek óta alig hullik eső, ennek folytán mezőigazdasáigi ter­melésről szánté nem lehet .beszélni. A második az álta­lános .társadalmi-gazdasági ok: a minden tekintetben fejletlen harmadik világ leg­elmaradottabb, egykori gyar­mati területei ezek,. áhol nincs ipari, infrastrukturá­lis, egészségügyi háttér a gondok hatékony orvoslásá­ra. A harmadik probléma most leginkább Szudánban érzékelhető!, bár korántsem ismeretlen más afrikai or­szágokban sem. A kontinen­sen az utóbbi évek sem hoz­tak politikai megnyugvást és Katasztrofális helyzet ez elvonja az erőforrásokat. Korrupt rendszerek többet költenek nyugati fegyverek és luxusautók . vásárlására, mint a mezőgazdaság fej­lesztésére, a haladó kor­mányzatoknak viszont külső támadásokkal, ellenforradal­mi szabotázssal kell meg­küzdeniük. Szudánban idén áprilisban buktatta meg a hadsereg a hosszas, meddő utóvédhar­cot vívó Dzsaafar Nimeri elnök rendszerét A katonák gazdasági csődtömeget, bur­jánzó korrupciót, politikai­eszmei káoszt és egyes or­szágrészeken polgárháborús állapotokat, lázongó szaka- dárok támasztotta fenyege­tettséget örököltek. Alig pár hónappal a hatalomátvétel után, sokféle törekvés erő­vonalai közt egyensúlyozva, Szuvar ed-Dahab tábornokot és híveit még mindig túlsá­gosan. lefoglalja a hatalom megőrzése, a politikai tisztá­zás és „tisztogatás”. így az­tán mindennapos kép, ho.gy a katonákkal, tömött teher­autók száguldanak az ország nyugtalankodó tartományai­ba, miközben a Vörös-ten­ger partján fekvő Port Su­dan kikötői raktáraiban ne- gyedlmidilió tonna élelmiszer hiába várja, hogy elszállít­sák rendeltetési helyére >— nincs elég szállítóeszköz er­re a célra. Az éhínségtől leginkább sújtott körzetek távol a .ten­gerparttól fekszenek.. Az 1500 kilométer hosszú Port Sudan—NyaJa vasútvonalon mindössze 16 darab, a brit gyarmati időkből maradt gőzmozdony köhög, füstöli és zihál a hozzákapcsolt teher­vagonokkal. Az .ENSZ terep­járó teherautókat igyekszik beszerezni, hogy úttalan uta­kon célba érjenek az életet jelentős szállítmányok. A sors keserű fintora,,.- hogy ebben a helyzetben a kiadós esőzés okozná a legnagyobb bajt, hiszen akkor járhatat­lan sórtengerré változnának a földutak. A júliussal kezdődött né­hány hónap ígérkezik aleg- kritikusabbnak. Októberre talán már i lehet számítani némi termésre a kedvezőbb adottságú területeken, de addig 4—5 millió embert fe­nyeget közvetlenül az éhha­lál. Negyvenhat millió dollárt hozott eddig a jótékonysági alap számlájára a „We Are The World” című szám, az amerikai slágerlista egvik éllovasa. Harry Belafonte énekes a minap kéthetes utat tett Afrikában, hogy felmérje, miképpen lehet a leghasznosabban felhasz­nálni ezt az összeget. Ü.tja végén csüggedten nyilatko­zott: „Azt tapasztaltam, hogy a vészhelyzetben hozott mostani intézkedések csak a dolog legkisebb részét jelen­tik. Átfogóan kell foglalkoz­nunk az elmaradottság egész problémakörével”. A megállapítás (helytálló, de nem csupán egy viághírű énekes feladata. Súlyos fele­lősség .terheli azokat a nyu­gati országokat is, amelyek a gyarmati idők elmúltával is csupán ollcsó nyersanyagle­lőhely ekként, vagy egyolda­lú előnyöket adó tőkebefek­tetések helyszíneként haj­landók „partnerül” fogadni a legelmaradottabb országo­kat, s ezzel hozzájárultak ahhoz a katasztrófához, ame­lyen a segélyek valóban ke­veset enyhítenek. Összeállította; Constantin Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents